Megjelent: 2025. november 13.

„Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13)

Az áldozócsütörtöki történet a Bibliában abban segít nekünk, hogy Isten igéjét, mint a keresztyén ember végtelen lehetőségét megérthessük. A tanítványok kikísérik Jézus Krisztust az Olajfák hegyére, ahol látják, hogy Mennybe megy. Mit kezdjenek ezek után magukkal? Voltunk már biztosan mi is ilyen csalódott helyzetben. Nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogy én azt előre elképzeltem. Csodálatosak a Jézussal történt dolgok, de mi lesz most velünk?    Itt maradtunk, egyedül. NEM LEHETNE, hogy mégis itt maradj velünk? – kérdezik bizonytalanul. Jézus azonban mást mond nekik! Nem emberi biztosítékokra van most szükségetek, és nem is arra, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogy ti gondoljátok, hanem mennyei erőre! Az Újszövetségben az ERŐ szó 57x fordul elő! Ezt a szót használja az Újszövetség, amikor Krisztus feltámadásáról beszél. Azt hiszem, hogy az az erő, ami képes volt Krisztust kihozni a sírból, elég kellene, hogy legyen a mi életünk megváltoztatására, átformálására is!

A legtöbben szeretnénk megváltozni – nem is kicsit – mert felismerjük, hogy mindig lehetnénk még jobbak. Egész fiatalon elkezdődik rajtunk ez a nyomás, hogy meg kell változnunk: először csak külsőleg akarunk változni, később egyre inkább belül is próbálunk, próbálkozunk. De minden próbálkozásnak ugyanaz a vége: Miért nem tudok megváltozni? Meg akarok változni tényleg! De nem tudom, hogyan tegyem! De nincs hozzá erőm! Olyan 1-2 hétig tart lelkesedésünk, aztán visszatérünk a régi kerékvágásba. Nem változunk meg.

Pál az erőre a görög DÜNAMISZ szót használja – ami a dinamit szó gyökere is! Így is fordíthatjuk a magunk életére nézve: Isten egy dinamitszerű erőt akar adni neked, ami képes megváltoztatni az életed! Nem kell az evezőkkel küszködni. Lehet várni a Szentlélek szelére, tőle kérni erőt, és engedni, hogy aztán Ő vigyen minket olyan célok felé, amiket Ő tűzött ki elénk. Tele van a Szentírás erre vonatkozó ígéretekkel. Ő nem a csüggedésnek a Lelke, hanem az erőnek a Lelke.

Vajon átformálta már a Szentlélek az életed?

Afrikában, a Zulu törzs egyik vezetőjének a felesége, férje tudta nélkül látogatta egy keresztyén gyülekezet istentiszteleteit és megkeresztelkedett. Amint ezt a törzsfőnök megtudta, addig verte feleségét, amíg az elvesztette eszméletét. Később, amikor visszatért arra a helyre, ahol feleségét otthagyta, látta, hogy felesége még mindig ott fekszik és túl gyenge ahhoz,hogy meg tudjon mozdulni. Ekkor a férfi ezt kérdezte gúnyosan: „Miben tud most segíteni neked ez a Jézus Krisztus?” A nő így válaszolt: „Abban segít, hogy megbocsássak neked.”

Beszélgetős kérdések

1. A tanítványok Jézus mennybemenetele után bizonytalanok lettek. Volt-e már olyan helyzeted, amikor teljesen elveszettnek érezted magad, és nem tudtad, hogyan tovább? Hogyan tapasztaltad meg Isten erejét abban?
2. Mi az a terület az életedben, ahol úgy érzed: „szeretnék változni, de nincs hozzá erőm”?
3. Hogyan segíthet neked a Szentlélek „dinamitszerű” ereje a hétköznapokban?

Napi kihívás: Írj le ma egy olyan területet (pl. szokás, félelem, kapcsolat, jövőbeli cél), ahol úgy érzed: „nincs erőm hozzá”. Aztán imádkozz így: „Uram, nekem nincs erőm, de hiszem, hogy Benned van. Kérlek, adj erőt, hogy veled újrakezdhessek!” Tedd ki ezt a mondatot a füzetedbe, a telefonod háttérképére vagy a szobád falára, hogy napközben is emlékeztessen: nem egyedül kell küzdened, Krisztus ereje benned van.

Megjelent: 2025. november 12.

„Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” (Filippi 4,13)

Nick Vujicic, akit talán ismersz – kéz és láb nélkül született, mégis az egész világot bejárta, hogy reményt és hitet adjon az embereknek. Gyerekként sokszor kérdezte: „Miért én? Hogyan fogok így élni?” Volt, hogy annyira kilátástalannak érezte az életet, hogy fel akarta adni. De amikor megtapasztalta Isten szeretetét, megértette: az élete nem arról szól, hogy megvan-e mindene, hanem arról, hogy engedi-e Istent használni azt, amije van. Ma Nick több millió ember példaképe, mert gyengeségei ellenére Isten ereje árad át rajta. Ő maga mondja: „Ha csak egyetlen embernek tudok reményt adni, már megérte megszületni.”

Mindannyian találkozunk olyan helyzetekkel, amikor elfogy az erőnk. Amikor úgy érezzük: „Képtelen vagyok erre… Nem megy tovább…”

A Biblia azonban újra és újra azt mondja: nem a saját erőnkből kell megállni, hanem Isten erejére támaszkodva.

Pál apostol ezért írja: „amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12,10). Ez elsőre ellentmondásnak hangzik, de a lényege egyszerű: amikor felismerem, hogy kevés vagyok, akkor végre helyet adok Isten erejének bennem.

John Covey írja: az emberek gyakran túlbecsülik, hogy mire képesek egy nap alatt – és alábecsülik, mire képesek egy év alatt. Ugyanez igaz a lelki életünkre: mi a gyors, látványos erőt szeretnénk, de Isten csendesen, lépésről lépésre erősít meg bennünket.

Az igazi erő nem az, ha mindent egyedül kibírok, hanem ha merek segítséget kérni – Istentől és emberektől is. Az igazi erő az, amikor a kudarc után is felkelek. És az igazi erő az, amikor képes vagyok másokat felemelni, nem csak magamra gondolni.

Beszélgetős kérdések:

1. Mit jelenthet számodra a gyakorlatban az, hogy „mindenre van erőm Krisztusban”?
2. Szerinted mi a különbség aközött, hogy valaki „erősnek mutatja magát”, és aközött, hogy valóban Isten erejéből él?
3. Ki volt olyan ember az életedben, aki akkor is erőt adott, amikor te már feladtad volna? Hogyan tudnál te is ilyen ember lenni mások számára?

Napi kihívás: Ma, ha valamiben gyengének érzed magad, állj meg, hunyd le a szemed, és mondd ki: „Jézus, adj erőt, hogy Veled tudjam folytatni.” Ne erőlködj egyedül – hanem engedd, hogy Isten ereje áradjon át rajtad.

Megjelent: 2025. november 11.

„Isten ruház föl engem erővel” Zsolt 18,33

Amerikában, Oklahoma City egyik legszentebb jelképe egy fa. Egy terebélyes, árnyékot adó, egy 80 éves amerikai szilfa. A turisták képesek több mérföldet utazni csak azért, hogy láthassák és lefényképeztethessék magukat alatta. A város lakói nagyon vigyáznak erre a fára, gondosan őrzik, pedig vannak nála sokkal nagyobb, sokkal szebb, és sokkal zöldebb fáik is. Ám a város nem a külsejéért őrzi ezt a fát, hanem a kitartásáért kezeli kincsként. A fa ugyanis túlélte Oklahoma City legnagyobb pokolgépes merényletét. Ebben a merényletben, melyben az elkövető, a robbanóanyagot szállító teherautóját, alig néhány méternyire ettől a fától parkolta le, összesen 168 ember halt meg, és további 850 megsebesült. Több épület is romba dőlt, és a romok maguk alá temették ezt a fát is. Senki nem hitte volna, hogy túléli. Igazából akkor senki nem is igazán foglalkozott ezzel a fával, senki nem foglalkozott ezzel a poros, megcsonkított, ágaitól megfosztott fával. A fa azonban kihajtott, sérült ágain új hajtások nyomakodtak elő és hamarosan a zöld levelek is megjelentek rajta. A halál sújtotta földből új élet támadt. És az emberek észrevették ezt. De nemcsak ezt vették észre, hanem azt is, hogy ez a fa tulajdonképpen példát adott nekik, az élet szeretetéből, az élni akarásból és a rugalmasságból. Tehát pont azokból a dolgokból, amelyekre a megmaradt áldozatoknak és azok családtagjainak a legnagyobb szükségük volt. Ezért nevet is adtak ennek a fának, és elnevezték túlélő fának.

