Ige:      „Az Úr ezt mondta neki: Mi van a kezedben? Ő így felelt: Egy bot.” 2Mózes 4,2

„Mert ha a készség megvan, az aszerint kedves, amije kinek-kinek van, nem aszerint, amije nincs.” 2Korinthus 8,12

A teljes történet: 2Mózes 3,7–4,17 Mózes elhívásának története

Az istentisztelet célja, hogy a fiatalok felismerjék:

• természetes, hogy először azt látjuk, mi hiányzik;
• Mózes kifogásai mögött valós félelmek voltak;
• Isten nem tagadta le Mózes korlátait;
• a változás sokszor nem azzal kezdődik, hogy mindent megkapunk, hanem hogy észrevesszük, mi van már a kezünkben;
• felelősséget vállalni nem azt jelenti, hogy egyedül kell mindent megoldani;
• a segítségkérés is lehet felelős lépés.

Szemléltetési ötlet:

1. Egy egyszerű pásztorbot, seprűnyél vagy vastagabb faág.

Tartsd fel, és kérdezd meg: Mire jó ez? - Valószínűleg ilyen válaszok érkeznek: járni;  támaszkodni; terelni; védekezni; valamit elérni; megmutatni az irányt.

Majd kérdezd meg: Egy bot meg tud szabadítani egy egész népet? - Nyilvánvalóan nem.

Mégis ezzel a kérdéssel kezdődik Mózes küldetésének egyik fordulópontja: Mi van a kezedben?

2. Rajzolj fel két koncentrikus kört.

A belső kör: amire van ráhatásod — a döntéseid, a szavaid, a reakcióid.

A külső kör (ami körülveszi): amire nincs ráhatásod — az időjárás, mások véleménye, a múlt, mások döntései.

Kérdés: Hova fér bele az, amin most a legtöbbet gondolkozol?

Sokan azért érzik magukat erőtlennek, mert a figyelmüket és az energiájukat a külső körre fordítják — arra, amit úgysem tudnak irányítani. Minél többet foglalkozunk azzal, amire nincs ráhatásunk, annál tehetetlenebbnek érezzük magunkat. A belső kör nem lesz nagyobb attól, hogy aggódunk a külső miatt. De egyre inkább a miénk lesz, ha azzal foglalkozunk, ami valóban a kezünkben van.

Istentisztelet vázlat

1. Mózesnek sok oka volt arra, hogy nemet mondjon

Amikor Isten elküldte Mózest a fáraóhoz, Mózes nem lelkesedett. Nem azt válaszolta: Végre egy igazán nagy feladat! Hanem kérdezni és tiltakozni kezdett.

• Ki vagyok én ehhez?
• Mit mondjak nekik?
• Mi van, ha nem hisznek nekem?
• Nem tudok jól beszélni.
• Küldj valaki mást!

Mózes kifogásai nem teljesen légből kapottak. Hiszen Mózesnek egyszer már el kellett menekülnie Egyiptomból; nem volt hadserege; nem volt politikai hatalma; nem volt magabiztos szónok; egy olyan uralkodóval kellett szembenéznie, aki sokkal erősebbnek látszott nála.

Így van ez velünk is. Néha mi is valós dolgokat sorolunk: nem én vagyok a legjobb; nincs elég időm; nem fognak rám hallgatni; már próbáltam, és nem sikerült; félek, hogy kinevetnek; nem tudom egyedül megoldani. A hit nem azt jelenti, hogy úgy teszünk, mintha ezek nem lennének igazak.

2. Isten különös kérdést tesz fel: Mi van a kezedben? Nem azt kérdezi: Miért nincs több képességed? Miért nem vagy bátrabb? Miért nem készültél jobban? Miért nem hasonlítasz valaki másra? Hanem: Mid van most?

Mózes kezében egy bot volt. Nem különleges varázstárgy. Egy pásztor mindennapi eszköze. A bot önmagában nem volt elég a feladathoz. De Isten ezt a hétköznapi dolgot is felhasználta.

Ez fontos különbség: Nem minden van a kezemben. De valami lehet a kezemben.

3. Könnyebb azt nézni, ami hiányzik

Gyakran így gondolkodunk:

• Ha magabiztosabb lennék, megszólalnék.
• Ha jobb lenne az osztály, én is rendesen viselkednék.
• Ha a barátom bocsánatot kérne, én is békülnék.
• Ha több időm lenne, nem halogatnék.
• Ha a tanár másképp magyarázna, én is tanulnék.
• Ha a szüleim jobban értenének, őszinte lennék velük.

