„jobb a kevés az Úr félelmével…” (Példabeszédek 15,16)

A mustármag egy apró, kicsiny, alig megfogható magocska. Mégis, Jézus egy ilyen magot mutatott az embereknek, amikor prédikált, és azt mondta: látjátok, ilyen az Isten országa. Kicsi és jelentéktelen.

De mi lesz ebből a kis magból, ha a földbe kerül? Ebben a kicsiny magban megvan a növekedéshez, az akadályok legyőzéséhez a tekintélyes fává növéshez szükséges erő.

Fokozottan így volt ez egykor a mustármagnál. Annak a magja picurka, gombostűfejnyi mindössze. Ez volt akkoriban a legkisebb, szemmel érzékelhető növénytani valóság. A fekete mustármag mintegy 1 mm átmérőjű, súlya 1 mg. A fehérmustár magva ennek kb. a duplája. Ennek ellenére a veteményeskertek legnagyobb növénye fejlődött ki belőle. A 2-3 m-re felnövő cserjének kiterjedt ágai voltak, így nem csoda, hogy ágai közé madarak is fészkelhettek, különösen, hogy szívesen csipegették a termését. A magvakból csípős fűszert, a levelekből főzeléket, salátát készítettek, de felhasználták gyógyításra is orvosságként. Vagyis egy-egy szem mustármag értéke csak a belőle kikelő növény, vagy a belőle elkészített étel, gyógyszer oldaláról érthető meg. Az ember elnézegeti ezt a picuri magot, és ha nem tudja mi ez, ki nézné mindezt belőle? Aligha gondolnánk. Ebben a kicsiny magban megvan a növekedéshez, az akadályok legyőzőséhez a tekintélyes fává növéshez szükséges erő. Áthatol a talajon, kövek között, dacol a viharokkal, ellenáll az állatoknak és más életét fenyegető veszélyeknek. Kihajt, növekszik és végül hatalmasra megnő. A mi éghajlatunkon a mustár nem túl nagy, de Jézus hazájában akár három méter magasra is megnő. Olyan nagy, mint egy fa. És mindez benne van ebben a pici magban. Így van az Isten országával is, mondta Jézus. Kicsiben, szinte észrevétlenül kezdődik, de hatalmassá lesz.

Reményik Sándor a Csendes Csodák című versében így ír:

Ne várj nagy dolgot életedbe, / Kis hópelyhek az örömök,

Szitáló, halk szirom-csodák: / Rajtuk át Isten szól: jövök.

„jobb a kevés az Úr félelmével…”