Megjelent: 2025. június 04.

„Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma.” (Példabeszédek 25:28)

A kissrác fennen hangoztatta: „Őmiatta volt, apa. Undok volt velem.” Az apa felelősségvállalást próbált tanítani fiának, ezért így válaszolt: „Fiam, meg kell tanulnod, hogy te vagy az életed ajtóőre. Te vagy a felelős. Semmi sem mehet be vagy jöhet ki az engedélyed nélkül.” Nagyon jól szemlélteti ez azt, hogyan működnek a dolgok a lelki életben. „Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma” (Példabeszédek 25:28). Az ilyen város védtelen, mert nem vigyázzák az őrök. No, de mi van akkor, ha az ellenség túlerővel jön? Isten népe számára minden küzdelem szellemi harc. Akár kapcsolati, akár anyagi, akár érzelmi, akár szexuális téren ér próba, a csatát szellemi szinten kell megvívni. A szellemi hadviselés szabálya pedig ez: „nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van” (1János 4:4). Amikor személyes életed van támadás alatt, nem vagy csupán saját erődre utalva – kivéve, ha te magad ezt választod. Bármennyire alkalmatlannak is érzed magad, bármennyire ijesztő is a helyzet, az sem számít, eddig hány csatát vesztettél el, a benned élő Szentlélek ereje mindig elég, és garantálja a győzelmet. Hogyan engedheted hatni ezt az erőt?

1) „… öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne” (Róma 13:14). Hívd az Urat, hogy vegye át ő a kormányt, és terelje új irányba gondolataidat!
2) „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Galata 5:22–23). Isten Lelke nem fog erőszakkal uralkodni rajtad, de képessé tesz arra, hogy uralkodj magadon, ellenállj a kísértésnek, irányításod alatt tartsd sebezhető területeidet, és győzni tudj.

maiige.hu

Megjelent: 2025. június 03.

„Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma.” (Példabeszédek 25:28)

Nézzük meg három fajtáját a határoknak, amiket magunk és mások között állítunk fel.

A merev határok elzárnak más emberek elől, így nem tudsz sem adni, sem elfogadni, pedig ez nélkülözhetetlen az egészséges kapcsolatokhoz. Az átjárható határok védtelenül hagynak azok előtt, akik kihasználnak, akik feljogosítva érzik magukat arra, hogy manipuláljanak, és elvárják, hogy akár saját károdra is, de gondoskodj róluk. A rugalmas határokkal rendelkező emberek azonban a saját életüket tudják élni, úgy, hogy közben egészséges egyensúlyban foglalkoznak más emberek érdekeivel is. Nagylelkűek tudnak lenni idejükkel, együttérzésükkel és anyagi javaikkal, anélkül, hogy túl nagy felelősséget vállalnának magukra. Nem adják fel Istentől kapott megbízatásukat, hogy azzá a páratlanul különleges emberré legyenek, akivé teremtette őket, csak azért, hogy mások kedvében járjanak. Azt mondják: „Kapcsolatban tudok lenni veled anélkül, hogy feladnám önmagamat!” Nem engedik, hogy mások megsértsék határaikat, és vigyáznak arra is, hogy ők se sértsék meg másokét. Nem olyanok, mint a merev határok között élő emberek. Képesek alkalmazkodni, ha a körülmények megkövetelik, és ebbe nem roppannak bele, nem lesznek védekezőek, nem sértődnek meg, nem hibáztatnak másokat. Meg tudnak birkózni a nehéz helyzetekkel, állják az ütéseket, és ha elesnek is, újra talpra tudnak állni, továbbra is tudnak összpontosítani arra, ami igazán fontos, és meríteni tudnak abból a belső erőforrásból, amit Isten biztosít nekik.

Pál ilyen ember volt. „…mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4,11-13). Az ilyen embereket nem mások és nem a körülmények irányítják; rugalmasságuk nem gerinctelen hajlékonyság, hanem Isten irányításába vetett bizalom. Segítőkészek, de nincs bűntudatuk attól, ha nem tudnak mindenkit megjavítani. Éppen határaik teszik őket képessé arra, hogy alkalmazkodni tudjanak a körülményekhez. Gyakorolják az „Egymás terhét hordozzátok…!” alapelvét (Galata 6:2), anélkül, hogy túlpörögnének vagy túl sok felelősséget vennének magukra.

maiige.hu

Megjelent: 2025. június 02.

„Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma.” (Példabeszédek 25:28)

„… a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.” (Máté 5:37)

Milyen az, amikor a jóból is megárt a sok? Tudok-e úgy segíteni, hogy közben magamnak ne ártsak? Meg tudjuk-e osztani egymással életünket anélkül, hogy saját életünket feladnánk? Mikor van igazán szükség a segítségemre? Mikor kell elengednem a dolgot, és hagyni, hogy Istennel rendezzétek le egymás között? Egyensúlyt találni az „elegendő” és a „túl sok” között állandó kihívás a kapcsolatokban, és nem könnyű feladat. Főleg, ha azt a szerepet vállaltad magadra, hogy „mindenkinek, mindenben, mindenkor”; miközben az ő szerepük ez: „segítségre van szükségem, olyan kétségbeesett vagyok, tartozol nekem azzal, hogy gondoskodj rólam”. Ilyenkor te nem tudsz nemet mondani, ők pedig igent mondani nem tudnak. Néha úgy érezzük, szükségünk van arra, hogy szükség legyen ránk; de ha olyan embereknek van ránk szükségük, akik mindig elvárják, hogy valaki gondoskodjon róluk, akkor ők kerülnek vezető helyzetbe, mi pedig az idegösszeroppanás szélére. Sohasem boldogok, bármit teszel is. Ezért aztán igyekszel még többet tenni, hogy jobban örüljenek, neked pedig kevésbé legyen bűntudatod, míg végül kétszeres bajban leszel. Ők neheztelni fognak azért, mert nem adsz eleget, te pedig neheztelni fogsz rájuk azért, mert nem értékelik, amit adsz. Azt azonban egyikőtök sem tudja, hogyan törje meg az ördögi kört. Ekkor a kapcsolat olyanná válik, amit a pszichológusok a „még többet és még többet” hálójának neveznek, ahol mindkét fél neheztel és leértékeli a másikat, miközben úgy érzik, beleragadtak egy életük egészét meghatározó csapdába, amelyből mindketten rettegnek kilépni. Sok kapcsolat esik bele ebbe az „áldozat – megmentő” sablon csapdájába, ahol szükségben lévő és segítő egyaránt a „gyűlölök és szeretek” kettősét járja, és nem tud megállni! Magadra ismersz? Ha igen, máris továbbléptél egy egészségesebb, nem mérgező kapcsolat felé!

maiige.hu

Megjelent: 2025. május 30.