Lehet, hogy ezek közül több is igaz. Valóban könnyebb lenne, ha más lenne a helyzet. De ha csak arra várunk, hogy minden körülmény megváltozzon, addig semmit sem teszünk. A felelősség kérdése nem ez: Ki tehet mindenről? Hanem ez: Mi az a következő lépés, amelyet ebben a nem tökéletes helyzetben is megtehetek?

4. Ami a kezemben van, lehet nagyon kicsi

Lehet, hogy nem tudod megváltoztatni az egész osztály hangulatát. De: nem nevetsz együtt a bántó megjegyzésen; odaülsz valaki mellé; szólsz egy felnőttnek; máshogy fogalmazod meg a saját mondatodat.

Lehet, hogy nem tudod megszüntetni a családi konfliktust. De: nem vállalod magadra a felnőttek felelősségét; elmondod, hogyan érint; segítséget kérsz; keresel egy biztonságos embert.

Lehet, hogy nem tudod azonnal kijavítani a jegyedet. De: megkérdezed, mit nem értettél; elkezdesz tíz percet gyakorolni; segítséget kérsz; elismered, hogy most nem készültél megfelelően.

Lehet, hogy nem tudod elérni, hogy valaki kedveljen. De dönthetsz arról: hogyan beszélsz vele; mennyire adod fel önmagad a kedvéért; milyen határt húzol; tovább hordozod-e a véleményét magadról.

5. Felelősséget vállalni nem azt jelenti, hogy minden a te hibád

Ez nagyon fontos.

• Ha valaki bántott, nem a te felelősséged, hogy ő így döntött.
• Ha igazságtalanul bántak veled, nem kell azt mondanod: Biztos én tehetek róla.
• Ha felnőttek nem végzik el a saját feladatukat, nem egy gyermeknek kell helyettük rendbe hoznia mindent.
• Ha valakit zaklatnak, nem ő a hibás azért, mert nem tudta „jobban kezelni”.

A felelősség nem önhibáztatás. Inkább ezt jelenti: Nem én okoztam mindent, ami történt. De megkereshetem, mire van most szükségem, kitől kérhetek segítséget, és milyen lépést tehetek a saját védelmemért vagy gyógyulásomért.

Néha a legfelelősebb lépés nem az önálló megoldások kitalálása, hanem hogy szólsz.

6. Mózes sem egyedül ment

Isten meghallotta Mózes félelmét, és Áront is mellé adta. Ez megmutatja: Ami a kezemben van, ahhoz hozzátartozhat az is, hogy tudok segítséget kérni és elfogadni.

Az önállóság nem azt jelenti: Senkire nincs szükségem. Hanem: Nem várom, hogy mindenki helyettem döntsön és cselekedjen, de felismerem azt is, mikor van szükségem másokra.

Covey rendszerében a függetlenség nem az érési folyamat vége. A cél az érett egymásrautaltság: képes vagyok felelősséget vállalni önmagamért, és közben tudok együttműködni másokkal.

7. Isten nem azt kérdezi, miért nem vagy valaki más

Mózes nem lett Áron. Dávid nem lett Saul. Péter nem lett János.

Isten nem egy másik ember másolatát akarja elkészíteni belőlünk.

A kérdés: Mit bízott rád? Milyen lehetőséged van? Mi van most a kezedben?

Lehet, hogy kevésnek érzed.

Egy mondat.

Egy döntés.
Egy bocsánatkérés.
Egy segítségkérés.
Tíz perc figyelem.
Egy nemet mondás.
Egy újrakezdés.

Isten sokszor nem az egész utat mutatja meg előre. Csak azt, amit most a kezünkbe adott.

Gondolj egy helyzetre, amely miatt mostanában tehetetlennek érzed magad. Először mondd ki magadban:

Amit ebben nem tudok irányítani… Majd: Ami mégis a kezemben lehet…

Közösen mondható mondat: Nem minden van a kezemben, de nem is üres a kezem.

Imádság: Istenünk, sokszor csak azt látjuk, ami hiányzik belőlünk vagy körülöttünk. Mutasd meg, mit bíztál már ránk. Adj bölcsességet ahhoz, hogy felismerjük, mi nem a mi felelősségünk, és bátorságot ahhoz, hogy megtegyük azt, ami rajtunk múlik. Taníts segítséget kérni, együttműködni és a kicsi lehetőségekkel hűségesen élni. Ámen.