„Utadon biztonságban jársz, és lábadat nem ütöd meg.” (Példabeszédek 3,23)

„Maga az Úr megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!” (5 Mózes 31,8)

Van úgy, hogy rád tör az aggódás? Ez mindannyiunkkal előfordul. Talán aggódtál már amiatt, hogyan sikerül a matekdolgozatod. Vagy, hogy miért viselkedik veled mostanában ilyen furcsán a legjobb barátod. Vagy, ha rossz fát tettél a tűzre, vajon mérgesek lesznek-e a szüleid.

A gondok jó része egyszerű beszélgetéssel megoldható. De mi van azokkal a helyzetekkel, melyekkel végképp nem tudsz megbirkózni? Például amikor tombol a vihar, és zeng az ég, vagy amikor beteg vagy. Arról nem is beszélve, hogy mennyi félelmetes eseményt láthatsz a híradóban. Az ember végigizgulhatja az egész életét!

De gondolj bele, szerinted Isten ezt akarja? Ő nem azért küldte Jézust, nem azért mentett meg téged, hogy magadra maradj a félelmeiddel. Jézus nem azért vállalta a keresztet, hogy aztán oda se figyeljen az imáidra. Az aggodalmaskodás semmit nem old meg – de Isten igen! Bízd rá minden félelmedet! Isten még az „angyalainak is megparancsolja, hogy vigyázzanak rád minden utadon” (Zsolt 91,11). Akkor minek aggódni?

Izgulsz valami miatt? Próbáld ki a következő módszert! A félelmeidet tedd bele egy képzeletbeli dobozba! Csukd be, kösd át egy erős madzaggal, és csomózd meg jól! Mondj el egy imát, és add át az aggodalmak dobozát Istennek! Aztán lazíts – és bízz benne, ő gondot visel rád!

(Max Lucado: Kegyelem itt és most)