„Tudd meg hát, hogy ilyen a bölcsesség a lelkednek: ha megtalálod, van jövendőd, és reménységed nem semmisül meg.” (Példabeszédek 24,14)

Manapság rengeteget foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy „Ki vagyok én?”

A keleti vallások mesterei azonban azt mondják, hogyha keresni kezdjük az ént, eltűnik. Mint a hagymahéjak, úgy bomlanak le rólunk azok a rétegek, melyekkel meg szoktuk határozni magunkat.

Legtöbbször úgy azonosítanak minket: a kicsi, a középső, a nagy, a gyerek, anya, apa, feleség, barát, a nyafogós, a bátor, a hisztis… Vagyis szerepeinkkel, és egy-egy viselkedésmódunkkal próbáljuk megragadni a másikat. Csakhogy ezek a szerepek, és viselkedések múlandók.

( Felsős inkább - Ugyanígy átalakul, mulandó az is, ha a testünkkel próbáljuk  a határainkat elkülöníteni másoktól. Ha úgy éljük meg, hogy egy „bőrzacskóba zárt” lény vagyunk. Ha valaki nagyon a testéhez, a kinézetéhez köti az identitását, előbb-utóbb szenvedni fog ennek megváltozásától, átalakulásától, még akkor is, ha mindenféle ideig-óráig tartó művi, kozmetikai, plasztikai beavatkozásokat vesz igénybe.)

Mulandó az is, ha azzal határozzuk meg magunkat, amink van – azaz amit anyagilag a sajátunknak mondhatunk – a ruha, cipő, táska, telefon mentén ragadjuk meg a társunk értékét.

Ha a hagymahéjat bontogatni kezdjük – marad a bennünk levő figyelő. Aki figyeli azt is, aki felteszi bennünk a kérdést: ki vagyok én? Viszont, ha innen nézzük, akkor az ÉN nem más csupán, mint magunkról alkotott gondolat! A gondolat azonban nem valóság, csupán elménk kreált képződménye, egy illanó, folyton változó valami a fejünkben. Nincs túl sok köze ahhoz, ami a hagymahéjak lefejtése után megmarad. Vajon akkor érdemes ennyit foglalkozni vele? Érdemes-e komolyan venni azt, ami ’nem is létezik’?

Eszerint a szemlélet szerint nem az önmagunkhoz való pozitív viszonyulás. a pozitív belső énkép kialakítása a belső stabilitásunk alapja, hanem a gondolatokhoz fűződő  viszony megváltoztatása. Nem kell, hogy elsodorjon minket! Nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítanunk nekik – tovaúsznak, mint felhők az égen.

„Ha egyik nap gyönyörű a világ, a másik nap meg barátságtalan, a különbség én vagyok.” – Rudolf Steiner

Megjelent: 2025. május 29.

„Tudd meg hát, hogy ilyen a bölcsesség a lelkednek: ha megtalálod, van jövendőd, és reménységed nem semmisül meg.” (Példabeszédek 24,14)

Miből állnak belső erőforrásaink?

• Tisztában vagyunk készségeinkkel, erősségeinkkel, adottságainkkal és megszerzett kompetenciáinkkal. Például amikor tudjuk magunkról, hogy kreatívak vagyunk, vagy együttérzőek vagyunk, vagy érzékenyek vagyunk – könnyen rá tudunk hangolódni a másik emberre. Vagy éppen tudunk logikusan gondolkozni, felelősségteljesek vagyunk.
• Mi a te erősséged? Felfedezted már? Hogyan használod a tudásod, tapasztalataid, önismereted kapcsolataidban vagy személyes utad formálásában?
• Erőforrásaink értékeink is, illetve ezek következetes képviselete egy-egy döntési helyzetben. Őszinték vagyunk? Nyitottak vagyunk? Felelősségteljesek? Egyfajta tisztaságra, igazságosságra törekszünk?
• Belső erőforrásainkhoz tartoznak megélt sikereink is, amikor valamit képesek voltunk megcsinálni. nem kell feltétlenül valami óriási dologra gondolni – lehet ez egy sikeres vizsga, vagy egy rendrakás a szobádban.
• Erőforrásaink lehetnek kudarcaink is – ha ezeket át tudjuk értékelni és le tudjuk belőle vonni a megfelelő következtetéseket.
• Erőforrássá válhat a hited, az Istennel való kapcsolatod is.

Ezen szempontok mentén haladva, találtál-e valamilyen erőforrást magadban?

Megjelent: 2025. május 28.

„Tudd meg hát, hogy ilyen a bölcsesség a lelkednek: ha megtalálod, van jövendőd, és reménységed nem semmisül meg.” (Példabeszédek 24,14)

„Nem megoldás a személyiségünkben rejlő különbségek megszüntetése, nagy segítségünkre lehet viszont, ha erősségekként kezeljük őket.” - Gary Chapman

A tapasztalat az mutatja, hogy a hibáinkból olyan sokat számon tartunk, míg az erősségeinkről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, és a kudarcaink felől közelítjük meg magunkat.

Hunyjátok be a szemeteket! (Olvasd fel az itt következő részt a diákoknak, kellő szünetet hagyva egy-egy mondat végén!)

Képzeld el, hogy ott ül veled szemben egy nagy agyagtömb!

Képzeletben formáld meg hű másodat!

Lépj hátra és vess rá egy pillantást!