- Miben válhat számunkra példává ez a fa?

Sok minden van, ami megbénít bennünket. A bénító minden az az, hogy mikor úgy igazán komolyan átgondoljuk, milyen lenne, hogyha minden erőmmel beletenném magam valamibe… de aztán megszólal valami bennem: Na jó, hát ez teljesen reménytelen. S tulajdonképpen már el se kezdem, már eleve lemondok, neki se feszülök, mert megbénít a félelmem, és azt mondom „Hát, de teljesen esélytelen.” Gondoljuk csak végig mennyi minden akadályoz bennünket.  Ezzel szemben áll az Ige: „Isten ruház föl engem erővel”. Amikor te feladnád, Isten azt mondja, ne tedd! Adom az erőt, és ez az erő elég lesz!

Beszélgetős kérdések

1. Volt-e már olyan helyzeted, amikor úgy érezted: „ennek vége, innen nincs tovább”? Hogyan tapasztaltad meg mégis az újrakezdés lehetőségét?
2. Mit jelentenek számodra azok a szavak, hogy „Isten ruház föl engem erővel”?
3. Mit gondolsz, hogyan láthatják meg mások rajtad keresztül, hogy Isten erőt ad a nehézségek közepette?
4. Ha a fa példájára gondolsz: mik azok az „új hajtások” a te életedben, amelyek megmutatják, hogy Isten nem hagyott el?

Napi kihívás: Írj fel egy dolgot, amit most reménytelennek érzel. Tedd mellé ezt az Igét: „Isten ruház föl engem erővel”. Ma, amikor eszedbe jut ez a dolog, mondd ki hangosan az Igét – és hidd el, hogy nem egyedül kell szembenézned vele, hanem Isten erejével!

Megjelent: 2025. november 10.

„…akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok…” (Ézs 40,31)

Csiha Kálmán erdélyi püspök jegyzi le a következő történetet, ami lehet ismerősnek hangzik, de kicsit másabb, mint azt korábban már hallottátok!

Egy erdész fia talált két sastojást a hegyekben. Hazavitte, betette őket a kotlós alá. Az egyik összetörött, a másik megmaradt, kikelt belőle a sasfióka. Ott nevelkedett a tyúkok között a szemétdombon. Ott kapirgált, s megtanulta, hogy ő is tyúk. Aztán jött arra egy vendég, és mondta az erdésznek, hogy lám, van itt egy sas az udvarodon!

- Ó, nem, mondta a gazda, az már régen nem sas! Már régen elfelejtette, hogy sas! Az csak tyúk, most is a gilisztákat szedi.

- Nem hiszem, mondta a vendég. Felvitte a háztetőre a sast, és biztatta, hogy repüljön el. Fel is repült, de amikor két-három szárnycsapás után meglátta a szemétdombot, rászállt, visszatért a tyúkok közé.

- Látod, ez már rég elfelejtette, hogy sas – mondta az erdész.

De a vendég erősködött, felvitte a sast egy magasabb dombra, és onnan próbálta reptetni. Most messzebbre szállt a madár, de végül éles szemével újra észrevette a szemétdombot, a gilisztákat, s megint a tyúkok mellett kötött ki.

Akkor az ember harmadszor is megfogta a sast, hajnalban felvitte a magas hegyek közé, a sziklacsúcsra, amit beragyogott a napfény, és magyarázta neki, hogy ő sas, hogy arra teremtette az Úr, hogy bátran repüljön! Felreppent a sas, a Nap sugarai hirtelen belevilágítottak a szemébe, széles szárnyra kapott, és eltűnt az egek felé.

Kérd az Urat, hogy töltsön be téged, és lehessél Te is az Ő erejével teljes. Ma is számtalan olyan helyzetbe kerülhetünk és kerülünk, amiben nem tudunk már szárnyalni. Mi is gyakran ezt éljük át a hétköznapokban, hogy helyzetek, konfliktusok, indulatok a földre kényszerítenek, de nekünk újra fel kell emelkedni, hogy sasként szárnyalhassunk.

Higgyünk abban, hogy teljesek lehetünk Isten erejével. A sas a madarak királya. Két méter a szárnytávolsága, és hatalmas erővel repül akár a felhők között is! Különösen érdekes látni, hogyha a földön lépked, akkor szinte dülöngél. Bizonytalanul tud csak lépkedni. Azonban, ha szárnyra kel, akkor végtelen erő van a szárnycsapásaiban. Velünk ugyanígy van ez. Tudunk vánszorogni és szárnyalni. Vonszolni magunkat és szárnyra kelni. A titok pedig az Úr! Rátekintve, Benne bízva, az Ő nagyságát, hatalmát figyelembe véve megváltoznak az ember lehetőségei. És ezt nem csak egyszer tapasztalhatjuk meg, hanem újra és újra, folyamatosan.

Beszélgetős kérdések

1. Volt már olyan helyzeted, amikor úgy érezted, hogy „a szemétdombon kapirgálsz” – vagyis beleragadtál valamibe, amiből nem tudtál továbblépni?
2. Mit gondolsz, mi „tart a földön”? Mi az, ami visszahúz, és nem enged szárnyalni (pl. félelem, lustaság, társak véleménye)?
3. Ki az, aki az életedben olyan, mint a vendég a történetben — aki emlékeztet rá, hogy „többre vagy teremtve”?
4. Mit jelenthet számodra a hétköznapokban, hogy az Úrban bízva „szárnyra kelhetsz”?

Napi kihívás: Ma szánj időt arra, hogy felírsz három dolgot, ami most visszahúz vagy „a földön tart”. Ezután imában mondd el Istennek, és kérd Tőle, hogy adjon erőt „szárnyra kelni” ezek fölött.

Plusz: Ma, amikor nehézséggel találkozol, ismételd el magadban: „Nem tyúk vagyok, hanem sas, az Úrban bízom!”

Megjelent: 2025. november 07.

„Az én juhaim hallják az én hangomat, én ismerem őket, és ők követnek engem.” (Jn 10,27)

Egy tanítvány egyszer így panaszkodott a mesterének:
– Soha nem hallom Isten hangját. Úgy érzem, hiába imádkozom, hiába várok, csend van.
A mester mosolygott, majd így válaszolt:
– Ha igazán hallani akarod, először tanulj meg csendben lenni. A fül, amely mindig zajt hallgat, nem hallhatja meg a suttogást. (Anthony de Mello)

Sokszor mi is így vagyunk: keressük Isten válaszát, de közben szinte sosem állunk meg, hogy valóban hallgassunk. Töltjük az időt telefonnal, zenével, beszélgetésekkel, zajjal – és közben csodálkozunk, hogy Isten miért nem szól. Pedig szól! Csak legtöbbször nem villámlással, mennydörgéssel, hanem a „halk és szelíd hanggal” (1Kir 19,12).

Az engedelmesség azzal kezdődik, hogy meghalljuk, mit kér tőlünk Isten. Ha nem halljuk, hogyan is engedelmeskedhetnénk? Ezért a csend szeretete nem luxus, hanem alapfeltétel. Ahogy a juh is csak akkor tudja követni a pásztort, ha figyel a hangjára, úgy mi is csak akkor tudjuk követni Jézust, ha naponta időt szánunk a csendre.

Néha félünk a csendtől, mert előhozza bennünk a kényelmetlen gondolatokat, a szorongásokat. De ha elég bátrak vagyunk megmaradni benne, egyszer csak megtapasztaljuk: Isten ott van, és megszólít. Az igazi engedelmesség ott kezdődik, amikor nem a saját gondolatainkat, terveinket erőltetjük, hanem megállunk, meghallgatjuk, mit szeretne mondani nekünk a mi Atyánk.

Elcsendesedés – vezetett gyakorlat

Kényelmesen ülj le. Tedd a két lábad a földre, a hátad legyen egyenes, a kezeid nyugodjanak az öledben. Hunyd be a szemed, ha szeretnéd.

1. Légzés

Vegyél egy mély levegőt az orrodon keresztül… tartsd bent egy pillanatra… majd lassan fújd ki a szádon át. Ahogy kilélegzel, képzeld el, hogy minden feszültség távozik a testedből. A vállaid ellazulnak, az arcod kisimul, a mellkasod megnyugszik.

