„Ragaszkodj az intelemhez, ne térj el tőle, vigyázz rá, mert ez a te életed! (Példabeszédek 4,13)

„Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni, a másikat pedig szeretni, vagy az egyikhez ragaszkodik majd, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Máté 6, 24-25)

Nem tudom, most éppen hol tart a “Láthatatlan színház” projekt, de bennem annyira erős élményként maradt meg még egyetemista koromból, hogy ezt fel kell, hogy idézzem nektek. A történet egyszerű: bekötik a szemed, aztán belépsz a színház játékterébe, ahol te vagy a főszereplő, nem látsz, de mindent hallasz és érzékelsz, hiszen az egész színház erre épül, hogy ne láss, de használd minden más érzékszervedet. Vagy kézenfogva vezetnek, vagy egy kötél vezet végig színről színre, hallasz, érzékelsz, s engeded, hogy történjenek veled a dolgok, amit valaki megrendezett. A legemlékezetesebb szín az volt, amikor nem egy, hanem két zsineg vezetett előre, ezek párhuzamosan futottak mellettem, s egyszercsak elkezdtek tőlem távolodni, miközben egy hang a fülembe suttogta a bölcsességet: Senki sem szolgálhat egyszerre két Úrnak! Csak egyre suttogta, s a kötelek távolodtak, míg végül ott álltam, kitárt karral a döntés előtt, hogy ahhoz, hogy továbbmenjek, valamelyiket el kell, hogy engedjem. Senki sem szolgálhat két úrnak, senki sem sántikálhat kétfelé, mert akkor nem halad előre, csak áll, vakon és tétovázva, nem tudva mit engedjen el, vagy merre menjen. Őrjítő a vakságnak ez a csendje és pillanata, amikor nem tudod, hogy merre indulj el, de érzed, lassan dönteni kell, hogy melyik úr, hogy melyik Isten, hogy melyik irány. (Tirekifi)

Te melyik utat választod? Mi a te életed?