„Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre és a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett.” (Lk 8,24)
Történt egy napon, bármelyiken, hogy a tanítványok a Genezáreti-tavon viharba kerültek. Földrajzi adottságánál fogva ezen a tavon sokszor nagy vihar van, ezért ez bármikor megtörténhetett. Mindez pedig életünket is szimbolizálja. Evezünk az életünk alatt egyik parttól a másikig, és közben nagy viharokat élünk át. Akkor lehet vihar, amikor a legkevésbé számítunk rá. Történhetnek ezek a viharok az iskolában, barátok között, otthon, a családban, a testvérek vagy szüleink között. A körülöttünk élők megbánthatnak minket, és sok viszályt, konfliktust, veszekedést élhetünk át. Olyan nagyra nőhetnek ezek a hullámok, hogy szinte az ember életét veszélyeztetik.
Jézus Krisztus azonban nagyobb minden viharnál! Jézus szól, és minden elcsendesül. Egy pillanat alatt csendet tud teremteni. Képzeljük el a képet, hogy Jézus ott áll a hajó szélén, felemeli a kezét, ráparancsol a viharra, és körülötte mindenki csapzott hajjal, csuromvizesen ledöbben az óriási csendre, ami hirtelen keletkezik. Az előbb még a nagy zajban, tomboló hullámok között életveszélyben voltak. Most pedig minden elmúlt. Azon a viharos tavon mennyei békesség uralkodik. Az igazi csendet, amelyben békesség és nyugalom van, Jézus tudja megadni.
- Szoktad őt kérni, hogy csendesítse el az indulatok hullámait?
- Szoktál Hozzá fordulni ezekben a helyzetekben?
- Átélted már, Tapasztaltad már meg azt a békét, amit Ő tud adni?
Imádkozzunk ezekért a helyzetekért, és kérjük tőle a békességet, a megoldást!
Beszélgetős kérdések:
- Milyen „viharokat” éltél át mostanában? Hogyan reagáltál rájuk?
- Mit jelent számodra, hogy Jézus „ott van a hajódban”?
Napi kihívás: Amikor ma valami felbosszant vagy felkavar, állj meg egy percre, és mondd ki halkan: „Jézus, Te vagy velem. Légy a békességem.” Figyeld meg, mit tesz benned ez az apró ima.
