„Vezetés nélkül elbukik a nép, de segítséget jelent, ha sok a tanácsadó.” (Példabeszédek 11,14)
„Ha nem lett volna velünk az Úr (…). Akkor elsodortak volna a vizek, átcsapott volna rajtunk az áradat.” (Zsoltárok 124, 2–4)
A legnagyobb hibáinkat gyakran a próbák első szakaszában követjük el, mert a próba váratlanul ér. A meglepetésszerű nehézségekre nagyon nehéz jól reagáni! Ezért mutatok négy nyerő stratégiát arra az esetre, ha támadás alatt vagy:
1) Ne ess pánikba! Élj az ige szerint: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46,11). Ez azt jelenti, hogy Isten jelen van, tisztában van a helyzeteddel, és van rá megoldása. Csak légy érzékeny és fogékony benned élő Lelkének hangjára (ld. János 16,13)! Ne feledd, az idő a te oldaladon áll! A türelem olyan fegyver, amely felszínre hozza az igazságot és az indítékokat. Fontos, hogy megnyugodjanak az érzéseid a váratlan helyzettel kapcsolatban, hogy tisztán tudj gondolkozni. Isten közelében meg tudsz nyugodni!
2) Elemezz! Salamon azt mondta: „A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette” (Prédikátor 7,14) Néha az, ami válságnak tűnik, csak koncentrált (túl sok) információ. Ha időt szánsz az elemzésére, az hasznodra lesz.
3) Kérj tanácsot! „Vezetés nélkül elbukik a nép, de segítséget jelent, ha sok a tanácsadó.” (Példabeszédek 11,14) A tudatlanság az ellenségünk, az útmutatás a barátunk. Van valaki valahol, aki tud valamit, amit tudnod kell, ami segíthet túlélni, sőt, sikert elérni életednek ebben a fájdalmas fejezetében. Keresd meg ezt az embert!
4) Számíts arra, hogy Isten lépni fog! „Ha nem lett volna velünk az Úr (…). Akkor elsodortak volna a vizek, átcsapott volna rajtunk az áradat. Átcsaptak volna rajtunk a tajtékzó vizek. Áldott az Úr, aki nem adott oda minket martalékul fogaiknak! Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből.” (Zsoltárok 124,2-7) Keresd Isten vezetését az életedben!
maiige.hu
„Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül” (Példabeszédek 11,25)
A ’60-as években egy este egy afro-amerikai nő rettenetes viharban állt egy alabamai autópálya mellett. Az autója lerobbant, és kétségbeesett szüksége volt arra, hogy valaki elvigye, így hát leállított egy autót. Ekkor valami olyasmi történt, ami gyakorlatilag hallatlan volt azokban az időkben. Egy fiatal férfi állt meg, és biztonságos helyre vitte az asszonyt, gondoskodott róla, hogy további segítséget kapjon, és taxit is hívott neki.
Bár az asszony nagyon sietett, mikor köszönetet mondott, felírta a férfi címét. A férfi nagy meglepetésére egy héttel később egy színes televíziót szállítottak neki házhoz egy üzenettel: „Köszönöm a múltkor az autópálya mentén nyújtott segítségét! Az eső nemcsak a ruháimat járta át, hanem a lelkemet is. Azzal, hogy segített, sikerült eljutnom haldokló férjemhez, mielőtt eltávozott. Isten áldja meg a mások iránti önzetlen szolgálatáért. Aláírás: Mrs. Nat King Cole (A hölgy férje híres jazz-zenész, énekes és televíziós személyiség volt)
Minden nap jönnek felénk vagy mennek el mellettünk lehetőségek mások szolgálatára. Tanuld meg meglátni és megragadni őket! Ha Isten áldását meg akarod tapasztalni az életedben, akkor menj, és kezdj el adni másoknak abból, amid van! maiige
- Mit tud adni másoknak egy gyerek?
- Mi az a kincs, amiből nektek van és a felnőtteknek hiányzik?
- Megtapasztaltad-e már az adás örömét?
„Az ajándékozó bővelkedik…” (Példabeszédek 11,25)
25 éves osztálytalálkozójuk volt. Ted és Joe nem találkoztak az érettségi óta. Ted, az iskolai kosárlabda sztárja, egy nagyvállalat igazgatója lett. Joe, aki a kosárlabda csapat kapitánya volt, lelkész lett.
- Joe, szeretném megköszönni neked azt, hogy ma ilyen sikeres vagyok! – mondta Ted.
- Nem hiszem, hogy bármi közöm lenne hozzá – válaszolt csodálkozva Joe.
- Nos, valószínűleg nem tudtál róla, de majd megőrültem, hogy nem én lettem a csapatkapitány a kosárlabdacsapatban. Nem sokkal az érettségi előtt megkérdeztem az edzőtől, hogy a csapat miért rád szavazott és miért nem rám, aki a legjobb játékos voltam. Amit mondott, megváltoztatta az életemet! „Ted, te valóban a csapat legjobb játékosa vagy, de Joe a legjobb csapatjátékos! Te a legjobb játékos akartál lenni az Egyesült Államokban, Joe viszont azt akarta, hogy a mi legyünk az Egyesült Államok legjobb csapata. Ezért lett ő a kapitány, és nem te!” Ez olyan lecke volt, amit soha nem felejtettem el. Amint elkezdtem az egyetemi éveim alatt egyre inkább hozzád hasonlóvá válni, megválasztottak az egyetemi csapat kapitányának, aztán pedig a munkahelyemen kezdtem emelkedni a ranglétrán. A régi énem azt akarta volna, hogy a vállalatom legyen a világon a legjobb. Most azonban azon igyekszem, hogy olyan vállalat legyem, ami a legtöbbet tesz a világért. Ezt szeretném neked megköszönni.
