„A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme…” (Példabeszédek 9,10)

Kétféle félelem létezik. Az American Heritage Dictionary így határozza meg a félelmet: “egy figyelmeztető vagy nyugtalanító érzés, melyet veszély, fájdalom, katasztrófa vagy hasonló várása eredményez; megfélemlítés; rettegés; rémület” A félelem szónak van egy másik meghatározása is a szótár szerint: “Különleges mértékű tisztelet vagy hódolat, pl. egy felső hatalmasság iránt.” Tiszteletről és hódolatról tanít Isten Igéje, amit az embernek Isten felé tanúsítaniuk kell. (awme.hu)

Honnan tudhatod, hogy tiszteled-e Istent? Hiszen szereted a hittanórákat, szereted a diák áhítatokat (remélem J), akkor ez az Isten tiszteletét is jelenti! – gondolod. De Isten mást mond! Honnan tudhatod, hogy tiszteled-e Istent? Onnan, ahogy a kapcsolataidat ápolod! Ugyanis az Istenfélelem a bölcsességgel van kapcsolatban. Bölcsnek pedig itt ebben az életben kell lenned. Itt éled, a mindennapokban! Itt használod!

Ha meg akarjuk állapítani, hogy is állunk Istennel, annak a legbiztosabb módja, ha számot vetünk az összes emberi kapcsolatunkkal, és alaposan megvizsgáljuk őket. Ami ezekben a kapcsolatokban jelen van, ugyanaz megvan az Istennel való kapcsolatunkban is.

Ameddig egyetlen embert is lenézek, Istent is lenézem! Ennek az elutasításnak a mértéke pontosan olyan mértékű, amilyen fontosságú szerepet az elutasított személy az én kapcsolatrendszeremben betölt. Ameddig tehát akár egyetlen emberre is dühös vagyok, Istenre is haragszom. Ameddig egyetlen embert is kiközösítek vagy irigylek, Istent sem veszem észre vagy irigyelem. Ameddig akár egyetlen embertől is félek, Istennel szemben is félelem tölt el. Ha féltékeny vagyok, Istennel szemben is féltékeny vagyok.

Gondold át, mi is az istenfélelem! Isten azt mondja: abban látom, hogy szeretsz engem, ahogy élsz! Ahogy másokkal együtt élsz!