„… íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. (Máté 2,1-2)

El kell indulni. El kell indulni — Isten országába. El kell indulni, hogy megtaláld Jézust. „Bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe”. Az eredeti szöveg "mágusokról" beszél, s a bölcsek valószínűleg Babilonból jöttek, és nyilvánvalóan asztrológiával foglalatoskodtak. (Eredetileg egy perzsa papi osztály tagjait illették ezzel a névvel, később kiterjedt mindazokra, akik filozófiával, csillagászattal, sőt asztrológiával, álmok magyarázásával foglalkoztak.) A bölcsek a csillagok állásából olvasták ki, hogy megszületett a zsidók királya. A Biblia nem írja le, hogy milyen csillagot láttak, de a legvalószínűbb a Kr.e. 7-ben történt, ritka, bolygóközi együtt állás: amikor a Jupiter és a Saturnus találkozott a hal jegyében. Ez a ritka együtt állás is előre jelezve volt. Minthogy a Jupitert a világ uralkodója csillagának, a hal jegyét a végidők jelének, a Saturnust pedig Palesztina csillagának tekintették, a következő eredményre jutottak: Palesztinában megszületik a végidők királya. Így elindultak, hogy találkozzanak Jézussal! Isten használta a pogány bölcsek asztrológiai és kulturális hátterét ahhoz, hogy megszólítsa őket. A Bibliát nem használhatta, mert nem ismerték. Isten önmaga megismertetésében, kijelentésében alkalmazkodik hozzánk. Ott találkozik velünk, ahol vagyunk.

Isten útja ilyen. Sokszor használ jeleket, bizonyítékokat, hogy megszólítson, hogy találkozásra hívjon, de sokan vakok ezekre a jelekre, és süketek a hívó szóra. Míg a szüleink gyakran azt mondják: Nem mondom el még egyszer! Addig Isten újabb és újabb jelekkel adja tudtodra, hogy ő él, hogy Ő létezik, hogy Ő találkozni szeretne veled!

Te észreveszed ezeket a jeleket? Milyen dolgokat találsz az életedben, az életben, amik Isten jelenlétére utalnak?