Kiss Bálint Református Általános Iskola - Beiratkozás előzetes igényfelmérő, 2027/2028. tanév
„jobb a kevés az Úr félelmével…” (Példabeszédek 15,16)
A mustármag egy apró, kicsiny, alig megfogható magocska. Mégis, Jézus egy ilyen magot mutatott az embereknek, amikor prédikált, és azt mondta: látjátok, ilyen az Isten országa. Kicsi és jelentéktelen.
De mi lesz ebből a kis magból, ha a földbe kerül? Ebben a kicsiny magban megvan a növekedéshez, az akadályok legyőzéséhez a tekintélyes fává növéshez szükséges erő.
Fokozottan így volt ez egykor a mustármagnál. Annak a magja picurka, gombostűfejnyi mindössze. Ez volt akkoriban a legkisebb, szemmel érzékelhető növénytani valóság. A fekete mustármag mintegy 1 mm átmérőjű, súlya 1 mg. A fehérmustár magva ennek kb. a duplája. Ennek ellenére a veteményeskertek legnagyobb növénye fejlődött ki belőle. A 2-3 m-re felnövő cserjének kiterjedt ágai voltak, így nem csoda, hogy ágai közé madarak is fészkelhettek, különösen, hogy szívesen csipegették a termését. A magvakból csípős fűszert, a levelekből főzeléket, salátát készítettek, de felhasználták gyógyításra is orvosságként. Vagyis egy-egy szem mustármag értéke csak a belőle kikelő növény, vagy a belőle elkészített étel, gyógyszer oldaláról érthető meg. Az ember elnézegeti ezt a picuri magot, és ha nem tudja mi ez, ki nézné mindezt belőle? Aligha gondolnánk. Ebben a kicsiny magban megvan a növekedéshez, az akadályok legyőzőséhez a tekintélyes fává növéshez szükséges erő. Áthatol a talajon, kövek között, dacol a viharokkal, ellenáll az állatoknak és más életét fenyegető veszélyeknek. Kihajt, növekszik és végül hatalmasra megnő. A mi éghajlatunkon a mustár nem túl nagy, de Jézus hazájában akár három méter magasra is megnő. Olyan nagy, mint egy fa. És mindez benne van ebben a pici magban. Így van az Isten országával is, mondta Jézus. Kicsiben, szinte észrevétlenül kezdődik, de hatalmassá lesz.
Reményik Sándor a Csendes Csodák című versében így ír:
Ne várj nagy dolgot életedbe, / Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák: / Rajtuk át Isten szól: jövök.
„jobb a kevés az Úr félelmével…”
„A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.” (Példabeszédek 15,1)
Egyik nap egy baseball játékos megy be a börtönbe beszélgetni, találkozni a rabokkal...
- Uram, hogyan lett Önből híres sportoló? - kérdezte az elítélt a börtönben.
- Azt hiszem gyerekkoromban kezdődött. - válaszolta a híres baseballjátékos. Apámmal játszottam az udvaron és ő mindig azt mondta: "Ha ilyen jól dobod a labdát egyszer még nagy játékos válik belőled! Ha ilyen jól ütsz fiam, egyszer még nagy játékos leszel!" És itt vagyok, egy híres baseballjátékos.
- Tudja, ugyanez történt velem is. - válaszolta rövid hallgatás után az elítélt. Gyerekkoromban apám azt mondta nekem, hogy semmirekellő vagyok és egy nap biztosan börtönben fogom végezni. És tessék... itt vagyok!
Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy a szavak elszállnak. Életet formáló ereje van egy-egy kimondott szónak! Főleg, ha olyan ember mondja, aki valami miatt fontos nekünk!
A te szavaid mit mutatnak meg belőled? Ki vagy te, ha a beszédeden mérünk le téged? Lukács evangéliumában azt mondja Jézus: A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember pedig a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. (6,45)
Mivel van tele a szíved?
„a bántó szó haragot szül…” (Példabeszédek 15,14)
Bántottak már meg? Mi volt az első reakciód, amit tettél? Tudtál uralkodni az érzelmeiden? Mi lett ennek a következménye? Jó volt neked, hogy így alakult?
Gondoltad volna, hogy lehetne másképp is?
Engedd meg, hogy mutassak neked három kérdést, amit feltehetsz magadnak, amikor azt akarod kideríteni, hogy miként kellene kezelni az érzéseidet. Amikor haragszol vagy dühös vagy, esetleg felzaklattak - bárhogy is érzel - tedd fel magadnak ezt a három kérdést:
- “Mi az igazi ok, amiért így érzek?” A válasz lehet félelem vagy aggodalom. Lehet, hogy azzal van összefüggésben, amit valamikor évekkel ezelőtt egy osztálytársad mondott neked, és amikor ezt mástól hallottad, az összes felgyülemlett haragodat ráborítottad.
- "Ez valójában igaz?" Igaz-e az, amit abban a pillanatban érzel? Van egy hely a Bibliában, amikor Illés annyira elkeseredett, hogy elment Istenhez és így panaszkodott: "Isten, én vagyok az egyetlen Izráel egész nemzetében, aki megmaradt, hogy téged szolgáljon." Erre Isten kihívás elé állította őt, ezt válaszolva neki:"Most viccelsz velem? Itt van ez a sok ember, aki még szolgál engem. Úgy viselkedsz mintha te lennél az egyetlen, aki helyesen akarsz cselekedni az egész világon! Nem, Ez nem igaz."
- "Amit érzek az segít vagy árt nekem?" Meg fogod kapni, amit szeretnél, ha továbbra is így érzed magad? Nagyon sok érzésre azt gondoljuk, hogy természetesen van jelen, de valójában önpusztítóak ránk nézve.