- Te mit adsz az osztályközösségnek? Mit adhatsz, mit tehetnél az osztályért?
- Mit adsz/adhatsz otthon a családodnak?
- Mit teszel/tehetsz, hogy az osztályközösséged legyen a legjobb?
- Mit teszel/tehetsz, hogy az iskolád legyen a legjobb?
Ne feledd! Az ajándékozóbővelkedik! Annak van több, aki tud adni! Ez egy olyan csoda, ami akkor töltődik, ha kiveszel belőle! Mi a neve? SZERETET!
„A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot.” (Példabeszédek 11,13)
Hallottál már a hippokratészi esküről? Szövege évszázadok óta ismeretes. Van benne egy ilyen mondat is: „Amit kezelés közben, vagy akár kezelésen kívül is a társadalmi érintkezésben látok vagy hallok, azt nem fogom kifecsegni, hanem szent titokként megőrzöm.” Az orvosok és más bizalmi pozícióban lévők esküt tesznek, de ennek a fogadalomnak mindannyiunkat kötnie kellene. Te hogy éreznéd magad, ha orvosod, ügyvéded, lelkészed vagy egy bizalmasod elárulná bizalmadat, és világgá kürtölné „szent titkaidat”?
Salamon kemény szavakkal ír a témáról, érdemes megfontolni őket: „Minél több a beszéd, annál kevesebb az igazság, az okos megválogatja szavait” (Példabeszédek 10,19). Vagy máshol: „…a becsületes ember nem árulja el más bizalmát” (Példabeszédek 11,13). Gondoltál már így a becsületesség fogalmára? És végül: „Megfontolt szavak biztonságos élethez vezetnek; a meggondolatlan beszéd mindent romba dönthet” (Példabeszédek 13:3).
Minél tovább élünk, annál inkább felismerjük, hogy nagyon kevés megbízhatóan titoktartó ember van, ezért annál jobban értékeljük őket. Ha megkérnének, hogy határozd meg a becsületes ember fogalmát, ugye hogy a megbízhatóság a lista legelején állna?
Itt van tehát néhány alapszabály arra, hogyan éld az életedet:
- amit bizalmasan mondtak neked, ne ismételd el!
- bármikor is csábít, hogy elmondd, állj ellen!
- akárkiről van is szó, ne pletykálj!
- ha nem is értesz egyet, ne rágalmazz!
Tudsz titkot tartani? Bizonyítsd be!
maiige.hu
„… de a hűséges lelkű elfedezi a dolgot.” (Példabeszédek 11,13)
Az információ hatalom! Adjuk-vesszük, hogy megszerezzük, amit akarunk és eközben az emberek, akik bíznak bennünk, megsérülnek, és többé már nem bíznak senkiben.
Egy lelkész gyülekezete egyik tagjával meglátogatta az egyik gazdag gyülekezeti tagot. Adományokat gyűjtöttek egy ember számára, aki szívinfarktust kapott. A betegnek nem volt társadalom-biztosítása, és nem tudta kifizetni a kórházi költségeit. A gazdag ember barátságosan üdvözölte a lelkészt és kísérőjét, és meghallgatta, ahogy a lelkész röviden leírta a beteg ember kétségbeejtő helyzetét.
- Egy nagylelkű adományt kérnénk - fejezte be a lelkész.
- Ki a beteg? - kérdezte a házigazda. A lelkész a fejét rázta:
- Nagyon ritkán fordul elő, hogy felfedjük a szükségben lévők nevét. Ennél az esetnél az a legnehezebb a beteg számára, hogy bevallja: támogatásra szorul.
- Ha segítek, ragaszkodom ahhoz, hogy tudjam a szükségben lévő kilétét. A legnagyobb titokban fogom tartani. Egyébként ötszáz dollárt adnék, ám ha megmondják a nevét, megduplázom az összeget.
- Nem fogjuk leleplezni a személyt - ismételte meg a lelkész a fejét rázva.
- Akkor legyen kétezer dollár. Csak nem utasít vissza ekkora összeget!
- Nem élek vissza a beteg bizalmával - tartott ki továbbra is a lelkész. Kísérője nem akart hinni a fülének.
A gazdag ember mély lélegzetet vett, és azt mondta:
- Háromezer dollár!
Mielőtt még a lelkész válaszolhatott volna, kísérője könyörgőre fogta:
- De lelkész úr, háromezer dollár majdnem az egész kezelési költséget fedezné. Ő egy megbízható ember, meg fogja őrizni a titkot.
A lelkész elindult az ajtó irányába.
- Tulajdonképpen már régen el kellett volna mennem. Egy ember bizalma és becsülete nem olyan dolgok, amiket árverésre lehet bocsátani, mindegy, mennyit adnának is értük. Megyek, mert ma még másokat is meg kell látogatnom. Majd összejön ez a pénz máshol.
Mielőtt a lelkész kiment volna az ajtón, a gazdag ember könyörögni kezdett, hogy beszéljenek még négyszemközt a másik szobában. Amint egyedül voltak, a házigazda könnyekben tört ki:
- Tiszteletes úr, nemrégiben elveszítettem minden megtakarított pénzemet. Még jelképes összeggel sem tudom törleszteni a jelzáloghitelemet. Segítséget akartam kérni valakitől, de nem bírtam volna elviselni, hogy a városban mindenki megtudja, hogy csődbe jutottam.
