„Nem használ a bölcsesség és az értelem, sem a tanács az ÚRral szemben.” (Példabeszédek 21,30)
A tegnapi napon ott fejeztük be, hogy elmélkedj Isten szaván – innen folytatnánk a mai gondolatokat. A Biblia tanulmányozásakor a "kérdezős" módszer nagyon jó módszer tud lenni. Ennek lényege az, hogy különböző kérdéseket teszel fel az igerészre. Például ilyen kérdéseket:
- Van valamilyen BŰNöd, amire az igerész olvasásakor ébredtél rá, és ezt meg kell vallanod? Megvilágít Isten Igéje esetleg valamit számodra, amit helyre kell hoznod Istennel?
- Van az igerészben ÍGÉRET, amit hittel elfogadhatsz magadénak? Több mint 7000 ígéret van Isten Igéjében. Kérdezd meg magadtól, hogy van-e az adott igerészben egy mindenkire vonatkozó ígéret. Kérdezd meg magadtól, hogy betöltötted-e az ígéret feltételét. Minden ígérethez általában kapcsolódik egy előzetes feltétel.
- Változtatnod kell a HOZZÁÁLLÁSodon? Van bármi olyan dolog, amellyel kapcsolatban meg kellene változtatnod a gondolkozásodat? Esetleg tenned kellene valamit pl. a negatív hozzáállásoddal, az aggodalmaskodásoddal, a bűntudatoddal, a félelmeddel, a magányosságoddal, keserűségeddel, büszkeségeddel, közönyöddel, vagy a saját személyiségeddel kapcsolatban?
- Tartalmaz PARANCSot, amelynek engedelmeskedned kellene? Van-e olyan parancs az igerészben, amelynek engedelmeskedned kell az érzéseid ellenére is?
- Van benne PÉLDA, amit követned kell? Van benne pozitív és követendő példa, vagy bemutat esetleg olyan negatív példát, amit el kell kerülnöd?
- Szükség lenne arra, hogy elmondj egy IMÁt? Pál, Dávid, Salamon, Illés, Ézsaiás, többek között, mind imádkoztak, ezt látjuk a Bibliában. Használhatod az ő imáikat, és tudd, hogy imáidat meghallgatja Isten, mert ezek az imák benne vannak a Bibliában, és Isten akaratával összhangban vannak.
- Említ az igerész valamilyen TÉVEDÉST, amit el kell kerülnöd? Bölcs dolog a tapasztalatokból tanulni, és még bölcsebb dolog mások tapasztalatából tanulni! Nem kell minden hibát nekünk elkövetnünk. Mit tudsz azoknak a hibáiból tanulni, akikről az adott igerész szól?
- Említ olyan IGAZSÁGot, amit el kell hinned? Sokszor olyat olvasunk az Igében, amellyel kapcsolatban nem tudunk mást tenni, csak egyszerűen el kell hinnünk. El kell hinnünk például, amit Istenről, az Atyáról, Jézusról, a Szent Lélekről, a múltról, a jövőről, a mennyről, a pokolról és más egyéb témáról mond a Biblia.
- Említ VALAMI olyat, amiért Istent dicsérheted? Mindig találhatsz olyan dolgot egy igerészben, amiért Istennek hálás lehetsz, például azért, hogy megtett valamit, amit kértél, vagy megvédett valamitől.
A fenti kérdések mindegyike tartalmaz egy cselekvést kifejező igét. Írd bele ezeket a Bibliádba, vagy írd fel egy kis papírra (könyvjelzőt is készíthetsz belőle), és tartsd a Bibliádban. Hozzásegítenek majd ahhoz, hogy "az Igének cselekvői" lehessünk mindig, amikor az Igén gondolkozunk.
„Nem használ a bölcsesség és az értelem, sem a tanács az ÚRral szemben.” (Példabeszédek 21,30)
Honnan ismerhetnéd meg Isten tervét, Isten gondolatait, ha nem onnan, hogy tanulmányozod az Ő Igéjét?
Ha még sosem tartottál csendességet eddig, akkor lehet, hogy ez az egész olyan idegenül hangzik a számodra! Így a következő napokban megpróbálom hozzád közelebb hozni. Minden amire igazán szükséged lesz a hatékony megismeréshez az egy Biblia és egy jegyzetfüzet.
Hogyan is kezdj hozzá?
Először is, legyél csendben az Úr előtt. A Biblia ezt az Úrra való várakozásnak hívja. Úgy kezdhetsz neki, hogy egyszerűen leülsz és kiiktatsz minden pittyegést a telefonodon, a környezetedben, ami elvonná a figyelmed.
Másodszor, imádkozz tömören. Kezdj egy rövid nyitó imával. Kérd Istent, nyissa meg az elmédet, és vezessen. Kérd, hogy tisztítsa meg az elmédet.
Olvass egy részt az Írásból, lassan. Itt kezdődik az Istennel folytatott beszélgetésed. Ő beszélni kezd hozzád az Igéjén keresztül, és te válaszolsz neki imában. Lassan olvasd a Bibliát. Ne próbáld túl gyorsan olvasni, vagy túl sokat. Engedd, hogy hasson Rád, és formálja a gondolataidat! Minél lassabban olvasod az Írást, annál jobban rá leszel kényszerülve, hogy gondolkodj azon, amit olvasol.
Elmélkedj az Ő Szaván. Tölts időt azzal, hogy megrágod, amit Isten mond neked. Úgy rágd meg az Igét, ahogyan a tehenek a szénát. Tűnődj el rajta, birkózz vele az elmédben.