Azt fogod látni, hogy néhány terület már tökéletesen kialakult és gyönyörűen megformázott. Ezek a részek a te erősségeid. Más területek félkészek, vagy akár egyáltalán nincsenek megformázva. Ezek a hiányos részek a gyengeségeid.

Most pedig gondolj magadra és nevezd meg néhány erősségedet és gyengeségedet, amelyet ezen a képzeletben megformázott agyagfigurán látsz!

• Mit tennél, hogy segíthess ennek a figurának boldog és sikeres felnőtté válni?
• Mondd el neki vagy mutasd meg számára! Kinyithatjátok a szemeteket.
• Ki-ki mondjon el egy erősséget, amit felfedezett magában.

Megjelent: 2025. május 27.

„még egy kis álom, egy kis szunnyadás, egy kis összetett kézzel heverés, és így jön el szegénységed, mint útonálló…” (Példabeszédek 24,33-34)

Karl Barth szerint a bukott emberre jellemző három legsúlyosabb bűn a büszkeség, a becstelenség és a lustaság. Nekem pedig Petőfi Sándor jól ismert karaktere, Pató Pál jut eszembe…

Ha lusták vagyunk vagy halogatók, akkor Isten megismerése nem fog elmélyülni az életünkben, mert az a holnap sosem jön el.

Senki sem lesz szorgalmas a természetével vívott küzdelem nélkül. Mindannyiunk természetében ott van a restség. Ahogy bátor is az lesz, aki legyőzi félelmeit Isten segítségével, szorgalmassá is az válik, aki küzdelmet folytat lustaságával szemben.

Bármi is a feladatod, végezd lelkiismeretesen!

Ne engedd, hogy a lustaság elrabolja a sikeredet!

A keresztény élet és a lelki növekedés kemény munkával jár. Pál ezt mondta: „Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.”  Fil 2,12-13.

Megjelent: 2025. május 26.

„Ne irigyeld a gonosztevőket, ne is kívánj velük lenni.” (Példabeszédek 24,1)

- Mit jelent, hogy gonosz, gonosztevő?

- Hol találkoztunk már a Bibliában ezzel a kifejezéssel?

- Milyen társaságban érzed jól magad?

- Ki tud megvigasztalni, „felemelni”?

- Milyen emberekre mondjuk, hogy lelkileg „lehúz”?

- Mit gondolsz az irigy emberről?

Megmentettél-e már valakit? Ha embert még nem is, de egy kicsiny állat életét, amely veszélyben volt már biztosan. Ez jó érzéssel töltött el, igaz? Az állat tehetetlen is védtelen volt, szüksége volt a segítségedre. Ha nem vetted volna észre, hogy bajban van, még az életébe is kerülhetett volna.

Isten azonban egy sokkal nagyobb feladatra bátorít bennünket, hiszen azt kéri tőlünk, hogy legyünk felelősek egymásért. Nemcsak testi-, hanem lelki veszélyek is vannak életünkben. Ha van olyan barátod, aki nem ismeri Istent, vagy nem akar az ő útján járni, akkor neked bátorítanod, biztatnod kell arra, hogy ő is induljon el ezen az úton. Isten egy nap megkérdezi majd tőled, hogy beszéltél-e a barátodnak, családodnak, ismerőseidnek a Megváltó Krisztusról? Az Úr megvizsgálja szívünket, hogy valóban mindent megtettünk-e ennek érdekében, vagy állandó kifogásokat kerestünk?! Te is segíthetsz megmenteni az embereket, igyekezz másokat is hozzá vezetni. Egy napon elnyered majd jutalmadat az Úrtól, mindazért, amit Őérte tettél.

Megjelent: 2025. május 23.

„Mert olyan ő, mint ahogy gondolkozik szívében.” (Példabeszédek 23,7 KJV)

Két jó barát vándorolt a sivatagban. A hosszú út alatt vitába keveredtek egymással, aminek az lett a vége, hogy az egyik arcul csapta a másikat. Az anélkül. hogy egy szót is szólt volna, letérdelt, és a következő szavakat írta a homokba:
„Ma a legjobb barátom pofon vágott.”
Kénytelenek voltak együtt folytatni az útjukat, míg egy oázishoz nem érkeztek. Itt elhatározták, hogy lemossák magukról az út porát, és megfürdenek a tóban. A két barát közül először az merült el először a habokban, akit a másik megütött. Nem ismerte a vizet, így hamarosan bajba került, és fuldokolni kezdett.
A másik ekkor életét kockáztatva utána ugrott, és az utolsó pillanatban sikerült kimentenie a tóból.
Miután a fuldokló magához tért, keresett egy követ és belevéste:
„Ma a legjobb barátom megmentette az életemet.”
Erre megkérdezte őt a másik:
– Amikor megütöttelek, a homokba írtad a gondolataidat, most, hogy megmentettelek, a kőbe vésted a szavaidat. Miért?
A sértett barát így felelt:
– Ha valaki megbánt vagy megsért bennünket, a homokba kell leírnunk, hogy a megbocsátás szele elfújhassa. De ha valaki jót tesz velünk, kőbe kell vésnünk, nehogy a szél, a víz, vagy bármi is elfelejtesse velünk!

Mi hatja át a gondolataidat? Hogyan emlékezel? Mik maradnak meg jobban az emlékezetedben? Tudod-e homokba írni a sértést, amit ellened elkövettek, és kőbe vésni a jót, amit tettek veled? Mivel van tele a szíved?

Megjelent: 2025. május 22.

„Mert olyan ő, mint ahogy gondolkozik szívében.” (Példabeszédek 23,7 KJV)

Amíg Roger Bannister színre nem lépett 1954-ben, sokan azt gondolták, hogy fizikai lehetetlenség 4 percen belül lefutni az egy mérföldet. Úgy vélték, ha eddig még senkinek sem sikerült, akkor nyilván nem is lehet. Ám Bannister nem csupán megtette, hanem új trendet is indított.

A történelem azt bizonyítja, hogy a rekordok azért vannak, hogy megdöntsék azokat. Márpedig, ha Isten veled van, akkor az egekig érő az esélyed a sikerre. Pál azt mondta: „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4,13).

