Ige: „Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” (1Móz 2,18)
Ha a Biblia legelejére lapozunk, egy tökéletes világ képe rajzolódik ki elénk még a bűnbeesésé előtt. Isten megteremtette a világot, és benne Ádámot, az első férfit. Sok mindene megvolt. Övé volt az egész világ. Nem volt gondja az élelemre, mert Isten egy csodálatos helyre teremtette: az Édenkertbe! Állatok vették körül, akikben biztosan örömét lelte. Nem érezhette magányosnak magát. Ádám nem is panaszkodott, nem hiányolt semmit. Maga Isten vette észre, hogy valami még hiányzik. Ő mondja ki: „Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” (1 Móz 2:18)
Kell nekünk segítség ahhoz, hogy itt a földön élni tudjunk. Az ember közösségi lény. Az állatokban, bármennyire kedvesek is, nem talált segítőtársra Ádám. Az Úr mindig segít neki, de emberektől is szüksége van erre. Éva, akit Isten Ádám mellé ad, segítőtárs. Ez a legfontosabb küldetése. Ma is ez a legfontosabb feladatunk a másik ember felé. Akár a családban férj-feleség, szülő-gyermek, testvérek és a többi családtag között. Vagy iskolában, munkahelyen, barátok, ismerősök között. Te a másik segítőtársa vagy! (Jellem ABC)
Beszélgetős kérdések:
- Mikor érzed, hogy igazán jó, ha van melletted valaki?
- Szerinted miért vette észre előbb Isten, mint Ádám, hogy nem jó egyedül?
- Kinek tudsz most a környezetedben „segítőtársává” válni?
Napi kihívás: Ma figyelj meg tudatosan egy embert az osztályodban/családodban, akinek segítségre lenne szüksége, és lépj oda hozzá!