- Most már értem - válaszolta a lelkész szelíden. - Próbára tett engem, hogy megtudja, rám bízhatja-e titkát. Gyűjteni fogok az ön részére éppúgy, mint a beteg részére. Amit elmondott nekem, az természetesen titokban fog maradni.
A két vendég elbúcsúzott a házigazdától, és elindultak a következő gyülekezeti tag házához, akit meg kellett látogatniuk.
- Nos, lelkész úr, - kérdezte a kísérő - mennyit adott?
A lelkész elmosolyodott, majd ujjával pajkosan megfenyegette barátját.
- Szégyelld magad! Tudod, hogy az ilyesmi titok.
A te szavad mennyit ér? Bízhatnak benned az emberek? Legtöbbünk olyan, mint a lelkipásztor barátja. Nehéz elhinnünk, hogy valaki megtartja szavát - különösen akkor, ha nagy pénzösszeg a tét. Végső soron „a cél szentesíti az eszközt", nemde? Mit gondoltok erről?
„A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek” (Példabeszédek 10,19)
Fontos erről beszélni, hiszen ebben a fejreállt világban azok az emberek a legnépszerűbbek, akik a tévében-rádióban, baráti társaságban, online térben rengeteget tudnak egyhuzamban beszélni, pontosabban fecsegni. Monológjaikban – bár valóban szórakoztatóak – nagyon kevés az igazán értékes gondolat, miközben pótolhatatlan órák telnek el. Könnyen találhatunk tanfolyamokat és tanárokat, akik megtanítanak minket beszélni – nincs is ezzel baj -, de ki tanít meg minket hallgatni? Sok beszédnek sok az alja, vagy ahogy az Írás mondja: Sok beszédben elmaradhatatlan a vétek, aki pedig megtartóztatja az ő ajkait, az értelmes. (Példabeszédek 10,19)
Van egy indián közmondás: Hallgass, vagy nyelved süketté tesz! Nagyon egyszerű: ha megtanulsz belehelyezkedni a másik nézőpontjába, mielőtt megszólalnál, egy egészen új világ tárul fel előtted.
- Voltál már úgy, hogy nem tudtad elmondani, ami benned van, mert nem hallgattak meg?
- Voltál már úgy, hogy te nem hallgattál meg valakit?
- Hogyan tudnál jobban figyelni a másikra?
- Mire kell figyelni, amikor beszélsz?
„Az Úr félelme gyarapítja a napokat…” (Példabeszédek 10,27)
Volt már az időről szó, és nem is baj, ha újra és újra felhívjuk magunk figyelmét is arra, mennyire fontos dolog, hogy jól bánjunk vele! Érdekes, de talán éppen az időnk az, amit a legkevésbé becsülünk meg. Pedig nagyon sokat – talán a legtöbbet ez ér!
Csak egy felsorolás erejéig - ppt
- 10 év értékéről – kérdezz meg egy most elvált házaspárt.
- 4 év értékéről – kérdezz meg egy frissen diplomázottat.
- 1 év értékéről – kérdezz meg egy hallgatót, aki megbukott az év végi vizsgán.
- 1 hónap értékéről – kérdezz meg egy édesanyát, aki életet adott egy koraszülöttnek.
- 1 hét értékéről – kérdezd meg egy hetilap szerkesztőjét.
- 1 óra értékéről – kérdezz meg egy édesanyát, aki hazavárja gyermekét.
- 1 perc értékéről – kérdezz meg egy embert, aki épp lekéste a vonatot vagy a buszt.
- Hogy rádöbbenj mennyit ér 1 másodperc – kérdezz meg egy embert, aki túlélt egy balesetet.
- Hogy rádöbbenj mennyit ér 1 ezredmásodperc – kérdezd meg azt, aki az ezüstérmet kapta az Olimpián.
Vagy hadd folytassam egy rövid statisztikával, amit egy tanulmányban olvastam:
- egy átlagember az életéből 6 hónapig ücsörög az autójában, a piros lámpánál várakozva,
- 8 hónapot tölt leveleinek nyitogatásával és elolvasásával,
- 1 évig keresi azokat a tárgyait, amelyek nincsenek a helyükön (és ha összeadnánk, ki tudja, még hányat bosszankodik miattuk)
- 2 évet telefonál – bár vannak, akik erre jócskán ráhúznak :--)
- ha az összes várakozási időt összeszámoljuk (közlekedés, sorbanállás), az kb. 5 évet tenne ki,
- 6 évet töltünk folyamatosan evéssel
- és 21 évet néz egy átlagember televíziót vagy görgeti a telefonját, vagy ül a gépe előtt.
A Te mérleged mit mutat? Nézz rá a beállítások (fogaskerék) menüben a ’Digitális jóllét és szülői felügyelet’ pontra – mit látsz? És ehhez mennyi adódna hozzá, ha az otthoni géped/tableted is megnéznénk?
Mit csinálsz egy nap?
Mennyi elfoglaltságod van gyerekként? (Különóra, sport, tánc, edzés, zene…)
Mennyi időt adsz ebből Istennek? (2p)
„Az Úr félelme gyarapítja a napokat…” (Példabeszédek 10,27)
Folytatjuk az idősek tisztelete témát.
Gyermekként azt hangoztatjuk: „az én apukám a legerősebb”; „az én anyukám a legszebb”. Ám miután meglátjuk, hogy ők sem tévedhetetlenek és egyre jobban öntudatra ébredünk, azt érezzük: ők a korlátai vágyaink teljesülésének, s menekülünk otthonról. S gyakran, mikor elveszítjük őket jövünk csak rá, mennyire igazuk volt.