Láttál már idomított bolhákat egy befőttesüvegben? Nem kell hozzá a tető, hogy bent maradjanak. Amikor a bolhaidomár először beteszi őket az üvegbe, ráteszi a fedelet is. A bolhák kétségbeesetten ugrálnak, hogy kijussanak, de folyton beleütköznek a tetőbe. Végül, sok fejfájás után abbahagyják az ugrálást, és belenyugszanak, hogy élvezzék azt a teret, ahol még kényelmesen elvannak. Aztán, ha a fedelet eltávolítjuk, a bolhákat már a gondolkodásmódjuk tartja fogva, amely azt mondja: „eddig és nem tovább”. Micsoda kép! Jézus azt mondta, ő azért jött: „hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat” (Lukács 4:18). Mi kínozta meg őket? Múltbeli hibák, bántó kritika, bénító félelmek, tévtanítások, fizikai, érzelmi, mentális és spirituális gátak. Másként fogalmazva: Jézus azért jött, hogy levegye a tetőt a gondolkodásodról! Nem számít, milyen szörnyű volt a múltad, a jövő, amit számodra tervezett, sokkal jobb – és megéri küzdeni érte!

maiige

Megjelent: 2025. május 21.

„Mikor uralkodóval ülsz le enni, szorgosan figyelj arra, mi van előtted. Kést tegyél a torkodra, ha mértéktelen vagy.”              (Példabeszédek 23,1-2)

Néhány évvel ezelőtt egy fiatalember munkát keresett. Megkereste egy favágó csoport munkavezetőjét, és megkérdezte, hogy volna-e szükségük munkásra. - Attól függ - válaszolta a munkavezető. - Nézzük meg, hogy megy a favágás!

A fiatalember odalépett egy nagy fához, és nagy szakértelemmel kivágta. A munkavezető meg volt lepődve, és felkiáltott: „Hétfőn kezdheted is!"

Eltelt a hétfő, a kedd és a szerda. Csütörtök délután a munkavezető így szólt a fiatalemberhez: „Mielőtt hazamész, felveheted a fizetésedet."

A fiatalember megdöbbent ezen: „Úgy tudtam, hogy pénteken fizetnek!"

- Általában akkor szoktunk, - válaszolta a munkavezető, - de téged ma elbocsátunk, ugyanis nagyon lecsökkent a teljesítményed. A nyilvántartásból kiderül, hogy hétfőtől szerdáig az első helyről az utolsóra estél vissza.

- De hát én keményen dolgoztam! - tiltakozott a fiatalember. - Elsőnek érkeztem, utolsónak mentem el, és még a kávészünetekben is dolgoztam!

A munkavezető, látva a fiú őszinteségét, rövid gondolkodás után azt kérdezte:

- Élezted-e a fejszédet?

A fiatalember azt válaszolta: - Hát, nem, uram. Olyan keményen dolgoztam, hogy nem volt rá időm.

Hát veled mi a helyzet? Túlságosan el vagy foglalva ahhoz, hogy megélesítsd a fejszédet?  De vajon fordult már elő veled, hogy annyi dolgod volt, hogy nem maradt idő a feltöltődésre? Vagy éppen annyira nem tudtál mértéket tartani a játékban, hogy nem maradt időd a tanulásra?

Az ősi görög mondás, a „mindent mértékkel!” az egyensúlyra emlékeztet bennünket. Szükségünk van rá. Némelyek végtelen órákat töltenek azzal, hogy tökéletessé váljon a testük, de az elméjüket elhanyagolják. Mások csak a tudásra gyúrnak, de a testükre nem, vagy elfeledkeznek mondjuk arról, hogy társas életet éljenek. Ahhoz, hogy a legjobb formánkat hozzuk, egyensúlyra kell törekednünk 4 területen:

1. Fizikai szint: testmozgással, lazítással tartsd karban a testedet!
2. Társas-érzelmi dimenzió: a kapcsolatok ápolása, a megbocsátás, az empatikus figyelem gyakorlása.
3. Mentális szint: tanulás, olvasás, írás, tanítás, vagy bármi, ami szellemileg frissen tart.
4. Spirituális dimenzió: ide tartozik a természet, a művészet, az Istennel való kapcsolat ápolása, az imádság gyakorlása. Az imádság az a fenőkő, ami élessé tesz. Imádság nélkül, minél több munkát végzel, annál tompább lesz az éled és az életed. Szükségünk van arra, hogy időt szakítsunk az élezésre, miközben Krisztus országáért fáradozunk!

Sean Covey

Megjelent: 2025. május 20.

„Vígan örvendezik az igaznak az apja…” (Példabeszédek 23,24)

Gyakran a legnehezebb munkák azok, amit mások semmibe se vesznek. Egyszer egy férj arra jött haza este, hogy a lakás a feje tetején áll. A padlón szétszórva a ruhák, a mosogató dugig mosatlannal, a gyerekek sírnak, az ágyak nincsenek bevetve, a fürdőszobában szörnyű bűz, a tévé pedig üvölt. Amikor megkérdezte a feleségétől, hogy mi ez, ő így válaszolt: „Tudod, minden este meg szoktad kérdezni, hogy mit csináltam egész nap? Nos, ma nem csináltam meg.”

Bár még gyermek vagy, Isten mégis fontosnak tartja munkádat. A jövő szempontjából ez sokkal fontosabb, mint bármely más foglalkozás – mert ez határozza meg az otthoni légkör minőségét. Luther Márton mondta: „Amit az otthonodban teszel, éppolyan fontos, mintha a mennyben tetted volna a mi Urunkért.” Egy napon Isten azt fogja mondani: „Jól van, jó és hű szolgám”. Valaki figyel. Valaki számon tart. Megéri csinálni! Te teheted munkádat jelentőségteljessé, nem pedig a munka téged. Ha felfedezed a tehetséget, amit Istentől kaptál, és a szenvedélyt, amit beléd helyezett, állítsd munkába őket, hogy olyan értékeket szolgáljanak, amiben őszintén hiszel, akkor a legigazibb értelemben Istennek fogsz dolgozni. Kérd hát Istent minden nap, segítsen, hogy munkád jól menjen!