„Aki bedugja a fülét a szegény kiáltására, nem hallgatják meg, ha majd ő is kiált.” (Példabeszédek 21,13)
Egy antropologus egy afrikai törzs gyermekeinek javasolt egy játékot: letett egy kosár gyümölcsöt egy fa mellé, majd így szólt:
- aki előbb odaér az nyeri a gyümölcsöt! Erre a gyermekek mind felálltak, kézenfogták egymást, es együtt szaladtak érte. Megkérdezte, hogy miért nem versenyeztetek?
Mire ők: Ubuntu. Hogyan tudna valamelyikünk is boldog lenni, ha bármelyikünk szomorú?
A mai világ azt mondja: érvényesülj! Ha kell, taposs át másokon, hiszen a lényeg, hogy te előbbre kerülj! Neked ez jár! Te ezt megérdemled!
A Biblia azt mondja: ADJ! Vegyél észre másokat! Tegyél a másikért, és vedd észre, ha valami baj van.
Miért?
- Egyrészt, mert te sem tudhatod mi történik veled, nem tudhatod, hogy mikor szorulsz rá te magad is a segítségre! És bizony, ha a bajban észrevesznek, meghallgatnak, a mi lelkünknek is nagyon jól esik.
- Másrészt – ez a feltétele annak, hogy meghallgassanak! Odafent is! Sokan kiáltanak Istenhez, de csak azért, hogy a saját életüket tegyék jobbá Isten segítségével. Ezek közül sokan, nem értik miért nem hallgatja meg Isten az imáikat! Isten a szíveket vizsgálja! A te szívedben mennyire van helye a másiknak? Nem a menő osztálytársaknak, hanem annak, aki szegény, aki rád szorul (nem feltétlenül anyagilag, hanem érzelmileg!) …annyi hely van Isten szívében a te számodra! Mielőtt félreértenéd: nem azért, mert Isten „bosszúálló”, hanem azért, mert ő csak annyira tud szeretni téged, amennyire te engeded neki! Annyi áldást tud adni neked, amennyit te engedsz!
Aki bedugja a fülét a szegény kiáltására, nem hallgatják meg, ha majd ő is kiált. Figyeljünk másokra!
„Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged.”
(Példabeszédek 20,22)
Dermell Reed Kelet-Oakland egyik legdurvább környékén nőtt fel, 7 testvér közül negyedikként. A Reed családban még soha senki nem végezte el a középiskolát, és úgy nézett ki, hogy nem is Dermell lesz az első. A fiú nagyon bizonytalan volt a jövőjét illetően. A családja sokat küszködött. Az utca, ahol lakott tömve volt bandákkal és kábítószer-kereskedőkkel. Képes lesz valaha kikeveredni innen?
Tizenegyedikes korában egy csendes nyáréjszakán hirtelen lövéssorozatot hallott.
- „Itt mindennap lehet lövéseket hallani, úgyhogy nem törődtem vele” – emlékezett vissza Dermell.
Hirtelen egy barátja rontott be az ajtón, lábán golyósérüléssel. Kiabálni kezdett, hogy Dermell kisöccsét, Kevint lelőtték egy elhaladó kocsiból, és meghalt!
„Sokáig borzasztó dühös voltam. Rettenetesen fájt, hogy elvesztettem valakit é ssoha nem láthatom már az életben – magyarázta Dermell. Kevin csak 13 éves volt. És egy piti kis utcai balhé miatt lőtték le. Nem lehet elmondani mit éltünk át. Zuhanórepülés volt az egész család számára.”
Dermell ösztönös reakciója az volt, hogy megöli a gyilkost. Ezt látta egyetlen lehetőségnek, hoggy megtorolhassa öccse halálát. Bár a rendőrség még nyomozott a tettes után, Dermell tisztában volt vele, hogy ki az. Pár héttel Kevin halála után egy frissen szerzett pisztollyal elindult, hogy bosszút álljon Davisen, öccse gyilkosán.
„Sötét volt. Davis és haverjai nem láttak engem. Ott ült egy padon, dumálgatott, röhögcsélt, jól érezte magát, és ott voltam én, 15 méternyire tőle egy kocsi mögött kuporogva, töltött pisztollyan a kezemben. Ott guggoltam, és gondolkodtam: csak meg kellene húznom ezt a ravaszt, és megölhetném a tesóm gyilkosát!”
Komoly dolog! Ezen a ponton azonban Dermell megnyomta a szünetgombot, és képzeletét használva átgondolta jövőjét.
„Magamra és az életemre gondoltam. Még ha csak másodpercekre is, de mérlegeltem a lehetőségeimet! Végigvettem, mennyi esélye lehet annak, hogy elmenekülök, és sosem kapnak el, hiába nyomoz a rendőrség Davis gyilkosa után. Aztán eszembe jutott, amikor Kevin elkísért a focimeccseimre. Mindig azt mondta, hogy profi leszek. A jövőmre gondoltam, arra, hogy fősulira megyek. Arra, hogy mit akarok kezdeni az életemmel.”
Dermell egyszerre meghallotta a lelkiismerete hangját:
„A kezemben tartok egy pisztolyt, remegek, és azt hiszem, a jobbik felem azt mondja, hogy most menjek haza, aztán meg suliba. Ha bosszút állok, eldobom magamtól a jövőmet. Nem lennék jobb, mint az a fickó, aki lelőtte a tesómat”
Dermell sikeresen leérettségizett, s 5 év múlva Dermell lett a főiskola focisztárja, és megszerezte a diplomát.
