„Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” (Példabeszédek 17,17)

„Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. (Efezus 4,32)

Amikor Jézus megmosta a tanítványok lábát, előre tudta a jövőt. Tudta, hogy merre mennek majd azok a lábak. Tudta, hogy másnap már egyik sem követi, egyik sem áll mellette. Tudta, hogy inkább elmenekülnek majd, ha megcsillan a kard egy római katona oldalán. Csak egyetlen láb gazdája nem fog elfutni tőle a kertben. Júdás egy lépést sem tesz!

Akkor miért mosta meg mégis azokat a lábakat? Miért hajolt meg előttük Jézus? A válasz csak egyetlen szó: kegyelem. Jézus nagyon is jól tudta, mit fognak tenni a tanítványai, mégis szeretett volna rájuk hagyni valamit, amire majd emlékeznek.

Azt akarta, hogy emlékezzenek rá, hogy megmosta a lábaikat. Azt akarta, hogy tudják: ő már rég megbocsátotta a bűneiket, még mielőtt vétkeztek volna. Kegyelmet kaptak, még mielőtt kérték volna.

Ez a kegyelem számodra is elérhető. Amikor úgy döntesz, hogy hiszel Jézusban, és engedelmeskedsz neki, kegyelme teljesen tisztává tesz.

Gondold át!

A kegyelem az, amikor büntetést érdemelnél, de helyette megbocsátanak neked. Jézus megbocsátja a hibáidat. Azt kéri, tégy így te is másokkal. Van valaki, aki megbántott vagy akiben csalódtál? Kérd Istent, hogy segítsen neked kegyelmesnek lenni!

Max Lucado