Megjelent: 2025. december 11.

Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. (Jak 4,8)

Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. Ahogy a fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről szót ejtettek, különféle területeken.

Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette: "Én nem hiszem, hogy Isten létezik." "Miért ilyen biztos ebben?" - kérdezte a vendég. "Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért nem létezhet Isten. Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne annyi beteg ember a világon? Hogy is hagyhatnának el szülők gyerekeket? Ha Isten létezne, se szenvedés, se fájdalom nem lenne. El nem tudok képzelni egy szeretettel teli Istent, aki lehetővé teszi mindezt körülöttünk."

A vendég gondolkodott egy kis ideig, aztán úgy döntött, hogy nem válaszol a fodrász feltevésére, mert nem akart vitába keveredni. Miután a fodrász befejezte a dolgát, a vendég fizetett, majd elbúcsúzott tőle és kilépett az utcára. A következő pillanatban szemébe ötlött egy ember, akinek hosszú, gondozatlan haja és loboncos szakálla volt. Piszkosnak és kulturálatlannak tűnt.

A vendég visszafordult, és megint belépett a fodrászüzletbe, ahol megszólította a fodrászát: "Tudja mit mondok? Nem léteznek fodrászok a világon!"

"Hogy mondhat ilyet uram? - kérdezte meglepetten a fodrász. - Hiszen itt vagyok én, én fodrász vagyok, nem? Épp most fejeztem be az ön hajának és szakállának a rendbetételét."

"Nem, nem! - erősködött a vendég. Fodrászok márpedig nem léteznek, hiszen, ha léteznének, akkor nem lennének olyan hosszú, gondozatlan hajú és szakállú emberek az utcán, mint az az ember ott, látja?"

"Ah, de hát attól még léteznek fodrászok!" - válaszolt a mester. - Tehetek én arról, hogy az az ember nem jön be hozzám?"

"Hát ez az! - bólintott rá a vendég. - Éppen erről van szó! Tehet Isten arról, hogy az emberek nem fordulnak Hozzá, hogy nem keresik meg Őt?"

Beszélgetős kérdések:

1. Mit akart megmutatni a vendég a fodrásszal szemben?
2. Mit jelent számodra: „Közeledjetek Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok” (Jak 4,8)?
3. Te hogyan tudsz közeledni Istenhez?

Napi kihívás: Ma szánj 5 percet arra, hogy imádságban beszélj Istennel, és csak rá figyelj!

Megjelent: 2025. december 10.

Gondoltál már arra, hogy Isten folyamatosan „dolgozik” – tervez és cselekszik körülötted? Sok emberrel találkozhatsz, akiknek ez teljesen új gondolat! Sőt vannak, akik úgy érzik, ha nem történik valami rendkívüli az életükben (mondjuk, a leves nem válik ketté a tányérjukban, mint annak idején Mózesnek a Vörös-tenger), Isten megfeledkezett róluk. És ha már ilyen feledékeny, akkor a mi dolgunk, hogy emlékeztessük. Voltaképpen úgy használjuk az imát, mint valamiféle zsetont, amit bedobunk egy automatába, hogy aztán egy gombnyomásra megkapjuk, amit kiválasztottunk.

Egyszer egy faluban nagy árvíz volt. Mindenkinek sikerült nagy nehezen elmenekülnie, csak az öreg plébánosnak nem. Felmászott hát a templomtorony tetejére, és ott így imádkozott:

- Kérlek Istenem, ments meg a vízbefulladástól!

Majd nagy hittel várta a választ. Nemsokára arra jött egy csónak, odament hozzá, és mondták neki, hogy szálljon be. Azt válaszolta, hogy nem megy, mert őt maga Isten fogja megmenteni. Hiába győzködték, hogy nemsokára elmerül a templomtorony is, csak nem volt hajlandó beszállni.

Kicsivel később egy másik csónak vetődött arra, de ő ugyanúgy elküldte őket. Végül egy helikopter is próbálta őt kimenteni, de azt sem fogadta el, mondván, hogy őt majd Isten menti meg! Végül annak rendje és módja szerint összedőlt a torony, és a derék pap vízbe fulladt vala…

A Mennybe kerülvén aztán Isten színe előtt állva megkérdezte:

- Uram, hát imádkoztam hozzád, hittem Benned, és mégis hagytál megfulladni?! Miért nem segítettél??

- Fiam - szólt az ÚR – talán nem küldtem érted két csónakot, és az utolsó pillanatban még egy helikoptert is? De hát neked semmi sem volt elég jó…

Mi a lelkész hibája? Miért gondolkozott hibásan a gondviselésről? Mit várt?