Észreveszed-e a történetben, milyen eszközök segítették Dermellt dönteni?
- ÖNTUDAT – amikor megállítom egy pillanatra az eseményeket!
- LELKIISMERET – ami segít eldönteni mi a jó, mi a rossz!
- KÉPZELET – új lehetőségek elképzelése.
- SZABAD AKARAT – lehetőségünk van választani, változtatni!
„Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged.” (Példabeszédek 20,22)
Sean Covey: A kiemelkedően eredményes fiatalok 7 szokása
„Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged.” (Példabeszédek 20,22)
BESZÉLGESSÜNK:
- Szoktatok-e bosszút állni? Miért? Mikor? Milyen helyzetekben?
- Milyen érzés megtenni? Megnyugodtok utána?
- Milyen érzés marad bennetek, amikor nem tudtok/nem akartok bosszút állni?
- Milyen más lehetőség van a kezedben?
Ha valaki megbánt, akár fizikailag, akár érzelmileg, döntést kell hoznod. Használhatod az energiádat arra, hogy helyreállj vagy arra, hogy bosszút állj. Egyszerre azonban nem teheted mindkettőt.
Hogyan tudod megállni, hogy ne légy te is durva, amikor más az veled? Hát nyomd meg a szünetgombot! Igen-igen! Állítsd meg az életed szalagját egy pillanatra, és gondolkodj, mielőtt cselekszel!
Sean Covey: A kiemelkedően eredményes fiatalok 7 szokása
„A halló fület és a látó szemet egyaránt az Úr alkotta.” (Példabeszédek 20:12)
Egyszer megkérték Dr. Howard Hendrickset, a gyülekezetnövekedés szakértőjét, hogy állapítsa meg egy bizonyos gyülekezetről, vajon miért csökken folyamatosan a létszáma. Miután több héten át részt vett istentiszteleteiken, találkozott a vezetőséggel, és ezt mondta nekik: „Építsetek a templom köré kerítést, és a kapunál szedjetek belépődíjat, hogy azok, akiket érdekel, megnézhessék, milyen volt egy gyülekezet az 1950-es években!” Másként fogalmazva: reménytelenül le vagytok maradva!
Amikor az énünk forog kockán, amikor rólunk van szó, hajlamosak vagyunk arra, hogy szépítsük a dolgokat, és figyelmen kívül hagyjunk minden ellenkező bizonyítékot. Ez azonban nagyon veszélyes, mert idővel már nem is látjuk, hogy valójában mi az igazság.
A jó vezetők azonban nem így járnak el, hanem fáradhatatlanul keresik az igazságot. Gyökerestől kiirtják a félretájékoztató híreket, és nem jutalmazzák azokat, akik ilyeneket terjesztenek. Ezzel átlátható, őszinte környezetet teremtenek, ahol valóságosan felismerhető, hogy mi zajlik. Ennek biztosítására ők maguk is így élnek, a következő hét parancsolat szerint:
1) Ne tettess!
2) Ne hunyd be a szemed!
3) Ne túlozz!
4) Ne lődd le a rossz hír hozóját!
5) Ne bújj el számok és statisztikák mögé!
6) Ne utasítsd el az építő kritikát!
7) Ne szigetelődj el!
Veszélyes vizeken evez az, aki fejlődésre törekszik, miközben a valóság előtt behunyja a szemét; egy darabig talán működik, de végül biztosan elsüllyed! Akár az iskolai, akár az osztály, akár a személyes életedről van szó, nézz szembe az igazsággal, bármennyire fájdalmas is! Ha pedig nem tetszik, amit látsz, kezdj el változtatni rajta! maiige.hu
- Próbáljátok a 7 parancsolatot átbeszélni, mit jelent ez az osztály életében, személyes helyzetekben!
„Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” (Példabeszédek 17,17)
Szeretném elmondani neked, milyen nagyon szeretlek, hogy érdekel a sorsod, és szeretném, ha elbeszélgethetnénk. Ma reggel, amikor felébredtél a csodálatos napfényben, mely betöltötte szobád, ott voltam az ágyad mellett, reméltem, hogy azt mondod nekem: "Jó reggelt!"-, de nem tetted.
Azt gondoltam, talán túl korán van még és ezért nem vettél észre. Próbáltam felhívni figyelmedet, mikor az ablakodat kinyitottad sietve, friss levegővel csókoltam meg arcod. Rád árasztottam a virágok édes és illatos szelencéjét, a madarak csicsergésében szerelmi dalt énekeltem neked. Te elmentél mellettem, siettél.
Később figyeltelek, amikor a barátaid társaságában voltál, nagyon jól elbeszélgettetek. Ó, mennyire szerettem volna, ha velem is váltasz néhány szót, közelebb jöttem. Reméltem, hogy mondasz nekem valamit, de elmentél, és nem vettél észre.
Délután küldtem neked friss megelevenítő esőt, és rád mosolyogtam minden cseppjével. Kiáltottam neked mennydörgő hangon hátha-hátha meghallasz. Azután festettem neked, egy csodálatos naplementét, majd minden csillagból rád tekintettem..., remélve, hogy meglátsz, és te is ezt teszed. De csalódtam..., most is!
Éjjel, amikor ágyban voltál, rád árasztottam a holdfényt, és ezzel emlékeztettelek arra, hogy nem felejtelek el. Reméltem, hogy most elalvás előtt beszélgethetünk, te egy szót sem szóltál hozzám. Ez nagyon fájt nekem. Mégis vigyázok rád, és remélem, hogy holnap észreveszed jelenlétem.