Ismételd meg háromszor. Lélegezz lassan és egyenletesen. Figyeld, ahogy a levegő be- és kiáramlik belőled.

1. Test ellazítása

Most engedd el a feszültséget a testedből.

– Lazítsd el a vállaidat…

– Engedd le az állad…

– Érezd, hogy a karjaid nehezednek…

– Lazítsd el a lábaidat, egészen a talpadig.

1. Gondolatok elengedése

Ha eszedbe jut valami, ami nyugtalanít – egy feladat, egy félelem, egy emlék –, képzeld el, hogy egy kis papírhajóra írod, és elengeded egy csendes folyón. A hajó elsiklik tőled, egyre messzebb, amíg már nem látod.

1. Csend figyelése

Most maradj csak a csendben. Figyelj a szíved dobbanására, a légzésed nyugalmára. Ebben a csendben Jézus is ott van. Ő nem harsog, hanem halkan szól. Hallgasd: talán ma is mond neked valamit.

1. Zárás

Vegyél még egy mély levegőt… lassan fújd ki… majd amikor készen állsz, nyisd ki a szemed. Vigyél magaddal ebből a csendből egy kis darabot a napodba.

Imádság: „Uram, köszönöm Neked a csendet. Segíts, hogy ne csak most, hanem a napjaimban is rád figyeljek. Taníts meg engedelmes szívvel hallgatni a hangodra, és békességedben élni. Ámen.”

Napi kihívás: Kapcsold ki ma egy időre a zajforrásokat (telefon, tévé, zene). Szánj legalább 10–15 percet teljes csendben arra, hogy Isten jelenlétét keresed. Ne akard feltétlenül kitölteni szavakkal. Csak legyél ott előtte, figyelve, hogy szól-e hozzád a szívedben. Most erre hoztam egy gyakorlatot beszélgetés helyett:

Megjelent: 2025. november 06.

„Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes.” Ef 6, 1

A gyermekek legfőbb dolga az engedelmesség. Isten ezt a Bibliában többször is kifejti! Figyeljünk fel rá, hogy direkt titeket szólít meg ez az igeszakasz! Elsődleges feladat az engedelmesség a tanárainknak és a szüleinknek. Miért? Mert ez a helyes, ez a kedves Istennek. Az 5 parancsolatban egy hatalmas ígéret is tartozik ennek a kérésnek a betartásához: Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked! (2 Móz 20, 12).

Mondd, mit teszel annak érdekében, hogy jó kapcsolatod legyen a szüleiddel? Miért kell erről beszélnünk? Mert akár tetszik, akár nem, a szüleid nagyon hosszú ideig az életed részei lesznek! 10 év múlva a jelenlegi barátaid valószínűleg nem lesznek melletted, bár most azt gondolod, hogy de – de lehet most ebben tévedsz. Mindenki megy majd a maga útján. Nem úgy a szülők! Szóval melyik lesz a te utad? Választhatod a jobbikat azzal, hogy jó kapcsolatot ápolsz a szüleiddel, igyekszel megoldani a problémáitokat, szereted és tiszteled őket, engedelmeskedsz nekik. Vagy mész a másik úton, nem törődsz a kapcsolatotokkal, a nézeteltéréseket hagyod veszekedésekbe, sértődésbe torkollni, és nem mutatsz feléjük semmi tiszteletet.

Sean Covey írja: Gyermekként jól tudtam, mivel lehet kiborítani anyámat: azzal, ha elfelejtem kivinni a kukát. Péntek reggelenként gyakran előfordult, hogy anyám bekiabált a szobámba: „Sean, kapard ki magad az ágyból! Már hallom a kukásautó hangját az utcában, és te elfelejtetted kitenni a szemetet – már megint!” Végül kénytelen volt kis emlékeztető cetliket tenni mindenhová – a bejárati ajtóra, a hűtőre, a fürdőbe, a párnámra. „SEAN, VIDD KI A KUKÁT, VAGY MEGHALSZ!” Ugyanakkor megtanultam, hogy járjak anyám kedvében. Nagyon szerette, ha jó jegyeket hozok. Kirakta a bizonyítványomat a falra, hogy a barátai lássák – és dicsekedett, dicsekedett és dicsekedett! Annak is nagyon örült, ha elmosogattam vagy segítettem behurcolkodni vásárlás után. Így tettem jóvá a sokszor elfelejtett kukát, ezzel tartottam egyensúlyban kapcsolatunk mérlegét.

Ha a szüleiddel való kapcsolatod ahhoz hasonlítjuk, hogy olyan, mint egy bankszámla – legyen Kapcsolati Bankszámla, ami a kapcsolatban levő bizalom mértékét fejezi ki –, akkor a szüleiddel kapcsolatban vajon milyen összeg van ezen a számlán? Ha, mondjuk 20000 Ft, az erős kapcsolatot jelzi, te mennyit töltöttél rá? Talán nincs annyi a számládon, csak 10000? Vagy nagyjából nullán vagy, esetleg túlköltekeztél, és már mínusz 20000-nél tartasz? Bárhogy is van, a képlet itt is ugyanaz: apránként, a befizetésekkel építed a kapcsolatot.

+ BEVÉTEL: megérteni a nézőpontjukat, igazmondás, segítőkészség, apróságokra figyelni, nyitottság, bűvös szavak használata

- KIVÉT: nagyképűsködés, hazugság, sumákolás, kibújás a feladatok alól, figyelmetlenség, bezárkózás, bűvös szavak mellőzése (Sean Covey: Életed 6 legfontosabb döntése, 134-137)

Beszélgetős kérdések:

1. Te hogy állsz most a „kapcsolati bankszámládon” a szüleiddel?
2. Mit tehetnél ma azért, hogy növeld a bizalmat köztetek?

Napi kihívás: Tegyél ma egy konkrét „befizetést” a kapcsolati bankszámlára: mondj köszönetet, segíts valamiben, vagy mutasd ki a szeretetedet szüleid felé!

Megjelent: 2025. november 05.

„… engedelmeskedjenek a hit által az ő nevének dicsőségére.” (Róm 1,5)

Egy kaliforniai középiskola diákjai három hónapon keresztül készültek arra, hogy a húsvéti szünidőre Mexikóba utazzanak, és ott segítsenek a szegényeken. Imádkoztak Istenhez, hogy használja őket csodálatos módon. Nagy várakozással a szívükben el is utaztak egy Mexicali melletti kis gyülekezethez.

Amikor vasárnap reggel megérkeztek a kis faluba, azt látták, hogy a templom, ahol szolgálni akartak, csúnyán leégett. A tető beszakadt, már csak a négy fal állt. Óvatosan léptek be az épület maradványai közé, ahonnan egy éneket hallottak felcsendülni spanyolul. Egy elcsigázott, csüggedt lelkész és kilenc gyülekezeti tagja, akik éppen délelőtti istentiszteletük közepénél tartottak, zavart tekintettel fogadta őket. Nyilvánvaló volt, hogy nem érkezett meg hozzájuk az a levél, amelyben a csoport a szolgálati szándékát jelezte, így aztán fogalmuk sem volt róla, hogy a

csoport eljön, hogy velük töltse ezt a hetet.

Az ének után a lelkész megszakította az istentiszteletet, hátrament a középiskolás diákokból álló csoporthoz, és azt kérdezte tőlük: „Qué pasa?" (amit a csoport így értelmezett: „Ugyan mi a csodát kerestek ti, gazdag fehér gyerekek, itt, a mi templomunkban?").

Hosszas hallgatás után az egyik tanuló megszólalt:

- Keresztyén fiatalok vagyunk, és azért jöttünk ide, hogy szolgáljunk.

Amikor a lelkész ezt meghallotta, a szeme megtelt könnyel.

- Három hónappal ezelőtt valakik a faluból felgyújtották a templomunkat - magyarázta.  - Azóta imádkozunk, hogy Isten küldjön segítséget, de már feladtuk a reményt, hogy valaha is jön segítség. Dicsőség Istennek!

