Megjelent: 2026. február 17.

„De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel” (1 Timóteus 6,6)

Minden fejben dől el! – sokan mondják ezt, sokaktól hallhattuk, de akkor mégis hogyan? Hogyan tegyek rendet a gondolataim között? Hogyan küzdjem le vágyaimat, csalódottságom, és hogyan tegyem helyre a kapcsolatom Istennel vagy önmagammal? Miért és hogyan következik ebből a régóta vágyott megelégedettséget?

Hadd hozzak egy olyan példát vagy történetet, amit ti is viszonylag jól ismerhettek. Amikor Nick Vujicic (tudjátok aki karok és lábak nélkül született, az apja pedig egy lelkész), gyerekként úgy imádkozik, hogy „Istenem, legyen úgy, hogy én lefekszem aludni, és akkor én alszom egy jót, de ha nem jót az se baj, de ahogyan én alszom, és becsukom a szemem, és aztán mikor reggel fölébredek, egyszer csak már van karom meg lábam. Hát Uram, neked miből állna? Csináljuk azt, hogy én lefekszem aludni, és akkor csiribi-csiribá, és fölébredek, és van karom vagy lábam. Uram, nem kérek sokat, mert a többieknek is van. Nem kérek rosszat, mert ez jó. Hát valami olyasmit kérek, amiről te beszélsz, hogy szeretsz minden embert. Hát ki és mikor teljesítené ezt, ha nem te, és nem ma éjszaka?” Hát ha van szívből jövő imádság, akkor ez az, ahogy az a kisfiú elimádkozta, hogy „Istenem, kitől kérjem? Hát könyörülj rajtam!”

De ez a kisfiú 10 évesen, és 11, és 12, és 13 megéli, hogy nem nő ki sem a karja, sem a lába. Majd elég nagy lesz ahhoz, hogy azt is tudja, hogy ez sohasem fog megtörténni. Akkor a kérdés az, hogy hívő marad-e vagy nem? De akkor kiben fog hinni? Mi lesz ennek a hitnek a tartalma? Hát ez a hit, és ez az imádságos gyerek újból és újból szembesült azzal, hogy sosem lesz úgy, ahogyan ő hiszi, és ahogy imádkozik érte. Egyszer csak ez a kisfiú azt mondja

„Most döbbentem rá, hogy nincs hatalmamban afölött dönteni, hogy legyenek-e karjaim vagy lábaim, de eldönthetem, én eldönthetem, hogy egy életen keresztül fogok haragudni Istenre azért, amit nem adott, vagy egy életen át leszek hálás neki azért, amit adott.” Hogy írhatjuk le ennek a kisfiúnak a fejlődését eddig az imádságig, és eddig a megfontolásig? Neki a régi önmagát a régi hitével egyszerűen szükséges volt elengednie és fölülmúlnia, pedig valami olyat imádkozott, és valami olyat élt meg, ami talán a leginkább ő volt a szíve mélyéből. És szükséges volt fölülmúlnia, különben az élet elviselhetetlen, érthetetlen, elfogadhatatlan. Pont úgy, ahogy Péter azt mondja „Ments Uram, ez teveled nem történhet meg. Mert ha ez veled megtörténik, tulajdonképpen énbennem mindennek vége van.” De ez a kisfiú megélte a hitéből, hogy annak a hitnek, ahogy eddig hitt, és abban az Istenben, akiben eddig hitt, annak vége van. Amikor 18 és 20 éves lett, az a kisfiú már nem azzal a hittel, és nem abban az Istenben…

Itt messze többről van szó, mint két akarat ütközéséről. Ugye én is szeretnék valamit, ő is, s akkor az erősebbnek lesz igaza, akit Istennek hívnak. Az ember drámai természetéről van szó. Az a kifejezés, hogy önmegtagadás, annak a folyamatnak egy kiemelkedő pillanata, amikor valaki látja, hogy az önmaga felülmúlásának az egyik lehetetlen, elkerülhetetlen része az az, hogy egyszer csak ezt elengedje, és valami új szülessen meg benne. Ezt nevezik önmegtagadásnak, ezt a pillanatot.

Beszélgetős kérdések:

1. Mi az, amit te szerettél volna, de nem kaptál meg Istentől?
2. Hogyan tudsz mégis hálát adni?
3. Mi segít, hogy ne keserűségben élj, hanem megelégedett szívvel?

Napi kihívás: Írj össze 5 dolgot, amiért ma hálás tudsz lenni – és mondd is el Istennek!

Megjelent: 2026. február 16.

„Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére…” (2Korinthus 2:15)

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva.

Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.

Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében.

Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve.

Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt.

Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján.

A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta.

Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem…

Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.

„Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között: ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre” (2Korinthus 2:15–16). Ha a római hadsereg győzött egy csatában, diadalmenetet tartottak, ahol legyőzött ellenségeiket láncra verve vonultatták végig az utcákon. Az ünnepléshez hozzátartozott, hogy tömjént füstölögtettek el a város számos pontján elhelyezett oltárokon. Így azok is, akik nem látták a diadalmenetet, tudták, hogy a sereg győzött, mert érezték a tömjén illatát. Az illat a győzelem jelképe volt – és ebben van egy tanulság számodra is. Krisztus követőjeként arra kaptunk elhívást, hogy Krisztus jó illatát terjesszük (ld. 2Korinthus 2:14). Felejtsd el Estée Laudert és a Chanel No. 5-öt – életednek úgy át kell itatódnia Isten jelenlétével, hogy körülötted mindenki érezze azt! Végtére is, te meggyőző bizonyítéka vagy annak, hogy Jézus él, és virul gyermekeiben. A régi katedrálisok gyönyörű üvegablakai Krisztus életének fontos eseményeit jelenítik meg. Bár helyes nagyra értékelni ezt a művészetet, Istennek nincs szüksége ólomablakokra, hogy elmondja történetét. Ő újjászületett, őrá hangolódott keresztyéneket használ erre. Észrevetted már valaha, hogy minél régebb óta él együtt egy házaspár, annál inkább kezdenek hasonlóan beszélni és viselkedni? Ugyanez igaz ránk is: minél több időt töltünk Jézussal, minél többet beszélünk vele, elmélkedünk szavain és melegedünk jelenlétében, annál inkább rá fognak kérdezni az emberek: „Mi ez az illat?” -  maiige.hu

Beszélgetős kérdések:

1. Te mikor tapasztaltad, hogy valaki más bátorítása megtartott nehéz időben?
2. Hogyan lehetnél te is „jó illat” valaki más számára?

Napi kihívás: Ma próbálj meg tudatosan bátorítani valakit egy jó szóval, üzenettel vagy apró figyelmességgel!

Megjelent: 2026. február 13.

„Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” (Efezus 4,32)

A megbocsátás sokszor nem érzés, hanem döntés. Jézus példát adott: Ő megbocsátott azoknak, akik keresztre feszítették. Ez az elcsendesedés segít nekünk megnyugodni Isten jelenlétében, és Őrá bízni a sérelmeinket.

Vezetett elcsendesedés (felolvasható, lassan, szünetekkel)

1. Csendesedj el. Ülj le kényelmesen, csukd be a szemed. Vegyél három mély levegőt… és érezd, ahogy a szíved lassan megnyugszik.
2. Isten jelenléte. Képzeld el, hogy Jézus most melléd ül. Nem siet, nem ítél, csak jelen van. Hallod a szelíd hangját: „Békesség néked.”
3. Találkozás a sebbel. Gondolj valakire, aki megbántott. Lehet régi sérelem vagy friss fájdalom. Ne menekülj előle, csak engedd, hogy a gondolat felszínre jöjjön.
4. A harag elismerése. Mondd ki csendben: „Uram, fáj, amit velem tettek. Haragszom. De idehozom eléd.” Ne tagadd le a fájdalmat – Isten előtt őszinte lehetsz.
5. A kereszt képe. Most képzeld el a keresztet. Lásd Jézust, amint ott függ, és hallod szavait: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Érezd, hogy a te sebeidet is odaviszi.
6. Elengedés. Képzeld el, hogy a kezedben tartod a sérelmedet, mint egy nehéz követ. Most tedd le a kereszt tövébe. Mondd ki: „Uram, átadom neked. Nem az én kezemben legyen, hanem a Tiédben.”
7. Ima a másikért. Ha tudsz, imádkozz érte egy rövid áldást: „Uram, áldd meg őt, és gyógyítsd meg a szívét.” – Ha ez most még nehéz, csak mondd: „Uram, taníts meg megbocsátani.”
8. Békesség elfogadása. Most képzeld el, hogy Isten Lelke, mint egy gyógyító fény, betölti a szívedet. Lélegezd be az Ő békéjét. Maradj benne egy pillanatig.

