„… az okos vigyáz a lépésére.” (Példabeszédek 14,15)

Miután imádkoztál, elterveztél mindent, és gondosan felkészültél, elérkezel ahhoz a ponthoz, ahol vállalnod kell, hogy fejest ugrasz a dologba. Félelmetes? Igen, az. Kétfajta ember van: azok, akik ugranak, mielőtt körülnéznének, ők ösztönösen, ötletszerűen cselekszenek. Aztán vannak azok, akik néznek, nézelődnek, és nézelődnek, de sosem ugranak, őket a félelem irányítja. Te melyik vagy?

Ahhoz, hogy eljussanak az Ígéret földjére, Izráel népének át kellett kelnie a Jordán folyón, méghozzá áradás idején. Ettől még a legbátrabb szív dobogása is kihagy egy pillanatra. Isten megígérte, hogy amikor a frigyládát vivő papok lába a vízbe ér, a folyó vissza fog fordulni. El tudod képzelni, mi járhatott a fejükben? „Nem várhatnánk, míg levonul az ár? Miért épp nekem kell lennem az elsőnek? Mi van, ha a víz nem fordul vissza, és én megfulladok?” Az óvatosság és a paranoia között csak egy lépésnyi különbség van. Az óvatosság becsatolja a biztonsági övet, a paranoia nem is ül soha autóba. Az óvatosság kezet mos szappannal, a paranoia minden emberi érintkezést kerül. Az óvatosság félretesz idősebb korára, a paranoia minden fillért a fogához ver. Az óvatosság felkészül és tervez, a paranoia pánikba esik. Az óvatosság mérlegeli a kockázatot, és vállalja az ugrást, a paranoia be se teszi a lábát a vízbe. Ahhoz, hogy elérhesd Istentől rendelt célodat, nem szabad meghátrálnod, engedelmeskedj Istennek, és lépj bele a vízbe! Abban a pillanatban, hogy ezt megteszed, ajtók fognak nyílni, és források válnak hozzáférhetővé, ott, ahol eddig úgy tűnt, csak hiány van. Isten meg fogja adni az eszközöket, a módszert, és a munkaerőt. Állj hát rá ígéretére: „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg… Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. Ne félj, mert én veled vagyok!” (Ézsaiás 43,2,4-5)