A 35 tanuló döbbent csendben állt. Sokszor hallották már, hogy Isten használni akarja őket, és most életükben először meg is tapasztalhatták. Csodálkozásában az egyik tanuló odafordult egy másikhoz, és azt mondta: - Ezt nem tudom elhinni. Imameghallgatássá lettünk! (Wayne Rice: Fején a szöget, 24)

Az, amit engedelmességnek tudunk látni, annak a mélye az emberi szívben, az a bizalom. Tulajdonképpen az engedelmesség kérdése valójában bizalmi kérdés. Bizalmi kérdés, és az egész evangélium újból és újból hozza azokat a helyzeteket, ahogyan Jézus kér valamit, sőt kérlel, sőt azt mondja, hogy „Mit szeretnél?”, vagy „Mit akarsz, mi a vágyad?” Tulajdonképpen az ember az, aki ezekre, mint mondjuk … hogy egyet kiragadjak, mikor azt mondja. „Te Péter! Menjünk már el, halásszunk egyet itt napközben!” És akkor erre Péter azt mondja „Hát, szerintem ez nagy botorság. De a te szavadra kivetem a hálót.” Azt látjuk, hogy ezt nézhetjük engedelmességnek, és nézhetjük bizalomnak. Minél inkább erősödik az, hogy „a te szavadra, hát neked megcsinálom, érted megcsinálom”, vagy „veled együtt megcsinálom”, vagy „együtt miért ne csinálhatnánk meg?”, annál inkább látjuk, hogy ami kívülről engedelmesség, belülről egy kapcsolat, egy kölcsönösség, és mellérendeltség, amit a bizalom táplál. (Pál Ferenc)

Beszélgetős kérdések:

1. Volt már, hogy te lettél valaki imájának válasza?
2. Miben hív Isten most engedelmességre és bizalomra?

Napi kihívás: Ma kérdezd meg valakitől: „Miben segíthetek?” – és engedelmes szívvel légy Isten eszköze!

Megjelent: 2025. november 04.

„A kert minden fájáról egyél, de a jó és rossz tudásának fájáról ne egyél!” (1Móz 2,16–17)

Két testvér a szülei bölcsességéről vitatkozott.

- Apa nagyon bölcs – mondta az egyikük. – Hallgatnunk kell rá, és azt kell tennünk, amit mond.

Az öccse azonban nem értett egyet vele.

- Apa nem olyan bölcs! Mi legalább olyan okosak vagyunk, mint ő. Be is bizonyítom!

Másnap a kisebbik fiú elment a házuk melletti erdőbe, és foglyuk ejtett egy kismadarat. Hazahozta, és azt mondta a bátyjának:

- Menjünk, keressük meg apát! Megmutatom neked, hogy nem is olyan okos!

A két fiú bement az apához a dolgozószobájába, a kisebbik összezárt kezében tartotta a madarat.

- Apa, van egy kérdésem! – mondta. – Egy kismadár van a kezemben. Mondd meg, hogy él-e, vagy halott?

A fiú biztos volt benne, hogy az apja nem fog helyesen válaszolni, mert ha azt mondja, hogy halott, akkor ő egyszerűen széttárja a kezét, és megmutatja, hogy a madár él. Ha viszont az apja azt mondja, hogy él a madár, akkor összenyomja a két kezét, és aztán megmutatja, hogy a madár halott. Így bebizonyíthatja a bátyjának, hogy az apjuk mégsem olyan okos.

Az apa egy pillanatig elgondolkozott a kérdésen, majd így válaszolt:

- Fiam…, a válasz a te kezedben van! (Wayne Rice: Fején a szöget 4., 44.)

Az Úr csupa jót készített az embernek. Édenkertet, és benne rengeteg ajándékát. Egy dolga volt csak Ádámnak és Évának, hogy szót fogadjanak. A kert minden fájáról egyél, csak a jó és a rossz tudásának a fájáról nem! Nem azért adta ezt a parancsot Isten, mert valamitől el akart tiltani, hanem azért hogy megvédjen a rossztól, a gonosztól. Ádám és Éva azonban nem engedelmeskedett. Jobban hallgattak a csábításra, nemet mondtak Istennek, fellázadtak a szava ellen, engedetlenek lettek. Ezzel a döntésükkel, ezzel az első engedetlenséggel elszakadt Ádám és Éva attól az Istentől, aki csak jót akart nekik.

Isten úgy döntött, nem lesz kozmikus bábjátékos, aki csak húzogatja az életünk zsinórjait. Isten az embert szabad akarattal teremtette. Nem gépeket alkotott, akik mindenáron engedelmeskednek, akik nem gondolkoznak, nincsenek vágyaik. Arra vágyott, hogy az emberek maguktól, önként hallgassanak rá. Nem azért mert Ő kényszerít erre, hanem felruházott a képességgel, hogy eldönthessük: szeretjük-e Őt vagy sem, engedelmeskedünk-e Neki, vagy sem. Azt akarja, hogy örök életünk legyen, de a „válasz a mi kezünkben van!”

Beszélgetős kérdések:

1. Mit jelent neked az, hogy Isten szabadságot adott?
2. Hol érzed most leginkább, hogy a „válasz a te kezedben van”?

Napi kihívás: Gondolj ma egy döntésedre, amit meg kell hoznod. Kérd Isten vezetését, és válaszd azt, ami az Ő akaratához igazodik!

Megjelent: 2025. november 03.

„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből… Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Mt 22,36–40)

Egyszer egy nő egy maximalista férfihoz ment feleségül. Akármit csinált a feleség, az sosem volt elég. A férfi minden reggel listát készített az aznap elvégzendő dolgokról, és a nap végén gondosan ellenőrizte, hogy a felesége elvégzett-e mindent, amit kellett. A legnagyobb dicséret a közömbös morgás volt, amit akkor kapott, ha mindennel sikerült végeznie. Egy idő múlva a feleség gyűlölni kezdte a férjét. Amikor a férj váratlanul meghalt, a nő szégyenkezve ismerte be önmaga előtt, hogy megkönnyebbült.

Egy évvel később a férje halála után megismert egy melegszívű, szeretetteljes férfit, aki éppen az ellenkezője volt néhai férjének. Egymásba szerettek, és összeházasodtak. Minden együtt töltött nap szebbnek tűnt, mint az előző.

Egyik délután a nő dobozokat rendezgetett a padláson, amikor a kezébe akadt egy gyűrött papírdarab. Az egyik régi lista volt, amit annak idején az első férje írt neki. Bosszúsága ellenére nem tudta megállni, hogy el ne olvassa újra. Nagy megdöbbenésére és ámulatára észrevette, hogy az új férjének is megtette ugyanazokat a dolgokat, amiket annyira gyűlölt elvégezni a régi férjének. Az új férje egyszer sem mondta neki, hogy tegye meg – ő mégis megtette, mert szerette a férjét. (Wayne Rice, Fején a szöget 4., 91.o)

Sokszor így gondolunk a keresztyén életre is: szabályok és tiltások hosszú listája. Pedig Jézus a szeretet törvényét adta nekünk. Ha szeretjük Őt, természetessé válik, hogy engedelmeskedünk. Nem félelemből, nem kényszerből, hanem örömből. Ő új parancsolatot adott nekünk, a szeretet törvényét!

³⁶Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? ³⁷Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” ³⁸Ez az első és a nagy parancsolat. ³⁹A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” ⁴⁰E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. (Mt 22)

Ha szereted Istent, azt fogod tenni, ami helyes – nem azért mert félsz tőle, vagy mert félsz a büntetéstől vagy a következményektől, ha nem teszed meg… hanem azért, mert azt akarod tenni, mert ez a természetes számodra!

Beszélgetős kérdések:

1. Mikor tapasztaltad, hogy valamit örömmel tettél meg, mert szerettél valakit?
2. Istennek való engedelmességed inkább kötelesség, vagy inkább szeretetből fakad?

Napi kihívás: Tegyél ma valami apróságot Istenért – nem azért, mert muszáj, hanem pusztán szeretetből!

Megjelent: 2025. október 22.

„Kelj föl, mert ez a te dolgod, és mi veled leszünk. Légy erős, és cselekedj!” (Ezsd 10:4)

Eleazar Buffon, egy francia gazdálkodó ember, 1910-ben elveszíti egy évben a fiát és a feleségét, egyetlen fiát és a feleségét. Azt mondja Eleazar Buffon, „1910-ben, ahogy meghalt az egyetlen szem fiam, és meghalt a feleségem, összeestem, és rájöttem, hogy én már semmit nem várok az élettől. 50 felé vagyok. Két ember volt a világon, akit igazán szerettem, a feleségem és a fiam. Mit várjak az élettől?” Annyira úgy érezte, hogy tönkre ment benne a lelke, hogy fogta, és eladta a kis birtokát, ahol gazdálkodott, mert azt mondta „Képtelen vagyok ott élni, ahol minden, a ház, a bútorok, a szobák, a táj, a kert és minden, a feleségem és a fiamra emlékeztet, nem tudok itt élni.” Fogta a pénzt, és elköltözött Franciaországnak egy nap sütötte-perzselte vidékére. „Meghalni itt is lehet.”