Ugyanakkor rossz megtapasztalni ennek ellenkezőjét. A szülők iránti tisztelet legszebb iskolapéldáját egy már az ötvenes éveiben járó férfitől láttam. Idős, beteg édesanyját, leánytestvérét megszégyenítő módon otthonában olyan odaadóan gondozta. A lakást takarította, főzött, mosott, vasalt. Az utolsó időszakban, pelenkázta, etette, itatta, de a néni már fel sem ismerte őt, mint saját fiát. S mikor megkérdeztem: nem lenne könnyebb rábízni édesanyját egy otthonra, azt válaszolta: Ha az anyám csecsemőként etetett, itatott, tisztába rakott, felnevelt, és nem dobott el magától, én sem adom oda másnak.
- Mit értünk a szülők tisztelete alatt?
- Hogyan tudjuk ezt megvalósítanii?
„Az Úr félelme gyarapítja a napokat…” (Példabeszédek 10,27)
Mai kultúránk a rocksztárokat és a híres sportolókat tiszteli, de gyakran jelentéktelenként kezeli a legtartalmasabb idős embereket. Micsoda ostobaság! Isten családja lévén, az Ő értékítélete szerint kellene bánnunk egymással.
Beszéljétek meg, hogy mit vár el tőlünk Isten az idős emberek vonatkozásában.
A legfontosabb, hogy tiszteljük őket: „Az ősz ember előtt kelj fel, becsüld meg az öreg embert, és félj a te Istenedtől!” (3Mózes 19:32 NIV). Figyeld meg, ez parancs, nem csupán javaslat. Ha nem tiszteljük az időseket, akkor Istent nem tiszteljük. Az idősek tisztelete az isteni jelet hordozza, nem a kultúra határozza meg! „Ékes korona az ősz haj, az igazság útján található” (Példabeszédek 16:31).
Van egy népmese - talán többen ismerik -, amikor a fösvény házaspár két pokrócot ad fiuknak s arra kérik, kísérje ki az idős nagypapát az erdőbe, adja neki a két pokrócot, hogy legyen mire feküdnie és betakaróznia, hiszen többé nem akarják látni, mert nem veszik hasznát. A fiú megtette, amit szülei kértek, de az egyik pokrócot hazavitte és így szólt:
- Rátettem a pokrócot a hátára, s megmutattam az utat neki, hogy menjen világul, s többet ne jöjjön haza, mert nincs reá szükségünk.
- Hát akkor ez a pokróc, ami itt van, miért nem tetted ezt is reá?
- Tudja, miért nem tettem, édesapám? Eszembe jutott, hogy mikor maguk is úgy megöregszenek, mint ahogy ő van, s utat kell adjak maguknak, akkor én ne kelljen, hogy vegyek pokrócot, evvel a pokróccal maga is menjen el.
S akkor összenézett az ember az asszonnyal és elszégyellték magukat. Hamar kihozta az ember a lovat az istállóból, s ráült, s a kilencedik falu végén utolérte az öreget. Bocsánatot kért tőle, felültette a lóra, s úgy vezette a kötőféknél fogva, amíg hazaértek. Azután mindig az asztalhoz ültették, s a gyereket is úgy tanították, s úgy nevelték, hogy tisztelje az öregeket.
„Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít.”
(Példabeszédek 10,4)
Egy levélvágó hangya gyakran a súlya ötvenszeresét viszi majdnem 100 méteren keresztül. Ez átszámolva emberi teljesítményre így néz ki: egy férfi 5 tonnát visz a hátán 27 kilométeren át.
Egyetlen nyáron a nagy bolyban élő hangyák 15-20 ezer kiló földet ásnak ki, hogy elkészítsék fészküket és 2500 kilónyi anyagot visznek a fészekbe táplálékként. Napjában négyszer megjárják az utat az élelem forrása és a fészek között, ami akár 120 méternyi is lehet. Ez kb. 108 kilométernyi gyaloglásnak felel meg. Ha a hangya tudna akkorát lépni, mint az ember, akkor óránként 104 kilométert tenne meg, és óránként átlagosan 32 kilométeres sebességgel haladna.
Mit tanulhatunk meg ebből? Mindez azt mutatja, hogy a hangyák mindig keményen dolgoznak és elvégzik a munka rájuk eső részét. Azt is láthatjuk, hogy nagyszerű munkamorállal rendelkeznek.
Ez az, aminek kialakításában neked is előre kell lépned! A Biblia ezt mondja: „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek” (Kolossé 3,23). Ha a tőled telhető legjobbat hozod ki magadból, ha törekszel közel maradni Istenhez és követni az útmutatását, a feladat már nem is nagyon számít. Ha fontos volt Istennek, hogy téged bízzon meg vele, akkor tartsd te is fontosnak! Akármilyen feladatot bíztak rád, végezd azt teljes szívvel!
És most? Milyen munka elvégzését várod a legkevésbé a mai napon? Miközben végzed, tartsd észben, hogy valójában Istennek dolgozol!
tinimaiige.hu
„Az igaz ember ajka kedvesen tud szólni…” (Példabeszédek 10,32)
Marshall Rosenberg az erőszakos „sakálnyelv” mellett bevezette a „zsiráfnyelv” fogalmát is. Miért éppen ezt választotta? Mert a szárazföldi állatok közül a zsiráfnak a legnagyobb a szíve. Márpedig sokkal nagyobb esélyünk van arra, hogy a másikhoz kapcsolódjunk, hogy meghallja a mondatainkat, ha a szívünkből beszélünk. Ha az érzéseinekt, igényeinket fogalmazzuk meg. Zsiráfnyelven tehát magunkról, a szívünkről beszélünk.