- Milyen feladatot kell otthon elvégezned?

- Miben tudsz segíteni otthon, amikor nem kérnek meg, hogy segíts?

- Lepted-e meg már anyát/apát a figyelmességeddel?

Megjelent: 2025. május 19.

„Ne irigykedjék szíved, hanem az Úr félelmében maradj meg mindennap” (Példabeszédek 23,17)

Élt egyszer egy liba. Szörnyen ostoba, irigy állat volt. Mindenkit irigyelt, mindenkivel összeveszett, mindenkire sziszegett... Az emberek fejüket csóválva mondogatták: - Szörnyű ez a Liba! Egy alkalommal Liba meglátogatott a tavon egy hattyút. Libának nagyon megtetszett a szép, hosszú hattyúnyak. "De jó lenne nekem is egy ilyen szép, hosszú nyak" - gondolta magában. Megkérte a Hattyút: - Tudod mit? Cseréljünk! Neked adom az én nyakamat, s te add nekem a tiédet. Hattyú egy kicsit gondolkodott, de aztán ráállt. Nyakat cseréltek. Sétálgat a Liba szép, hosszú hattyúnyakával, s nem tudja, hogy mit kezdjen vele. Hol elfordítja, hol kinyújtja, hol ívben meghajlítja - sehogy sem találja kényelmesnek. Meglátja Libát a Pelikán, s csak úgy dülöngél a nevetéstől. - Ó, hiszen te nem vagy se liba, se hattyú - mondja neki -, hahaha! Megsértődött a Liba, a már éppen rá akart sziszegni, amikor észrevette, hogy a Pelikánnak milyen szép, nagy, zacskós csőre van. "De jó lenne nekem is egy ilyen szép, nagy, zacskós csőr!" - gondolta magában. Meg is mondta a Pelikánnak: - Tudod mit? Neked adom az én piros csőrömet, s te add nekem a te zacskós csőrödet! Pelikán nevetett, de aztán ráállt. Cseréltek. Megtetszett a Libának ez a cserebere. A Gémmel lábat cserélt: vaskos úszólábáért szép, vékony, hosszú gémlábat kapott. A Varjúval elcserélte nagy, fehér szárnyát kicsi feketére. A Pávát sokáig kellett rábeszélnie a Libának arra, hogy cserélje el vele díszes, színes farktollait az ő kis ecset farkáért. De végül sikerült neki. A jóságos Kakas könnyen odaajándékozta taraját, szakállát s hozzá még szép, kukorékoló hangját is. Senkire és semmire nem hasonlított már a Liba. Nagy peckesen sétálgatott gémlábán, varjúszárnyaival csapkodott, forgatta hattyúnyakát... Egyszer nagy csapat liba jött vele szemközt. - Gá-gá-gá, micsoda madár ez? - ámuldoztak a libák. - Liba vagyok! - kiáltotta Liba, és vadul csapkodott varjúszárnyával, kinyújtotta hattyúnyakát, és pelikáncsőrét eltátva harsogta: - Kukurikuuuú! Mindenkinél szebb vagyok! - Hát ha te liba vagy, akkor gyere velünk! - mondták neki a libák. Kimentek a libák egy kis rétre, és Liba velük tartott. A libák a füvet csipegetik, de Liba csak tátog, ide-oda dobálja zacskós csőrét, sehogy se tud füvet tépni vele. Lementek a libák a tóra fürödni, Liba is velük tartott. A libák mind úszkálnak a tóban, de Liba a parton futkos fel s alá, gémlábbal nem tud úszni. Nevetnek a libák: - Hahahahaha! Liba meg visszakiált nekik: - Kukurikuuuú! Kijöttek a partra a libák, s egyszerre csak honnan, honnan nem ott termett a Róka! Ijedten gágogtak a libák, és elrepültek. Csak Liba maradt ott, a varjúszárnyak nem tudták felemelni, futni kezdett hosszú gémlábán, de pávafarka belegabalyodott a nádasba. Itt aztán hosszú hattyúnyakát elkapta a Róka, és - uzsgyi! - szaladni kezdett vele. Meglátták ezt a libák, lecsaptak a Rókára, vadul csípték, ahol érték. Leejtette a Róka a Libát, és elfutott. - Köszönöm, libák, hogy megmentettetek - mondta Liba -, most már tudom, hogy mit kell tennem! Elment a Liba a Hattyúhoz, és visszaadta neki hosszú nyakát, Pelikánnak nagy, zacskós csőrét, Gémnek hosszú lábait, Varjúnak fekete szárnyát, Pávának díszes farktollait, a jóságos Kakasnak pedig a taraját, szakállát, szép kukorékoló hangját. És a Liba megint olyan lett, mint egy liba. Csak most okos és nem irigy liba lett belőle. Így szólt az én mesém a Libáról. Itt a vége, fuss el véle! Szutyejev: Micsoda madár ez?

Szutyejev meséje nagyon jól szemlélteti, miért veszélyes az irigység! Az egyik legpusztítóbb érzelem, ami nemcsak az emberi kapcsolatokat mérgezheti meg (2Kor 12:20), de az egészségnek is árthat (Péld 14:30).

Mégis! Bármennyire tudjuk, hogy veszélyes, mégis nap mint nap kerülünk olyan helyzetbe, amiben valakit vagy valamit irigyelhetünk! Ezt az érzést mélyíti a facebook használata is, hiszen ott mindenki a legjobb képét, a legszebb pillanatait teszi fel, és mutatja be. Mindenki utazik, mindenki jól él, mindenki szép, mindenkivel történik valami… csak én toporgok itt. Érlelődik bennünk is, ami a libában…kellene a másik „nyaka”, „hangja”, „lába”, csak az nem jó, amiben én vagyok!

Isten meg akar óvni téged! Meg akar őrizni téged, hogy te te legyél. C. S- Lewis a Hajnalvándor útjából készült filmben annyira szépen jeleníti ezt meg a rendező. Amikor Lucy a nővérére akar hasonlítani, egy látomást lát, amiben ő Susan lett! Eleinte nagyon tetszik neki, hogy ugyanolyan szép, mint a nővére. Viszont a látomásban nincs Lucy, s nincs az a sok élmény, kaland sem, amit együtt éltek át. Eltűnik minden, Lucyvel együtt!