Eleazar Buffon megvette a földet, és amikor eljött az első nyár, és kilépett a háza elé, ott volt a nap perzselte kopár vidékés, és érezte, ahogyan perzseli őt a nap. Körbenézett, és azt mondta. „Nem igaz! Nincs itt egy fa, aminek az árnyéka alatt valahogy lehetne egy picit élni?” És Eleazar Buffon, 1910-ben (!), azt mondja „Hát legalább egy fát ültetek. És ültetett egy fát. Eleazar Buffon 1947-ben halt meg. 1910 és 1947 között ültetett 100.000 fát.

Nem tévedtem, ennyit ültetett. Ültetett 100.000 fát. Már a II. Világháború előtt az történt, hogy az az egész környék kezdett megváltozni. A mikroklíma megváltozott, a növények, társulások jöttek létre, új állatok, új növények, egyszer csak az éghajlat megváltozott. Annyira jó vidék lett, hogy emberek kezdtek oda a néptelen falvakba költözni, és azt mondják „Ez érthetetlen. Ez zseniális vidék és régió. Miért nem élnek itt többen?” Amikor ’47-ben Eleazar Buffon idős bácsiként meghalt, tulajdonképpen nem a saját életét változtatta meg, az egész környék élete megváltozott. Ezt leírhatjuk így, hogy amíg meg nem halt a felesége és a fia, az volt neki fontos, hogy „Mit várok az élettől?”, és ez egy jó kérdés. Meghalt a fia és a felesége, egyszer csak azt mondta „Tulajdonképpen én azt hiszem, már semmit nem várok az élettől. De az élet még várhat tőlem valamit.” Ezt egészen fölemelőnek látom, hogy valaki, aki azt mondja, hogy „Nem várok semmit az élettől.”, de nyitott arra, hogy Isten vár még tőle valamit! (Pál Ferenc)

Napi kihívás: Ültess ma valamit – akár egy magot, növényt, vagy tegyél egy apró jó cselekedetet –, hogy emlékezz: a kis dolgok is megváltoztathatják a világot.

Megjelent: 2025. október 21.

„A restet megöli vágyakozása, mert a két keze nem akar dolgozni; egész nap csak vágyakozik, az igaz pedig ad, és nem fukarkodik.” (Péld 21:25-26)

Ismertem egy iskolás lányt, aki jó tanuló volt, ugyanakkor nagyon csábította a lustaság is őt. Délután leült tanulni, de ritkán sikerült neki. Sokszor eltöltötte az idejét minden mással. Álmodozott az íróasztalnál, rajzolt külön lapokra (nagyon szép rajzokat), és naplót is írt. Mindez neki jó volt, csak kifutott az időből. Egyszer csak este felfedezte, hogy még nem tanult semmit. Ekkor vagy éjszakázott, hogy behozza a lemaradást, de akkor nem pihente ki magát. Vagy másnap betegnek tettette magát, hogy ne kelljen iskolába mennie. Különben egy óra alatt meg tudott volna mindent tanulni, de ha nem figyelt, akkor minden mással elment az idő.

A felolvasott igeszakasz, egy idős ember életbölcsességét tartalmazza, amiben a restséget ítéli el. A rest ember nem a munkáját végzi, nem azzal tölti az idejét, ami a feladata lenne, ezért van ideje a vágyakozásra, az álmodozásra. Ez a vágyakozás azonban megöli őt. Nem az életét építi vele. Ráadásul a vágyait sem kaphatja meg, mert nem tesz érte semmit. Isten dolgos életre hívott el bennünket! Munkálkodjunk, ahogyan Ő, a hatalmas Isten is ezt teszi értünk. A rest emberen nincs Isten áldása és segítsége.

Sokszor ezt teszi velünk a TV, a YouTube, az Instagram, a Twitter, a TikTok – amit nem tudunk kikapcsolni. Nézzük, eltöltjük az időt vele és közben vágyakozásra, álmodozásra adnak ötletet azok a képek, jelenetek, filmek, amiket látunk. Egy hamis világba visznek bennünket. Végül az álmodozás miatt lesz gyötrődés a lelkünkben és konfliktusaink a szüleinkkel.

• Téged mi tud elcsábítani attól, hogy a dolgodat tudd végezni?
• Hogyan tudnád felfedezni, mi is a feladatod ebben a világban?

Ha hasznosan töltené az ember az idejét, azzal, ami a feladata, akkor adni tudna, segíteni másokat, és így sokak örömére lenne. (Somogyiné Ficsor Krisztina: Jellem ABC a Biblia alapján)

Beszélgetős kérdések:

1. Téged mi szokott a legjobban elcsábítani attól, hogy elvégezd a feladataidat? (pl. telefon, sorozatok, TikTok, játék, álmodozás…)
2. Szerinted mi a különbség a pihenés és a lustaság között? Hogyan tudod eldönteni, hogy mikor van tényleg szükséged pihenésre, és mikor „menekülsz” a teendők elől?
3. Volt már olyan élményed, hogy valamit halogattál, végül nagy stressz lett belőle? Mit tanultál belőle?
4. Mit gondolsz: ha hasznosan töltenéd az időd, az hogyan segíthetne abban, hogy másoknak is adhass valamit (pl. időt, figyelmet, szeretetet)?

Napi kihívás: Ma figyeld meg magadnál, mikor jön a „csábítás”, hogy inkább görgess, nézz videót vagy álmodozz a teendők helyett. Amikor észreveszed, állj meg, mondd ki magadban: „Most a feladatomat választom!” Csináld meg először a feladatot (legyen az tanulás, segítség otthon, gyakorlás…), és utána jutalmazd meg magad egy rövid pihenéssel vagy kedvenc tevékenységeddel.

Megjelent: 2025. október 20.

 ⁶Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj! ⁷Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, ⁸mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor. ⁹Meddig fekszel, te rest, mikor hagyod abba az alvást? ¹⁰Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: ¹¹így tör rád a szegénység, mint útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember. (Péld 6,6-11)

Egy tanító példabeszédet olvashattunk. A hangyáról szól ez a pár vers, akit talán alig veszünk észre. Mégis csodálatos, hogy ez a csaknem vak rovar rendkívül szorgalommal dolgozik. A szagok és a tapintás vezeti, és súlyának ötvenszeresét képes elbírni. Főleg a nyári hónapokban hihetetlen munka tanúi lehetünk. Érdemes megállni és megfigyelni az egész folyamatot. Senki sincs, aki csak úgy lófrálna, de nincs hajszolt szaladgálás sem. Nincs barátságtalan megnyilvánulás, hanem békében, súrlódásmentesen, kitartóan teszik a dolgukat. Céltudatos építőmesterek, de vannak például gombaterjesztő hangyák is.

Ezzel szemben mi kísérti az embert? A gyermeket és a felnőttet is! A restség! A lustaságból fakadó alvás! Az ember nagy bűne az, hogy különválasztotta a munkát Istentől. Hajtja magát Isten nélkül, csak a maga erejéből. Így azonban hamar kifárad, kimerül. A munka nyűggé, teherré válik. Vagy feladja és lusta lesz, mert Isten nélkül nem látja értelmét a munkájának. A teremtett világ Istent dicséri. A hangyák a Teremtő erejével végzik a munkát. A mi kedvünk is megváltozik, ha a munkát Istennel, az Ő vezetése alatt, és az Ő dicsőségére végezzük.

(Somogyiné Ficsor Krisztina: Jellem ABC a Biblia alapján)

Megjelent: 2025. október 18.

