⁶Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj! ⁷Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, ⁸mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor.  ⁹Meddig fekszel, te rest, mikor hagyod abba az alvást? ¹⁰Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: ¹¹így tör rád a szegénység, mint útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember. (Példabeszédek 6,6-11)

A halogatás kérdéskörét kezdtük el tegnap, és meghallgattuk ti hogy is vagytok ezzel. Most ennek a lélektanáról hoztam pár gondolatot.

A halogatás mögött két dolog húzódhat meg:

• a túltervezés (amikor rosszul becsülöm meg, mire mennyi időre van szükségem) és
• a másik a hírfolyamgörgetés, ami valójában érzelemszabályozási probléma.

„Csak gyorsan csekkolom a Facebookot/Instagramot/híreket.” „Tartok tíz perc szünetet.”  Valahogy így kezdődnek a maratoni hosszúságúra nyúló hírfolyam-görgetések, YouTube-ozások, Instázások, mélázások körei. Az az érdekes, hogy amikor e második esetben halogatunk valamit, ugyan tudjuk, hogy a rossz döntést hozzuk meg; mégis lényegében önként lépünk be egy negatív gondolati spirálba. A kutatások szerint azért, mert könnyebb, mint szembenézni az előttünk álló feladat okozta negatív érzelmekkel.  

Azonban, amikor egy feladatot úgymond „átütemezünk”, hiába érezzük azt, hogy elhárult a negatív érzelmek veszélye: tudjuk ugyanis, hogy azok hatványozottan fognak újra előjönni, amint ismét megpróbáljuk átrágni magunkat a halogatott kihíváson, s ez a tudat csak tovább ront a helyzeten. Mert a halogatással jön megannyi, saját magunkat hibáztató gondolat (Már megint nem tudtam időre elkészülni. Hogy lehetek ilyen lassú/lusta, stb.?). (Forrás: pszichoforyou.hu)

Lehet innen nekünk felnőtteknek beszédet tartani nektek, és elmondani: látod, én is erről beszélek! De mi az ami segítene neked abban, hogy ezeket a köröket végre felszámold? Könnyű mondani, hogy tedd le a telefont – tudjuk mindannyian, hogy ez nem ilyen egyszerű! És az agyunk mindig az itt és a mostra fókuszál – nem érdekli a holnapi felelés, a félévi/évvégi jegy, ami pedig sokkal nehezebb érzelmeket okoz majd, mint az, amit most tanulás előtt érzel!

Fontos látnod: a halogatásnak érzelmi oldala is van! S ha ezeket te is érzed, így ezzel is kell foglalkoznod! Mi az, ami segíthet? Én írok pár dolgot, ami nekem segít… találd meg az utad te is, és vedd komolyan a benned zajló folyamatokat!

• Ha felismered a benned zajló folyamatokat, már könnyebb a dolgod, mert megfoghatóvá válik, ami addig csak kavargott benned! Tudod mivel állsz szemben!
• Vidd Isten elé a felismerésed, és imával kezd el a tanulást! Hangolódj át!
• Bocsáss meg önmagadnak! – Egy 2010-es tanulmányban úgy találták, hogy azok a diákok, akik képesek voltak megbocsátani önmaguknak, amiért az első vizsgára elodáztak a készülést, sokkal kevesebbet halogatták a tanulást a második vizsga előtt. A diákok tehát képesek voltak túllépni az általuk elkövetett botláson és az önmarcangolás helyett a következő vizsgára készülni.
• Gyakorold az önegyüttérzést – A halogatásra hajlamos személyek kevésbé megértők saját hibáikkal szemben (önegyüttérzés) – könnyen lehet pedig, hogy ez a fajta elfogadó attitűd megvédhet a halogatás kísértésével szemben.
• Ha túl nagy a falat, aprítsd egy kicsit! Oszd az előtted álló feladatot kisebb részekre! Ezzel kicsit becsapod az agyad…
• Iktass be RÖVID szüneteket! (A tegnap említett Forest alkalmazás segíthet ebben!)