Tegyük fel, hogy bemész egy étterembe és a kiszolgálás rendkívül lassú. Hosszasan várod, hogy kiszolgáljanak, erre bejön egy pár 15 perccel utánad és hamarabb kapják meg amit rendeltek. Fokozatosan elkezd zavarni a helyzet, amíg azt nem érzed, hogy valami elkezd előtörni belőled.
DE Mi a valódi oka annak, hogy ebben a pillanatban így érzel? Hát az, hogy éhes vagy! Ez igaz? Igen. Felzaklattad magad, mert a kiszolgálás lassú. De ebben a helyzetben az, amit érzel – segíteni vagy ártani akar neked? Jobb kiszolgálást fogsz kapni, ha megharagszol a pincérre? Biztos, hogy nem.
A zsörtölődés működik? Működött valaha is? Ha valaki elmondja neked, hogy mi az amit rosszul csinálsz, az segít abban, hogy te is akard a változást? Nem! Az összes amit tehetsz az, hogy védekezővé válsz.
Amikor felteszed magadnak ezt a három kérdést, jobban meg tudod fogni miért érzed magad úgy ahogy és mit kell tenned annak érdekében, hogy megoldd a helyzetet.
„A szelíd szavak az életnek a fája, az álnok nyelv pedig összetöri a lelket.” (Példabeszédek 15,4)
Amikor beszélsz, mindig az egész lényed beszél. Amikor kimondasz egy szót – az arcod, a hangod, a tested, a légzésed, és az izmaid is beszélnek. Ha ellentmondás van a kimondott szó és ezen más üzenetek között – az ellentmondás kettős üzenetet eredményez! Szavaid és lényed egyéb részei mást-mást mondanak.
Vajon melyikre reagálsz, ha ilyennel találkozol?
- megragadod a szavakat, és figyelmen kívül hagyod a többit?
- a szavakkal nem törődsz, csak az egyéb üzenetekre figyelsz?
- semmit nem hallasz meg, semmibe veszed az egész üzenetet?
- Felhívod a figyelmet az üzenet kettős természetére?
Kettős üzenetet küldök például, amikor mosolygok, de közben azt mondom: „Borzasztóan érzem magam” Milyen választásod van ilyenkor?
- Reagálhatsz a szavakra, és azt mondod: „Ó, te szegény” – amire én azt felelem: „csak tréfáltam”.
- A másik lehetőséged, hogy a mosolyomra reagálsz („nagyszerűen nézel ki”), amire én: „hogy mondhatsz ilyet!”
- Harmadik választásként semmibe veszed az egész színjátékot, és a telefonodba temetkezel (amire én megsértődöm).
- Van egy negyedik lehetőséged is, amikor az üzenetem kettősségére reagálsz: „ Nem tudom, hogy mit mondasz igazán, mosolyogva mondod, mennyire rosszul érzed magad. Miről van szó tulajdonképpen?”
Akkor alakul ki éltető bizalom és szeretet a környezetedben, ha a kommunikációnk valódi, egyenes és egyértelmű jelentést hordoz! (Virginia Satir)
Mi a te tapasztalatod erről? Kaptál-e már kettős üzenetet? Milyen érzések voltak benned? Adtál-e már kettős üzenetet másnak? Milyen érzések voltak benned? Mi lehet a kettős üzenetek hátterében?
„Aki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét, az pedig tiszteli, aki könyörül a szűkölködőn” (Példabeszédek 14,31)
21Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. 22Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? 23És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők! (Máté 7,21-23)
Bill iszákos volt, de megtért egy hajléktalanokkal és lecsúszottakkal foglalkozó missziónál. Megtérése előtt mindenki úgy ismerte, mint alkoholista csavargót, aki számára nincs semmi remény. Amikor azonban átadta az életét Krisztusnak, minden megváltozott! A missziós szervezetben ő lett az, aki leginkább törődött másokkal. Egész napját ott töltötte, és megcsinált bármit, amire szükség volt! Kérhettek bármit tőle, semmilyen munkát nem tartott méltóságán alulinak. Akár egy részeg hányadékát kellett eltakarítania, akár mocskos illemhelyeket tisztára súrolni, Bill mindent hálás szívvel elvégzett. Számítani lehetett rá, ha meg kellett etetni, az utcáról beesőket, sőt akár le is vetkőztette, ágyba is fektette őket, ha nem voltak képesek gondoskodni magukról. Egy este, amikor a misszió vezetője elmondta az evangélium üzenetét az ott levőknek, egy lehorgasztott fejű férfi ment előre imádkozni, Istenhez kiáltott segítségért, hogy meg tudjon változni. Az imában azonban egyre csak ezt ismételte: „Istenem, hadd legyek olyan, mint Bill! Tegyél olyanná, mint Bill! Tegyél olyanná, mint Bill!” Az igehirdető lehajolt hozzá, és ezt mondta: „Nem lenne jobb, ha azt imádkoznád: legyek olyan, mint Jézus?” A férfi elgondolkozott, majd felnézett és megkérdezte: „Nem tudom, ő olyan, mint Bill?”
Lehet úgy élni az életünket, hogy az emberek számára láthatóvá váljon Krisztus! Lehet úgy élnünk, hogy példák legyünk. Nem a szavaink a lényegesek, nem a betanult válaszok a fontosak – az is fontos, de a tettünk árul el minket!
A te tetteid miről mesélnek?
„A szelíd nyelv a testnek élete, az irigység pedig a csontoknak rothadása.” (Példabeszédek 14,30)
A keresztyén pedagógus, Henrietta Mears mondta: „Annak az embernek, aki azzal van elfoglalva, hogy segítsen az alatta levőkön, nincs ideje arra, hogy irigykedjen azokra, akik felette állnak.” Doctor Seuss sok 100 történetet írt gyerekeknek. Egyike a leghíresebbeknek a Grincsről szól, aki olyan irigy kezd lenni másokra, hogy össze-vissza harapdálja saját magát. Ezt teszi az irigység. Mások felé irányul, de végül saját magát emészti fel az ember. Mint ebben a mesében is:
Volt egyszer két testvér, az egyik nagyon gazdag volt, a másik nagyon szegény. A gazdagnak sok földje volt, nagy ménese, gulyája, a szegénynek még csak egy sovány kecskéje se, de gyerek annál több, míg a gazdagnak se fia, se lánya nem volt.