Ima „Uram, köszönöm, hogy Te előbb szerettél és előbb megbocsátottál. Taníts engem is úgy szeretni, ahogy Te szeretsz. Segíts letenni a haragomat, és szabad szívvel járni előtted. Ámen.”

Beszélgetős kérdések

1. Mit éreztél, amikor „leraktad” a sérelmet a kereszt tövében?
2. Miért nehéz néha áldást kérni arra, aki bántott?
3. Mit gondolsz: hogyan ad szabadságot a megbocsátás?

Napi kihívás: Írj egy levelet (amit akár el sem kell küldened) annak, akinek meg szeretnél bocsátani. Írd bele: mi fájt, mit engedsz most el, és hogy Isten kezébe helyezed a kapcsolatot.

Megjelent: 2026. február 12.

„Bocsássatok meg, hogy nektek is megbocsásson Atyátok!” (Lukács 6,37b)

Érdekes, hogy csináltak a londoni sofőrök között az agyról egy kísérletet. A kísérlet úgy nézett ki, hogy megnézték, hogy hogy áll a taxisofőrök agyképe az átlagemberekhez mérve. Azt látták, hogy az a terület ami a térképezéssel foglalkozik, meg van nagyobbodva. Na és most, hogy van GPS – most hogy áll ez? Az a terület, ami meg volt nagyobbodva, az visszazsugorodott.

Akkor most menjünk vissza a mi haragunkhoz. Az a terület, az a vájat, amit én nem vagyok hajlandó már használni, azt benőheti a gaz, és kitaposhatok egy új ösvényt! Ez a megbocsátás! Ez a megbocsátás! Képünk van róla, agyképünk van róla, hogy az emberi agy képes erre. ÉS IGÉNK VAN RÓLA! Hogy Isten azt mondja, hogy ez lehetséges. Bocsássatok meg 70x7-szer is! Minden alkalommal, amikor eszetekbe jut! Minden alkalommal, amikor beugrik az agyba, hogy most úgy haragudnék, amikor beindulnak a reakciók.

Keresztyén svájci pszichiáter azt mondja, hogy: „Az igazi szabadság az automatizmusok levetkőzéséből fakad!” A harag, a bent tartott harag egy idő után, már csak automatizmus!

Ghandi azt mondta: „A gyenge nem tud megbocsátani. A megbocsátás az erősek jellemvonása.”

És nekünk, erre van egy erőforrásunk, aki azt mondja, hogy én erre képessé teszlek! Isten semmit nem kér tőlünk, amihez nekünk ne adna erőt! Amiben ne vezetne! Bocsássatok meg! Ez az erősek jellemvonása! Mert „aki magát megalázza, felmagasztaltatik” (Mt 23,12)! Nem erről szó?

Megbocsátani azért nehéz, mert annyira ragaszkodunk az igazunkhoz, a kontrollhoz. És azt hisszük, hogy biztonságunk van abban a hamis kontrollban, hogy én haragszom. Haraggal sem lehet távol tartani a gonoszt. Egyedül Isten képes erre. És amikor én lemondok a haragomról, akkor Istennek adom át a kontrollt! (Tapolyai Emőke)

Beszélgetős kérdések

1. Szerinted miért mondja a Biblia, hogy 70x7-szer is meg kell bocsátani?
2. Mit tapasztaltál: könnyebb „automatikusan haragudni” vagy „gyakorolni a megbocsátást”?
3. Milyen új ösvényt szeretnél kitaposni a szívedben?

Napi kihívás: Ma figyelj arra, hogy ha valaki bosszant, azonnal imában mondd: „Uram, segítek elengedni!” – és próbáld nem tárolni magadban a haragot.

Megjelent: 2026. február 11.

„Haragudhattok, de ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotokkal!” (Efezus 4,26)

Epictétosz, sztoikus filozófus, aki egy hedonista világban élt Kr. e. 40-50 környékén. Ez a filozófus rabszolgának született. És nemcsak rabszolgának született egy olyan világba, ahol a rabszolga nem számít embernek és nincsen értéke, hanem az egyik lábára teljesen béna. Az értéktelenek között is értéktelen. Lehet-e ennél kevesebb egy ember? Munkássága egy gondolat körül forog: a lélek szabadsága. Milyen az az ember, aki rabszolgaként a szabadságról ír? Később felszabadította őt a gazdája és a sztoikus filozófusok atyja lett. De mit mond a rabszolga, béna, az értéktelenek között is értéktelen? „A test rabsága, a véletlen műve, a lélek szolgasága azonban bűn.” Ez tökéletesen igaz a haragra!

Az, hogy én rabszolga vagyok – azt mondja Epiktétosz – ez a véletlen műve, ezt én nem tudom, nem tudtam befolyásolni. Ez tőlem független. Az, hogy ellenem vétkeztek, ezt nem tudtam befolyásolni, ez tőlem független! Az, hogy én a fél lábamra béna vagyok, ezt én nem tudom befolyásolni, ez rajtam kívülálló. De az, hogy a lelkemben szolga vagyok-e, vagy sem, az már az én vétkem! Gondoljunk bele így a haragunkba! Az, hogy ellenünk vétkeztek – lehet, hogy az a véletlen műve. Az a másik műve. Az a másik gonoszsága. De az, amit én ezzel kezdek… ha én ennek a haragnak, az önvédelmi haragom beragadásában maradok, az a lelkem szolgasága lesz, és az vétek, az bűn.

Szedjük kicsit szét!

Az mondja a mai Ige: Haragudhattok! Én ezt úgy látom, mint az az engedélyezés, hogy az Isten eredeti tervében nem volt benne az egymás elleni vétek! Ha én haragszom az ellenem elkövetett bűnre, és arra, hogy engem megsebeztek egy önvédelmi haragként – ez eddig így egészséges! De itt van a következő lépés, amit már nem szeretnénk hallani: de ne vétkezzetek! Azért a szemet szemért, fogat fogért – ma is él! Azért mi nagyon tudjuk bizonyítani, hogy de igen! Hányan mondják: Igen, ha neki joga volt, akkor nekem is jogom van! Azért nem kéne valakinek neki megtanítani egy leckére? Igen, és te leszel az, aki megtanítod? Hányan éreznek jogosultságot arra, hogyha ő megsebzett, akkor nekem jogom van ezt visszaadni! A Biblia azt mondja, hogy ez nem így van! Haragudhatok, de nem vétkezhetek!

A következő pedig így szól: a nap ne menjen le haragotokkal!, amit így fordítok itt: Ne tároljuk! A tárolása a haragomnak azért vétek, mert míg a haragot a Biblia nem tiltja, a haragban való vétket igen, a haragot nem. De többször felszólít az ige arra, hogy meg ne keseredjetek! Miért? Mert a megkeseredés, az egy bent tartott harag! Az egy felgyülemlett harag. Az egy el nem engedett, meg nem bocsátott harag. ÉS amíg a harag önmagában önvédelem, a megkeseredés az öngyilkosság! A megkeseredés az öngyilkosság, hisz a saját személyiségemet torzítom, a saját kapcsolataimat torzítom. Nemcsak emberi szinten. Istennel is.

Keresztyén körökben nem szeretünk arról beszélni, hogy Isten felé mit érzünk. De ez a harag Isten és én közém mindig egy sorompót húz be! Egy falat! Lehet, hogy csak egy vékony, műanyag, átlátszó falat, egy üvegfalat… mintha kilátnék Istenre – de közöttünk már távolság van. Látom őt, hallom őt – Ő is engem, de érintkezni nem tudunk. Mert a tárolt harag mindent tönkretesz, és mindent megkötöz. „Haragudhattok, de ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotokkal!” (Tapolyai Emőke)

Beszélgetős kérdések:

1. Mit gondolsz: miért olyan nehéz elengedni a haragot?
2. Van-e olyan terület az életedben, ahol érzed, hogy a keserűség fogva tart?
3. Hogyan segíthet neked Isten Lelke abban, hogy szabad légy?