De mindennap így ment ez. Folytattam kinyilatkoztatásom, hogy majd barátul választasz. Én úgy viselnék rád gondot, mint senki más. Szeretetem irántad mélyebb a tengernél, és magasabb az égnél.
Örök szeretettel szeretlek, ezért vagyok ilyen jó hozzád. Azt szeretném, hogy együtt járjunk, annyi mindent szeretnék veled közölni a Te javadért, kérlek, válaszolj Nekem:
Jézus, aki nagyon szeret téged!
Áldott TAVASZI szünetet!
Áldott Feltámadás Ünnepet!
„Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” (Példabeszédek 17,17)
Jézus olyan barát, aki helyetted vállalta a keresztet. „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” (János 15,13) Ez a szeretet az egész Szentírás központi üzenete. Hiszen a Biblia azzal indul, arról szól és azzal is fejeződik be, hogy Isten az embert, téged, engem, bennünket abszolút érdemtelenül, mégis szeret. A hívő emberen pedig mintegy átfolyik a Krisztus szeretete. Folyamatosan kapja Jézustól, ugyanakkor pedig adja is tovább. Ezért mondja Jézus: Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Majd tanítványaihoz fordulva így folytatja: „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.”
De mi is a Barátság? Talán ezen a területen is gyakran gondolkodunk helytelenül. Az teljesen rendben van, hogy óvodás, vagy kisiskoláskorban még nagyon sok a barát. A gyermek még úgy véli, hogy egy szórakoztató játék, vagy örömmel együtt töltött idő valamelyik társsal, az a barátság. Később, középiskolás, főiskolás korban, majd a munkahelyen is barátokkal vesszük körül magunkat, életkorunk előrehaladtával azonban ezek száma erősen csökken. Aztán házasságra lépve új rokonokat és ismerősöket kapunk. Ha pedig munkahelyet változtatunk, új környezetünkben, új arcokkal találjuk szembe magunkat. Ezzel párhuzamosan a régi barátokra egyre kevesebb idő jut, végül teljesen megszűnik a kapcsolat. De vajon azok, akiket a mában barátainknak tartunk, kimerítik-e a barátság fogalmát az Isten igéje szerint?
A Példabeszédek könyvében olvassuk, hogy „Minden időben szeret aki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.” (Péld 17,17) Az ige szerint az igaz barát ismérve, hogy nem csak jó sorsunkban van mellettünk, nem csak az érdekei szerint szimpatizál velünk, hanem minden időben! Sőt, a bajban derül ki, hogy igazából ki is ő. Akinek már volt ilyen tapasztalása, tudja, hogy valóban így van.
„Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” (Példabeszédek 17,17)
Maradjunk a nagyheti eseményeknél, azon belül, pedig azoknál az embereknél, akik ott voltak a kereszt körül.
BARABBÁS
Barabbás azért menekülhetett meg a biztos halálból, mert Jézus meghalt helyette. Nem sokat tudunk róla.
Valamelyik közel-keleti országban esett meg a 20. században a következő történet. Két testvér közül az idősebb keresztyén lett, az öccse azonban rossz társaságba keveredett, és részt vett egy gyilkosságban is. Azon az éjszakán zaklatottan dörömbölt a bátyja lakásának ajtaján.
Véres volt a zakója, nyomában a rendőrség, el akart bújni valahová. Ledobta az árulkodó holmit az előszobában, felvett valamit testvére ruhái közül és elrejtőzött. A bátyja rövid gondolkodást követően magára vette a véres ruhákat, s a hamarosan megérkező üldözők magukkal vitték. Gyorsított eljárással ítélték halálra. Utolsó kívánsága az volt, hogy levelet írhasson öccsének. Ez a levél fennmaradt, s így szól: „Édes öcsém! Én holnap meghalok a te bűnödért a te véres ruhádban. Kívánom, hogy élj tiszta életet az én tiszta ruháimban!”
Amikor öccse megkapta e sorokat, majdnem megzavarodott. Erre nem gondolt, Két nap múlva feljelentette magát, nagy gondot okozva ezzel az igazságszolgáltatásnak, mert az ítéletet már végrehajtották. El kellett dönteni: végre lehet-e hajtani egy halálos ítéletet kétszer. Végül annyira megrendítette a bírákat ez a levél, hogy feltételesen szabadlábra engedték a gyilkost, akinek aztán megváltozott az élete. (Ezt a történetet dolgozza fel a Szeretetnepper c. film is)
Barabbással pontosan ugyanez történt, ami ezzel a férfival: Jézust végezték ki helyette, s ő – noha halálra méltó bűnöket követett el – szabadon élhet tovább.
„Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” (Példabeszédek 17,17)
Jézus tudta, hogy földi életének utolsó estéjéhez érkezett. Árulás, kihallgatás, kínzás és halál várt rá. Az utolsó estét tanítványai körében töltötte.
Tudom, még nagyon kicsik vagytok ahhoz, hogy ezen gondolkozz, de ha tudnád, hogy közeleg a vég, utolsó óráidat nem úgy próbálnád tölteni, hogy azok csak rólad szóljanak? Talán áthívnád a barátaidat, hogy melletted legyenek, megkérnéd anyukádat, hogy készítse el a kedvenc ételedet, rávennéd a testvéreidet, hogy teljesítsék minden kívánságodat, hogy te nyugodtan és méltósággal nézhess szembe a halállal.