Sokszor téves elképzeléseink vezetnek minket félre – ezért nem vesszük észre, mit tesz Isten az életünkben. A zsidó nép évszázadok óta várta a Messiást – de valahogy úgy, hogy majd idepottyan a földre, mint Thor, aztán meglóbálja a kalapácsát, és jól lezúzza a rómaiakat, felszabadítva Isten népét az elnyomó hatalomtól. Nem valószínű, hogy pólyás babaként istállóban született szabadítót vártak volna. De Isten nem a mi elképzelésünk szerint cselekszik! (7 lépés, hogy megtapasztald Isten vezetését)

Beszélgetős kérdések:

1. Mit tudnál tenni azért, hogy jobban észrevedd, amit Isten tesz?
2. Mi segítene észrevenni, hogy Ő gondot visel rád?
3. Te hogyan lehetsz gondviselés eszközévé?

Napi kihívás: Ma figyelj fel egy apró jó dologra, amit Isten adott – és mondd ki hangosan: „Köszönöm, Istenem!”

Megjelent: 2025. december 09.

„Mert ahova te mész, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg.” Ruth 1,16

Ez a csodás mondat egy fiatal nő szájából hangzott el, aki elveszítette férjét, és aki minden nehézség ellenére kitartóan anyósa mellett maradt. A lehetőség megvolt, hogy új életet kezdjen, de mégis úgy látta jónak, ha azzal marad, akinek szüksége van a szeretetre.

Ez tanulság lehet a mi számunkra is, hogy nem feltétlen kell új életet kezdeni ahhoz, hogy boldog, vidám, örömteli napokat éljünk át. Olykor olyan sok időt töltünk el a „Mi lett volna ha...?” kérdés megválaszolásával. Isten még a sivatagban is vizet fakasztott, és ugyan így képes mindent megadni a számunkra. Milyen csodás, hogy ma reggel a kegyelmes Isten ezt üzeni nekünk: "Mert ahova te mész, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg."

Lehet, hogy a szívünk az évek alatt egy kissé megkeményedett, mert jobban bízunk a látható dolgokban (étel, ital, pénz, puska, súgás), hogy általuk jobb életet élhetünk, DE leginkább Isten szeretetére van szükségünk. Ő nem marad el tőlünk, mindig ott lesz mellettünk, és ezt nem mondani kell, hanem elhinni!

Nehéz elhinni azt, hogy Isten nem marad el tőlünk? Emberileg keressük a kérdésekre a választ, hogy: Miért történik...... az életünkben? De ma reggel a kérdésekre kaptunk egy választ: "Istenünk harcol értünk!" (Neh 4:14).

A biblia örömhíre az, hogy nem mi harcolunk Istenért, hanem Isten harcol értünk.

"Érted. Igen, érted! Érted, akinek foltos a múltja. Érted, akinek ott van a céltábla a hátán. Érted, akinek a gyermeke veszélyben van. Érted, akinek fáj a háta, aki fizeti a hitelt, aki legszívesebben otthagyná a szörnyű munkahelyét… Harcol az egészségedért, a családodért, a hitedért és a biztonságodért. Úgy érzed, hogy összecsapnak a hullámok a fejed fölött? Kikészít a főnököd? Nem érted, hogy lehet ilyen gonosz a világ? Minden kétséget kizáróan nehéz időket élünk. De Isten harcol érted!" (Max Lucado)

--- Ez a Max Lucado idézet a felnőttekre van szabva… de a gyerekek életében is jelen van az érzés, hogy néha céltáblák lesznek, hogy meg kell felelniük a rájuk nehezedő elvárásoknak, hogy küzdenek a testvéreikkel, szüleikkel, hogy nehéz nekik a tanulás! Emeljük ki: Isten ott van velük, és harcol értük is ezekben a helyzetekben! (Van Erőm blog)

Beszélgetős kérdések:

1. Miben mutatta meg Ruth, hogy gondoskodó?
2. Mikor érzed úgy, hogy neked is szükséged van valaki támogatására?
3. Mit jelent neked az, hogy Isten „harcol érted”

Napi kihívás: Figyelj ma oda valakire, aki szomorú vagy magányos, és próbálj kedvesen mellé állni (egy szóval, gesztussal, mosollyal).

Megjelent: 2025. december 08.