Napi kihívás: Rajzolj egy falat papírra, és írd rá a „téglákra” azokat a dolgokat, amik miatt nehéz megbocsátanod. Utána írd rá nagy betűkkel a falra: JÉZUS MEGTÖRI EZT A FALAT! – és imádkozd át, hogy elengedhesd.

Megjelent: 2026. február 10.

Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr. (Róma 12,19)

Olvastam egyszer egy történetet két szomszédos törzsről, afféle két nagycsaládról. Amelyeknek tagjait a kölcsönös vérbosszú megtizedelte. Az egyik törzsfőnök ennek láttán aggódni kezdett, hogy mi lesz így, ha sorra elhullanak a férfiak a véget nem érő vérbosszú miatt. Megpróbálta békéltető tárgyalásra összehívni a két tábort. El is kezdték a tárgyalást, de mindkét táborban sok sértett fél volt. Egy anya közbevágott: „Én nem ellenzem a békülést, de a fiamat még megbosszulom.” Ekkor a másik táborból egy férfi ezt mondta: „Én sem ellenzem, de a testvéremért még bosszút állok.” És abban a pillanatban vaktában belelőtt a másik csapatba. A szíve mélyén mindenki vágyott a békességre, és látták, hogy végzetes lesz, ha nem tudják abbahagyni az öldöklést. Ha a vaktában eldördült lövés talált, akkor minden kezdődik elölről, és sosem lesz vége. De csend volt. Úgy tűnt, hogy mégsem talált a golyó. Így hát nagy nehezen sikerült egyezséget kötni. Amikor aztán hazafelé indultak, a békekötést kezdeményező családfő azt látja, hogy a fia nem tud a földről felállni. Ez a fiú egy missziós iskolába járt, és ott megismerte Jézus Krisztust. Megtért, és már régóta imádkozott azért, hogy a két család kibéküljön. Csak most derült ki, hogy őt találta el a golyó. Az apa haldokló fiának támadt: „Miért nem kiáltottál akkor nyomban?” A fiú csak ennyit tudott nyöszörögni: „Azért, mert akkor újra elkezdtétek volna gyilkolni egymást.”

Tapolyai Emőke meséli, hogy egyszer mikor a gyermeke jól berágatta, és ő leordította a fejét, a gyermek felment a szobába. Emőke érezte, hogy rosszat csinált, hogy legyen így hiteles, mikor a gyermeke fenn van a szobában. Bement hozzá, és bocsánatot kért. A gyerek ránézett, és azt mondta: Igazad van! És érezte azt a végtelen küzdelmet. Olyan jó lett volna azt mondani: Aha! És csak kimenni: igen, igazam volt! De ott van a Szentlélek csendes és halk szava: semmi sem jogosít fel arra, még az igazam sem, hogy bosszút álljak és sebezzek!

A belső küzdelme ott ugyanaz volt, mint mindannyiunknak. Meg tudok-e állni, és tudom-e azt mondani, hogy fiam, igazam volt, de ez sem jogosít fel arra, hogy vétkezzek ellened!

Te meg tudod állni a bosszút? Mi az, ami segít? Tudsz-e utolsó maradni, hogy véget érjen a harc?

Beszélgetős kérdések

1. Mit gondolsz, miért könnyebb visszaütni, mint megbocsátani?
2. Volt olyan, hogy valaki bocsánatot kért tőled, és nehéz volt elengedni a sérelmet?
3. Hogyan tudsz Jézusra nézni, amikor benned is tombol a „visszaadni” vágy?

Napi kihívás: Gondold végig: van-e olyan ember, akivel most „harcban” vagy? Írd le a nevét, és imádkozz érte ma este – nem bosszút kérve, hanem áldást!

Megjelent: 2026. február 09.

Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. (Máté 6,14-15)

Ezek kemény szavak! A mai világban nem szeretünk hallani ilyen kemény szavakat. Nem szeretünk hallani ultimátumokat. És ez ultimátum. Itt Isten fekete fehéren kimondja, ha ti megteszitek, én is megteszem. A mennyei Atyátok is megbocsát. De ha ti nem teszitek meg, akkor a ti mennyi Atyátok sem bocsát meg. Ez a kihívás mindannyiunk felelőssége, hiszen a saját életünkért és a körülöttünk levőkért is felelősek vagyunk. Ha mi megbocsátunk, akkor Isten is megbocsát. És ha mi nem bocsátunk meg, akkor azt mondja az Ige: Az Atya sem bocsát meg nekünk.

Mi a harag gyökere? Honnan jön ez az egész harag? Mielőtt továbbmennénk a megbocsátással, kicsit azt szeretném, hogy értsük meg ezt az egész harag fogalmat, hogy ugyanarról beszéljünk. A harag gyökere általában az ellenünk elkövetett vétkekben van. Ha ellenünk vétkeznek, megsebeznek, az egészséges, természetes reakció az, hogy hátralépek, és azt mondom: NE! NE! NE! NE KÖZELEDJ! Ne bántsál többet, ne sebezz újra! Ez az önvédelmi harag fog megóvni engem, elsősorban attól, hogy újra sebezzenek! Önmagában véve a harag, ilyen értelemben egy egészséges dolog!

Ahhoz, hogy megértsük a megbocsátást, látnom kell, hogy miért van bennem harag? Ha megsebeztek, akkor haragudni fogok! A harag az egy önvédő rendszer. Az olyan, mint egy riasztó, hogy valaki belépett az én területemre. Akár az érzelmeimmel játszott, akár a testemet használta ki, akár a kapcsolataimba szólt bele. Az energiaszintembe, az időmbe,a hitembe, a meggyőződéseimbe. Ez egy terület áthágás. Az ellenem elkövetett vétek, az egy illegális határátlépés az én életembe. Az az, amikor valamivel gazdálkodtak, ami nem az övéké, hanem az enyém, az én hozzájárulásom nélkül. És ilyenkor beindul a düh. Beindul a harag. Azért akarom ezt megmutatni mielőtt továbbmegyünk, mert a saját életünkben és a nemzetünk életében is látni kell azt, hogy vajon énellenem hol vétettek. A mi életünkben hol vétettek ellenünk. Ez nem a végállomás, hanem egy szakasz, amit át kell járnunk. És nagyon sokszor az emberek azért menekülnek el a megbocsátás elől, mert ezzel nem akarnak foglalkozni. Nem akarnak ebbe belemenni. Mert ez egy fájdalmas terület. (Tapolyai Emőke)

Beszélgetős kérdések

1. Volt már olyan, hogy nagyon haragudtál valakire, mert megbántott? Hogyan élted meg?
2. Mi segíthet abban, hogy ne ragadj bele a haragba?
3. Szerinted miért mondja Jézus ilyen komolyan: „ha nem bocsátotok meg…”?

Napi kihívás: Írj egy listát 2 oszlopban: az egyikbe azt, ami miatt most valakire haragszol, a másikba pedig, hogy mire tanít téged Isten ezen keresztül. A végén imádban mondd el: „Uram, átadom neked ezt a haragot, segíts megbocsátani!”

Megjelent: 2026. február 06.

„És én kérem az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelke…” (János 14,16–17)

Jézus megígérte a tanítványainak, hogy nem hagyja őket magukra. A Szentlélek az, aki mellettünk áll, aki bátorít, vigasztal, erőt ad és segít eligazodni. Néha elfelejtjük, hogy nincs egyedül a szívünk: Isten Lelke ott van bennünk. Ezért hívjuk Őt most, hogy megérkezzünk a csendbe, és Ő szólhasson hozzánk.

Vezetett elcsendesedés – Vigasztalás Lelke (felolvasva lassan, szelíd hangon, időt hagyva a csendekre)

Elcsendesedés

Ülj le kényelmesen, hunyd le a szemed. Vegyél egy mély levegőt… és lassan fújd ki. Ismételd meg még kétszer. Érezd, ahogy minden feszültség lassan elcsendesedik benned.