⁹Nóénak ez a története: Nóé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében. Az Istennel járt Nóé. ¹⁰Nóé három fiút nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet. ¹¹A föld pedig egyre romlottabb lett az Isten színe előtt, és megtelt a föld erőszakossággal. ¹²És látta Isten, mennyire megromlott a föld, mert minden ember rossz útra tért a földön. ¹³Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Elhatároztam, hogy véget vetek minden élőlénynek, mert megtelt erőszakossággal miattuk a föld. Elpusztítom hát őket a földdel együtt. ¹⁴Csinálj magadnak bárkát góferfából, készíts rekeszeket a bárkában, és vond be kívül-belül szurokkal! ¹⁵Így készítsd el: a bárka hossza háromszáz könyök legyen, szélessége ötven könyök, magassága pedig harminc könyök! ¹⁶Ablakot is csinálj a bárkára: egy könyökre hagyd azt felülről! A bárka ajtaját az oldalára helyezd! Készíts bele egy alsó, egy középső és egy felső emeletet! ¹⁷Mert én özönvizet fogok hozni a földre, hogy elpusztítsak minden élőlényt az ég alatt. Minden el fog pusztulni, ami a földön él. ¹⁸Veled azonban szövetségre lépek: menj be a bárkába fiaiddal, feleségeddel és fiaid feleségeivel együtt! (1 Móz 6,9-18)

Nóé és családja bárkát épít. Ez a történet egy nagyon szép példa arra, hogy Isten gyermekei dolgos életet élnek. Isten elhatározta, hogy megítéli a Földet amiatt, hogy a bűn elhatalmasodott rajta. Nóéra nem azt bízza, hogy akkor várjon vagy bújjon el, hanem dolgozzon! Építsen egy bárkát! Ez hatalmas nagy munka volt Nóénak és családjának, annak a 8 embernek! Ők azonban tették a dolgukat! A bárka 150 m hosszú volt, 22 m széles és 13 m magas! A legnagyobb tengerjáró hajó a világon! Olyan nagy, mint egy négyemeletes ház, amely 150 m hosszú! 170 tehervagon mérete! Mennyi erő kellett a felépítéséhez! Sokan meg is kérdőjelezik, hogy a modern technika nélkül hogyan tudta ezt 8 ember felépíteni… Ha azonban megnézzük, hogy az ókori birodalmakban emberi erővel milyen építményeket hoztak létre, akkor ez is lehetséges volt. Isten megadta a méreteket, és biztosan megadta az erőt és bölcsességet az építéshez! Nóéék akkor is dolgoztak, amikor sokan csúfolták őket, gúnyolódtak rajtuk. Ők azonban építettek szorgalmasan, és minden erejüket beleadva. Vannak olyan emberek, akik mindent elkövetnek, hogy kihúzhassák magukat a munka alól, míg mások egyszerre több munkahelyen is dolgoznak! Isten nem készen adta oda Noénak a bárkát, de kész volt mindenben segíteni, és az építés mellé állni! (Somogyiné Ficsor Krisztina: Jellem ABC a Biblia alapján)

Beszélgetős kérdések:

1. Te hogyan reagálsz, ha mások kinevetnek vagy lenéznek azért, mert „teszed a dolgod”?
2. Mit tanulsz Noé kitartásából?

Napi kihívás: Végezz el ma egy olyan feladatot, amit halogattál, és ajánld fel Istennek: „Ezt érted teszem, Uram!”

Megjelent: 2025. október 17.

“Hajnaltájban, amikor még sötét volt, Jézus elindult, és kiment egy elhagyatott helyre imádkozni.” (Márk 1:35)

A csend hihetetlenül fontos. Isten a csenden keresztül beszél hozzánk. A csend elemi része mindannyiunk lelki megújulásának. Isten úgy teremtette meg a szívünket, hogy az vágyjon a csendre. Teréz anya mondta: A csend gyümölcse az ima. Csend nélkül nem tudunk imádkozni. Csendben kell lennünk, és figyelnünk kell.

Vajon Isten nem tudna a zajban szólni hozzánk? Dehogynem! De nem így szól hozzánk, nem tör erőszakkal ránk. Tiszteletben tartja a szabad akaratot. Meghív minket. Hangja csendes, sokkal inkább egy érintés a szívünkben, ami arra hív minket, hogy szeressünk és azt tegyük, ami helyes. Békét ad nekünk, de hallgatnunk kell hangjára.

Amikor csendről és zajról beszélünk, nem egyszerűen hangokra gondolunk. A világ zaja egy állandó propaganda, ami hatással van ránk. Folyamatosan zúdul, ahogy a hullámok egymás után csapódnak a partra. Eltereli a figyelmünket az igazi jóról és a célunkról. Sokszor mondjuk, hogy nincs időnk, de ha ránéznénk a telefonunkra és ellenőriznénk a képernyőidőnket, akkor felismernénk, hogy igenis van időnk. Csak elpazaroljuk. Isten szava nem jut el hozzánk, ha pár percenként ellenőrizzük a közösségi médiát. Lehet, hogy egy percig még figyelünk, de aztán megint azon kapjuk magunkat, hogy a telefonunk rabjai vagyunk. Ez engem a Gyűrűk urára emlékeztet. Frodónak hordoznia kellett a gyűrűt, de ugyanakkor ezzel kockáztatta az emberségét is.

Néhányan úgy bánunk a telefonunkkal, mintha a szerelmünk lenne. Bámuljuk, simogatjuk, nem tudunk nélküle élni, és kockáztatjuk, hogy birtokba vesz minket. Minél tovább volt Gollamnál a gyűrű, annál kevésbé volt ember. A drágasága iránti megszállottsága miatt egy tüzes tengerben végezte. Tudom, hogy az analógia nem tökéletes, mert a probléma nem maga a telefon. A telefon semleges. Nem az internet, nem a rádió vagy a tévé a probléma. Ezek mind eszközök. A probléma mi vagyunk. Rossz hajlamaink vannak. De ha ezzel tisztában vagyunk, akkor határokat, szabályokat kell felállítanunk a saját érdekünkben. Lehet, hogy még egy Csavardi Samura is szükségünk van, hogy segítsen nekünk. Szükségünk lehet egy barátra, aki törődik velünk.

Napi kihívás: Határozzunk meg időpontokat, amikor megnézzük az üzeneteinket, amikor ránézünk a közösségi média profilunkra, de nagyon fontos, hogy határozzuk meg azt az időt is, amikor kikapcsoljuk a telefont, a You tube-ot, a Spotify-t, a tévét, az iPadet…

Az emberi lelket arra tervezték, hogy töltsön időt csendben. Csend nélkül nincs lelki béke. A csend belső dolog. A Szentírás azt mondja: Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! (Zsolt 46:11) Isten jelen van, különösen az imában. Legyetek fogékonyak a csendre, a hallgatásra. Legyetek nyitottak, ha valami megérinti a szíveteket. Isten meg akar újítani benneteket. Isten inspirálni akar titeket. Isten arra akar használni Titeket, hogy segítsen másokon. (https://777blog.hu/2023/11/14/a-csend-ereje-3/)

Megjelent: 2025. október 16.

Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak.Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert olyan sokan mentek hozzá, hogy még enni sem volt idejük. Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban. (Márk 6, 30-32)

“Ha én ördög lennék, és megbízást kapnék egy még nagyobb ördögtől, hogy tegyem tönkre az Isten által teremtett világot, pontosan azt csinálnám, amit most az ember: siettetnék. Gyorsítanám a fejlődést, az élményeket, az információkat, a történéseket, az érzelmi hatásokat, és mint tehetséges Sátán, pörgetni kezdeném a világot. És addig pörgetném, amíg ennek a pörgésnek a sebessége meghaladja az emberi agy élmény-feldolgozási képességét, az emocionális teherbírását. Amíg minden tönkre nem megy.” (Popper Péter)

Pihenjetek meg, csendesedjetek el kissé! Az eredeti szó ezt jelenti: tarts szünetet, pihenőt, nyugodj meg a folyamatosan lüktető hatásoktól. Isten, aki teremtett minket, tudja, hogy milyen nagy szükségünk van erre!

Isten, aki teremtett minket, tudja, hogy szükségünk van a csendre, a nyugalomra. A csend és a nyugalom feltölt minket. A Sátán pedig szüntelenül zajban, sietségben akar tartani, hiszen neki pont az a célja, hogy lemerítsen, ki merítsen, végül pedig tönkre tegyen. Nem enged pihenőt nekünk, egy kis időre sem. Nem hagyja, hogy csöndben legyünk, nehogy meghalljuk Jézus halk szavát, ahogy hozzánk szól, vagy a lelkiismeretünk üzeneteit.

Kire hallgatunk? Jézus nemcsak azt mondja, hogy a csendben megpihen a lelketek és a testetek, hanem azt is, hogy vele, a minket nagyon szerető urunkkal pihenjünk! Odamenjünk, ahol ő is ott van, ahol ő akar lecsendesíteni és megújítani! Milyen nagy szeretet, hogy azt mondja: gyertek velem! Ö mindenekelőtt velünk akar lenni, hogy elcsendesedésre megpihenjünk. Mi is örömmel válasszuk Jézus Krisztust! (Somogyiné Ficsor Krisztina: Jellem ABC a Biblia alapján) Mit tesz veled a csend? Hogy vagytok egymással?

