Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. (Mt 7,7)

Van egy anekdota egy indiai koldusról, aki egész életében ugyanazon a helyen kéregetett. Az emberek sokszor megszánták. Hozzátartozott az utcaképhez. Amikor a koldus meghalt, akkor az emberek elhatározták, hogy egy fát ültetnek az emlékére arra a helyre, ahol üldögélni szokott. Kiásták a fának a gödröt, s  az ásó beleakadt valamibe. Kiemelték az akadályt, ami nem volt más, mint egy kincsesláda... Szegény koldus, ha tudta volna, hogy egész életében egy kincsesláda fölött üldögélt...

Lehet úgy élni, hogy a kincs mélyen rejtve marad. Lehet úgy élni, hogy nem imádkozol, megmaradsz a vallásos élet felszínén, de így kiaknázatlan marad az a csodálatos gazdagság, amit Isten az imádságban adott nekünk!

Van egy ige az ószövetségben (2 Mózes 17:8-15), ami az ima hatalmas erejéről beszél nekünk. Egy harci helyzetbe csöppenünk. A pusztában vándorló Izraelt megtámadja egy pusztai nép, egy rabló beduin törzs, az amálékiek. Ők abból éltek, hogy a pusztában vándorlókat kifosztották. Nagy lehetett a riadalom, hiszen, ha elvész az  a kis útifelszerelés, amivel a nép rendelkezik, akkor minden elvész! Védekezni kell mindenképpen, az életért, a fennmaradásért kell küzdeni. Fel kell készülni a védekezésre!

És ez ma sincs másként. Fel kell készülnünk a küzdelmekre. Sok csata helyzet van a mi életünkben is. Különféle támadások érnek: támadás éri a lelki békénket, a hitünket, a fizikai mivoltunkat, az egészségünket, az emberi kapcsolatainkat, a házasságunkat, a gyülekezetünket, a munkánkat, a szolgálatunkat, a személyünket.

Fel kell hát készülni a támadásokra, a védelemre! Hogyan?

Az ószövetségi történet ma arra hívja fel a figyelmet, hogy merj imádkozni életed csatáiban! Mielőtt belerohannál a harcokba, kezdj el a harc kimeneteléért imádkozni!

A történet szerint megkezdődik a csata, Mózes leküldi a völgybe Józsuét, hogy embereivel együtt megküzdjön az ellenséggel, az amálékitákkal. Ő pedig  felvonul egy dombra, kezében az Isten botjával és az ég felé emeli a kezeit. Lent harcol a völgyben Józsué, fent pedig Mózes imádkozik.

Olyan jó lenne, ha azzal a hittel tudnánk életünk küzdelmeiben is harcolni, hogy tudjuk: csata ugyan lent zajlik a völgyben, de fenn a dombon dől el a kimenetele!

Azt olvastuk: "valahányszor Mózes felemelte a kezét, Izrael volt az erősebb." Mózes teljesen kitárulkozik Isten felé. Felemeli a karjait Isten felé, s amíg fent vannak a karjai, addig a győzelem az Isten népéé. Azonban amikor leengedi a karjait - Amálék válik erősebbé. A fenti imádság során dől el a csata, nem a völgyben folytatott küzdelem során. „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének!"- olvassuk Jakab levelében. Nagy erők mozdulnak meg az imádság során! Isten ereje nyílik meg számunkra az imádságban! Isten ezt az erőt kész nekünk adni! Kész arra, hogy megtámogasson minket életünk harcaiban, és Vele dőljenek el a csatáink!

Gyökössy Endre írja le egy, a szolgálatába  belefáradt lelkész visszaemlékezését. „....Akkoriban egyre kevesebben jártak a templomba. Alkalomról-alkalomra fogyott a hívek száma.  Aztán egyik este az istentiszteletre nem jött el senki, egy árva lélek sem jött a falu fölé magasodó  dombocskára épült templomba. Akkor lerogytam egy nyikorgó, öreg, kopott padra, ráborultam a szúette öreg fára, és sírtam. Rázott a zokogás. Később valahogy kitámolyogtam a templom elé, onnan fentről ráláttam az egész falura. Sorba gyúltak ki az esti fények. Hangosan kiszakadt belőlem: „Istenem, mit csináljak?" Halkan megszólalt bennem egy hang: „Ha nem tudsz beszélni - nekik Rólam, beszélj most róluk - Nekem." Attól az estétől fogva, minden este a templomdombról imádkoztam a falubeliekért, sorra vettem minden házat, minden családot, minden embert - és utána határtalan békességet éreztem. Különös módon, pár hét múlva újból járogatni kezdtek az emberek a templomba, még talán többen is, mint előtte." (Mai példázatok)

Menj fel a dombra, és beszélj arról, ami a völgyben zajlik!

Olyan jó lenne, ha nem úgy élnénk le az életünket, hogy végig az imádság kincses ládája felett ülünk ölbe tett kézzel, hanem végre felállnánk és kiásnánk a kincset, ha végre használnánk az imádság csatornáját, ha a nagy Isten nagy erői és áldásai áradhatnának át rajtunk az élet kisebb-nagyobb győzelmeit meghozva! „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen." (Jn 16,23-24) Ámen.

kép forrása: Pixabay