„Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hová megy.” Zsidókhoz írt levél 11,8

„Igéd kijelentése világosságot gyújt.” Zsoltárok 119,130

Az osztályban valaki megkérdezi: Te melyik középiskolába mész? Más már pontosan tudja: melyik intézmény; ilyen tagozat; milyen szakma; milyen egyetem; milyen munka. Te pedig talán csak ennyit tudsz mondani: Fogalmam sincs. Ilyenkor könnyű azt érezni, hogy lemaradtál. Pedig lehet, hogy a másik terve még többször megváltozik. És az is lehet, hogy a bizonytalanságod nem üresség, hanem keresés.

A célok fontosak. De nem kell összetévesztenünk a célt a teljes bizonyossággal. Ábrahám elindult úgy, hogy nem ismerte az egész útvonalat. Tudta: ki hívja; hogy el kell indulnia; hogy nem maradhat minden ugyanúgy. De nem tudta előre: milyen nehézségek jönnek; hol fog hosszabb ideig maradni; mikor teljesedik az ígéret; hogyan alakul a családja története.

A Biblia sok elhívástörténete ilyen.

• Mózes nem tudta előre a pusztai vándorlás minden részletét.
• Dávid nem látta, mennyi idő telik el a felkenése és a királysága között.
• A tanítványok nem értették pontosan, hová vezet Jézus követése.

A bizonytalanság nem feltétlenül a hit hiánya. Lehet a hit tere is. Azt azonban érdemes különválasztani:

Nem tudom még. Ez nyitott mondat. Jelentheti: keresem; tanulom; figyelek; kérdezek; kipróbálok dolgokat; várom, hogy tisztábban lássak.

Nem akarok gondolkodni rajta. Ez már más. Jelentheti: majd más dönt helyettem; csak sodródom; félek a választástól; inkább elkerülöm.

Nem kell kész választ adnod arra, milyen lesz az egész életed. De érdemes figyelned: mi érdekel; miért lelkesedsz; mi az, amit szívesen tanulsz; milyen helyzetekben érzed, hogy hasznos vagy; milyen értékeket nem szeretnél feladni; milyen emberek életéből tanulsz; milyen szükségleteket veszel észre magad körül. Az elhívás nem mindig hangos, különleges élmény. Néha lassan rajzolódik ki: képességekből; lehetőségekből; visszajelzésekből; tapasztalatokból; imádságból; egy-egy kipróbált feladatból; abból, amiért felelősséget vállalsz.

A „már a kezdetkor lásd a célt” nem azt követeli, hogy tudj mindent előre. Hanem ezt kérdezi: Milyen irányba szeretnél növekedni, miközben egyre többet megtudsz az útról?

• Lehet, hogy még nem tudod, milyen foglalkozásod lesz. De tudhatod: Nem szeretnék mások kárára előrejutni.
• Lehet, hogy nem tudod, hol fogsz élni. De tudhatod: Szeretnék olyan ember lenni, akire lehet számítani.
• Lehet, hogy nem tudod, milyen feladatot bíz rád Isten. De mondhatod: Szeretném nyitottan keresni, hogyan használhatom mások javára, amit kaptam.

Gondold tovább! Miben érzed most bizonytalannak magad? Ez a bizonytalanság inkább: keresésre hív; vagy megbénít? Mi az az egy dolog, amelyet még nem kell tudnod? És mi az, amit már most is megtehetsz azért, hogy tisztábban láss?

Napi kihívás: Kérdezz meg egy megbízható felnőttet: Amikor az én koromban voltál, tudtad már, merre vezet az életed? Mi segített később tisztábban látni? Ne kész receptet várj. Figyeld meg, hány kanyar volt az ő útjában is.

Ima: Szerető Istenünk, sokszor félünk attól, hogy nem látjuk előre az egész utat. Adj bizalmat a következő lépéshez, kíváncsiságot a tanuláshoz és türelmet a kereséshez. Óvj meg a sodródástól, de attól is, hogy hamis bizonyosságot erőltessünk magunkra. Mutasd meg időről időre, merre hívsz bennünket. Ámen.