„Ne irigykedjék szíved, hanem az Úr félelmében maradj meg mindennap” – biztat ma reggel az Ige. Éljünk hát eszerint, s próbáljuk magunkat meglátni Isten szemén keresztül!

Megjelent: 2025. május 16.

„Ha látsz ügyesen dolgozó embert, az a királyok szolgálatába fog állani…”  (Példabeszédek 22:29)

William Zinsser újságíró első munkahelye a The New York Herald Tribune volt. A kezdő riporterek hagyományosan a gyászjelentések rovatát kapják. Zissner azonban elégedetlen volt ezzel a megbízatással. „Pulitzer díjas oknyomozó riportokat tudnék írni – gondolta magáról – de itt ragadtam a gyászjelentések között.” Végül összeszedett magában annyi bátorságot, hogy megkérdezze szerkesztőjét: „Mikor fogok már valami rendes sztorira megbízást kapni?” A zsémbes öreg szerkesztő rámordult, és ezt mondta: „Figyelj, kölyök, soha nem fogsz tudni semmi olyat írni, amit nagyobb figyelemmel olvasnának, mint amit most írsz. Ha rosszul írsz le egy nevet, ha tévedsz egy dátumban, a család meg fog bántódni. De ha szépen írsz valakinek a nagymamájáról vagy édesanyjáról, akkor örömet okozol neki, és örökre hálás lesz érte. Bekeretezve ki fogja tenni a falra, amit írtál.” „Ezzel a dolog megváltozott számomra. Eltökéltem, hogy többet fogok tenni – mondja Zissner. – Több kérdést fogok feltenni. Elmegyek a még egy mérföldre.” Alapjában véve ez a Hegyi Beszédből vett gondolat – írj olyan gyászjelentéseket, amilyet szeretnél, hogy majd rólad is írjanak, olyanokat, melyek megérdemlik, hogy bekeretezve kitegyék őket a falra, mert valamikor valaki tényleg ki fogja tenni. Zinsser végül más témákról is elkezdett írni, beleértve egy az újságírásról szóló könyvet, ami több mint egymillió példányban kelt el. Mindez azonban nem történt volna meg, ha a gyászjelentéseket nem teljes odaszántsággal írja. Értsd meg, ha nem adod bele a lelkedet a munkádba, amit most végzel, nem fogod megtapasztalni a Lélek jelenlétét sem (pedig Ő mindig jelenlévő).

maiige.hu

Megjelent: 2025. május 15.

„Ne tarts barátságot a haragos természetűvel, és ne járj együtt a heveskedővel, mert megszokod ösvényeit, és magadnak állítasz csapdát! ” (Példabeszédek 22,24-25)

Meg kell tanulnotok uralkodni magatokon! Nem gondolnátok, milyen sebeket okozhattok egymásnak. De hogyan uralkodjak magamon?

1. Jézus jó tanácsa: „Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.” Ha indulatba jönnél, gondolj erre: vajon te mit szeretnél, hogyan reagáljanak mások, ha hibát követsz el? Nem örülnél-e, ha ahelyett, hogy felrobbannának, inkább segítenének?
2. A másik, ami segíthet: te sem vagy tökéletes. Nem kell kiakadni mindenen, mintha az lenne a természetes, hogy minden tökéletesen működik. Ne várd ezt, mert te sem vagy 100%-os. És nem is leszel. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem törekszem a legjobbra.
3. És végül: gondolj arra, amit Jézus mond: aki fegyvert fog, fegyver által vész el. Az indulat olyan, mint a szeg: sebet ejt.  Ha te ehhez folyamodsz, veled is ezt fogják tenni.
4. Ami pedig a legfontosabb: ha nem tudtál uralkodni magadon, és megbántottál valakit, kérj bocsánatot. Rendezni kell a dolgaidat, mert különben elmérgesednek a dolgok. Megbántani persze könnyebb, mint bocsánatot kérni. A kislányom, ha erről van szó, mindig engem is akar: anya gyere velem apától bocsánatot kérni. Persze, ez nehéz, de meg kell tanulni szembenézni a saját hibáiddal.

Van mit gyakorolni: legyőzni az indulatot. Tedd meg nyugodtan, hogy számolod: hányszor sikerült. Gyakorold a bocsánatkérést is!

Tegyük meg, ami tőlünk telik, de ez nem megy önerőből, nem telik ki önmagunkból, és nem csupán elhatározás kérdése, hanem felülről jövő ajándék, amit elkérhetünk mennyei Atyánktól. Mások viselkedését nem szabhatjuk meg, a sajátunkat azonban irányíthatjuk. Bántó gondolatainkat, szavainkat, tetteinket megbánhatjuk, bocsánatot kérhetünk érte Jézus Krisztustól, és azoktól, akiket megbántottunk. Csak így lehet békességünk. Csak így lehet az életünkön áldás.

Megjelent: 2025. május 14.

„Találkozik a gazdag a szegénnyel: mindegyiket az ÚR alkotta.” (Példabeszédek 22,2)

„Találkozik a gazdag a szegénnyel: mindegyiket az ÚR alkotta.” – olvastuk. A gazdag és szegény között a különbség szembeötlő, ugyanakkor Isten mindkettőt úgy látja, mint az ő alkotását. Mi történik, amikor találkozunk a nyomorúsággal? Figyeld meg, milyen szépen, képletesen fogalmazza meg a Példabeszédek bölcse, hogy mit jelent nyitottnak lenni!

Tekintetünk elárulja, hogy nyitottak vagyunk, vagy bezártuk magunkat: „A jóságos tekintetű ember áldott lesz, mert ad kenyeréből a nincstelennek.” (Példabeszédek 22,9) Kenyeréből… nem a gazdagságából, hanem abból, ami még a tisztes szegénynek is van. Ellenben: „Nem fog szűkölködni az, aki ad a szegénynek, de aki elfordítja tőle tekintetét, azt sok átok éri.” Ránézünk, vagy elfordítjuk tekintetünk. Mindnyájan ismerjük magunkat. Tekintetünk szívünkről szól.