Elküldi egyszer a szegény ember az egyik gyereket, hogy kérjen a gazdagtól valami kis lisztet meg savót, hadd egyenek valamit. De bizony a gazdag testvér nem adott semmit, a szegény ember gyereke sírva jött haza.
Bánkódott a szegény ember eleget, hogy a gazdag testvére nem segíti semmivel. Sírtak a gyerekek, hogy éhesek, hát fölkerekedett a szegény ember, elment a szomszéd faluba dolgozni. Este, mikor hazafelé ment, látta, hogy az erdőben tűz ég. Gondolta, megmelegszik egy kicsit, mert nagyon hideg volt. Mikor közelebb ment a tűzhöz, látta, hogy egy öregember ül a tűz mellett.
- Jó estét, öregapám! - köszön a szegény ember.
- Neked is, fiam, hát te merre jársz?
A szegény ember elpanaszolta bánatát, aztán elköszönt az öregtől és hazament.
Otthon még jobban sírtak a gyerekek, mert egész nap alig ettek valamicske krumplit, és nagyon fáztak is.
A szegény ember azt mondta a feleségének:
- Eredj el a testvéremhez, adjon legalább egy kis parazsat, mert megfagynak a gyerekek! Elment a szegény asszony, de csakhamar sírva jött vissza, mert a gazdag testvér még parazsat sem adott.
- No, majd hozok én - mondta a szegény ember -, csak egy kicsit messze van.
Az öregember még mindig ott ült a tűz mellett. Attól kért a szegény ember parazsat.
- Vigyél csak, fiam, egy jó lapátra való parazsat! Ami nem fér a tűzhelybe, terítsd szét az udvarban!
A szegény ember megköszönte és vitte haza a parazsat. Olyan jó meleg lett a szobában, hogy a felét kivitte az udvarba.
Másnap reggel, amikor felébredtek, látják ám, hogy a tűzhely tele van arannyal. De még az udvar is, ahová a fölösleges parazsat szórták. Mikor fölszedték a sok aranyat, meg akarták mérni, de nem volt a házban véka. Elment a szegény ember a testvéréhez vékáért.
- Adok - mondta a gazdag -, de csak úgy, ha holnap ledolgozod!
A szegény ember megígérte.
Otthon megmérték a sok aranyat, bizony éppen hét véka lett tele.
Mikor az egyik gyerekkel visszaküldték a vékát, a gazda meglátott a véka alján egy csillogó aranyat. A nagy sietségben nem vette észre a szegény ember, hogy még egy arany van a vékában.
Nosza, futott is a gazdag a szegényhez, mintha kutya harapta volna, hát csak elállt a szeme-szája a sok arany láttán.
- Ez meg honnét van? - kérdezte irigyen.
A szegény ember elmondta, hogy az öregtől kapott az erdőn parazsat, a fölösleget szétterítette az udvaron, abból lett az arany.
Megörült a gazdag ember, mindjárt ment is az erdőbe, de nem egy lapátra valót hozott a parázsból, hanem egy üsttel. Vitte haza boldogan, még futott is, olyan jó kedve kerekedett.
,,Bolond az én testvérem - gondolta -, igaz, mindig is ilyen volt. Majd megmutatom, hogy több aranyam lesz!"
Otthon aztán nemcsak az udvarban terítette szét a fölösleges parazsat, hanem vitt belőle a csűrbe meg a padlásra is.
Nem is tudta kivárni a reggelt, már hajnalban fölkelt, hogy összeszedje az aranyat. Ez volt a szerencséje, mert ha még tovább is az ágyban marad, ő is benn égett volna a házban. Mert bizony az egész ház leégett, a gazdag ember meg koldusbotra jutott.
Vigyázz! Az irigység olyan, mint egy fertőző betegség: ha nem fékezik meg, minden kapcsolatot tönkre tud tenni. Megmérgezi a hozzáállásodat azáltal, hogy arra késztet, másokhoz hasonlítsd magad. Megfoszt az örömtől és az elégedettségtől. Hálátlanná és önzővé válsz. Rávesz, hogy azt feltételezed Istenről, hogy áldásaiból neked is maradjon.
„… az okos vigyáz a lépésére.” (Példabeszédek 14,15)
Láttál már valaha akrobatamutatványt? Van az a mozdulat, amikor az egyik akrobata elengedi a kötelet, és a levegőben szabadon repül, vagy zuhan, majd elkapja a másik kezét. Lényegében a hit nem más, mint a kötél elengedése, amibe kapaszkodom, és az a bátorság, hogy egy ideig a semmiben repülök, vagy zuhanok. A hit a köztes időhöz kell. Nem az a nagy mutatvány, hogy megfogom a másik kezét, majd elengedem a kötelet, hanem az, hogy mielőtt megfognám a másik kezét, MÁR elengedtem a kötelet. Ebben a tekintetben az akrobaták a hit nagymesterei.
Felfedeztem, hogy a legtöbb probléma az Isten terveinek a megvalósulásában az életünk tekintetében abban van, hogy mi biztosra akarunk menni. Csak akkor engedünk el valamit, amikor már a kezünkben van az, amibe után kapaszkodhatunk. Ilyen szavak jutnak eszembe ennek a mozdulatnak a kapcsán: bizalom, kapaszkodás, elengedés, bátorság, félelem.