Beszélgetős kérdések

1. Szoktál időnként úgy érezni, hogy túl sok minden történik körülötted, és egyszerűen nem bírsz lépést tartani? Mihez hasonlítanád ezt az érzést?
2. Neked mi segít legjobban kikapcsolni, megpihenni (pl. zene, séta, csend, sport)? És mennyire fér bele ebbe az Isten közelsége?
3. Popper Péter szavai szerint a világ „felpörgetése” tönkreteszi az embert. Szerinted hogyan lehet megállni ebben a folyamatos pörgésben?
4. Jézus azt mondja: „Gyertek velem, és pihenjetek meg.” Mit jelenthet számodra az, hogy vele pihenni? Hogyan lehet különbség aközött, hogy csak kikapcsolsz, vagy hogy tényleg Jézusban találsz megnyugvást?

Napi kihívás: Kapcsolj ki ma legalább 15 percre minden zajforrást (telefon, zene, képernyő). Ülj le csendben, és mondd el Jézusnak: „Uram, itt vagyok. Veled akarok pihenni. Tölts fel most a Te békességeddel!”

Ha szeretnéd, írd le egy füzetbe, vagy jegyzeteld le a telefonodba, hogy milyen érzéseid voltak a csendben. Mit tapasztaltál? Mi volt könnyű, mi volt nehéz?

Megjelent: 2025. október 15.

„Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé!” (Mk 6,31)

Még mindig élénken él sokak emlékezetében az az óriási áramszünet, ami Északkelet-Amerika nagy részét érintette 1965 novemberében. Délután 5.18-kor New York városa sötétbe borult, ahogyan az állam nagy része is. Az érintett terület csaknem 80000 négyzetmérföldnyi volt, és hét állam legnagyobb részére kiterjedt, valamint Kanada Ontario tartományára is. Nehéz volt megállapítani, hogy az egyik generátor adott rossz frekvenciájú áramot, vagy az áramszolgáltató egyik alkalmazottja kapcsolt félre egy kapcsolót.

Mindenesetre a New York-ban és környékén élő sok millió ember hamar rájött, hogy elektromosság nélkül maradt. A fények kihunytak, az áram elment, és sokan egész éjszakára bennragadtak valamelyik metróállomáson, liftben, vagy a Keleti folyó alatti alagutak egyikében.

Az áramkimaradás miatt körülbelül 200 gép maradt a levegőben New York Kennedy nemzetközi repülőtere fölött. Át kellett irányítani őket más államok repülőtereire, ahol égtek a kifutópályák fényei. A némely területeken 13 óra hosszáig is eltartó áramszünet következtében fellépő üzleti veszteség becsült mértéke elérte a 100 millió dollárt. Egy autógumi-cégnél például 50000 dollár értékű gumi ment tönkre, mivel a kritikus vulkanizálási folyamat kellős közepén ment el az áram. Egy autógyártónak 50 motort kellett kihajítania, mert a nagy teljesítményű fúrók lefagytak a dugattyúlyukak fúrása közben. Csak New York pékségei 300000-es kenyérveszteségről számoltak be, mivel a kenyerek tönkrementek az áramkimaradás miatt.

Összességében a modern civilizáció, ahogy akkoriban ismerték az amerikaiak és kanadaiak, csikorogva lefékezett azon a novemberi estén, mivel kimaradt az áramszolgáltatás, amitől függtek.

Pihenjetek meg, csendesedjetek el kissé! Az eredeti szó ezt jelenti: tarts szünetet, pihenőt, nyugodj meg a folyamatosan lüktető hatásoktól. Isten, aki teremtett minket, tudja, hogy milyen nagy szükségünk van erre!

A keresztyéneknek is van egy áramforrásuk, amitől teljes mértékben függnek. A Jn 16,8-15 rámutat, a Szentlélek a mi áramforrásunk. A Szentlélek az, aki vezet, irányít és erővel ruház fel bennünket. Ha azonban megszakítjuk az áramkört, ha nem szakítunk időt a csendességre, az imádságra – ha állandóan pörgünk és zajban tartjuk magunkat, akkor lemerülünk, tönkremegyünk. Ahogy a New York-iak a Keleti folyó alatti sötét alagutakban és a sötét aluljárókban tapogatóztak az addig átélt legnagyobb áramkimaradás idején, az a keresztyén is, aki visszafojtja a Szentlélek erejét az életében, aki hanyagolja a Jézussal való találkozásokat, lelki erőtlenségben jár. Viszont az 1965-ös áramszünet áldozataival szemben nekünk nem kell arra várnunk, hogy valaki más visszakapcsolja az áramot. Csupán annyit kell tennünk, hogy leborulunk és csendben megállunk Isten előtt.

-             Mit tesz veled a csend? Mit csinálsz a csendben? Szereted a csendet?

-             Használtad már a csendet arra, hogy Istennel beszélgess? Mit tud adni a Vele eltöltött csend?

Menjünk oda, ahol Ő is ott van, ahol Ő akar lecsendesíteni és megújítani! Jézus erre hív: Gyertek velem! Ő velünk szeretne lenni és velünk elcsendesedni! Mit válaszolsz a hívására? Te is jössz?

Megjelent: 2025. október 14.

„Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre és a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett.” (Lk 8,24)

Történt egy napon, bármelyiken, hogy a tanítványok a Genezáreti-tavon viharba kerültek. Földrajzi adottságánál fogva ezen a tavon sokszor nagy vihar van, ezért ez bármikor megtörténhetett. Mindez pedig életünket is szimbolizálja. Evezünk az életünk alatt egyik parttól a másikig, és közben nagy viharokat élünk át. Akkor lehet vihar, amikor a legkevésbé számítunk rá. Történhetnek ezek a viharok az iskolában, barátok között, otthon, a családban, a testvérek vagy szüleink között. A körülöttünk élők megbánthatnak minket, és sok viszályt, konfliktust, veszekedést élhetünk át. Olyan nagyra nőhetnek ezek a hullámok, hogy szinte az ember életét veszélyeztetik.

Jézus Krisztus azonban nagyobb minden viharnál! Jézus szól, és minden elcsendesül. Egy pillanat alatt csendet tud teremteni. Képzeljük el a képet, hogy Jézus ott áll a hajó szélén, felemeli a kezét, ráparancsol a viharra, és körülötte mindenki csapzott hajjal, csuromvizesen ledöbben az óriási csendre, ami hirtelen keletkezik. Az előbb még a nagy zajban, tomboló hullámok között életveszélyben voltak. Most pedig minden elmúlt. Azon a viharos tavon mennyei békesség uralkodik. Az igazi csendet, amelyben békesség és nyugalom van, Jézus tudja megadni.

• Szoktad őt kérni, hogy csendesítse el az indulatok hullámait?
• Szoktál Hozzá fordulni ezekben a helyzetekben?
• Átélted már, Tapasztaltad már meg azt a békét, amit Ő tud adni?

Imádkozzunk ezekért a helyzetekért, és kérjük tőle a békességet, a megoldást!

Beszélgetős kérdések:

1. Milyen „viharokat” éltél át mostanában? Hogyan reagáltál rájuk?
2. Mit jelent számodra, hogy Jézus „ott van a hajódban”?

Napi kihívás: Amikor ma valami felbosszant vagy felkavar, állj meg egy percre, és mondd ki halkan: „Jézus, Te vagy velem. Légy a békességem.” Figyeld meg, mit tesz benned ez az apró ima.

Megjelent: 2025. október 13.

„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt 46,11)

Egy pszichológiai jelenségekkel foglalkozó kutató egy alkalommal felkért 10 önkéntest, hogy vegyenek részt egy kísérletben, amelynek a „HEG tanulmány” nevet adta. Az önkéntesek 10 különálló fülkében foglaltak helyet. A fülkében nem volt tükör. A tanulmányban azt vizsgálták, hogyan reagálnak az emberek, ha olyasvalakivel találkoznak, akiknek valamilyen fizikai deformációja van, például egy visszataszító heg az arcán.

A kutató profi, hollywoodi smink trükkök segítségével hátborzongató és véres sebeket helyezett az önkéntesek bal arcára. Egy kis tükör segítségével mindegyiküknek megmutatta a „friss” sebeket majd eltette a tükröt.