Jézus elmondott egy példázatot az utolsó ítéletről. A példázat központi gondolata, hogy aki látta az éhezőt, a szomjazót, a jövevényt, a börtönben lévőt – és nem törődött vele, az Jézust vetette meg. És aki találkozott az éhezővel, a szomjazóval, a mezítelennel, a jövevénnyel, a börtönben lévővel és csak egynek is segített, Jézussal tette ezt. Vegyük észre, hogy apró, jelentéktelen és azonnali segítségről van szó. Egy falat étel, egy pohár víz, egy öltözet ruha, egy látogatás a börtönben. Hogyan értsük ezt? Amikor Jézus azt mondja, hogy ha „megtettétek ezeket akár csak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg”, arra mutat rá, hogy a szíved indulata a szegény iránt leleplezi a szíved indulatát ő iránta. Azaz, ha valaki ismeri szereti és Jézust, nem lehet közömbös és elutasító a kiszolgáltatott emberek iránt. Isten Igéje tükröt tart felénk, amelybe most még mélyebben tekinthetünk bele: mit látok a Krisztussal való kapcsolatomról? Mit mond ez el rólam?

Megjelent: 2025. május 13.

„Aki szereti a szív tisztaságát, és jóindulattal beszél, annak barátja a király.” (Példabeszédek 22,11)

Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? (Máté 7,3)

A kapcsolataink témáját és egy önismereti játékot hoztam ma reggelre. Gondolatban vegyél néhány kavicsot a kezedbe, és mesélj róluk! Melyik szimpatikus és melyik nem? Mi alapján döntöd el? Vajon miért értékeljük éppen így? A kavics most ebben a gondolati játékban, a kézzel fogható valóság egy kis darabja – még ha most gondolatban is játszottuk ezt végig! Mit veszünk észre rajta? Miről beszélünk? Nem tudunk a kavicsokról úgy beszélni, hogy valamilyen módon ne vigyük bele önmagunkat! Belső tartalmainkat folyamatosan belevetítjük – projektáljuk – a külső valóság észlelésébe, értelmezésébe. Ez a folyamat tudattalan bennünk! Ugyanezt tesszük a másik emberrel is, amit a kaviccsal. Nem tudjuk őt magát látni, csak magunkon keresztül. Saját gondolatainkon, saját élményeinken keresztül észleljük és magyarázzuk a másik tetteit.

S ha már kavicsok, akkor hozok egy történetet a mindennapokból: Valaki mesélte, hogy a gyermeke, akinek egy szép kavicsgyűjteménye volt, egy sietős reggelen meg akarta neki ezt mutatni! A kavics különlegessége abban volt, hogy egy szív formálódott ki a belsejében. De ő első reakciójából (elkésik, nem ér oda időben a tárgyalásra), csak annyit mondott neki: tudom, már láttam! Csak a kocsiba beülve jött rá, hogy igazán neki semmi veszteségbe nem került volna, ha megáll és kezébe veszi, megnézi és azt mondja gyermekének: Tudod, ez igazán te vagy! Egy igazi szív! – puszit adva a gyermek homlokára és megmaradt volna az emlék, hogy fontos vagyok!

- A te viselkedésed, mit üzen a társaidnak?

- Mivel van tele a szíved?

- Mi alapján döntöd el, hogy kivel vagy ma kedves és kivel leszel undok?

- Milyen tapasztalataid vannak ezzel kapcsolatban?

- Kerültél-e már feltételezések miatt kellemetlen helyzetbe?

- Hogyan kapcsolódik a felolvasott Ige ehhez a gondolathoz?

Megjelent: 2025. május 12.

„Az alázatnak és az Úr félelmének jutalma: gazdagság, dicsőség és élet.” (Példabeszédek 22,4)

⁹Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: ¹⁰Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. ¹¹A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. ¹²Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. ¹³A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! ¹⁴Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik. (Lukács 18,9-14).

Alázat. Egy olyan fogalomról van szó, amelyet gyakran félreértelmezünk. Sokan összetévesztik az alázással, az alázkodással vagy a meghunyászkodással. Sokan úgy gondolják, hogyha valaki alázatos, annak nincs önbizalma, az kishitű vagy álszerény. Az alázat egy igen fontos tulajdonság, ha a kapcsolatainkról van szó.

Az alázat megmutatja, mit gondolok magamról, mire tartom magam, mit gondolok Istenről, a világról, a környezetemről és más személyekről. Mit mondok, hogyan teszem, milyen hozzáállással viseltetek. Rólam és a kapcsolataimról szól. Arról, hogy mennyire tisztelem Istent és az embereket, köztük magamat is. E jellemvonás hiányában a legegyszerűbb dolgokat sem tudjuk jól elsajátítani, a kapcsolatainkat pedig nem vagyunk képesek magas szintre építeni.

Tulajdonképpen ennek a farizeusnak mi a gyöngéje? Szerintetek ez az ember fölvette Istennel a kapcsolatot? Amikor imádkozunk – kicsit belépünk Isten előterébe. Egy kicsit felvesszük a csend ritmusát, egy kicsit megsejtjük ki is a mi Istenünk, ki is vagyok én, és hogyan is vagyunk mi együtt. Mikor ezt valaki megteszi, például egy imádsága előtt, szerintetek ebből tud következni az, hogy ott Isten világában elkezdjem azt mondani, hogy örülök neki, hogy nem vagyok olyan, mint a szomszéd? Szerintetek ez elképzelhető? Szerintem nem. Ebben a történetben ennek a farizeusnak a gyöngesége nem az a sok jó amit tesz, meg az a sok rossz, amit nem tesz meg, hanem hogy úgy van jelen a templomban, hogy nincsen kapcsolata Istennel.

Ebből a szempontból ennek a vámos embernek az erőssége, minden nyilvánvaló rosszaságával együtt, amit nem kell ellapogatni, meg elmaszatolni, az, hogy ő meg fölvette a kapcsolatot Istennel. De ez a valaki, lehajtja a fejét, és eközben egy valódi viszonyt vett föl Istennel.