Nem így Jézus! Utolsó estéjét tanítványai szolgálatának szentelte, mert „szerette övéit a világban, szerette őket mindvégig” (Jn 13,1). Jézus a szolgálat drámai cselekedetével fejezte ki a szeretetét. Vacsora közben felállt, vászonkendót kötött a derekára, fogott egy vízzel teli tálat, és megmosta a tanítványai lábát.
Micsoda visszataszító feladat. Akkoriban az emberek sarut viseltek, poros utakon közlekedtek (együtt az állatokkal), és ritkán fürödtek. Lábukra izzadság és kosz tapadt. Undorító. Jézus azonban letérdelt eléjük, és szolgálta őket.
Majd a 24 lábat megmosta. Még Júdásét is. Annak ellenére, hogy tudta, Júdás el fogja árulni. Amikor befejezte, megkérdezte a tanítványaitól: „Értitek, hogy mit tettem veletek?” A tanítványok szótlanul, döbbenten meredtek rá, szinte sokkos állapotban a lábmosás után. „Ha tehát megmostam a ti lábatokat én, az Úr és Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” (Jn 13,12.14-15)
Érted? A szeretet szolgálat.
„Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” (Példabeszédek 17,17)
„Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. (Efezus 4,32)
Amikor Jézus megmosta a tanítványok lábát, előre tudta a jövőt. Tudta, hogy merre mennek majd azok a lábak. Tudta, hogy másnap már egyik sem követi, egyik sem áll mellette. Tudta, hogy inkább elmenekülnek majd, ha megcsillan a kard egy római katona oldalán. Csak egyetlen láb gazdája nem fog elfutni tőle a kertben. Júdás egy lépést sem tesz!
Akkor miért mosta meg mégis azokat a lábakat? Miért hajolt meg előttük Jézus? A válasz csak egyetlen szó: kegyelem. Jézus nagyon is jól tudta, mit fognak tenni a tanítványai, mégis szeretett volna rájuk hagyni valamit, amire majd emlékeznek.
Azt akarta, hogy emlékezzenek rá, hogy megmosta a lábaikat. Azt akarta, hogy tudják: ő már rég megbocsátotta a bűneiket, még mielőtt vétkeztek volna. Kegyelmet kaptak, még mielőtt kérték volna.
Ez a kegyelem számodra is elérhető. Amikor úgy döntesz, hogy hiszel Jézusban, és engedelmeskedsz neki, kegyelme teljesen tisztává tesz.
Gondold át!
A kegyelem az, amikor büntetést érdemelnél, de helyette megbocsátanak neked. Jézus megbocsátja a hibáidat. Azt kéri, tégy így te is másokkal. Van valaki, aki megbántott vagy akiben csalódtál? Kérd Istent, hogy segítsen neked kegyelmesnek lenni!
Max Lucado
„Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” (Példabeszédek 17,17)
JÁNOS
Egy tanítvány, aki végig kitartott! Aki elkísérte Jézust Kajafás udvarába, aki ott állt Jézus édesanyjával Jézus keresztje alatt. Ő nem fogadkozott, nem vagdalkozott, de mindvégig csendesen ragaszkodott Mesteréhez. Egy tanítvány, akiről nem sokat beszélünk, mégis az, amit tett csendben, a legnagyobb szeretetről tanúskodik. Jelen volt, és alaposan megfigyelt mindent, s utólag le is jegyezte, amit látott. Az ő leírásából tudunk meg pontos részleteket a nagypéntek eseményeiről:
- Jézus elfogására nemcsak a templom rendfenntartó erői vonultak ki, hanem egy ezredes vezetésével, római katonák is kivonultak.
- ő ismerte név szerint Málkust, a templomszolgát, akinek Péter levágta a fülét
- Jézus és Pilátus beszélgetését is ő írja le részletesebben …
Sok ilyen részletet említhetnénk még, amiket azért tud János, mert szemtanú volt!
Volt tehát egy ember, aki azért volt Jézus mellett, mert szerette őt. Csendesen és hűségesen állt Jézus mellett a nehéz órákban is!
- Te meddig állsz a barátod mellé?
- Hagytak már cserben?
- Hagytál már cserben barátodat?
„Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” (Példabeszédek 17,17)
PÉTER
Péter életének ebben a szakaszában 3 fejezet különíthető el.
- Nagypéntek előtt Pétert a magabiztosság jellemzi! Talpraesett, bátor, kezdeményező ember, aki nem fogyott ki az ötletekből, és aki nem ijed meg a saját árnyékától. Hősködik, hogy az életét is kész odaadni, de amikor Jézus arra kéri, hogy egy rövid ideig imádkozzon együtt vele, arra már képtelen. Elalszik, mint a többi. Hortyog a hős tanítvány a Gecsemáné-kertben. Amikor álmából felriad, a kardjához kap, elkezd vagdalkozni a sötétben és súlyosan megsebesíti a főpap egyik szolgáját.
Vajon mi nem vagyunk hasonlók? Amikor mi jobban tudjuk, mit kellene tennünk. Amikor tele vagyunk jó szándékkal és ötletekkel, segítőkészséggel, mint Péter. Csak elfelejtjük megkérdezni: vajon erre van szükség? Ez az én dolgom?
- Nagypéntek hajnalán Péter még azt is letagadja, hogy ismerte Jézust. Péter belseje láthatóvá válik (talán önmaga számára is). Mikor a kakas megszólal, Péter sírva fakad. Könnyes tekintete találkozik Jézusével, s hirtelen eszébe jutnak az előző este mondott szavak. Szembesülve a valósággal, csak sírni lehet! Végre lehetett Péteren segíteni! Végre üres volta a keze! Már nem vagdalkozott! Már elcsendesült, kifogyott az ötletekből.