A Biblia azt mondja, hogy a hit a remélt dolgok valósága és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. A hit hősei azok, akik látták a láthatatlant. A hit pedig annak a reménysége, hogy miután elengedtem a kötelet, LESZ valaki, aki megragadja a kezem. A hit az a meggyőződés, hogy van egy MÁSIK, akire számíthatok, ha elengedtem a kötelet.
Nincsen nehezebb, mint elengedni azt, amibe kapaszkodtunk. Életösztönnek is nevezhetjük, vagy túlélésnek. Talán épp ezt jelenti, hogy aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt. Minden bátor lépéshez az életben szükség van erre a hitre. A hitben élt élet egy akrobatamutatvány. Elengedések és semmiben történő szabadesések sorozata. Addig gyakorlod, amíg nem megy.
Mibe kapaszkodom? Lényegében bármi lehet. Lehetnek negatív dolgok, pl. az mások figyelmének kizsarolása. De lehetnek nagyon pozitív dolgok is, pl., a család, a gyerek, a munka, a tanulás. Nem az keseríti meg az életem, amibe kapaszkodom, hanem maga a kapaszkodás ténye. Amibe kapaszkodom, az határoz meg engem, mondhatom akár így is: az számomra isten. Mindent elengedni, hogy Isten kinyújtott kezét megragadjam: ez a hit.
újragondoló.blog.hu
„… az okos vigyáz a lépésére.” (Példabeszédek 14,15)
Képzeld magad elé a következő jelenetet: egy apa és két kisgyermeke játszanak. Az apa a medencében van, és hívja a gyerekeket, hogy ugorjanak be, majd ő elkapja őket. Az egyik gyerek beugrik, a másik nem. Amelyik nem ugrott, ujjongva nézi a másikat, meg is tapsolja, sőt, fel-le ugrál örömében. Ám amikor az apukája szólítja, hogy ugorjon ő is, akkor a kislány megrázza a fejét, és meghátrál. Te is a második gyerek vagy? Ott élsz a medence szélén, de soha nem vállalva az ugrást, megelégszel azzal, hogy mások életének külső személője légy? Jobban szereted, ha semmilyen kockázatot nem kell vállalnod? Folyton a legrosszabbtól tartasz, ezért sosem élvezed a legjobbat. „De nem vagyok biztos benne, hogy mibe ugrom!” – mondod. Olvasd el ezt: „… alant vannak örökkévaló karjai” (5Mózes 33:27 Károli). Az ostobaság becsukja a szemét, és ugrik, mielőtt meggyőződött volna arról, hogy van-e egyáltalán víz a medencében, vagy arról, hogy apja valóban mondta-e: „Gyere, elkaplak!” A hit tudja, hogy a víztől való félelmet egyetlen módon lehet legyőzni, ha vállaljuk az ugrást, mert Isten, aki hív, már ott van attól a perctől kezdve, hogy gyermekévé lettél. Semmi sem fontosabb számára, mint biztonságod, hitbeli fejlődésed és sikered az életben. Isten azt mondta Józsuénak: „… indulj, kelj át itt a Jordánon… arra a földre, amelyet én adok Izráel fiainak… Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué 1:2,7). Figyeld meg ezeket a szavakat: „indulj, kelj át, légy erős”; másként fogalmazva: vállald az ugrást!
„… az okos vigyáz a lépésére.” (Példabeszédek 14,15)
Miután imádkoztál, elterveztél mindent, és gondosan felkészültél, elérkezel ahhoz a ponthoz, ahol vállalnod kell, hogy fejest ugrasz a dologba. Félelmetes? Igen, az. Kétfajta ember van: azok, akik ugranak, mielőtt körülnéznének, ők ösztönösen, ötletszerűen cselekszenek. Aztán vannak azok, akik néznek, nézelődnek, és nézelődnek, de sosem ugranak, őket a félelem irányítja. Te melyik vagy?
Ahhoz, hogy eljussanak az Ígéret földjére, Izráel népének át kellett kelnie a Jordán folyón, méghozzá áradás idején. Ettől még a legbátrabb szív dobogása is kihagy egy pillanatra. Isten megígérte, hogy amikor a frigyládát vivő papok lába a vízbe ér, a folyó vissza fog fordulni. El tudod képzelni, mi járhatott a fejükben? „Nem várhatnánk, míg levonul az ár? Miért épp nekem kell lennem az elsőnek? Mi van, ha a víz nem fordul vissza, és én megfulladok?” Az óvatosság és a paranoia között csak egy lépésnyi különbség van. Az óvatosság becsatolja a biztonsági övet, a paranoia nem is ül soha autóba. Az óvatosság kezet mos szappannal, a paranoia minden emberi érintkezést kerül. Az óvatosság félretesz idősebb korára, a paranoia minden fillért a fogához ver. Az óvatosság felkészül és tervez, a paranoia pánikba esik. Az óvatosság mérlegeli a kockázatot, és vállalja az ugrást, a paranoia be se teszi a lábát a vízbe. Ahhoz, hogy elérhesd Istentől rendelt célodat, nem szabad meghátrálnod, engedelmeskedj Istennek, és lépj bele a vízbe! Abban a pillanatban, hogy ezt megteszed, ajtók fognak nyílni, és források válnak hozzáférhetővé, ott, ahol eddig úgy tűnt, csak hiány van. Isten meg fogja adni az eszközöket, a módszert, és a munkaerőt. Állj hát rá ígéretére: „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg… Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. Ne félj, mert én veled vagyok!” (Ézsaiás 43,2,4-5)
„A kevélységből csak civódás lesz, de a tanács megfogadásában bölcsesség van.” (Példabeszédek 13,10)
A szülői témakörben van még egy fontos dolog, amiről beszélnünk kell. Bár nemcsak otthon, hanem az osztályban is fontos erről beszélni! Hiszen akár osztályközösségről, akár a családunkról beszélünk, fontos felosztanunk, hogy ki milyen feladatot lát el. Azonban itt nagyon sok vita gyökerére is lelünk. Ugye ismerős számodra is a ’Ne mondja meg nekem senki, hogy csináljam!’ ’Ne szóljanak már bele ebbe vagy abba a felnőttek!’ Vitáink, veszekedéseink egyik legfőbb oka, hogy makacsul ragaszkodunk elképzelésünkhöz, és véleményünkhöz. Ellenállunk, ha bármi feladatot ránk osztanak. Meg van a véleményünk, és az értékítéletünk, ha olyat kell tennünk, amihez éppen ott és akkor nincs kedvünk. Pedig kiosztott feladatok nélkül, szerepek nélkül nehezen működik, még akár csak egy kis virágoskert is – nemhogy az életünk! Hiszen még egy virágoskertben is sokat kell azért tenni, hogy ne gazosodjon el a kertünk, ne fonyadjanak el a növényeink – így a családunkban, az osztályunkban, a közösségeinkben is sok feladat vár ránk. Ezek a feladatok bizonyos időt igényelnek. Nem végezhetjük ad hoc a gondoskodást, mint Vacskamati tette a virágjával.