A zsiráf különleges „alkatrésze” a füle. Zsiráffüllel hallani a másikat azt jelenti, hogy azt halljuk, ami a másik szívében rejtőzik.
Az Erőszakmentes Kommunikáció (EMK) 4 alkotóeleme:
- Megfigyeljük, hogy mi történik pontosan az adott helyzetben. Mi az, amit mások tesznek vagy mondanak – amivel gazdagítják vagy rombolják az életünket. (A kulcs: mindezt úgy közöljük majd, hogy abban ne legyen semmi bántó!)
- Ezt követően kifejezzük érzéseinket – azokat az érzéseket fogalmazzuk meg, amik a másik tettének megfigyelése közben ébredt bennünk!
- Elmondjuk, hogy az említett érzésünkhöz milyen szükséglet/vágy kapcsolódik.
- Megfogalmazzuk a kérésünket, melynek teljesítése mindkettőnk életét gazdagítja.
Pl. anya tinédzser fiához: „Péter! Ha két sáros zoknigombócot találok az ebédlőasztal alatt, és másik hármat a TV mellett, akkor ideges leszek, mert bennem ennél nagyobb rendre él igény a mindkettőnk által használt szobákban.” „Hajlandó lennél-e a zoknijaidat a szobádba vagy a szennyestartóba tenni?”
Próbáljátok ki ti is! Hozzatok fel olyan szituációkat az osztályból vagy otthonról, amik erős érzéseket váltanak ki belőletek, meséljétek el, és próbáljátok meg az EMK modell alapján megfogalmazni a kéréseteket!
„A gyűlölet felszítja a viszályt, de a szeretet minden vétket befed" (egyszerű fordítás)
(Példabeszédek 10,12)
Sokszor kerülök olyan helyzetbe gyerekekkel való munkámban, hogy miközben beszélgetek, az az érzésem van belül, hogy nem is vele beszélgetek, hanem az anyukájával/az apukájával. Mintha ugyanúgy tenné a hangsúlyokat, ugyanazokat a mondatokat mondja, vagy ugyanazt az érzést élem meg egyszerűen, mint a szüleivel való beszélgetés közben! Vagy ha rászól a testvérére, ugyanazt a hangsúlyt használja, mint az anyukája.
Ez amiatt van, mert a tegnap említett zsigeri reakcióink mellett, nagyon nagy hatással vannak ránk azok a minták is, amiket a szüleinktől, családi kapcsolatainkból hozunk. Az, ahogyan ők kezelték a vitákat maguk között, amilyen eszközökkel próbálták egymást befolyásolni, valamint próbálnak nálunk is elérni, hogy útmutatásukat kövessük. Ezek mélyen belénk ivódnak – és mivel sajnos nem létezik olyan család, ahol mindig minden konfliktus szépen, építő, támogató, erősítő beszélgetésekkel rendeződjön – így sok rossz mintát is hordozunk magunkban. Amikor stressz és konfliktus hatására kibillenünk – elveszítjük úgymond a tudatosságunkat, és pillanatok alatt előkerülnek a romboló mintáink.
Ezt nevezi Marshall Rosenberg „SAKÁLKOMMUNIKÁCIÓNAK”. Úgy támadjuk a másikat, hogy észre sem vesszük. Hiszen az is támadás, amikor számon kérünk, kioktatunk, hibáztatunk.
Próbáld meg eljátszani az osztályban, hogy egy egyszerű kérdést (Hol voltál?) több stílusban (számon kérve, gúnyosan, kíváncsian, hibáztatva …) teszel fel. Figyeld meg milyen érzéseket vált ki belőled? Hogyan reagálnál a különböző stílusokra?
„A gyűlölet felszítja a viszályt, de a szeretet minden vétket befed" (egyszerű fordítás) (Példabeszédek 10,12)
Utunk a kommunikáció ösvényén kezdődik, mely optimális esetben mindent behálóz – ezzel jelezve, hogy tudunk egymással beszélni. A kommunikációt az alakítja, hogy miről és hogyan beszélgetünk.
Ha a kommunikáció jól működik, akkor szinte bármi megoldhatóvá, megbeszélhetővé válik. Ha viszont az ösvény begazosodott, ha elhanyagoltuk, vagy nem tartjuk elég fontosnak, az sok feszültséget okozhat a kapcsolatainkban is. Hiszen ezáltal az ösvény nem jut el a kapcsolatunk kertjének bizonyos részeihez, és ez olyan elzárt területet jelezhet, amiről nem tudunk beszélni, mellyel kapcsolatban nincsenek egymás közt szavaink. Ami tabuvá, nem beszélhető dologgá válik, később gondot okoz kapcsolatainkban is – és sok nehézséget okoz majd a későbbiekben.
Gondoljunk csak a barátságokban a titkokra… mennyire rosszul esik, ha előttünk sugdolóznak mások, vagy mennyire bután érezzük magunkat, ha rajtunk kívül mindenki be van bizonyos dologba avatva, csak valami miatt mi nem.