- Húsvét után Jézus és Péter beszélgetnek egymással. Jézus ezt kérdezi Pétertől: Szeretsz-e engem? Nem feszegeti a múltat, egy szó sem esik róla. Nincs számonkérés, nincs dráma. Jézus tudja, hogy Péter könnyei őszinték voltak. Tudja, hogy Péter felismerte: nem képes magán segíteni, Jézus azonban segített neki! Nem azt mondja: ilyen hitvány alakkal nem dolgozom együtt, hanem azt mondja: Gyere és kövess engem! Cs.K.
- Mi a szerepe a megbocsátásnak a barátságban?
- Kellett-e már megbocsátanod a barátodnak?
„Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” (Példabeszédek 17,17)
Kiket másokat lehetne Jézus barátainak nevezni, mint a tanítványait, azt a 12-őt, akik a közelében éltek, vele voltak, mikor tanított, csodákat tett. Ki más lenne a barátja Jézusnak, ha nem ők? Nézzünk meg pár tanítványt, s azt, hogy ki is volt barátja Jézusnak?
JÚDÁS
Júdás valamikor nagyon szerette Jézust, lelkesedett érte, szívesen hallgatta, és ő is mindent elhagyott, hogy a tanítványa lehessen. Aztán eljött az idő, amikor csalódott Jézusban, kiábrándult az ügyéből és akkor elhatározta, hogy radikálisan véget vet a tanítványságának. Júdás csalódott, és igenis hátat fordított neki lélekben, aztán pedig szilárd és végiggondolt elhatározással, a saját fejéből kipattant ötlettel el is árulta őt.
Mi volt a csalódása igazi oka? Az, ami minden csalódás mélyebb magva lenni szokott, hogy valaki jobban szereti a saját vágyait, mint a valóságot. Beleszeret a saját elképzeléseibe, ami Júdás esetében a rómaiak kiűzése és Izrael dicsőségének helyreállítása volt, és amikor úgy találja, hogy itt nem erről van szó, a valóság „nem olyan”, mint az ő vágyai, akkor csalódik és kiábrándul. Szeretném a rajtunk túlnövő vágyaink megregulázására ezt a hasznos jelszót mindnyájunknak ajánlani, hogy „nem olyan”. Az ember a fejébe vesz valamit, dédelgeti és vágyik rá, kiszínezi, és amikor eléri, akkor azt tapasztalja, hogy az nem olyan, mint ő elgondolta. Nem olyan nagyszerű élmény egy vágyott diadal valami ellenség felett, mint azt a fantáziájában kiszínezte az ember, nem olyan édes a lopott gyümölcs, mint azt előzetesen elhitette a vágyakozóval, nem olyan boldogító, amikor kitálalunk és szemébe vágjuk valakinek, hogy milyen hitványnak is látjuk őt. A vágyainkban olyan, de a valóságban nem olyan. Ez a „nem olyan”, mint általános és bölcs tudás nagyon fontos megelőzése lehetne sok bajnak és fölösleges vargabetűnek.
Júdás először azt hitte, hogy Jézus olyan megváltó, amilyenek szerinte egy megváltónak lennie kellene, és ő ezt a saját vágyában termett megváltót szerette, nem pedig a valóságos Jézust. Amikor pedig csalódott, és a csalódás megsebezte a szívét, nem is akart ebből gyógyulni, és itt volt a nagy baj. A gyógyulás ugyanis mindig belül történik, ő pedig kívül, az intézkedések világában kereste a gyógyulást. Nem fordult befelé, nem imádkozott, nem tartott önvizsgálatot, hanem kifelé fordult és intézkedett.
- Mit tanulhatunk Júdás hibájából?
- Mire kell figyelnünk a baráti kapcsolatainkban?
„Tudás nélkül nem jó egy léleknek sem, és aki csak a lábával siet, hibázik!” (Példabeszédek 19,2)
Gondolkoztál-e már azon, miért jó a tudás? Mire jó a tudás?
Sok mindenre jó! De a leginkább megvéd attól, hogy hibázzunk, megvéd attól, hogy mindig mások tanácsára hallgassunk, megvéd attól, hogy mindig mások mondják meg mit tegyünk és mit ne! Ismeritek a mesét?!
Egyszer az öreg gazda, mivel igen nagy szegénységben élt a családjával, úgy döntött, hogy eladja a szamarát. Maga mellé vette a fiát és a szamarat, és elindultak a vásárba. Ahogy úgy ballagtak az úton, elhaladtak a földeken dolgozó emberek mellett. Hallják, amint az emberek ezt mondják.
Nézd, milyen buta vén ember, ott a szamár, oszt Ő meg gyalog jár!
Gondolta az öreg, őt már ki ne nevessék, ezért felült a szamár hátára, és úgy haladtak tovább.
Mennek tovább, elérnek egy patak partjára, ahol asszonyok mosnak a vízben. Hallják, amint az asszonyok összesúgnak. Nézd azt az embert, úgy ül ott mint egy méltóság, a szegény gyermek meg nyakig a porban jár. Na erre elszégyellte magát az öregember, leszállt a szamárról, és felültette a gyereket rá. Így mentek tovább. Alig haladtak valamit, elértek a malomhoz. A molnár legények kint sütkéreztek a napon. Amint meglátták őket, így szóltak. Nézd, a kis taknya a szamáron, a szegény öreg meg mint a szolga kullog! Na, gondolta az öreg, Őt senki meg ne vesse, hát felült a gyerek mellé, és így haladtak tovább. Mennek tovább az úton, jönnek velük szembe a kereskedők. Azt mondják maguk közt. Nézd azt a két léha embert, szegény állat majd bele pusztul a cipelésbe, így még a vágóhídra se érnek vele! Erre lepattant az öreg és a fia szamárról. Fogta az öreg, nyakába vette a szamarat a két elülső lábánál, a fia meg a két hátsó lábánál, és így a hátukon cipelték a szamarat egészen a vásárig. Ahogy beértek a vásárra, mindenki dőlt a nevetéstől, milyen két buta ember ez!
