„A szelíd szavak az életnek a fája, az álnok nyelv pedig összetöri a lelket.” (Példabeszédek 15,4)
Amikor beszélsz, mindig az egész lényed beszél. Amikor kimondasz egy szót – az arcod, a hangod, a tested, a légzésed, és az izmaid is beszélnek. Ha ellentmondás van a kimondott szó és ezen más üzenetek között – az ellentmondás kettős üzenetet eredményez! Szavaid és lényed egyéb részei mást-mást mondanak.
Vajon melyikre reagálsz, ha ilyennel találkozol?
- megragadod a szavakat, és figyelmen kívül hagyod a többit?
- a szavakkal nem törődsz, csak az egyéb üzenetekre figyelsz?
- semmit nem hallasz meg, semmibe veszed az egész üzenetet?
- Felhívod a figyelmet az üzenet kettős természetére?
Kettős üzenetet küldök például, amikor mosolygok, de közben azt mondom: „Borzasztóan érzem magam” Milyen választásod van ilyenkor?
- Reagálhatsz a szavakra, és azt mondod: „Ó, te szegény” – amire én azt felelem: „csak tréfáltam”.
- A másik lehetőséged, hogy a mosolyomra reagálsz („nagyszerűen nézel ki”), amire én: „hogy mondhatsz ilyet!”
- Harmadik választásként semmibe veszed az egész színjátékot, és a telefonodba temetkezel (amire én megsértődöm).
- Van egy negyedik lehetőséged is, amikor az üzenetem kettősségére reagálsz: „ Nem tudom, hogy mit mondasz igazán, mosolyogva mondod, mennyire rosszul érzed magad. Miről van szó tulajdonképpen?”
Akkor alakul ki éltető bizalom és szeretet a környezetedben, ha a kommunikációnk valódi, egyenes és egyértelmű jelentést hordoz! (Virginia Satir)
Mi a te tapasztalatod erről? Kaptál-e már kettős üzenetet? Milyen érzések voltak benned? Adtál-e már kettős üzenetet másnak? Milyen érzések voltak benned? Mi lehet a kettős üzenetek hátterében?