Ha 1809-ben kézbe vettél volna egy napilapot, a következő szenzációs friss híreket olvashattad volna:

1. Napóleon, a francia császár leigázta a Habsburg birodalmat a wagrami csatában, hozzájuk csatolta Illíria tartományait és bekebelezte az egyházi államit Itáliában.

Az 1809-es év sok más szempontból is jelentős dátum a történelemben.

Franciaországban… ebben az évben született a francia Louis Braille, a vakok által használt egységes írásrendszer (Braille írás) megalkotója.

Németországban… megszületett Felix Mendelssohn, a híres német zeneszerző és karmester-

Angliában… megszületett William Gladstone, Anglia négyszeresen újraválasztott miniszterelnöke, a közoktatás intézményének szülőatyja. Szintén itt megszületett Afred Lord Tennyson, nagy Britannia koszorús költője. Megszületett Charles Darwin, a 19. század legbefolyásosabb természettudósa.

Amerikában… megszületett Edgar Ellen Poe, amerikai költő és novellista. Megszületett Oliver Wendel Holmes, orvos és író, akinek a mai műtéti technikák nagy részét köszönhetjük. Megszületett Abraham Lincoln, az Egyesült Államok 16. elnöke.

Ennek ellenére 1809-ben az év legfontosabbnak vélt eseménye továbbra is napóleon Ausztria felett aratott győzelme maradt. Mindenki csak erről beszélt. Ki az, aki még ma is emlékszik az 1809-es szenzációra? Szinte senki. Napóleon nagy hódításai ma már csak egyetlen filmkocka a történelem filmvásznán. Az a néhány gyermek viszont, akikről akkoriban még nem sokat tudhatott a világ, örökre átírta a történelem forgatókönyvét. (Wayne Rice: Fején a szöget 3., 255-257.o)

Ugyanígy Jézus születése is szinte észrevétlen maradt: csak néhány pásztor, néhány bölcs látta meg, hogy az Isten gondoskodása elérkezett a világba. Isten sokszor csendben munkálkodik, de Ő akkor is ott van, és gondot visel ránk!

Beszélgetős kérdések:

1. Miért nem figyelt fel a világ Jézus születésére?
2. Mit gondolsz, ma hol lehet észrevenni Isten gondoskodását?
3. Volt-e olyan, hogy valami kicsi dologban tapasztaltad meg, hogy Isten veled van?

Napi kihívás: Írj egy rövid listát (legalább 3 dolgot), amiért ma hálás vagy, mert Isten gondoskodott rólad!

Megjelent: 2025. december 05.

„Virrasszatok, mert nem tudjátok, melyik órában jön el a ti Uratok.” (Mt 24,42)

Az advent lényege a várakozás. De nem akármilyen várakozás: figyelmes szívvel, Jézusra hangoltan. Az ember sok mindenre figyel: karácsonyi vásárlásra, ajándékokra, dekorációra… de vajon figyelünk-e arra, AKI jön?

„Most egy pár percre lecsendesedünk. Nem kell semmi különöset csinálnod, csak engedd, hogy kicsit megnyugodj. Ebben segít a légzésünk. Figyelni fogunk önmagunkra, egymásra és Isten jelenlétére.”

1. Légzésre figyelés

• „Ülj le kényelmesen a székeden. Helyezd mindkét lábad a földre.
• Csukd be a szemed, ha szeretnéd, vagy nézz le a padodra.
• Vegyél egy mély levegőt… (vezesd: beszív… kifúj…).
• Figyeld, ahogy a levegő ki- és beáramlik. Nem kell erőltetni semmit.
• Most vegyél még három nyugodt, lassú levegőt… egy… kettő… három…”

2. Test ellazítása

• „Most figyeld meg, hogy a testedben van-e bárhol feszültség.
• Engedd, hogy a vállad leereszkedjen… a kezed lazán pihenjen…
• Ha szorítod az állkapcsod, lazíts rajta.
• Hagyd, hogy a tested megnyugodjon.”

3. Figyelj a szívedre

• „Most képzeld el, hogy a szívedben egy apró gyertya ég. Ez a gyertya Jézus szeretetét jelképezi.
• Advent idején egyre több gyertyát gyújtunk – most képzeld el, hogy benned is egyre fényesebben világít ez a kis láng.
• Figyelj a gyertyára. Nem lobog erősen, de nem is alszik ki. Nyugodt, tiszta fény.”