„Az Úrnak ad kölcsön, aki könyörül a szegényen” (Példabeszédek 19,17)
Na, ez egy érdekes ige! Mit is olvasunk benne? Ha segítesz (önzetlenül!!!) másoknak, az olyan, mintha kölcsönadnál Istennek! Ízlelgessük kicsit ezt a mondatot! Kölcsönadni Istennek! Hiszen mindent Istentől kaptunk! (Mégis azt hisszük, hogy minden a miénk!) Mit is adunk neki vissza?
- Mennyire van jelen ez életünkben a segítés, az adakozás (nyilván gyerekeknél nem feltétlenül a pénzről tudunk beszélni, de legyünk kreatívak, hiszen az adakozásnak rengeteg formája létezik!)
- Hogyan küzdhetünk a KÖZÖNY ellen?
Ha nem tudnád: mások segítése jót tesz az egészségnek. Egy 44 nagy egyetemen végzett felmérés azt az eredményt adta, hogy az adakozás kétszer akkora mértékben védi az egészséget, mint amekkora mértékben az aszpirin segít megelőzni a szívbetegségeket. A kutatás vezetője, Dr. Stephen Post így nyilatkozott: „Az adakozás a leghatékonyabb erő a földön, védi életünket és egészségünket.”
„Bölcs dolog, ha fékezed haragod, és dicsőségedre válik, ha nem veszed fel a sértést.”
(Példabeszédek 19,11 – EFO)
Mondd meg mi tudja teljesen felhúzni az agyad, és én megmondom ki vagy. – talán így is át lehet írni a klasszikus mondást, hiszen a legjellemzőbb dolgunk általában az, hogy minek tudunk örülni, vagy éppen mi az, ami felbosszant minket. Biztosan neked is megvan az, amitől ideges leszel! Nade! Mit érsz el vele? Vezetett-e már eredményre, ha kiabáltál, toporzékoltál, ideges voltál? Mit oldott meg?
Egy alkalommal egy kislány kint játszott az udvaron, miközben egy mondókát mondogatott: „Gumiból vagyok, a ragasztó te vagy. Bármit mondasz, rólam lepattan, s rád ragad!” Mikor meghallottam, először csak magamban kuncogtam, de aztán rájöttem, hogy mekkora igazságot rejt magában ez a régi angol mondóka. Ha kicsit is komolyan vennénk e mondóka szavait, nagy szolgálatot tennénk magunknak!
Könnyű engednünk annak a kísértésnek, hogy a negatív, és bántó megjegyzéseken járassuk az agyunkat, újra és újra. Az emberi természetünk azt diktálja, hogy vagy mindenáron próbáljuk megmagyarázni a hallottakat, vagy mindenáron próbáljuk bebizonyítani, hogy egy szó sem igaz belőle. Viszont, ha abban szeretnénk járni, amit Isten megálmodott számunkra, akkor nem szabad hagynunk, hogy ezek a negatív szavak ránk tapadjanak.
Ha megbántottak, vagy negatív dolgokat mondtak rólad, és most ezeken tépelődsz, akkor vedd fel a hit pajzsát a tépelődés helyett. Túl értékes, túl drága, túl becses és túl fontos vagy ahhoz, hogy megengedd magadnak, hogy mások negatív szavai hátráltassanak. Mindig emlékezz rá, hogy Isten örökkévaló szeretettel szeret téged. Igéje igaz és örökké megmarad, és azt mondja, hogy Isten elfogadott, értékesnek tart, és igenis számítasz ebben az életben. Ne hagyd, hogy a negatív szavak határozzanak meg, hanem inkább engedd, hogy lepattanjanak rólad!
Victoria Osteen
„Az értelmes ember türelmes...” (Példabeszédek 19,11)
John Dewey, híres pszichológus-pedagógus azt mondta, hogy a világon a leghasznosabb erény a türelem. Tény, hogy állandóan és mindenütt szükségünk van rá. A Biblia azt mondja a Példabeszédek 16,32-ben, hogy „Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít”.
Könnyű türelmesnek tűnni, amikor minden úgy megy, ahogy szeretnénk. De mi történik, ha nem valósul meg, amit akarunk. Téged mi hoz ki a türelmedből?
- ha félbeszakítanak…te hogy kezeled?
- ha kellemetlen dolgok érnek… hogy reagálsz?
- bosszantó körülmények – azok az apróságok, amik dühítenek…
- amikor várni kell valamire…
Amikor a türelmet választod, akkor egy negatív körülményre pozitív módon reagálsz. A türelmetlenségére haragos leszel, túlreagálod a dolgokat, olyanokat gondolsz és teszel, amiket később megbánsz. A harag soha nem fordítja jóra a dolgokat, sőt csak további problémákat okoz. A türelem, sokkal több annál, hogy az ajkadat harapdálod, vagy a szádra csapsz… a türelem egy nagy levegővétel. Azt jelenti, hogy eldöntötted, hogy uralkodsz az érzelmeiden, és nem engeded, hogy az érzelmeid uralkodjanak rajtad.