S míg a jó kommunikáció a kapcsolatokat meghatározó 4 alappillér egyike (Virginia Satir), mégis sokszor futunk zsákutcába, és kerülünk olyan helyzetekbe, amikből mind a két fél csak „vesztesként” kerülhet ki. Ennek oka nagyon egyszerű. Amikor nehézségbe ütközünk, az azt jelenti, hogy ki kell lépnünk a komfortzónánkból – ami érzelmileg bevon minket a helyzetbe, így a legkisebb nehézség kapcsán, minimális stressz hatására is zsigeri reakciónk lesz: „Küzdj, üss, harcolj!” vagy a „Fuss, menekülj!”. Ezeket a reakciókat őseink, ősember korukba egy-egy kardfogú tigrissel szembe találva magukat élték meg – és ezek a reakciók (a támadás vagy a menekülés) akkor, az életüket mentették meg.
Nálunk érzések szintjén van jelen, ami vagy nyíltan jelenik meg: „Légy erőszakos! Ne hagyd magad! Vágj vissza!” – elkezdve a „Kinek is van igaza” kérdéskört (játszmát); vagy burkoltan – megsértődve jelenik meg, valahogy így: „Ha te így, akkor én inkább nem is szólok hozzád!” S megvonjuk figyelmünket, szavainkat, a másik felé való fordulásunkat. A csenddel büntetünk. S a kialakult helyzetben, akármelyik utat is járjuk – mindannyian veszítünk! S mit veszítünk? A kapcsolatot!
- Milyen helyzetek jutnak a leírtakról eszedbe?
- Ismered ezeket a helyzeteket?
- Hogyan érzed magad bennük?
„nem használnak a gonoszul szerzett kincsek” (Példabeszédek 10,2)
- Mit jelent: gonoszul szerzett kincs?
- Tettél már olyat, ami után lelkiismeret-furdalásod volt?
Erről az igéről Júdás története jut eszembe. Júdásé, aki csupán 30 ezüstpénzzel lett gazdagabb, és mégis egy óriási teher nehezedett ezután a lelkére!
- Hogy a Jézust eláruló Júdással mi történt Jézus elfogása után, arról az evangéliumok nem írnak. Nyilván kiment azzal a csapattal amelyet vezetett a Getsemánéi kertből, de nem Jézussal. Talán ezután kapta meg a főpapoktól azt a jutalmat, amit az árulásért ígértek neki. Megkapta a pénzt, de biztosan megkapta vele együtt a lelkiismeret-furdalás szörnyűségét is. Jézus kihallgatása alatt hol tartózkodott? Ha a tömegben volt, nagyon elrejtőzhetett benne. De most nem ez a fontos. A Szentírás szerint „nem használnak a gonoszul szerzett kincsek”. Ott volt a zsebében a 3o ezüstpénz, egy rabszolga ára. Ennyire becsülték Jézust ellenségei, de Júdás is megelégedett ennyivel. Ő sem becsülte többre Jézust, a Mestert, Aki meghívta, szent feladatokkal felruházta, és neki is kilátásba helyezte az apostoli szép jövőt. Mindezek helyett megmaradt neki a lelkiismeret-furdalás, ami egy jóérzésű ember életében kibírhatatlan teherként nehezedik az ember lelkére.
Nincs nagyobb teher a rossz lelkiismeret terhénél, és nagyobb gyötrelem annak mardosásától.
- Júdás anyagilag gazdagabb lett az árulás díjával. "Gazdagsága" nem hozott neki örömet, inkább a lelkiismeretére nehezedett rá. Amikor megtudta, hogy Jézust halálra ítélték, azt gondolta, hogy szabadulni fog tőle. Vette a 3o ezüstpénzt, az árulás díját, és visszavitte a főpapoknak és véneknek. „Vétkeztem, mondta, elárultam az igaz vért!” – vádolta magát. Bűnbánata nem biztos, hogy igaz volt. Péter sírt a tagadása után, Júdásnál ilyet nem látunk. Mentségére legyen mondva, őszinte volt abban, ahogy vádolta magát. Elismerte vétkét, és azt, hogy igaz embert árult el. Szavai azt is jelenthetik, hogy a Jézus iránti eljárás igazságtalan volt. A főpapok Júdás védekezését elhárítják maguktól: Nem a mi gondunk ez, te lássad! Júdást tehát magára hagyják lelkiismeretének terhével. Az ármánykodásban, az elfogásban a főpapok társai voltak Júdásnak, a bűn következményét nem akarják vállalni.
Sok dolgot, annak megtétele után már nem lehet olyanná tenni, mintha meg sem történt volna.
„Ha ráfúj a forgószél a bűnösre, nincs többé, de az igaz örökké tartó alapon áll.”
(Példabeszédek 10,25)
A természet pusztító erejének megrendítő látványát nehéz elfelejteni. A hurrikánok, árvizek és földrengések áldozatai csak hánykolódnak ide-oda, mint a gyufaszálak. Akik azonban előre felkészültek, megmenekülnek a pusztulástól. Nincs olyan élet, amit ne támadnának időnként viharok! „Amikor a vihar lecsap… Isten biztonságban megőrzi azokat, akik engedelmeskednek neki” (Példabeszédek 10:25 CEV).
Ezek a szavak: „amikor [nem ha!] a vihar lecsap” arra tanítanak, hogy mind átmegyünk fájdalmas és nehéz időszakokon. A kérdés az: fel vagy készülve? Van rá mód. Isten meg tud óvni a veszteség, betegség, magányosság idején. Lehet, hogy nem tudod előre megjósolni a viharokat, sem megelőzni őket, de felkészülhetsz rájuk, és védve lehetsz, ha a következőket teszed: Tudd, hogy hol van a menedék! A vihar kellős közepén nincs idő zavarodottan ide-oda futkosni menedéket keresve magadnak. Tudnod kell Kiben és hol találsz védelmet! A Biblia azt mondja: „Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál” (Példabeszédek 18:10). Isten neve az ő jelleméről, megbízhatóságáról és hűségéről beszél. Az Isten nélküli ember kénytelen önmaga istenévé lenni – milyen félelmetes gondolat! Ám azok, akik szeretik Istent, bátran mondhatják: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek.” (Zsoltárok 46:1-3) Bízz Istenben, ő az a menedék, akire szükséged van viharok idején!
