„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején…” (Máté 2,1)

• Volt már olyan dolog, amit nagyon szerettél volna? Úgy gondoltad, ha megkapod egész életedben boldog leszel? Talán egy csapat tagja szeretnél lenni? Nyerni szeretnél egy versenyen? Egy szuper elektronikai kütyüre vágysz? Mi az, amire vágysz?
• Aztán megkapod, és egy darabig csodás, … egy darabig.
• Miért is nem tart a boldogság örökké? Ezek ugyanis nem igazi örömök. Az igazi öröm és boldogság, Istentől jön, ez örökké tart. Az igazi öröm nem az, ha megkapsz valamit. Hanem az, ha ráébredsz, hogy nem tudsz egyedül a bűneiddel mit kezdeni.

Amikor Jézus élettörténetét olvasod, benne minden azt sugallja: “Létezik bármi, ami meg tudna akadályozni abban, hogy szeresselek, hogy a barátod legyek, hogy örömöd örök legyen?

Beszélek azon a nyelven, amelyiken te; éltem azon a földön, amin te is; éreztem a fájdalmat, amit te is; örülök, amikor te is örülsz. Nézz rám! Kíváncsi vagy, hogy értem-e, mit érzel?

Nézd azt a kisbabát Mária mellett az asztalnál! Az ott Isten, aki kiborítja a tejet. Nézd azt a kisfiút, aki Názáret utcáin a barátaival játszik! Az ott Isten, amint iskolába megy.

Tudni akarod, mennyire szeretlek? Eléggé ahhoz, hogy otthagyjam a pompát, a mennyet. Azért, hogy megszülessek csecsemőként, játsszak, tanuljak kisgyermekként, aztán megtanuljam a műhelyben az asztalos mesterséget, és néha kalapáccsal az ujjamra üssek. Eléggé szeretlek ahhoz, hogy hagytam, hogy felnőttként elfogjanak; megverjenek, csúfoljanak, magamra hagyjanak, és végül meghaljak érted a kereszten! Ennyire szeretlek!”

“Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16)