„Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz.” (Példabeszédek 13,20)

Tükörbe nézni szerintem mindenki szokott. Úgy gondolom, hogy tükre mindenkinek van a lakásában, talán még több is. Felébredés után első dolgaink egyike, hogy belepillantunk a tükörbe. Teljesen jogos, hogy így cselekszünk, hiszen az éjszakai alvás általában átrendezi a frizuránkat, kissé nyúzottá teheti arcunkat, így mindenképpen vetünk néhány pillantást a tükörre, hogy meglássuk önmagunkat.

Sokféle tükröt használunk!

• van fürdőszobai, amit reggeli elinduláskor használunk a legtöbbet
• van kozmetikai tükrünk, ami megmutatja, felnagyítja arcunk hibáit, vagy segít ezeket eltakarni.
• van tükör a táskában, a pillanatnyi felfrissítésre vagy kontrollálásra
• és van egészalakos tükör is! Nos ezt szeretjük talán a legkevésbé…hiszen ez mindent megmutat, mindent egészben láttat rajtunk.

És bár van úgy, hogy az ember legszívesebben elkerülné a tükröket a lakásban, mégis érdemes lenne megszámolni, egy nap hányszor nézünk mégis tükörbe!

Vannak lelki tükreink is. Olyanok, akik visszajelzést adnak rólunk, olyanok, akik megmutatják hibáinkat, akik segítenek elfedni, akik segítenek emlékeztetni gyökereinkre…ez lehet egy könyv, egy barát, egy munkatárs, egy tanárunk, a szüleink, a testvérünk, az osztálytársunk… Tükrei vagyunkegymásnak. Ross Campbell írja: „A gyermek olyan, mint a tükör. A szeretetet nem kezdeményezi, de visszatükrözi. Ha szeretetet kap, viszonozza azt, de ha nem kap szeretetet, nincs mit visszatükröznie.” Hányszor nézünk tükörbe egy nap? Hányszor nézünk vajon abba a tükörbe, ami nap mint nap lát minket: társaink szemébe?

Ez a ma reggeli áhítat is egyfajta tükör, amit az Isten felénk megmutatkozó szeretete tart elénk. Tükör ez a léleknek és tükör az ember-ember és ember-Isten közötti kapcsolatoknak. És ebbe a tükörbe nem mindig könnyű belenézni. A hétköznapokon könnyedén elkent, elfedett, elpalástolt, eltitkolt hiányosságok, tökéletlenségek Isten igéje közelében hirtelen felerősödnek. Az aprócska lángok valóságos reflektorként működnek és egyszerre elkezdenek kirajzolódni az eltört, megrepedezett kapcsolatok, hibáink, a szerzett és ejtett sebek! És ez bizony nem vidám. Sőt néha kifejezetten félelmetes.

De ha jobban belenézel ebbe a tükörbe…, akkor rájössz, hogy ez teljesen más, mint amit eddig használtál! Az eddigiek csak rámutattak a hibáidra, de valahol ott is hagytak velük a gödörben, az eddigiek csak kozmetikáztak, vagy csak emlékeztettek hiányosságaidra…, de ha alaposan belenézel Isten tükrébe, mást is észreveszel! Isten szeretetét!