„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből… Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Mt 22,36–40)

Egyszer egy nő egy maximalista férfihoz ment feleségül. Akármit csinált a feleség, az sosem volt elég. A férfi minden reggel listát készített az aznap elvégzendő dolgokról, és a nap végén gondosan ellenőrizte, hogy a felesége elvégzett-e mindent, amit kellett. A legnagyobb dicséret a közömbös morgás volt, amit akkor kapott, ha mindennel sikerült végeznie. Egy idő múlva a feleség gyűlölni kezdte a férjét. Amikor a férj váratlanul meghalt, a nő szégyenkezve ismerte be önmaga előtt, hogy megkönnyebbült.

Egy évvel később a férje halála után megismert egy melegszívű, szeretetteljes férfit, aki éppen az ellenkezője volt néhai férjének. Egymásba szerettek, és összeházasodtak. Minden együtt töltött nap szebbnek tűnt, mint az előző.

Egyik délután a nő dobozokat rendezgetett a padláson, amikor a kezébe akadt egy gyűrött papírdarab. Az egyik régi lista volt, amit annak idején az első férje írt neki. Bosszúsága ellenére nem tudta megállni, hogy el ne olvassa újra. Nagy megdöbbenésére és ámulatára észrevette, hogy az új férjének is megtette ugyanazokat a dolgokat, amiket annyira gyűlölt elvégezni a régi férjének. Az új férje egyszer sem mondta neki, hogy tegye meg – ő mégis megtette, mert szerette a férjét. (Wayne Rice, Fején a szöget 4., 91.o)

Sokszor így gondolunk a keresztyén életre is: szabályok és tiltások hosszú listája. Pedig Jézus a szeretet törvényét adta nekünk. Ha szeretjük Őt, természetessé válik, hogy engedelmeskedünk. Nem félelemből, nem kényszerből, hanem örömből. Ő új parancsolatot adott nekünk, a szeretet törvényét!

³⁶Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? ³⁷Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” ³⁸Ez az első és a nagy parancsolat. ³⁹A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” ⁴⁰E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. (Mt 22)

Ha szereted Istent, azt fogod tenni, ami helyes – nem azért mert félsz tőle, vagy mert félsz a büntetéstől vagy a következményektől, ha nem teszed meg… hanem azért, mert azt akarod tenni, mert ez a természetes számodra!

Beszélgetős kérdések:

1. Mikor tapasztaltad, hogy valamit örömmel tettél meg, mert szerettél valakit?
2. Istennek való engedelmességed inkább kötelesség, vagy inkább szeretetből fakad?

Napi kihívás: Tegyél ma valami apróságot Istenért – nem azért, mert muszáj, hanem pusztán szeretetből!