Viszont az itt eltöltött időt gyakran úgy éljük meg, hogy „kell”, hogy „muszáj”. Nem feltétlenül gyomlálunk élvezettel, vagy végezzük el az ismétlődő házimunkák egy részét. Azonban a veteményeskert ápolásáról, arról, hogy ki mit és hogyan tegyen, hogyan szorgoskodjon benne, nagyon más elképzeléseink lehetnek, mint a szüleinknek, vagy a tanárainknak (attól függően, melyik közösségről beszélünk). S már kész is van a civódás!
- Közösségi értelemben (család/osztály) hogy fogadod a felnőttek útmutatásait?
- Össze tudod írni, mennyi és milyen feladatok vannak egy család életében, amiket el kell látni, hogy jól legyetek? Oda tudod írni ezek nagy részét ki végzi?
- Hogyan szoktátok otthon kiosztani a feladatokat?
- Ha nemet mondasz egy feladatra, mi vezérel benne? Milyen érzéseket találsz? Nem találsz magadban nyomokban kevélységet is?
- Kinek mi a szerepe, s ez milyen feladatokkal jár? Milyen érzésekkel állsz bele a feladatokba?
- Hogy vagy más szabályokkal? Milyen szabályokat állítottatok fel otthon? (Pl.: Étkezés közben nincs mobilozás; kinek mi a feladata; hogyan lépj be a testvéred/szüleid szobájába…) Milyen érzéseid vannak ezzel kapcsolatban?
- Hogyan osztjátok ki a szerepeket az osztályon belül? Vannak-e szerep-skatulyák? Vannak-e olyan szerepek/jelzők, amiket egymásnak kiosztotok?
„A bölcs fiú megfogadja az apai intést, de a csúfolódó nem hallgat a dorgálásra.” (Példabeszédek 13,1)
„A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.” (Példabeszédek 15:1)
Kukucsi ámulva nézett Csipikére.
- Igaz volna? Nem szereted a csimaszt (a cserebogár földben élő lárvája)?
Csipike kihúzta magát, és nyíltan szembenézett Kukucsival.
- Egy életem, egy halálom, én a csimaszt ki nem állom!
Behúnyta a szemét, és várta, hogy Kukucsi megsértődik. /Fodor Sándor: Csipike – részlet/
Előfordult már, hogy azt mondtad: „Annyira felidegesít, ha nem hajlandók meghallgatni az én nézőpontomat. Hogyan tudnám rávenni őket, hogy meghallgassák, amit mondani akarok?” Hacsak nem egy hivatalos tárgyalásról van szó, érveket felsorakoztatni valakinek, aki nem hajlandó hallgatni ránk, haszontalan időpazarlás. Ismertesd nézőpontodat világosan és céltudatosan, de ha nem fogadják, ne kezdj el védekezni és vitatkozni! Ha veszekedni kezdesz, azzal magadnak is, a kapcsolatnak is csak ártasz. Ne engedd senkinek, hogy belerángasson veszekedésbe vagy viszálykodásba! Fogd vissza magad, maradj csendben, és próbálj a bölcsességnek ezekre a szavaira emlékezni: „A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt. A bölcsek nyelve jól alkalmazza a tudást, az ostobák szája meg balgaságot áraszt.” (Példabeszédek 15, 2).
- A szüleid hogyan kezelik a vitás helyzeteket?
- Hogyan fejezik ki pozitív és negatív érzéseiket?
- Milyen útjelzőtáblákat adnak a számotokra?
„A bölcs fiú megfogadja az apai intést, de a csúfolódó nem hallgat a dorgálásra.” (Példabeszédek 13,1)
„Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. „Tiszteld apádat és anyádat”: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez: „hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön.” (Efézus 6,1-3)
Játék: Párokba rendeződünk ülés szerint. A bal oldali szorítsa ökölbe a kezét. A jobb oldalinak ki kell nyitnia. (1 perc)
Kérdés a próbálkozókhoz: Tegye fel a kezét, akinek sikerült valahogy rábírni a szomszédját, hogy nyissa ki a tenyerét. Ki az aki örült annak, hogy ez sikerült? Most tegye fel a kezét, akinek nem sikerült kinyitni a másik tenyerét. Van olyan, aki csalódott, szomorú emiatt?
Kérdések a becsukott tenyérhez: Tegye fel a kezét, akit nem sikerült a tenyere kinyitására bírni. Ki az, aki ennek örül? Volt olyan, aki engedett, és kinyílt a tenyere? Van a kinyitott tenyerűek között olyan, aki most szomorú, mert úgy érzi veszített? Van-e olyan, aki viszont örül valamiért? Miért örültök? Te miért? És te?
