„A gyűlölet felszítja a viszályt, de a szeretet minden vétket befed" (egyszerű fordítás) (Példabeszédek 10,12)

Utunk a kommunikáció ösvényén kezdődik, mely optimális esetben mindent behálóz – ezzel jelezve, hogy tudunk egymással beszélni. A kommunikációt az alakítja, hogy miről és hogyan beszélgetünk.

Ha a kommunikáció jól működik, akkor szinte bármi megoldhatóvá, megbeszélhetővé válik. Ha viszont az ösvény begazosodott, ha elhanyagoltuk, vagy nem tartjuk elég fontosnak, az sok feszültséget okozhat a kapcsolatainkban is. Hiszen ezáltal az ösvény nem jut el a kapcsolatunk kertjének bizonyos részeihez, és ez olyan elzárt területet jelezhet, amiről nem tudunk beszélni, mellyel kapcsolatban nincsenek egymás közt szavaink. Ami tabuvá, nem beszélhető dologgá válik, később gondot okoz kapcsolatainkban is – és sok nehézséget okoz majd a későbbiekben.

Gondoljunk csak a barátságokban a titkokra… mennyire rosszul esik, ha előttünk sugdolóznak mások, vagy mennyire bután érezzük magunkat, ha rajtunk kívül mindenki be van bizonyos dologba avatva, csak valami miatt mi nem.

S míg a jó kommunikáció a kapcsolatokat meghatározó 4 alappillér egyike (Virginia Satir), mégis sokszor futunk zsákutcába, és kerülünk olyan helyzetekbe, amikből mind a két fél csak „vesztesként” kerülhet ki. Ennek oka nagyon egyszerű. Amikor nehézségbe ütközünk, az azt jelenti, hogy ki kell lépnünk a komfortzónánkból – ami érzelmileg bevon minket a helyzetbe, így a legkisebb nehézség kapcsán, minimális stressz hatására is zsigeri reakciónk lesz: „Küzdj, üss, harcolj!” vagy a „Fuss, menekülj!”. Ezeket a reakciókat őseink, ősember korukba egy-egy kardfogú tigrissel szembe találva magukat élték meg – és ezek a reakciók (a támadás vagy a menekülés) akkor, az életüket mentették meg.

Nálunk érzések szintjén van jelen, ami vagy nyíltan jelenik meg: „Légy erőszakos! Ne hagyd magad! Vágj vissza!” – elkezdve a „Kinek is van igaza” kérdéskört (játszmát); vagy burkoltan – megsértődve jelenik meg, valahogy így: „Ha te így, akkor én inkább nem is szólok hozzád!” S megvonjuk figyelmünket, szavainkat, a másik felé való fordulásunkat. A csenddel büntetünk. S a kialakult helyzetben, akármelyik utat is járjuk – mindannyian veszítünk! S mit veszítünk? A kapcsolatot!

• Milyen helyzetek jutnak a leírtakról eszedbe?
• Ismered ezeket a helyzeteket?
• Hogyan érzed magad bennük?