Jelenlét megélése

Képzeld el, hogy egy csendes helyen vagy – egy kertben, ahol béke és nyugalom van. Hallod a madarak énekét, érzed a friss levegőt. Ebben a csendben Jézus melléd lép, és így szól: „Nem hagylak magadra. Benned van a Lélek.”

A Lélek befogadása

Most képzeld el, hogy Jézus rád teszi a kezét… és betölt a Szent lelkével, ahogy a tanítványokkal is tette. Lélegezz mélyen, és mondd magadban: „Vegyek Szentlelket…” – minden belégzésnél engedd, hogy Isten békéje töltse meg a szíved.

A Lélek ajándékai

Képzeld el, hogy a szívedből erő sugárzik. Ez a Lélek ajándéka benned. Ez a Lélek szeretetet, örömöt, békét, vigaszt hoz. Hagyd, hogy betöltse egész tested, gondolataidat, majd tovább áradjon körülötted lévőkre – a barátaidra, családodra, osztálytársaidra.

Csend

Maradj néhány pillanatig Isten jelenlétében, és engedd, hogy a Lélek szóljon hozzád. (Itt maradjon egy kis csend vezetői instrukció nélkül.)

Ima: „Jézus, köszönöm, hogy nem hagysz egyedül. Köszönöm, hogy elküldted a Lelket, aki erőt ad, békét hoz, vigasztal, és utat mutat. Segíts, hogy ma is a Te jelenlétedben éljek, és másokhoz is elvigyem a vigasztalást. Ámen.”

Beszélgetős kérdések

1. Milyen érzés volt elképzelni, hogy Jézus a Lélek ajándékát adja neked?
2. Mit szeretnél leginkább megtapasztalni a Lélek ajándékaiból: békét, erőt, örömöt, vigasztalást?
3. Kinek tudnád ma továbbadni Isten szeretetét?

Napi kihívás: Írj ma egy rövid, bátorító üzenetet valakinek – lehet egy barát, családtag vagy osztálytárs. Lehet csak ennyi: „Veled vagyok” vagy „Ne add fel!” Legyél ma a Lélek vigasztalásának eszköze valaki számára.

Megjelent: 2026. február 05.

„Áldott az Isten… aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat…” (2Kor 1,3–4)

Kicsit visszarepülünk a múltba, egészen 1977-ig, amikor is New Yorkban áramszünet volt. De nem gyengén, hanem teljesen és tényleg. Este 9:30 környékén minden elsötétült, leálltak a metrók, a légkondik, a gyárak, az intézmények is csak egy darabig bírták a saját generátoraikkal. Közel hétmillió ember maradt áram nélkül, s várta a sötétben, hogy majd történik valami. Történt. Az, ami általában a sötétben történni szokott. Sokan kihasználták a sötétség adta lehetőséget, s beindult a fosztogatás, a lopás, a verekedés, a pánik, s minden egyéb, amit általában a félelemmel teli sötétség generálni szokott. Az áramszünetet a következőképpen lehet számszerűsíteni, már az eredmények tekintetében. Kifosztottak 1616 üzletet, 1037-szer riasztották a tűzoltókat, másnapra 3776 embert tartóztattak le, s az anyagi kár – mai árfolyamon számolva – közel másfél milliárd dollár volt.

A sötétség sajnos szüli a tolvajt, az ostobaságot, a félelmet, ha az áramforrás kikapcsol, akkor megáll a modern élet. Ma nem arról beszélünk, hogy hétmillió ember életében maradt ki egy éjszakára az áramforrás, hanem arról, hogy milliárdoknak nincsen ott az életében az-az energiaforrás, amely képessé tenné őket arra, hogy a világosság gyermekei legyenek. Tolvajlás, bántás, szégyenteljes cselekedetek nélküli életet éljenek, méltósággal, Isten gyermekeiként. Életünk áramforrása a Szentlélek, amivel megvigasztal minket az Atya, s egyben fel is bátorít, hogy csak neki éljünk. Felbátorít annyira, hogy elfelejtsük a nyomorúságunk, a szégyenünk, s merjünk mi magunk vigasztalássá lenni mások számára. A Lélek a vigasztalás forrása, s akinél ez a lehetőség és ajándék teljesen kimarad, ott igen nagy a sötétség. (http://tirekifi.hu/2018/04/blackout-77/)

Beszélgetős kérdések

1. Voltál már sötétben, amikor féltél? Hogyan jött a fény?
2. Mit jelenthet, hogy a Lélek az „áramforrás” az életünkben?
3. Hogyan tudsz te vigasztalás lenni valaki számára?

Napi kihívás: Kapcsold le ma este a villanyt 10 percre – és közben gondolj arra, milyen lenne az életed Lélek nélkül. Utána adj hálát, hogy Isten Lelke világosságot hoz neked!

Megjelent: 2026. február 04.

„… a Szentlélek szerint pedig a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult. Ez a Jézus Krisztus a mi Urunk, aki által kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet: …” (Róma 1, 4-5)

Egy japán lányka, amikor a vasárnapi iskolában arról volt szó, hogyan dicsőíthetjük a mindennapi életünkkel az Úr Jézust, elmondta a következő történetet:

– Tavasszal édesanyám egy marék fekete magot ültetett el. Semmi szépség nem volt rajtuk. Mikor azonban kikeltek, és megnőttek, gyönyörű szép virágokat hoztak. Egy napon eljött hozzánk kis barátnőm, és így kiáltott fel: De pompásak ezek a virágok, ezekből nekem is kell! – és megkérte anyámat, hogy adjon neki a magjából. Ha csak a magokat látta volna, sohasem jutott volna eszébe, hogy kérjen belőlük. Mikor azonban a virágokat megpillantotta, azonnal kért a magjukból. Így van ez a hívő keresztyénséggel is. Ha barátainknak megmutatjuk Bibliánkat, csak a fekete tábláját látják, és elfordulnak. Ha azonban látják, hogy a benne lévő igazságok szívünk talaján kikelve megnőnek, és életünkben virágoznak, érdeklődni kezdenek, hogy honnan való a mag, mert ők is szeretnének belőle.

Mi van Húsvét után és Pünkösd előtt félúton? Nálunk romeltakarítás, sonka újrafelhasználás, tojásmentes övezet. Kölni szag, még napokig mélyre tüdőzve, s újra munka kifulladásig. Lassan indul a gépezet, a jól megszokott napi rutin, te is suliban, vagy ellógva (ejnye-bejnye), tanulva, vagy csak átvegetálva, de jön az ünneptelen életünk. Ez pedig nagyon nincs így rendjén, hiszen minden húsvéti történet attól volt durva, hogy akik találkoztak az Isten feltámadott Hatalmas Fiával, azoknak megváltozott az életük. Nem volt többé ünneptelen, nem volt többé szürke, hanem hirtelen minden elkezdett egy egészen új lehetőséget magában hordozni. Akik találkoztak Krisztussal, azok kegyelmet és apostolságot kaptak arra, hogy az Ő nevéért másokat is hitre és engedelmességre hívjanak. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni, hanem csak a legegyszerűbbekre. Az életed apró dolgaiban megmutatni, hogy ismered Őt, hogy találkoztál a Feltámadottal! Abban, ahogy dolgozol, ahogy tanulsz, ahogy tolod a napi rutint, de nem ünneptelenül, hanem ünnepelve a nagyszerű lehetőséget, hogy mindenkinek elmond a Húsvét örök üzenetét. (http://tirekifi.hu/2018/05/kulturfitnesz/)

Beszélgetős kérdések

1. Neked mi segít abban, hogy ne legyen „szürke” a hétköznapod?
2. Hogyan tudsz másoknak is „ünnepet” vinni a mindennapjaikba?
3. Mit jelenthet, hogy kegyelmet és apostolságot kaptunk?

Napi kihívás: Ma próbálj valakit megnevettetni vagy felvidítani! Legyél „ünnep” valaki szürke napjában.

Megjelent: 2026. február 03.

„Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: »Vegyetek Szentlelket!«” (Jn 20,22)

Kierkegaard dán filozófus mesélt egy történetet egy furcsa betörésről, amikor is a betörők kinéztek maguknak egy nagyon puccos ékszerüzletet, ahol miután betörtek nem vittek el semmit, de egy nagyon furcsa dolgot azért csináltak. Mindennek összecserélték az árcímkéjét, majd óvatosan visszazártak mindent és mintha mi sem történt volna, távoztak. Másnap reggel a bolt kinyitott, és ahogyan mindig is árulta az ékszereket, senki sem sejtette, hogy valami alapvetően megváltozott. Volt, aki méregdrága ékszer tulajdonosa lett pár forintért, pedig ő azt hitte csak egy bizsut vásárolt, s volt, aki hazavitt egy értéktelen vackot, abban a hitben, hogy különleges ékszer tulajdonosa lett. Nem volt szemük megállapítani, hogy valójában mennyit is ér az, amit vásároltak. Az értékét az adott ékszernek az a címke szabta meg, amit a betörők otthagytak.

Ebben a mai világban minden a címkén múlik, ráírják, hogy „olcsó” meg, hogy „gazdaságos” és már rohanunk is megvenni. Nem számít valójában milyen minőségű, vagy, hogy mi van a címke alatt, az a lényeg, ami a címkén van. Sajnos azt már észre sem vesszük, hogy nemcsak a csokival meg a januárban megmaradt virslivel csináljuk ezt, hanem akár egymással is. Vegyetek és vegyetek! Mindegy, hogy mit, mindegy, hogy honnan, mindegy, hogy milyen minőségűt, csak vegyetek, hogy a fogyasztói társadalom egyre nagyobbra hízzon. Jézus Krisztus követőinek egy valamire van csak szüksége, az pedig ingyen van, csak kérni kell, vagy néha még kérni se. Ahogyan Ő mondja és adja: Vegyetek Szentlelket! Éppen annyit ér, mint ami a címkéjén is van, nem romlik meg, nem évül el, és mindennek értelmet ad. (http://tirekifi.hu/2019/04/ocso-2/)

Beszélgetős kérdések

1. Láttál már olyat, ami nagyon drága volt, de igazából semmit sem ért?
2. Szerinted mi az, ami Isten szemében igazán értékes?
3. Hogyan tudjuk „kicserélni a címkéket” a saját életünkben helyesen?

Napi kihívás: Írj egy listát: „Mi értékes nekem?” és nézd át – vajon Isten szerint is azok a legértékesebbek?

Megjelent: 2026. február 02.

„…mert Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott, és elment Thesszalonikába” (2 Tim 4, 10a.)

Az értékesítő, a pénzügyes és az ügyvezető ebédelni megy, amikor út közben találnak egy régi lámpást. Megdörzsölik, erre kijön belőle egy szellem. Azt mondja a szellem: „Mindegyikőtöknek teljesítem egy kívánságát!” „Először én! Először én!” – Mondja a pénzügyes. „A Bahamákon szeretnék lenni, a jachtomat vezetni és gondtalanul élni.” Puff, a pénzügyes eltűnik. „Most én! Most én!” – mondja az értékesítő. „Hawaii-on szeretnék lenni, henyélni a parton a személyi masszőrömmel, soha ne fogyjon el a koktél, és legyek mindig boldog.” Puff, ő is eltűnik. „Oké, most te jössz” – mondja a szellem az ügyvezetőnek. Az ügyvezető azt mondja: „Ezek ketten legyenek ebéd után az irodában.”

Ennek a többszörösen is szellemes történetnek lehetne az is a tanulsága, hogy mindig hagyd, hogy a főnök beszéljen előbb. Ez sem rossz végkövetkeztetés, de akkor fordítsuk át oda, hogy a Főnök már beszélt, s azt mondta, hogy nekünk a világban kell élnünk úgy, hogy közben mégsem a világból vesszük az erőt. Vagyis, nem ehhez a világhoz kell ragaszkodnunk, hanem ahhoz az Istenhez, aki ragaszkodik minden gyermekéhez ezen a világon. A világot szeretni azt jelenti, hogy engedünk a korszellemnek és sodródunk, ha dönteni kell, akkor semmi más nem számít, csak, hogy mi a jó nekünk. Ha nem is Bahamák meg Hawaii, de legalább a napi betevő, a szükséges dolgok meglegyenek. „Senki sem szolgálhat egyszerre két Úrnak!”. Vagy a korszellem, vagy a Szentlélek. Valamelyikhez ragaszkodnunk kell, s valamelyik ragaszkodik hozzánk. Mégiscsak a Főnöknek lesz igaza. Döntenünk kell. Ő vagy a világ?! (http://tirekifi.hu/2019/12/korszellemes/)

Beszélgetős kérdések

1. Neked milyen a „Bahamád” vagy „Hawaiiod”? Mi az, ami könnyen elcsábít?
2. Mit gondolsz, miért mondja Jézus: „Senki sem szolgálhat két úrnak”?
3. Mit jelenthet ma ragaszkodni a Lélekhez, nem a világhoz?

Napi kihívás: Írj le 3 dolgot, amit nagyon szeretsz ebben a világban – és gondold végig, hogyan tudnád ezeket Istennek odaszánva, jóra használni!

Megjelent: 2026. január 29.

„Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” (Gal 2,20)

A keresztény élet titka: nem egyedül kell küzdened. Jézus nem csak melletted van, hanem benned él. Krisztushoz tartozni azt jelenti, hogy bárhová mész, bármit csinálsz – Ő ott van benned. Ez ad békét, erőt és bátorságot. Most egy rövid, vezetett elcsendesedésben ennek a valóságát fogjuk átélni.

Elcsendesedés – Krisztushoz tartozom

1. Elcsendesedés

„Ülj kényelmesen, hunyd le a szemed, és vegyél néhány mély levegőt. Szívd be lassan az orrodon a levegőt… tartsd bent egy pillanatra… és lassan fújd ki a szádon. Tedd ezt még kétszer-háromszor. Érezd, hogy a tested megnyugszik.”

2. Test ellazítása

„Figyeld meg a testedet. Érezd, hogy a vállad elnehezedik… a karjaid ellazulnak… a hátad megpihen… a lábaid megnyugszanak. Hagyd, hogy minden feszültség kimenjen belőled a kilégzéssel.”

3. Képzelőerő bekapcsolása

„Most képzeld el, hogy a szívedben van egy ajtó. Zárva van, de belülről te nyithatod ki. Lassan nyílik… és az ajtón Jézus lép be. Nem siet. Rád mosolyog. A tekintetében szeretet és béke van.”

4. Találkozás Jézussal

„Lásd, ahogy Jézus leül melléd. Érezd, hogy nincs egyedül a szíved: Ő ott van veled. Meghallod, ahogy szelíden szól: »Én veled vagyok. Nem hagylak el.« Maradj csendben egy pillanatig, és engedd, hogy ezek a szavak átjárják a szívedet.”(Tarts itt 30–40 másodperc csendet.)

5. Megerősítés

„Most ismételd magadban halkan: Krisztus bennem él. Lélegezd be ezt az igazságot… és kilégzéskor mondd magadban: Az Ő szeretetében megnyugszom. Ismételd ezt párszor, ahogy a légzésed ritmusát követed.”

6. Befejezés „Most lassan térj vissza a terembe. Érezd a lábad a talajon, a székedet a hátad mögött. Vegyél egy mély levegőt… és amikor készen állsz, nyisd ki a szemed. Jézus nem maradt a képzeletedben: Ő tényleg benned él.”

Ima (lezárásként)

„Uram Jézus, köszönöm, hogy beléptél az életembe. Köszönöm, hogy bennem élsz, és nem hagysz egyedül soha. Segíts, hogy a hétköznapokban is mindig emlékezzek: hozzád tartozom. Ámen.”

Beszélgetős kérdések

1. Milyen érzés volt elképzelni, hogy Jézus belép a szíved ajtaján?
2. Mi változik meg az életedben, ha elhiszed: Krisztus benned él?
3. Hogyan tudod ezt az igazságot a hétköznapjaidban is észben tartani?

Napi kihívás: Egész nap ismételd magadban: „Krisztus bennem él.” – és figyeld meg, hogyan változtatja meg a hozzáállásodat, a beszédedet, a döntéseidet.

Megjelent: 2026. január 29.