Vedd fel Te is Istennel a kapcsolatot, és meglátod Tiéd lesz az a jutalom, amit az Ő Igéje ígér!

Megjelent: 2025. május 09.

„A szorgalmasnak a tervei csak hasznot hoznak…” (Példabeszédek 21,5)

Thomas C. Corley öt éven keresztül tanulmányozta 233 tehetősebb és 128 szegénységben élő ember mindennapi szokásait. Arra jött rá, hogy óriási különbségek vannak a szokások között, melyeknek jó részét a vagyoni helyzet nem befolyásolja.

Kutatásai során több mint 200 napi tevékenységet vizsgált, amelyek erőteljesen megkülönböztetik a két réteget. Megfigyeléseit statisztikailag összegezte. Kutatásainak eredményét foglalta össze a Rich habits. The daily success habits of wealthy individuals című könyvben. A szerző által megfigyelt szokások közül érdemes végiggondolni néhányat.

• A tehetősebbek 80%-ának vannak konkrétan kitűzött céljai, míg ez a szegénységben élők mindössze 12%-áról mondható el.
• A tehetősebbek 23%-a játszik szerencsejátékon napi szinten, míg a szegénységben élők esetében ez 52%.
• A tehetősebbek 76%-a hetente négyszer tornázik, a szegénységben élőknél ez az arány 23%.
• A tehetősebbek 81%-a használ teendőklistát, míg a szegénységben élőknek csak 19%-a.
• A tehetősebbek 85%-a szeret olvasni, a szegénységben élőknek 26%-a.
• A tehetősebb szülők 63%-a olvas fel a gyermekének mesekönyvből, míg a szegénységben élőknél ez az arány csak 3%-ot tesz ki.
• A tehetősebb szülők és gyerekeik 70%-a átlagosan havi 10 órát töltenek el önkéntes munkával, szemben a szegénységben élők 3%-os arányával.
• A tehetősebbek 67%-a leírja céljait, a szegénységben élőknek csak 11%-a.
• A tehetősebbek 88%-a napi fél órát tölt el azzal, hogy saját magát képezze, a szegénységben élőknek csak 2%-a.
• A tehetősebbek 6%-a mondja csak el mindig, hogy mi jár pontosan a fejében, szemben a szegénységben élők 69%-ával.
• A tehetősebbek 79%-a havonta legalább 5 órát tölt el kapcsolatok építésével, ez a szegénységben élők körében mindössze 16%-os arányt mutat.
• A tehetősebbek 67%-a legfeljebb egy órát tévézik naponta, a szegénységben élőknél az a küszöb 23%.
• A tehetősebbek csak 6%-a nézi a valóságshow-kat, míg a szegénységben élők 78%-a.
• A tehetősebbek 44%-a a munka kezdése előtt három órával már fent van, ez a szegénységben élőkre 3%- ban jellemző.
• A tehetősebbek 85%-a hiszi, hogy a jó szokásokhoz gyakran szerencse is társul, míg a szegénységben élőknek csak 4%-a hiszi ezt.
• A tehetősebbek 76%-a hiszi, hogy a rossz szokások balszerencsét hoznak, szemben a szegénységben élők 9%-os arányával.
• A tehetősebbek 86%-a hisz az élethosszig tartó tanulásban és önfejlesztésben, a szegénységben élőknél ez az arány 5%.

A Thomas C. Corley által megfogalmazott különbségek természetesen nem adnak választ minden egyéni különbségre, s nem válaszolják meg hiánytalanul a társadalom gazdasági különbségeit. Nem is ez a célja, hanem sokkal inkább az, hogy ráébresszen mindenkit a saját mindennapi felelősségére, a saját választására.

Már az ószövetségi bölcsek (Példabeszédek könyve) is megfigyelték, hogy „aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít”. Hasonló gondolatot sokat olvashatunk még itt: „A szorgalmasak uralkodni fognak, a lusta pedig robotolni fog.” „Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik.” „A szorgalmasnak a tervei csak hasznot hoznak, de mindenki, aki elsieti a dolgát, csak ínségbe jut.” „Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik.” „Az okos ember nem fitogtatja tudását, az esztelen pedig kérkedik bolondságával.” „Ismeret nélkül az igyekezet sem jó, és a gyors lábú félreléphet.” Mindezeket az információkat nem azok fogják az előnyükre fordítani, akik leállnak elmagyarázni, hogy más esetekben miért más az igazság, hanem azok, akik a saját életükben felismerik és a helyén kezelik az ok-okozati összefüggéseket.

Alakíts ki jó szokásokat, mert azon lesz Isten áldása!

Megjelent: 2025. május 08.

„Nem használ a bölcsesség és az értelem, sem a tanács az ÚRral szemben.” (Példabeszédek 21,30)

Tegnap már utaltam rá, ma jobban kiemelném a Biblia tanulmányozásával kapcsolatban:

Írd le, amit felfedeztél. Amikor Isten szól hozzád az Ő Szaván keresztül, legyen annyira fontos neked amit mond, hogy le is írod. Az írás, képessé tesz arra, hogy emlékezzünk rá, Isten mit mondott nekünk, és lejegyezzük a felfedezéseinket.

Imádkozz újra. Légy csendben. Kérd Istent, hogy mutassa meg neked az Ő Szavát. Beszélj arról Istennek, amit Ő mondott neked. Mondd el, hogy mit gondolsz arról, amit Ő mond. Beszélj neki mindenről, ami az elmédben megfogalmazódik.

Nem csak egy mód létezik arra, ahogy a csendességedet megtarthatod, hanem más ehhez hasonló terv követésével is elindulhatsz azon az úton, ami az eredményes csendesség megtartásához vezet.

Beszéljünk róla!

- Gondoltál már úgy a csendességedre, mint egy bensőséges beszélgetésre Istennel?

Miért, vagy miért nem?

- Milyen zavaró tényezőket kell kiküszöbölnöd azért, hogy "csöndben légy"?

- Miért nehéz néha, hogy lassan olvasd a Bibliát és elmélkedj azon, amit mond?