Forrás: maiige
Heródes halála után, íme, az Úr angyala álomban megjelent Józsefnek Egyiptomban, és ezt mondta: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izráel földjére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek. Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját, és Izráel földjére ment. Amikor azonban meghallotta, hogy Júdeában Arkhelaosz uralkodik apja, Heródes után, félt oda visszatérni. Miután pedig kijelentést kapott álmában, Galilea vidékére ment; és amikor odaért, egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják őt nevezni.” (Máté 2,19-23)
„És akkor letelepedett József, Mária és a kis Jézus Názáretben”, mert hiszen így szólt a prófécia: „Názáretinek fogják hívni.” Milyen érdekes Isten vezetése! Egyiptomba menekíti a családot, mikor a cél: Názáret! Pont az ellentétes irányba! Az életben és egy családban nagyon-nagyon gyakran történik az meg, hogy látszólag ellentétes irányba kell mennünk ahhoz, hogy végül is oda jussunk, ahova akarunk jutni. Valahogy úgy, mint a 400 méteres síkfutás... Rajtgépben ott vannak, térdelnek a futók, és pont a hátuk mögött van a cél. Eldördül a rajtpisztoly, és pont az ellenkező irányba elkezdenek futni, ahogy csak bírnak. Még szerencse, hogy körbe mennek! Ha nem tudnánk, ez micsoda, látnánk nagy betűkkel, hogy CÉL, és utána nyolc megszállott embert, ahogy az ellenkező irányba elindulnak, s azt mondanánk: „ez aztán a nagy bolondság!” De aztán látjuk, hogy veszik a körívet... Tulajdonképpen ezt a képet szeretném idehozni. Hogy egy családban újból és újból azt tapasztalhatjuk meg, hogy ahhoz, hogy a célunkhoz el tudjunk érni, hogy a családi élet erényei egymást erősítő, egymással összekapaszkodó módon valami szép világot tudjanak létrehozni, nem egyszer úgy tűnhet föl, hogy éppen a célunkkal ellentétes irányba kell haladnunk.
Vess egy pillantást erre a kis rajzra itt! Mit mondd neked? Emberünk az isteni terv képén is kiegyensúlyozottan ül a biciklin. Az általa kitűzött célzászló felé tart. De azt a kockás zászlót csak ő találta ki. Délibáb, melyet a képzelete teremtett. Amint eléri a legmagasabb pontot, rövid pihenő után mélyrepülésben találja magát. Bár haladt valamennyit előre, alacsonyabbra került, mint ahol előtte volt. A biciklit elfelejtheti. József Attila három királya nyomán már gyalog megy, mert siet. Áthalad a sziklákon, melyek hozzá képest óriásiak….
Hogyan megy tovább?
Ha van idő, a gyerekeknek felolvasható a képről szóló teljes leírás is, számomra nagyon sokat adott:
https://kotoszo.blog.hu/2019/05/21/isten_terve_vs_az_en_tervem
Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket ahhoz az időhöz mérten, melyet a bölcsektől megtudott. Ekkor teljesedett be az, amit Jeremiás prófétált: „Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek.” (Máté 2, 16-18)
Ahogy karácsony ünnepe felé közeledünk, lehet nem ezt a történetet szeretnéd hallani! Jobb lenne ha a pásztorok kedves történetét, a születés történetet, az angyalokról szólnának a mostani áhítatok, és nem a düh, a harag, a hatalomféltés, a gyilkosság és a halál pusztításáról.
Igen, karácsonykor megjelent az élet. Isten, az élet, meglátogatta a földet, eljött közénk. Erről tesz bizonyságot Máté leírása. Amikor József megtudja, hogy jegyese, Mária áldott állapotban van, az Úr angyalától értesül, hogy a gyermek a Szentlélektől fogant. Élet – Istentől. Az Isteni élet betör a mi világunkba. Amikor a gyermek megszületik, Jézusnak nevezik el az angyal szava szerint – „mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” Aki a bűntől megszabadít, az életet hoz. Mert a bűn halál. Pogány bölcsek jönnek Jézust imádni – mert látták az ő csillagát. Az egész teremtett világ arra mutat, hogy Isten elküldi Fiát. Az egész élő világ, teremtett világ Jézusra néz. Lukács beszámolója szerint angyalok jönnek a földre, és dicsőítik Istent. Mindenki ünnepel. Az élet a földre szállt. Isten emberré lett. A legnagyobb csoda megtörtént. Karácsonykor az Isten szeretetéből fakadó életet ünnepeljük.
De Karácsonykor megjelent a halál is. Megjelent, azaz mozgásba lendült, mozgósította erőit. És amint olvastuk, Jézus körül összecsapnak a legnagyobb erők, az élet és a halál. Jézus körül itt is, most is az élet és halál csap össze – hiszen minkettő jelen van az életünkben.
A kérdés az, hogy te hol állsz? Ki győzedelmeskedik benned? Kihez tartozol te? Mindenkiben két farkas lakozik. Mindkettő éhezik. Az egyik farkas dühös, irigy, öntelt. A másik őszinte, kedves. Minden egyes nap harcolnak, de nem a jobb farkas győz, hanem az, amelyiket táplálod.