„És íme, Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28,20)

A Sydney Hattyúkkal viccelődött mindenki az ausztrál futball-ligában. Ennek a csapatnak voltak a legrosszabb eredményei, a legrosszabb játékosai, legrosszabb edzői és a legrosszabb szurkolói. A hazai pályán játszott meccseik többnyire üres lelátók mellett zajlottak.

Történt azonban egy furcsa dolog. A csapat új edzőt kapott, néhány új játékost – és elkezdte megnyerni a meccseket. Nem sok idő telt bele, és a csapat nevetség tárgyából a liga erősségévé vált.

Mivel pedig a nyerő csapatokat mindenki szereti, elképzelheted, mi történt ezután. Kezdtek megtelni a lelátók. Ezrek kezdtek buzgón részt venni a meccseken, akiket addig cseppet sem érdekelt a csapat. A Sydney Hattyúkról beszélt a város. Mindenki hozzájuk szeretett volna tartozni.

Sydney belvárosát a csapat színeivel díszítették ki, az emberek mindenfelé a Hattyúk logójával díszített árukat hordtak. Nemsokára már szinte nem is lehetett jegyet szerezni a meccseikre,

Egy vasárnap délután a Hattyúk teltházas meccset játszottak ez egyik rivális csapattal. Ahogy a tévékamerák ráközelítettek a lelátókon ujjongó tömegre, az egyiknek a fókuszába került egy ember, aki éljenzett, és lobogtatta a láthatóan saját kézzel készített feliratot, hogy az egész világ lássa: ÉN AKKOR IS ITT VOLTAM, AMIKOR SENKI MÁS! (Wayne Rice: Fején a szöget 4., 58-59.o.)

Milyen lenyűgöző kép ez Jézusról! Amikor nem állsz nyerésre, amikor minden ellened szól, amikor az iskolában vagy a családodban nevetség tárgya lettél, amikor úgy érzed, te vagy minden idők legnagyobb vesztese, Jézus akkor is szurkol neked. Ő ott van, amikor senki más nincs!  Jézus is ilyen: akkor is melletted van, amikor veszítesz, amikor mások kinevetnek, amikor magányos vagy. Krisztushoz tartozni azt jelenti: van Valaki, aki soha nem hagy el. Nem csak a sikerekben, hanem a kudarcaidban is ott áll melletted, és szurkol érted.

Beszélgetős kérdések:

1. Miért olyan erős üzenet az a felirat: „Én akkor is itt voltam, amikor senki más”?
2. Voltál már úgy, hogy mindenki elhagyott? Mit jelentett akkor számodra Jézus közelsége?
3. Hogyan tudnál te is valaki mellett ott lenni „amikor senki más”?

Napi kihívás: Ma írj vagy mondd el valakinek: „Számíthatsz rám.” – és állj is mellette.

Megjelent: 2026. január 28.

„Ő a Királyok Királya és az urak Ura.” (1Tim 6,15)

A történelem tanulsága szerint NAGY EMBER VOLT. Pedig szerény kezdetekkel dicsekedhetett. Egy kis faluban nőtt fel, átlagos fiúként, aki semmivel sem hívta fel magára a figyelmet.

A vele egykorú fiúkhoz hasonlóan ő is járt iskolába. A családi vállalkozásba is besegített, és mindent megtett, hogy erősen egészségesen nőjön fel. A szíve mélyén azonban tudta, hogy különleges rendeltetése van, egy elrendelt sorsa, amit be kell töltenie.

Ahogy nagyobb lett, az emberek felfigyeltek rá, hogy van ebben a fiatalemberben valami különleges. Olyan ajándékai vannak, mint senki másnak. Nemsokára tömegeket vonzott magához. Emberek ezrei jöttek, hogy láthassák és hallhassák őt.

Kiválasztott egy kis csapat hűséges embert, akik vele utaztak, bármerre ment. Sokan közülük feladták az állásukat, hogy együtt lehessenek a bálványukkal és gondját viselhessék.

Ahogy terjedt a híre, néhányan irigykedni kezdtek rá. Mások úgy vélték, hogy félrevezeti az embereket, ezért összeesküvést szőttek ellene. De ő csak egyre népszerűbb lett. Hatással volt a fiatal és idős emberek életére egyaránt, örömöt és nevetést hozott a gyenge és elcsüggedt emberek szívébe. Sokan pedig királyként üdvözölték.

Rövid élete vége felé sokat szenvedett. A követői közül sokan elhagyták, és másokat kezdtek el imádni.

Egyedül halt meg. Akik közelebb állta hozzá elbátortalanodva és tanácstalanul mentek el. Egyáltalán nem számítottak rá, hogy így ér véget az élete.

nem sokkal a halála után szárnyra kapott a hír, hogy valójában nem is halott. A követői terjesztették a hírt mindenfelé. „Él!” – mondták. „Nem halott!” Volt, aki azt állította, hogy látta is. Ma is sokan hiszik, hogy él.

Mostanra biztos rájöttél, ki volt ez a nagy ember.

Elvis Presley-nek hívták. (Wayne Rice: Fején a szöget 4., 86-88.o.)

Ha kellő általánosságban fogalmazzuk meg a dolgokat, sok hasonlóságot találunk Elvis Presley és Jézus között. Sőt, sok hasonlóságot találunk Jézus és te közötted is. Ez azért van, mert Jézus ember volt, ugyanúgy, mint te. Teljes mértékben Isten volt, de teljes mértékben ember is.Itt azonban véget is érnek a hasonlóságok. Elvis azért élt, hogy énekeljen – Jézus azért, hogy megmentsen.

Csak egyetlen Jézus Krisztus van, Isten Fia, aki szűztől született, meghalt egy kereszten a világ bűneiért, feltámadt a harmadik napon, és ma az Atya jobbján ül, és közbenjár mindenkiért, ai segítségül hívja Nevét.

Másokat is üdvözöltek már „királyként”, de csak egy van, aki a „királyok Királya és uraknak Ura”. Az Ő neve: Jézus.

Sokan lehetnek példaképeink, bálványaink. De Krisztushoz tartozni nem rajongás – hanem életközösség. Az igazi Krisztusi élet azt jelenti: nem múló hírnévre építek, hanem arra, aki ma is él és uralkodik.

Beszélgetős kérdések:

1. Miért tűnhetett első hallásra Jézus és Elvis története hasonlónak?
2. Mi a döntő különbség?
3. Mit jelent neked, hogy Jézus ma is él és uralkodik?

Napi kihívás: Hallgass meg ma egy dicsőítő éneket úgy, hogy közben Jézusra figyelsz – mint élő Királyra.

Megjelent: 2026. január 27.

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát Adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!” - János 3,16

George Thomas plébános volt New England egy kis városkájában. Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával, és letette a szószék párkányára.

Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog történni. A plébános elkezdte a prédikációt:

"Amikor tegnap végigmentem a főutcán, szembejött velem egy gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát, és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem:

- Na, mit viszel magaddal?

- Csak ezt a három vacak madarat - felelte.

- Aztán mit akarsz csinálni velük? - kérdeztem.

- Hazaviszem őket és szórakozom velük - felelte. - Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Élvezni fogom.

- De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük?

- Ó, van otthon két macskánk - mondta a fiú -, azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük.

Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:

- Fiam, mennyit kérsz a madarakért?

- Nem kellenek magának azok a madarak, atya. Hiszen azok csak vacak, szürke mezei madarak. Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek.

- Mennyit akarsz értük? - kérdeztem ismét.

A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: tíz dollár. Kivettem a zsebemből a tíz dollárt, és odaadtam neki. A fiú letette a kalitkát a földre, és egy pillanat alatt eltűnt. Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat.

Miután Thomas plébános elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy másik történetbe kezdett:

"Egy nap a Sátán és Jézus között párbeszéd folyt. A Sátán épp az Édenkertből jött, és így dicsekedett:

- Az egész emberiséget a kezem közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik, olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek lesznek!

- Mit fogsz csinálni velük? - kérdezte Jézus.

- Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak és hogyan váljanak el egymástól; indulatossá teszem őket, megtanítom őket arra, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást; hogyan találjanak fel fegyvereket és bombákat és hogyan öljék egymást. Egymásnak ugrasztom őket. nehogy szeressenek, és végignézem, ahogy tönkreteszik magukat, és halálra sebzik egymást. Nagyon fogom élvezni - mondta a Sátán.