Tapasztaltak összefoglalása: Akkor hadd állapítsam meg, hogy akinek engedett a szomszédja, az örült, akinek nem engedett a szomszédja, az szomorú lett. És aki beszorította a kezét, és ellenállt a kérésnek, annak örömet okozott az, hogy nem enged. Örömet okozott az engedetlenség.
Gyakran kérnek meg bennünket a szüleink is valamire, amikor szeretnék, hogy valamit megcsináljunk – sokszor ugyanezt a dinamikát hozzuk, mint ebben a játékban is. HOGY VAGY OTTHON?
- Mennyire érzed magad otthon fontosnak? Mennyire figyelnek Rád?
- Mennyire fordulnak feléd feltétel nélküli szeretettel?
- Mi történik, ha ellenszegülsz a felnőttek akaratának?
- Megmarad a szeretetélményed biztonsága?
- Mennyire engedik, hogy egyedül próbálkozz a világ felfedezésével?
- Mennyire kapsz bizalmat?
- Milyen helyzetekben érzed, hogy erővel akarnak rávenni dolgokra – és mikor tudod te is „kiengedni”, „kinyitni” magad a szüleiddel való kapcsolatban, a szüleid kéréseiben?
„A bölcs fiú enged apja intésének…” (Példabeszédek 13,1)
- Szálltál már szembe a szüleiddel?
- Volt már, hogy nem hallgattál rájuk egy dologban? Mi lett a következménye?
- Miért jó meghallgatni a szüleinket? Miért jó megfogadni az útmutatásukat?
Nem szívesen vesszük az intéseket, figyelmezetéseket, kiigazításokat. Az egymáshoz legközelebb élők is eljutnak oda, hogy ingerülten mondják a segíteni akaróknak a szívből jövő intésekre és figyelmeztetésekre is: ugyan ne okoskodjál, ne akadékoskodjál már, ne prédikálj annyit! Mert hajlamos az ember arra, hogy úgy gondolja: a legjobban ő tudja intézni dolgait, ezért ne szóljon bele abba senki más. Pedig sokan, akik így gondolkoznak, eljutnak oda, hogy belátják: bizony jobb lett volna figyelni mások tanácsára, sok rossz döntést el lehetett volna kerülni; sok hiábavaló küzdelmet meg lehetett volna spórolni. Vannak, akiknek nincs bátorságuk és alázatuk arra, hogy ezt bevallják, és egyedül maradnak elrontott életükkel.
József Attilának volt bátorsága, hogy ezt bevallja. Egyik versében így ír:
Dacból se fogtam föl soha
Értelmét az anyai szónak,
Majd árva lettem, mostoha
S kiröhögtem az oktatómat.
Ifjúságom, e zöld vadont
Szabadnak hittem s öröknek
És most megkönnyezve hallgatom,
A száraz ágak hogy zörögnek.
Legyen bátorságunk és alázatunk, hogy elfogadjuk: nem mi tudunk mindent a legjobban, nem vagyunk tévedhetetlenek. És legyen készségünk arra, hogy odafigyeljünk mások véleményére, tanácsára, és készek legyünk elfogadni azt, mert csak az ilyen embert (legyen az idős vagy fiatal) nevezi a Biblia bölcsnek!
„A bölcs fiú megfogadja az apai intést, de a csúfolódó nem hallgat a dorgálásra.”
(Példabeszédek 13,1)
A héten a szüleinkkel való kapcsolatról lesz szó. Szülők? Ráadásul reggeli áhítaton? Ugyan? Nem elég, hogy otthon annyit harcolunk, még itt is? Hiszen ki az, aki korlátoz bennünket? Ki az, aki letiltja a telefonálást? Ki az, aki korlátoz? Ki az, aki miatt rendet kell pakolnunk a szobában? Ki az, aki miatt időben le kell feküdnünk? Hát persze, hogy a szülők! Na de: ki az aki ingyenessé teszi számodra a telefonálást? Ki az, aki lehetővé teszi, hogy tiszta ruhában járj? Ki az, aki ápol, amikor beteg vagy? Ki az, aki lehetővé teszi, hogy tiszta edényből egyél? A SZÜLŐK!
Próbálj ne úgy gondolni a szüleidre, mint börtönőrökre, parancsnokokra vagy egy igazgatóra. Tekints úgy szüleidre, mint egy fa gyökérzetére. A gyökerek mélybe nyúlnak, láthatatlanok, a föld alatt fejlődnek – s életterünket befolyásolják. Jó szolgálatot végeznek. Kirekesztik a rosszat és bezárják a jót. Védelmet biztosítanak. Biztonságos fejlődést tesznek lehetővé, és táplálnak bennünket. Örömtelivé és vidámmá varázsolják életünket.
Szóval kinek is van szüksége a szülőkre? Ugye, neked is?! Minden nap szükséged van rájuk, és mindaddig szükséged lesz, amíg csak élnek. Sőt arra, amit megtanítanak, megtaníthatnak neked, szükséged lesz még akkor is, amikor már nem fognak élni!
- Miért olyan fontos, hogy milyen a szüleimmel való kapcsolatom?
- Sorold fel, neked miért van szükséged a szüleidre?
- Milyen párhuzamot tudsz tenni a fa gyökerei és a szülők között? Sorold fel a közös vonásokat?
„A jóindulat kedvessé tesz...” (Példabeszédek 13,15a)
Ma reggel egy kis megállásra hívlak benneteket. Semmi mást nem kell tenned, mint átgondolni kicsit másképp az emberekkel, és az Istennel való kapcsolatodat!
Gondold végig, hogy ki tett azzá az emberré, aki vagy? Állj meg egy pillanatra, és gondold végig, hogy milyen sokan segítettek neked az életed során. A szüleid, a barátaid bizonyára rajta lesznek ezen a listán, de próbáld csak szélesíteni a kört! Lehetséges, hogy többen is felkerülnek rá… a pénztáros, aki legyint, amikor kiderül, hogy pár forint híja van a csokinak, amit vettél, az idegen, aki leszálláskor maga elé enged a villamoson, mert látja, hogy nagyon sietsz. Mindezek látszólag jelentéktelen, hétköznapi dolgok – mégis képesek megkönnyíteni az életedet. Ezeknek az embereknek a tettei valójában döntően befolyásolják a napod, és hasonlóképpen te is ilyen hatással lehetsz másokra.