4. Figyelj másokra

• „Most gondolj valakire, aki melletted ül, vagy aki fontos számodra. Képzeld el, hogy az ő szívében is ott világít egy ilyen gyertya.
• Aztán képzeld el, hogy az egész teremben minden szívben ott ég egy kis fény.
• Isten mindenkit értékesnek tart, és mindenki számára világítani akar.”

5. Istenre figyelés

• „Most képzeld el, hogy Isten szeretete, mint egy nagy fény, körülölel bennünket.
• Az Ő fénye, jelenléte békét és biztonságot ad.
• Engedd, hogy betöltsön ez a szeretet.”

Lezárás – közös ima: „Most együtt imádkozzunk így: Jézus, segíts figyelni Rád, nyisd ki a szívemet, és töltsd meg szereteteddel. Ámen.”

Befejezés: „Most lassan nyisd ki a szemed, és térj vissza ide. Őrizd meg magadban a fényt, amit elképzeltél.”

Beszélgetős kérdések

• Mi az, ami leginkább elvonja a figyelmedet Jézusról az adventi időben?
• Mit jelent számodra figyelmesen várni Őt?
• Hogyan tudnád idén tudatosabban megélni a karácsony üzenetét?

Napi kihívás: Ma gyújts meg egy gyertyát este, ülj le mellé csendben 5 percre, és mondd ki Jézusnak: „Várlak!”

Megjelent: 2025. december 04.

„Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanezt cselekedjétek velük…” (Mt 7,12)

Jézus azt mondja, hogy amit szeretnétek, hogy veletek tegyenek, ti is tegyétek meg azt másokkal. Ne elégedjünk meg azzal, ha nekünk valami jó, ha mi kaptunk valamit, ha mi örülhetünk valaminek. Ezt mind azért kaptuk, hogy másoknak továbbadjuk.

Minden, amivel utadon találkozol, azt a célt szolgálja, hogy jobban szerethess! Indulj el az úton. Fogadj be mindent, ami jó, de azért, hogy odaadhasd. Azért szedsz virágot, hogy csokorba kösd. Azért kötsz csokrot, hogy a kedvesnek ajándékozd... mert a virág nem azért van, hogy elhervadjon kezeid között, hanem hogy örömet szerezzen, és így gyümölcsöt hozzon.

Egy fiatal lány mesélte el: „Egy alkalommal édesanyám kérte, hogy mosogassak el. Mindenfélével foglalkoztam, aztán el is felejtettem. Később, ahogy átmentem a konyhán, meglepődve láttam, hogy mosogat. Nem kérte számon, nem is figyelmeztetett, csak egyszerűen megtette helyettem. Legközelebb, amikor újra megkért valamire, már nem kellett kétszer szólnia. Cselekedete aranyfedezet volt arra nézve, hogy másodszorra már ne tartozzam az engedelmességgel!” Egy jó cselekedet mindig jó befektetés, aranyfedezet a másiknak!

Jézus arra hívott bennünket, hogy azt a szeretetet éljük meg ebben a világban, amit tőle kaptunk, és általa tapasztaltunk meg. Azért hallgatja meg a kéréseinket, hogy be tudjuk tölteni a feladatunkat ebben a világban. Nem az a feladatunk, hogy csupán jól érezzük magunkat, mint ahogy ezt sokszor szeretnénk, hanem hogy mindazt a sok ajándékot, amit kaptunk, továbbadjuk másoknak. Mint ahogy egy segélyszervezet munkásai sem arra szerződnek, hogy ami segélyszállítmányt kapnak, azt otthon bespájzolják, és így egy-egy délután ne kelljen elmenniük vásárolni. Hanem arra szerződnek, hogy minél több éhezőt megelégítsenek. Minél több szükségben levőnek segítsenek. Erre hívott el minket is az Úr. Nem azért, hogy saját magunkat ápolgassuk csupán, hanem azért, hogy megkeressük azokat, akiket Isten ránk bízott.

Itt sincsen semmifajta szűkítés. Az emberek kifejezés, mindenkit, minden jó és rossz embert, barátot és ellenséget, testvért és a véleményünkkel ellentétesen gondolkodót is magába foglal.

Ha azt hisszük, hogy könnyű szeretni, csalódni fogunk. Minden szeretet -- ha valódi -- egy nap keresztet hoz majd, mert a bűnbeesés óta szeretni annyi, mint késznek lenni arra, hogy keresztre feszítsük önmagunkat másokért.

Ha kapni akarsz, nem fogsz elérni semmit. Adnod kell.

Ha úgy adsz, hogy azt gondolod: így én is kapok majd, nem fogsz elnyerni semmit. Ellenszolgáltatás nélkül kell adnod.