- De előbb-utóbb megunod majd. Mit csinálsz velük akkor, ha már eleged lesz a játékból?

- Megölöm őket! - felelte a Sátán.

- Mennyit kérsz értük? - érdeklődött tovább Jézus.

- Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak. Leköpnek, megátkoznak és megölnek. Mire is mennél ezekkel a hálátlanokkal?

- Mennyit kérsz? - kérdezte újból Jézus.

A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta:

- A könnyeidet és az életedet!

Jézus így szólt:

- Megegyeztünk! - aztán kifizette az árat.                                                     (Wayne Rice: Fején a szöget 4., 99-101.o.)

Jézus kifizette érted az árat, hogy megérezd, nem vagy egyedül, és hogy kellesz Istennek! Mert ő szeret. Kinyitja a kalitka ajtaját, hogy kiszabadulj onnan, ahonnan egyedül sosem fogsz tudni. Ő kinyitotta annak a kalitkának az ajtaját, amit senki nem tudott: a halálét, hiszen húsvét reggelén nyitva volt a sír. Ha erre képes volt, az életed többi problémája sem jelent neki akadályt!

Beszélgetős kérdések:

1. Mit jelent számodra, hogy Jézus kifizette érted az árat?
2. Mi volt a te „kalitkád”, amiből Ő szabadított ki?
3. Hogyan tudnál ma másokat is bátorítani a szabadságra?

Napi kihívás: Írj fel egy lapra valamit, amitől szeretnél megszabadulni (pl. félelem, szokás, bűn). A nap végén imában add át Istennek.

Megjelent: 2026. január 26.

„Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (1Jn 5,12)

Egy vagyonos ember és a fia minden különleges művészi alkotást össze akartak gyűjteni. Minden megtalálható volt a gyűjteményükben Picassótól-Raphalig. Gyakran leültek együtt és csodálták a nagyszerű festményeket.

Mikor a vietnami konfliktus kitört, a fiú elment a háborúba. Bátran életét adta, mikor megmentett egy másik katonát. Amikor az apa megtudta, mélyen gyászolta egyetlen fiát. Hónapokkal később, épp karácsony előtt kopogtattak az ajtón. Egy fiatalember állt az ajtóban, hatalmas csomaggal a kezeiben.

Így szólt:

- Uram Ön nem ismer engem. Én vagyok az a katona, aki a fiának köszönheti az életét. Aznap sok embert mentett meg. Éppen engem vitt biztonságba, mikor egy golyó szíven találta, és ő azonnal meghalt. Gyakran beszélt nekem Önről és a művészet iránti szeretetéről. – A fiatalember felemelte a csomagját. – Tudom, hogy ez nem nagy valami. Nem vagyok nagy művész, de azt hiszem, a fia szeretné, ha ezt megtartaná.

Az apa kinyitotta a csomagot. A fiáról készült portré volt, amit a fiatalember festett. Csodálta, hogy a katona mennyire meg tudta ragadni a fia személyiségét. Az apa szemei megteltek könnyel. Megköszönte neki a képet, és felajánlotta, hogy kifizeti.

- Ó, nem uram, soha nem tudom visszafizetni, amit a fia értem tett. Ez ajándék.

Az apa jól látható helyre akasztotta a portét, így ha látogatók jöttek, a fiáról készült kép volt az első, amit megmutatott nekik a kollekcióból.

Néhány hónappal később az ember meghalt. Sor került a képek elárverezésére. Sok befolyásos ember összegyűlt, és izgatottan várták, hogy megvehessék az értékes képeket a saját gyűjteményükbe. A fiúról készült kép az emelvényen volt. Az árverésvezető kopogtatott a kalapáccsal.

- Az árverést ezzel a képpel kezdjük.

- Ki akarja megvenni ezt a képet? – kiáltott valaki hátulról. – Látni akarjuk a híres képeket. Hagyja ezt!

 Az árverésvezető azonban hajthatatlan maradt.

- Mennyi a kikiáltási ára ennek a képnek? Ki kezdi el az ajánlást? 100$-ért, 200$-ért?

Egy másik hang mérgesen kiáltotta.

- Nem azért jöttünk, hogy ezt a képet nézzük! Mi Van Goghot, Rembrandtot akarunk! Gyerünk már az igazi képekkel!

De az árverésvezető tovább folytatta.

- A fiú, a fiú. Kinek kell a fiú?

Végül egy ember szólalt meg a terem hátuljából. Ő volt hosszú ideig az embernek és fiának kertésze. – Elviszem 10$-ért.  Szegény ember lévén, az volt minden, amit fel tudott ajánlani.

- Ki ajánl érte 20$-t?”

- Adja neki oda 10$-ért! Nézzük a mestereket!

- 10$ az ajánlat. Ki ad érte 20$-t?

A tömeg kezdett mérges lenni. Nem akarták ezt a képet. Sokkal értékesebb festményeket szerettek volna a gyűjteményükbe. Az árverésvezető csapott a kalapáccsal.

- Először, másodszor, eladva 10$-ért.

Egy ember a második sorból közbekiáltott.

- Gyerünk már a többi képpel!

Az árverésvezető letette a kalapácsot.

- Az aukciónak vége.

- Mi lesz a festményekkel?

- Sajnálom. Mikor felhívtak, hogy levezessem ezt az aukciót, elárultak nekem egy titkot, mely a végakaratban feltétel volt. Egészen eddig nem mondhattam el. Csak a fiú portréja volt eladó. Aki azt megveszi, az örökölheti az egész vagyont, beleértve a festményeket is. Az, aki elviszi a fiút, megkap mindent. (Wayne Rice: Fején a szöget 3.,193-197.o.)

Isten nekünk adta az Ő Fiát 2000 évvel ezelőtt, hogy meghaljon a kereszten. Hasonlóan az árveréshez, az üzenet ma is ugyanaz. A mennyei Atya ugyanúgy rendelkezett, mint a gazdag műkincskereskedő! Akié a Fiú, azé minden! A Fiú, a Fiú, ki viszi el a Fiút? Hiszen akié a Fiú, az megkap mindent vele együtt.

Napi kihívás: Ma mondd el valakinek, hogy Jézus miért érték neked!

Megjelent: 2026. január 23.

„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat jóval.” (Róm 12,21)

A jóság néha nehéz: könnyebb visszavágni, megsértődni, vagy egyszerűen nem törődni a másikkal. De a Biblia arra hív, hogy a rosszat ne rosszal, hanem jóval győzzük meg. Ez a jóság titka. A mai elcsendesedés segít abban, hogy megértsük: Isten jósága bennünk is forrás lehet.

Elcsendesedés – A jóság útja

1. Ülj kényelmesen, csukd be a szemed, vegyél mély levegőt, és lassan fújd ki. Háromszor ismételd.
2. Képzeld el, hogy egy folyó partján ülsz. A víz tisztán, lassan folyik, és tükrözi a fényt.
3. Hallgasd az igét: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat jóval.” Ismételd magadban.
4. Gondolj valakire, akivel nehézséged van. Lásd őt a folyó másik partján. Képzeld el, hogy a folyó vizén át egy kis csónakban átküldesz neki valamit – kedves szót, mosolyt, megbocsátást.
5. Maradj így csendben egy-két percig, engedd, hogy Isten szeretete átjárjon.

Ima: „Uram, taníts engem a Te jóságodra! Segíts, hogy ne a rossz vezessen, hanem a szereteted. Add, hogy ma valakinek a Te fényedet vihessem.”

Beszélgetős kérdések:

1. Milyen érzés volt elképzelni, hogy a rosszat jóval válaszolod meg?
2. Ki az, akinek ma a jóságod változást hozhat az életében?
3. Hogyan tudsz a jóság forrása lenni a közösségedben?

Napi kihívás: Válassz ki egy embert, akivel nehézséged van, és ma tégy vele valami jót – akár egy mosolyt, egy kedves szót vagy egy kis segítséget.

Megjelent: 2026. január 22.

„Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,35)

Volt egyszer egy öreg kolostor, amelyre nehéz idők jártak. Évszázadokkal korábban ez egy virágzó kolostor volt, ahol sok odaszánt szerzetes élt és dolgozott, és nagy hatással volt a birodalomra. Most azonban mindössze öt szerzetes élt itt, akik már mindnyájan hetven év felettiek voltak. Ez nyilvánvalóan egy halálraítélt rend volt.