Nem véletlenül van a Lélek gyümölcse felsorolásában a türelem rögtön a békesség után, ugyanis a türelmetlenség legfőbb oka a békétlenség. Ha békétlenség van a szívedben, szinte bármi türelmetlenné tud tenni. Ha viszont békesség van benned, az a türelmedre is kihat.
„A vagyon sok barátot szerez, a nincstelentől a barátja is elválik.” (Példabeszédek 19,4)
Most ne csak a pénzről beszéljünk, hanem minden olyanról, ami külsőség. Mert tapasztaljuk a bőrünkön, hogy az, aki jó ruhákban jár, aki jól néz ki, akinek sok pénze, sok játéka van, annak valahogy több barátja is akad! Ez a világi értékrend. Sok mesebeli királyfi is szenvedett már ettől, hiszen számos mesében a királyfiak éppen azért bújnak egyszerű ruhába, mert csak így tudják kideríteni, hogy ki is az, aki nem a pénzéért szereti, hanem önmagáért!
Egyszer egy hölgy említette, hogy a pénztár előtti hosszú sorban egy férfi előre akart jutni, mert nem vásárolt semmit. A hölgy ezt nem vette észre, ezért a férfi ránézett, durván rászólt: „kiengedne”, majd méltatlankodva, indulattal nyugtázta, amikor a hölgy félreállt: „köszönöm”. Ez a hölgy hozzátette: ha én egy „jó” nő lennék, akkor nem így beszélt volna velem, ebben biztos vagyok. Valóban valahogy a „szépekkel”, az előkelőkkel, a vagyonosokkal mindig „kedvesebbek” vagyunk.
VIGYÁZZ! Azért mert az ember így tesz különbséget, még nem jelenti azt, hogy ez helyes!! Nem jelenti azt, hogy ez jó így! Rögtön a következő versben azt olvassuk, hogy ez a hozzáállás „nem marad büntetlen” (Példabeszédek 19,5)! Ha arra tanítjuk meg a gyermekeinket, hogyan szerezzenek meg mindent maguknak, és hogyan tegyenek szert hatalomra, hogy boldogulni tudjanak a világban – mi lesz ebből? Mi lesz veled, ha legyőztél valakit? Félhetsz, hogy ha nem vigyázol, valaki téged fog legyőzni. Az életünk tehát bizonytalanságban, óvatoskodásban, gyanakvásban és szorongásban telik.
Ám tegyük fel, hogy megtartod a hatalmadat, és minden anyagi jószágot és javat megkapsz, amit csak akarsz? Tudnak beszélni hozzád ezek a tárgyak? Van karjuk, hogy megvigasztaljanak, megsimogassanak? Sosem láttam még szerető, gyengéd vagyont vagy pénzt! Nem gondolom azonban, hogy ez vagy-vagy kérdése. A kérdés középpontjában a hatalom használata áll. A kulcsszó itt: a használat! Hiszen használhatom a hatalmamat a saját növekedésemre és a te fejlődésedre is! Ez a fajta használat nem zárja ki az emberi értékeket, hanem növeli őket!
- Hogyan értelmezed ezeket a mondatokat?
- Hogyan tud sok barátot szerezni a vagyon? Vagy a pénz adta „hatalom”?
- Bár még neked nincs saját vagyonod, hogy élsz a családod adta anyagi háttérrel?
- Az embereket körülötted hogyan kezeled? A ruhájuk mutatja számodra az értéküket? Vagy adsz lehetőséget megismerni, és a belső értékeiket is észrevenni?
„Aki arra felel, amit még meg sem hallgatott, az bolond, és szégyen éri” (Példabeszédek 18,13)
„Mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit.” (1Thesszalonika 2,7)
A buldózerek jók a dolgok lebontására, de építésre alkalmatlanok. Ezt a képet szem előtt tartva kérdezd meg magadtól: arra használod-e a személyiséged erejét és a pozíciódból eredő befolyásodat, hogy rákényszerítsd akaratodat az emberekre, és rávedd őket arra, hogy a te elképzeléseid szerint cselekedjenek? Ha a válaszod igen, akkor értsd meg: a leginkább irányító típusú emberek gyakran azok, akik a legjobban félnek attól, hogy mások irányítsák őket! Kérdés: mitől félsz, mi történne, ha tisztelettel bánnál másokkal, és figyelembe vennéd a véleményüket, ötleteiket és választásaikat? Tényleg a félelem és a megfélemlítés az egyetlen módja annak, hogy megtartsd a kapcsolataidat? Nem lenne jobb, ha figyelmességgel érdemelnéd ki mások szeretetét? Vagy megelégszel a félelemből eredő engedelmességgel? Ha szükséges, beszélj erről egy barátoddal vagy egy lelkigondozóval, és próbálj a viselkedésedet meghatározó problémák gyökeréig hatolni! A következő hétvégén próbálj meg senkit sem kritizálni vagy megfosztani a döntési jogától! Ne feledd, hogy még Isten is megadja az embereknek a szabad akaratot – te pedig nem vagy Isten! Tarts ki ebben a kihívásban még két hétig, vagy addig, amíg uralmad alá nem hajtod a leuraló hozzáállásodat! Pál elég termékeny volt ahhoz, hogy leveleket írjon a gyülekezeteknek, hatalma volt a holtak feltámasztására is, mégis azt mondta: „olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit” (1Thesszalonika 2,7). Arra az esetre, ha valaki hibát követne el, azt mondta: „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél!” (Galata 6,1). A mai üzenet tehát számodra: légy szelídebb!
maiige
