„Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz!” (Példabeszédek 4,25)

Zuhog az eső, és bent vagytok a barátoddal a szobában. Támad egy ötleted: mi lenne, ha kirakóznátok egyet? Kiöntesz 1000 darabot. és szétteríted őket egy nagy asztalon. Aztán fogod a kirakósdoboz tetejét, hogy megnézd, mit is raksz össze. De nincs kép! Üres! Azon gondolkodsz, képes leszel-e valaha kirakni a puzzle-t, ha nem tudod, mit kellene ábrázolnia? Ha csak egy másodpercre is látnád a képet! Csak ennyire lenne szükséged! Micsoda különbséget jelentene! De enélkül, el sem tudod képzelni, hogyan kezdj hozzá!

Na, most gondolkodj a saját életedről és a te 1000 darabkádról. Van életcélod? Ki szeretnél lenni mához 1 évre? Mához 5 évre? Vagy fogalmad sincs?

„Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz!” (Példabeszédek 4,25) – mondja az Ige, s ezzel lényegében azt mondja, hogy ne álmodozz, hanem tűzz ki célokat! Ne keress kifogásokat, hanem szemed előre tekintsen! Miért? Mert ha te nem teszed ezt meg, akkor valaki más fogja ezt megtenni helyetted! Hogy kicsoda? Például a barátaid, a szüleid, vagy a média. Vajon tényleg azt akarod, hogy a barátaid mondják meg, mit csinálj? Vagy a szüleid éljék helyetted az életed? Tényleg olyan értékek mentén akarod élni az életed, amiket valóság show-ban látsz?

Olvastam egyszer egy történetet Cortésről és a mexikói expedíciójáról. Cortés 1519-ben több mint 500 emberrel és 11 hajóval Kubából a Yucatán-félsziget partjaihoz vitorlázott. Amikor szárazföldet ért, olyat tett, amit előtt még senki: felgyújtotta a hajóit. Azzal, hogy Cortés elvágta a menekülés útját, egész serege kénytelen volt az ügyre összpontosítani. „Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz!”