Utolsó lépésként a kutató minden kis fülkében azt mondta a résztvevőknek, hogy egy speciális púderrel kell bevonni a dérüléseket, nehogy véletlenül elkenődjön rajtuk a festék. Valójában azonban egy törlőkendő segítségével nyom nélkül eltávolította a frissen felhelyezett sebeket. Mivel a szobákban nem volt tükör, a vizsgálat alanyai továbbra is meg voltak győződve arról, hogy rémesen festenek a sebekkel az arcukon. Ezt követően az önkénteseknek valódi orvosi rendelőkben kellett helyet foglalniuk. Azt az utasítást kapták, hogy figyeljék meg, hogyan reagálnak mások eltorzult külsejükre.

A meghatározott idő elteltével valamennyien visszatértek és tapasztalataik ugyanazok voltak. Mindannyian úgy érezték, hogy az emberek durvábban ridegebben viszonyultak hozzájuk és egyfolytában az arcukon lévő „sebet” bámulták. (Wayne Rice: Fején a szöget 3., 128-129.o.)

Ha testi vagy egyéb hiányosságainkra túlságosan nagy figyelmet fordítunk, gyakran azt feltételezzük, hogy ezek a hibák mások számára is ugyanúgy láthatóak. A valóság azonban az, hogy mások többnyire észre sem veszik azt, amit mi olyan feltűnőnek gondoltunk, de mivel állandóan szorongásban élünk emiatt, előbb utóbb úgy viszonyulunk másokhoz, mintha ők is elutasítóan viselkednének velünk. Ez nagyon megterheli a kapcsolatainkat.

A helyes önértékeléshez szükséges, hogy Isten előtt elcsendesedjünk – és Isten szemével lássuk magunkat! Ő, aki megalkotott bennünket, úgy tekint ránk, mint gyermekeire. Ha szánunk időt arra, hogy meghalljuk Isten hangját, amint elmondja nekünk, hogy kik is vagyunk valójában, akkor sokkal kevésbé fog zavarni az, hogy mit gondolnak rólunk mások! „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt 46,11)

Beszélgetős kérdések:

1. Volt már olyan, hogy azt hitted, mások lenéznek valami miatt benned – de kiderült, hogy csak te képzelted?
2. Hogyan segít az elcsendesedés abban, hogy reálisan és Isten szemével lásd önmagadat?

Napi kihívás: Keress ma egy csendes helyet, és tölts ott 5 percet azzal, hogy kimondod magadban: „Isten gyermeke vagyok, szeretett és értékes vagyok.” Írd le egy papírra, mi az a „heg”, amit túl nagynak látsz magadban, majd imában add át Istennek.

Megjelent: 2025. október 10.

„Nem futok céltalanul, nem úgy viaskodom, mint aki a levegőt vagdossa.” (1Kor 9,26)

Alice Csodaországban megkérdezi a Fakutyát:
– Lenne szíves megmondani, merre kell mennem?
– Az attól függ, hová akarsz jutni – felelte a Fakutya.
– Ó, az egészen mindegy – mondta Alice.
– Akkor az is egészen mindegy, hogy merre mégy – mondta a Fakutya. (Lewis Carol: Alice Csodaországban)

Zuhog az eső, és bent punnyadtok a haveroddal. Támad egy ötleted: mi lenne, ha retró kirakózást csapnátok? Kiöntesz 1000 darabkát, és szétteríted őket egy nagy asztalon. Aztán fogod a kirakós doboz tetejét, hogy megnézd, mit is raksz össze. De nincs kép! Üres! Azon morfondírozol, képes leszel-e valaha is kirakni a puzzle-t, ha nem tudod, mit kellene ábrázolnia. Ha csak egy másodpercre láthatnád a képet! Csak ennyire lenne szükséged. Micsoda különbséget jelentene! De enélkül még lövésed sincs, hogyan kezdj hozzá.

Nos, most gondolj a te életedre és a te 1000 darabkádra! Van életcélod? Van világos képed önmagadról? Ki szeretnél lenni mához 1 évre? Mához 5 évre? Vagy fogalmad sincs?

Tudd előre, hová akarsz eljutni! Legyen elképzelésed arról, hogy hová akarsz kilyukadni az életben? El kell döntened, mi a fontos, és ki kell tűznöd a céljaidat!

Túl fiatal vagy ehhez? Az alatt, hogy tudd előre, hogy hová akarsz eljutni, nem azt értem, hogy már most el kell döntened a jövőd minden egyes részletét – azt szeretném, ha eldöntenéd, hogy milyen irányba szeretnéd vinni az életed!

Egy biztos: VÁLASZTHATSZ!!! És minden választásnak következménye van! Szabadon választhatjuk meg az utainkat, de a velük járó következményekről nem mi döntünk! Voltatok nyáron vízicsúszdázni? Azt megválaszthatod ugyan, hogy melyik csúszdán szeretnél lejönni, de amint csúszol, már nincs megállás! A következményekkel együtt kell élned! (Sean Covey: A kiemelkedően sikeres fiatalok 7 szokása, 85.o.)

Beszélgetős kérdések:

1. Ha most az életed egy kirakó lenne, mennyire látnád tisztán a „képet”? Van előtted cél?
2. Mit gondolsz, miért fontos Istennel együtt keresni az életcélodat?

Napi kihívás: Írj le 3 szót, ami jellemezze azt az embert, akivé Isten segítségével szeretnél válni 5 év múlva! És tedd fel magadnak a kérdést: mit tehetek ma, hogy közelebb kerüljek ehhez?

Megjelent: 2025. október 09.

„Boldog az az ember, aki a kísértésben kitart; mert miután kipróbáltatott, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek.” (Jak 1,12)

Egy nap egy kis pillangó látszott egy félig nyitott selyemgubóban. Egy férfi ült és nézte a pillangót és érdeklődve figyelte, ahogyan a pillangó küszködik a kijutással. Aztán úgy tűnt, a folyamat teljesen megállt. Úgy látszott, hogy a kis pillangó mindent megtett, amit tudott, és semmi többre nem képes. A férfi eldöntötte, segít a pillangónak: fogott egy ollót és kinyitotta a selyemgubót. A pillangó könnyen kijutott. De a teste összeaszott volt, gyenge és a szárnyai összezsugorodtak. A férfi tovább nézte, mert várta, hogy bármelyik pillanatban kinyílhatnak a szárnyak, megnőnek, kitárulnak és képesek lesznek elvinni a pillangó testét, szilárdak és erősek lesznek. Semmi nem történt! A pillangó az életét ebben a gyenge testben, összeaszott szárnyakkal töltötte. Soha nem volt képes repülni. Amit a férfi, az ő kedvességével és jóindulatával nem értett, hogy a szűk selyemgubó és a küzdelem a szűk nyíláson keresztül szükséges a pillangónak, ez a természetes útja, hogy a pillangó kiszabadítsa testét a selyemgubóból, szárnyaival képes legyen repülni.

Milyen sokszor vagyunk úgy, hogy mi is „ollót kérünk Istentől”: „Uram, vedd el tőlem ezt a nehézséget, ez túl sok nekem!” És közben nem látjuk, hogy Isten éppen ezen keresztül készít fel minket a „repülésre”. A céljainkhoz vezető út sokszor küzdelemmel van kikövezve – de ez nem véletlen. A fájdalmak, a kihívások, a próbák formálnak bennünket erőssé, állhatatossá, éretté. Lehet, hogy ma te is egy szűk „gubóban” érzed magad, de ne feledd: Isten látja, és tudja, miért engedi. Nem akarja, hogy gyenge maradj, hanem azt, hogy megerősödj, és elérd a célt, amire teremtett. Néha pontosan a nehézségekre van szükségünk az életben. Ha hagyjuk az életünket akadálytalanul folyni, ez megbénít minket. Nem leszünk erősek, amikor annak kell lennünk. Nem fogunk tudni repülni.

Beszélgetős kérdések:

1. Volt már olyan helyzeted, amikor egy nehézségről utólag láttad meg, hogy Isten valami jóra használt fel benne?
2. Hogyan tudsz bízni abban, hogy a mostani küzdelmeidnek is célja van?

Napi kihívás: Írj fel egy papírra egy nehézséget, amivel most küzdesz. A lap tetejére írd oda: „Ez is Isten edzőpályája!” – és imádkozz, hogy lásd benne az Ő célját!