Pár mérföldnyire a kolostortól lakott egy öreg remete, akiről sokan azt tartották, hogy próféta. Egy napon, amikor a szerzetesek rendjük küszöbön álló kihalása miatt gyötrődtek, elhatározták, hogy meglátogatják a remetét, hátha valami jó tanáccsal tud szolgálni. Hátha képes a jövőbe látni, és meg tudja mutatni nekik, mit tehetnek a kolostor megmentéséért.

A remete szívesen fogadta a szerzeteseket a kunyhójában, de amikor előadták látogatásuk célját, a házigazda csupán szánakozó együttérzést tanúsított irántuk.

- Igen, értem, hogy mi a helyzet - mondta. - Az emberekből kihalt már a lélek. Alig van ma már, aki a régi dolgokkal törődne.

- Tudsz-e valamit tanácsolni nekünk, - kérdezte az apát a remetét - ami segítene megmenteni a kolostort?

- Sajnos, nem - válaszolta a remete. - Azt nem tudom, hogyan menthető meg a kolostorotok. Csak azt tudom mondani nektek, hogy egyikőtök Isten apostola.

A szerzetesek csalódottak voltak, s ugyanakkor össze is zavarodtak a remete rejtélyes kijelentése miatt. Visszatérve a kolostorba azon gondolkodtak magukban, mit érthetett a remete azon, hogy „egyikőtök Isten apostola". A látogatást követően még hónapokig foglalkoztatta a szerzeteseket, milyen jelentősége lehet annak, amit a remete mondott.

- Egyikünk Isten apostola - töprengtek. - Tényleg arra gondolt, hogy közülünk, a kolostorban élő szerzetesek közül valaki? Ez lehetetlen. Hiszen mi mindnyájan túl öregek vagyunk már, és túl jelentéktelenek is. De mi van akkor, ha mégis igaz? És ha igen, melyikünk az? Vajon az apátra gondolt? Igen, amennyiben közülünk való, úgy biztosan az apát lesz az. Ő volt a mi vezetőnk több mint egy nemzedéken keresztül. Bár az is lehet, hogy Tamás testvérre gondolt. Tamás testvér valóban szent életű, bölcs ember, és jó meglátásai vannak. György testvérre csak nem gondolhatott, hiszen ő időnként mogorva, és nehéz jobb belátásra bírni. Bár, igaz, ami igaz, szinte mindig igaza van. Talán éppen rá gondolt a remete. Az viszont elég egyértelmű, hogy nem Fülöp testvérre. Fülöp olyan passzív, olyan bátortalan - egy igazi senki. Ugyanakkor mindig rendelkezésünkre áll, ha szükségünk van rá. Hűséges és megbízható. Igen, lehet, hogy Fülöpre gondolt a remete. Az már csak természetes, hogy nem rám gondolt. Lehetetlen, hogy rám gondolt volna. Én egy átlagember vagyok. De ha mégis úgy van? Lehetséges, hogy én Isten apostola volnék? Jaj, Istenem, én nem. Én nem érhetek ilyen sokat a szemedben. Vagy mégis?

Ahogy így elmélkedtek magukban az öreg szerzetesek, kezdtek megkülönböztetett tiszteletet tanúsítani egymás iránt annak a halvány reménynek a jegyében, hogy egyikük tényleg Isten apostola. És annak a nagyon-nagyon halvány reménynek a jegyében, hogy bármelyik szerzetes maga is lehet az az apostol, akiről a remete beszélt, mindegyikük elkezdett megkülönböztetett figyelmet fordítani önmagára is.

Mivel a kolostort egy gyönyörű erdő vette körül, sokan mentek oda, hogy csöppnyi pázsitján piknikezzenek, vagy ösvényein sétáljanak, és olykor-olykor betérjenek a kis kápolnába elmélkedni. Ahogy ezt tették, anélkül, hogy tudatosult volna bennük, érezték a megkülönböztetett tiszteletnek azt a légkörét, ami kezdte körülvenni a szerzeteseket, és valósággal sugárzott belőlük, áthatva a hely légkörét. Volt valami különleges, megmagyarázhatatlan vonzereje a helynek. Nem nagyon tudták, hogy miért, de elkezdtek jövögetni az emberek a kolostorhoz piknikezni, játszani és imádkozni. Kezdték magukkal hozni a barátaikat is, hogy megmutassák nekik ezt a különleges helyet. Barátaik szintén magukkal hozták barátaikat.

Ahogy egyre több és több látogató jött, néhány fiatalabb férfi kezdett szóba elegyedni a szerzetesekkel. Egy idő után valaki megkérdezte, hogy csatlakozhatna-e hozzájuk. Aztán egy másik is. Majd megint egy újabb valaki. Néhány év elteltével ismét virágkorát élte a rend, és a remete ajándékának köszönhetően a kolostor ismét a világosság és a lelkiség pezsgő központja lett az egész birodalomban. (Wayne Rice: Fején a szöget, 119-122.o.)

A jóság sokszor nem látványos cselekedetekben mutatkozik meg, hanem abban, ahogyan egymásra tekintünk. A mi közösségünk milyen légkört áraszt? Hogyan lehetne jobb? Hogyan lehetne elfogadóbb? Lehet, hogy a válasz nálunk is abban keresendő, hogyan tekintünk egymásra. Hogyan viszonyulunk egymáshoz? Vajon mindig lenéző megjegyzéseket teszünk egymásra, s a kritika és a negatívizmus légkörét teremtjük meg? Vagy megkülönböztetett figyelmességet és tiszteletet tanúsítunk egymás iránt?

Ha törődünk egymással, és tisztelettel és szeretettel fordulunk egymás felé, az megváltoztatja a közösséget! És mások is vonzónak, sőt érdekfeszítőnek fogják találni a keresztyénséget. Vessünk véget annak, hogy hadakozunk és egymást megbántjuk, és legyünk egy test Krisztusban! A szeretetteljes légkör vonzó – és ez lehet a legnagyobb bizonyságtétel.

Beszélgetős kérdések:

1. Miért változott meg a kolostor légköre?
2. Hogyan hat a közösségre, ha egymást tiszteletben tartjuk?
3. Hogyan tudsz a saját közösségedben jóságot és elfogadást sugározni?

Napi kihívás: Ma ne mondj senkiről rosszat! Keress inkább valakit, akit bátoríthatsz vagy megdicsérhetsz.

Megjelent: 2026. január 21.

„Adj mindenkinek, aki kér tőled, és aki elveszi a tiedet, attól ne követeld vissza! És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük! (Luk 6, 30-31)

Egy kislány bement a szobájába, és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket, és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.

A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös indián törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.

Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi. Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből, és megkocogtatta a pult üvegét.

Ez használt!

- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon. - Éppen a testvéremmel beszélek, aki most jött Chicagóból, és már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.

- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon.

- Az öcsém nagyon beteg, és egy csodát szeretnék venni neki.

- Tessék? - fordult hozzá a patikus.

- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?

- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.

- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd, meg mibe kerül.

A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi volt. Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:

- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?

- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége. De apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.

- Mennyi pénzed van? - kérdezte a Chicago-i férfi.

- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.

- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.

Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt: - Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel.

Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.

A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett.

- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta anya - vajon mennyibe került volna?

Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe;- no és egy gyermek töretlen hitébe.

A jóság gyakran egy apró gesztussal kezdődik. Tess egyszerű, gyermeki szeretete és kitartása mozgatta meg a „csodát”. Sokszor nem is sejtjük, hogy a legkisebb felajánlásunk milyen nagy dolgokat indít el. A jóság láncreakció: ha elindítod, tovább terjed, és áldássá lesz.

Beszélgetős kérdések:

1. Miben állt Tess jósága?
2. Miért mondhatjuk, hogy a csoda nem a sebésznél kezdődött, hanem a kislánynál?
3. Te milyen apró jócselekedettel tudnál „csodát indítani” valaki életében?

Napi kihívás: Ajánlj fel ma valamit önzetlenül másnak – időt, segítséget, figyelmet, akár egy játékot vagy ételt.