Miután elmentek, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket. Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: „Egyiptomból hívtam el a fiamat.” (Máté 2,13-15)
„Az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket.” József pedig azt cselekszi, amit Isten mond: engedelmeskedik az álomban kapott kijelentésnek. „Még éjnek idején” elindult – azaz nem várakozott.
- nem mondta: megyünk, megyünk – de csak ha majd reggel lesz.
- Azt sem mondta: mi ez a rossz álom? – ha a gyermek az Úrtól van, majd ő vigyáz rá.
- Azzal sem állt elő, hogy Egyiptom messze van – találjunk valami rejtekhelyet közelebb.
- Nem perlekedett Istennel: Miért engeded, hogy ez a gaz Heródes ezt tegye a te küldötteddel?
- Nem tekintett drága ajándékaira, az aranyra, tömjénre, mirhára, mondván: ezen a pénzen még egy Heródest is megveszek, vagy ha nem, őrző-védő szolgálatot fogadok.
Nem. József azonnal vette a gyermeket és az anyját, és elmenekült Egyiptomba.
Ahol megjelenik az élet, ahol megszületik Krisztus, ott mozgolódnak, támadásba lendülnek a halál erői is. A Karácsony nem egy kedves mesetörténet, hanem élet és halál harcának, a mi megváltásunknak és szabadításunknak a története. gref.hu
Mondd, te hogy vagy az engedelmességgel? Milyen, amikor otthon megkérnek valamire? Kifogásokat keresel, vagy megteszed? Mi kell ahhoz, hogy mozdulj végre? Józsefnek éjjel kellett indulnia – te mikor vagy mozdítható a segítségre, az odafigyelésre, az engedelmességre?
Amikor ezt látták, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba. (Máté 2, 10-12)
Óh, mennyi minden történt már, amíg idáig eljutottak ezek a bölcsek: mielőtt ők léptek volna, Isten cselekedett. Messzi pogány földön jelet mutatott nékik – olyan jelet, amelyről tudták: a Megváltó érkezését adja hírül. Isten ma két jelet mutat a tőle távol, pogányul élőknek: az egyiket a saját szívükben: a szeretet hiányának jelét; a másikat pedig a karácsonyban: a szeretet ajándékának jelét. Majd ezek a bölcsek azután, hogy meglátták a jelet, el is indultak – de sok ember él mozdulatlanul! Nem tudnak mozdulni sem mások felé, sem Isten felé! És eljön a megérkezés pillanata: Bementek a házba!
Bemenvén nem találnak mást csak a gyermeket és anyját. Ezúttal Józsefről nem szól az ige. Mi adta a bizonyosságot, hogy ők azok, akiket keresnek? Nem volt a fejük körül glória, csupán egy asszony, s vele egyetlen fiúgyermek. Előtte borulnak le a bölcsek, midőn meglátják. Előveszik gondosan őrzött kincseiket, amiket éppen azért hoztak magukkal, hogy neki ajándékozzák. Leteszik a gyermek elé az aranyat, az illatos tömjént és mirhát. Micsoda pazarlása mesés keleti kincseknek, mégis ezek a kincsek biztosítják a családnak, hogy túléljék az még nem is sejtett időszakot, hiszen hamarosan menekülniük kell majd. A bölcsek nem tudjuk milyen lelkiállapotban érkeztek a házhoz – de arról ír Máté, hogy a találkozás után nagy örömet éreztek a lelkükben!
Mondd, a te találkozásaid milyenek? Vannak olyan találkozások az életedben, ami után jó érzések öntenek el? Találkoztál már Istennel? Milyen volt? Karácsonykor te meghallod a hívását? Észreveszed a jeleket? Mire lenne szükséged, hogy észrevedd Isten szeretné, hogy találkozzatok?
Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, és gondosan kikérdezte őket, hogy mikor jelent meg a csillag, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: Menjetek el, és kérdezősködjetek a gyermek felől; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt! Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. (Máté 2,7-9)
Heródes tovább hízeleg a bölcseknek: megkérdezte tőlük, hogy mikor látták először a csillagot. Ennek sorsdöntő szerepe lesz a történet későbbi szakaszában, ugyanis arra utal, hogy Heródes máris kiagyalt egy tervet, hogy megszabaduljon ettől a fiatal királytól. (Heródes a csillag megjelenésének ideje szerint akarta meghatározni az kis király életkorát. Ha a csillag a bölcsek elutazása előtt kevéssel tűnt föl, Heródes biztos lehetett, hogy az új király a megöletendők között lesz, ha nem csupán az egy éves, hanem a két éves fiúcskákat is megöleti.) A terv készen áll! Megparancsolta hát a bölcseknek, hogy térjenek vissza hozzá, és mondják el, hol található a király, hogy elmehessen és „imádja őt”.
Heródes imádni akarja Jézust, de a szavak mögött igazából egy percig sem gondolja ezt komolyan, és mindenki feszült várakozásban van a környezetében.
A bölcsek pedig továbbindulnak, és ez az elindulás újabb csodát eredményezett. A csillag, amelyet láttak feltűnésekor, most újból felragyogott, és elvezette őket Betlehembe, ahol megtalálták a gyermek Jézust. Milyen érdekes bolygómozgás! Betlehem kb. 8 km-re van Jeruzsálemtől délre. A csillagok pedig természetesen keletről nyugat felé szelik át az égboltot, nem pedig északról délre. Lehetséges, hogy a csillag, amelyet a bölcsek láttak, és ami elvezette őket egy konkrét házhoz, Isten dicsőséges jelenléte volt?