Mi az, amit Istennek köszönhetsz az életedben?
Gondold végig, hogy te kinek segítettél. Készíts egy további listát. Szerepelhet rajta egy barátod, aki tanácsért fordult hozzád. Az osztálytársad, akit kisegítesz egy feladatnál. A szüleid, akiknek ma reggel segítettél levinni a szemetet…
Vedd észre, hogy az életben folyamatosan adunk és kapunk. Több örömöd lehet abban, ha adhatsz, mint amikor kapsz valamit? Mikor tettél utoljára valakiért olyasmit, ami után jól érezted magad? És mi az, amit ma vagy holnap megtennél, jól éreznéd magad tőle?
Kép forrása: 365letszikra.hu
„Van, aki gazdagnak mutatja magát, pedig semmije sincs” (Példabeszédek 13,7)
A Biblia azt mondja: „Van, aki gazdagnak mutatja magát, pedig semmije sincs; van, aki szegénynek, pedig nagy a vagyona” (Példabeszédek 13:7). Áldás az, ha rendelkezünk a pénzen megvásárolható dolgokkal mindaddig, amíg nem veszítjük szem elől azokat a dolgokat, amelyeket nem lehet megvásárolni. Pénzen bármit meg lehet vásárolni, ami eladó. Az élet legnagyobb dolgai azonban, mint például az egészség és a kapcsolataink, nem eladók, ezért nem lehet megvásárolni őket.
A Biblia pénzre vonatkozó tanítása összefoglalható ezzel a három alapvető kijelentéssel:
- Az, ami vagy, fontosabb, mint az, amid van. „Jobb a feddhetetlenül élő szegény annál, aki gazdag, de görbe utakon jár.” (Példabeszédek 28:6)
- Amit Isten lát benned, az fontosabb, mint az, amid van. „Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele.” (Példabeszédek 15:16)
- Az, hogy mások mit gondolnak rólad, fontosabb, mint az, amid van. „Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, a jóindulat jobb az ezüstnél és az aranynál.” (Példabeszédek 22:1)
Ne akarj lépést tartani a szomszéd „Kovácsékkal”. Lehet, hogy egy hajszálnyira vannak a csődtől vagy a válópertől. Ha utolérnéd is őket, megint vennének valamit, amivel leelőznek. Az igazság az, hogy soha nem fogsz örülni annak, amid van, amíg nem tanulsz meg örülni annak, ami másoknak van, neked pedig nincs. A Biblia azt mondja, hogy a mohóság bűn. A mohóság pedig egyszerűen azt jelenti, hogy nem örülsz annak, amit Istentől kaptál! (maiige.hu)
„Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz.” (Példabeszédek 13,20)
Tükörbe nézni szerintem mindenki szokott. Úgy gondolom, hogy tükre mindenkinek van a lakásában, talán még több is. Felébredés után első dolgaink egyike, hogy belepillantunk a tükörbe. Teljesen jogos, hogy így cselekszünk, hiszen az éjszakai alvás általában átrendezi a frizuránkat, kissé nyúzottá teheti arcunkat, így mindenképpen vetünk néhány pillantást a tükörre, hogy meglássuk önmagunkat.
Sokféle tükröt használunk!
- van fürdőszobai, amit reggeli elinduláskor használunk a legtöbbet
- van kozmetikai tükrünk, ami megmutatja, felnagyítja arcunk hibáit, vagy segít ezeket eltakarni.
- van tükör a táskában, a pillanatnyi felfrissítésre vagy kontrollálásra
- és van egészalakos tükör is! Nos ezt szeretjük talán a legkevésbé…hiszen ez mindent megmutat, mindent egészben láttat rajtunk.
És bár van úgy, hogy az ember legszívesebben elkerülné a tükröket a lakásban, mégis érdemes lenne megszámolni, egy nap hányszor nézünk mégis tükörbe!
Vannak lelki tükreink is. Olyanok, akik visszajelzést adnak rólunk, olyanok, akik megmutatják hibáinkat, akik segítenek elfedni, akik segítenek emlékeztetni gyökereinkre…ez lehet egy könyv, egy barát, egy munkatárs, egy tanárunk, a szüleink, a testvérünk, az osztálytársunk… Tükrei vagyunkegymásnak. Ross Campbell írja: „A gyermek olyan, mint a tükör. A szeretetet nem kezdeményezi, de visszatükrözi. Ha szeretetet kap, viszonozza azt, de ha nem kap szeretetet, nincs mit visszatükröznie.” Hányszor nézünk tükörbe egy nap? Hányszor nézünk vajon abba a tükörbe, ami nap mint nap lát minket: társaink szemébe?
Ez a ma reggeli áhítat is egyfajta tükör, amit az Isten felénk megmutatkozó szeretete tart elénk. Tükör ez a léleknek és tükör az ember-ember és ember-Isten közötti kapcsolatoknak. És ebbe a tükörbe nem mindig könnyű belenézni. A hétköznapokon könnyedén elkent, elfedett, elpalástolt, eltitkolt hiányosságok, tökéletlenségek Isten igéje közelében hirtelen felerősödnek. Az aprócska lángok valóságos reflektorként működnek és egyszerre elkezdenek kirajzolódni az eltört, megrepedezett kapcsolatok, hibáink, a szerzett és ejtett sebek! És ez bizony nem vidám. Sőt néha kifejezetten félelmetes.
