„Bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret.” (Példabeszédek 2,3-5)

- Mi volt az, amire nagyon vágytál, amit nagyon meg szerettél volna kapni?

- A vágyakozás jó vagy rossz dolog? Milyen érzésekből áll? Milyen tettet vált ki belőled?

- Mennyire van jelen az életedben a vágyakozás? Mikre szoktunk vágyakozni?

- Mennyire vágysz a bölcsességre? Több tudásra?

Ha úgy keresed, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket – ha úgy keresed, vágyod, mint a pénzt, a Wifi kapcsolatot és úgy kutatod, mint bármi mást, ami a legdrágább neked. Azaz, ha bölcsességet szeretnél, akkor megfeszített, kitartó, folyamatos keresésbe kell fognod. Hiszen bölcsességet soha nem fogsz találni, ha fél szívvel keresed. Óriási kihívás ez nekünk. Azzal a kérdéssel szembesít, hogy vajon igazán akarom-e a bölcsességet. Vágyom-e rá olyan erővel, amilyen szenvedélyesen kellene az Ige szerint keresnem azt?

Elmegy a tanítvány a mesterhez, és azt mondja: „Mester, én annyira szeretnék találkozni Istennel! Mondd, mit tegyek?” Mire a Mester: „Cselekvésre nincs szükség; vágyakozzál!” „De hát én nagyon vágyakozom Istenre.” Mire ő: „Jó, majd meglátjuk.” Később elmennek együtt úszni. Ahogy úsznak, a mester odamegy a tanítvány mögé, és belenyomja a vízbe. Végül fölengedi. „Ezt most miért csináltad?” – kérdezi a tanítvány, levegő után kapkodva. És akkor a mester ezt válaszolja: „Na, látod, ha majd az Istenre így fogsz vágyakozni, mint ahogy erre a levegőre vágyakoztál, akkor fogsz is Vele találkozni!”

Enélkül az elkötelezettség nélkül soha nem lesz a miénk a bölcsesség.