De ha jobban belenézel ebbe a tükörbe…, akkor rájössz, hogy ez teljesen más, mint amit eddig használtál! Az eddigiek csak rámutattak a hibáidra, de valahol ott is hagytak velük a gödörben, az eddigiek csak kozmetikáztak, vagy csak emlékeztettek hiányosságaidra…, de ha alaposan belenézel Isten tükrébe, mást is észreveszel! Isten szeretetét!
„Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz.” (Példabeszédek 13,20)
Az igét olvasva felmerül a kérdés, hogy kivel töltöd az életedet? Kikkel jársz? Kik hatnak rád? Kik a barátaid? Ki, milyen hatással van/volt rád eddig? A kérdésekre adott válaszok mentén kezd kirajzolódni előtted is, hogy ki milyen mértékben hatott eddig rád! Miért fontos ez?
„Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz.”
- A barátaid megválasztása azért fontos, mert nagy hatást gyakorolnak a viselkedésedre, a nevedre és az életed irányára. Alapvetően fontos számunkra, hogy egy közösséghez tartozzunk. De sajnos gyakran az alapján választjuk meg a barátainkat, hogy ki az, aki elfogad minket. És ez nem mindig jó! Nehéz dolog. de néha jobb, ha egy ideig nincsenek barátaink, mint ha rossz barátokat választunk. A rossz társaság olyan lejtőn indíthat el, amelyen biztosan nem szeretnénk „legurulni”. Onnan visszamászni pedig hosszú és fáradtságos út.
Remek, hogy a neten keresztül is kapcsolódhatunk egy csomó emberhez, különösen, ha hétköznapi kapcsolataink éppen nem működnek. De nem lehetünk elég óvatosak a személyes dolgaink megosztásánál. Ha kerülöd ezeket a helyzeteket, kisebb az esélye annak, hogy kihasználjanak téged. Légy bölcs a barátaid megválasztásánál!
- Olyan emberekkel vedd körbe magad, akik dicsérnek és nem másolnak! Ha olyan emberek vezetnek, akiknek a gondolkodása nem mélyebb a tiédnél, akkor meddig juthatsz? Az élet iskola és minden új ismerős egy tanár!
- Tudod-e, ki van rád pozitív hatással?
- Tudod-e, ki van rád negatív hatással?
- Tettél-e már olyat, ami ellenkezik elveiddel azért, hogy mások befogadjanak?
„Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik.”
(Példabeszédek 13,4)
Romana Bañuelos 18 éves volt, amikor férje elhagyta őt és két gyermeküket. Ekkoriban Mexikóban élt, nyomorgott, nem tanult semmilyen szakmát, és nem beszélt angolul. Ám ez nem állította meg. Volt egy álma – amelyről nem volt hajlandó lemondani. Mindössze néhány dollárral a zsebében Los Angelesbe indult, ahol az utolsó hét dollárját arra használta fel, hogy taxival egy távoli rokonához utazzon. Romana nem akart mások kegyelemkenyerén élni. Hamarosan munkát talált: mosogatni kezdett; egy másik munkahelyén pedig tortillát készített éjféltől reggel hatig. Két állásából sikerült összegyűjtenie 500 dollárt, amiből saját tortillakészítő gépet vásárolt. Idővel – és sok-sok kemény munkával és tanulással – ő lett a Ramona's Mexican Food Products tulajdonosa, ez a világ legnagyobb mexikói élelmiszert forgalmazó üzletlánca. És ez még nem minden. Dwight Eisenhower elnök őt választotta ki arra, hogy az Egyesült Államok harminchetedik kincstárnoka legyen. Romana Bañuelos példázza mindazt, amit Eisenhower mondott az álmokról és a jövőnkre irányuló fegyelmezett törekvésekről: „Csak akkor érünk el sikert, ha felismerjük az életben, a háborúban vagy bármi másban az egyetlen legfontosabb célt, és minden más tervet ehhez igazítunk”. Akár szendvicset árulsz, akár nagyvállalatot vezetsz, emlékezz ezekre a szavakra: „Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik” (Példabeszédek 13:4). Isten csak akkor fogja áldását adni, ha te megteszed a tőled telhető legjobbat, tehát ma adj bele mindent, amid csak van!
"... az igazak gyökere mozdíthatatlan..." (Példabeszédek 12,3)
Mély lelki gyökereket kell eresztened! „Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét.” (Jeremiás 17:7–8). Ez az ige megindokolja, miért van szükségünk mély lelki gyökerekre: hogy átvészeljük a nehéz időket, a hőség és az aszály időszakát.
Salamon azt mondta: „Nem áll szilárdan a bűnösen élő ember, de az igazak gyökere mozdíthatatlan” (Példabeszédek 12:3). Amikor a csapások időszaka eléri az életedet, akkor derül ki, hogy mibe „gyökereztél”: Isten erejébe, vagy csupán a sajátodba.
Amikor a Biblia a „hőségről” beszél, akkor az élet terheit érti rajta. Amikor az „aszályt” említi, akkor a válság és a hiány időszakaira utal. Mi a megoldás? Ha olyan vagy, mint az a fa, „amely a folyóig ereszti gyökereit”. Mi az eredmény? „Szüntelenül termi gyümölcsét.”
Észak-Kalifornia hatalmas mamutfenyői a gyökereik miatt ellen tudnak állnak a nagy erdőtüzeknek is. Ha egy nagy tölgyfa gyökérzetét kiterítenénk és folytatólagosan megmérnénk, az több száz kilométernyire nyúlna ki. Ezért áll szilárdan az élet viharaiban.
Pál azt írja, azért imádkozik, hogy Isten: „adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva […] és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok” (Efézus 3,16–17,19)
- Hol vannak a gyökereid? Mibe kapaszkodsz?
- Sok minden lehet: szüleid, pénz, barátok, tablet, telefon, játékok …
- De a Biblia arról beszél, hogy az lesz mozdíthatatlan, aki igaz!