Ha becsületesen adsz, anélkül, hogy várnál érte valamit, mindent megkapsz.

A legnehezebb a szeretetben a kockázat, a sötétbe ugrás! Éppen ezért gyakran meghátrálunk a valódi szeretet elől. Habozunk, és attól félünk, hogy nem kapunk semmit viszonzásul vissza!

A hamis szeretet -- az önzés, az önmagunkba zárkózás -- mindig csalódást okoz, a személyiség elszegényedéséhez vezet, mert megakadályozza a kibontakozást.

Az igazi szeretet mindig örömöt nyújt, mert az a személyiség kibontakozását és beteljesülését jelenti -- életet hoz. Légy figyelmes!

Beszélgetős kérdések:

1. Milyen érzés, amikor valaki észrevétlenül jót tesz veled?
2. Miért nehéz viszonzást nem várva adni?
3. Hogyan tudsz adventben önzetlenül szeretni?

Napi kihívás: Tegyél ma egy „láthatatlan jót” valakinek – olyat, amiért nem fog dicséretet mondani, de érzed, hogy a szeretet miatt tetted.

Megjelent: 2025. december 03.

¹Péter és János felment a templomba a délutáni imádkozás idejére, három órára.²Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit mindennap letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől.³Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük.⁴Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: Nézz ránk!⁵Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit.⁶Péter így szólt hozzá: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj!⁷És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája,⁸felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. ⁹Látta őt az egész nép, amint járkál, és dicséri az Istent.¹⁰Felismerték, hogy ő az, aki alamizsnáért szokott ülni a templom Ékes-kapujában. És félelemmel telve csodálkoztak azon, ami vele történt. (ApCsel 3,1–10)

Péter és János a Feltámadás és a Pünkösd csodája után először mennek a templomba. Bennük hatalmas változás történt. Megtapasztalták, hogy Jézus legyőzte a halált és él, aztán pedig betelnek Isten Lelkének az erejével. Korábban elbújtak volna egy zárt szobában, most meg jönnek, hogy bizonyságot tegyenek a hitükről és megváltozott életükről. Az evangélium hirdetése tovább folytatódik rajtuk keresztül.

Felmentek a templomba imádkozni, és észreveszik a koldust. Azon az úton, ahol Isten követségében járnak, pont ott ül. Lehet, hogy 2 hónappal ezelőtt is ott ült, de akkor nem vették észre ők sem, és nem is tudtak a Lélek által szólni hozzá. Most azonban ugyanúgy figyelnek rá, ahogy Jézus Krisztus tette korábban. Más indulat vezérli őket. Mindezek után a nép vezetői is felfigyelnek Péterre és Jánosra, és egyre több embernek tehetnek bizonyságot Jézus Krisztusról. Aki az Úr követője az hasonlít rá! Kire vagyunk figyelmesek a környezetünkben magunkon kívül? Istennek kedves, ha felfigyelünk arra, akinek szüksége van. Isten szerinti, ha mellé állunk, ha hozzá szólunk, ha segíteni akarunk neki. Nem belerúgni, nem gyötörni, bántani, kínozni, gonoszságot okozni kell a másiknak. Könnyű bántani, mert erősebb vagyok. Az Úr azonban figyelmesen a javát keresi a gyengének. Ezen a héten kivel lehetnénk sokkal figyelmesebbek?

(Somogyiné Ficsor Krisztina: Jellem ABC a Biblia alapján)

Beszélgetős kérdések:

1. Kik azok, akiket „észre sem veszel” a mindennapjaidban?
2. Mi változtatja meg Pétert és Jánost, hogy most figyelnek a koldusra?
3. Hogyan tudsz hasonlítani Jézus figyelmes szeretetére?

Napi kihívás: Ma keresd tudatosan a „láthatatlan embereket”: a takarítót, a portást, a bolti pénztárost. Mosolyogj rájuk, vagy szólj hozzájuk kedvesen!

Megjelent: 2025. december 02.

 „Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd! Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok!” (Péld 3, 27-28)

Úgy emlékszem arra a napra, mikor a kis bice-bóca először kocogott be az iskolánkba, mintha tegnap lett volna. Még csak ősz vége volt, de már porka havak szállingóztak a levegőben…

- Van mit ennem - sietett a bice-bóca a megnyugtatással. Belenyúlt a ruhája egyik feslésébe, és kimarkolt belőle néhány szem kökényt. Egy szem elgurul, Cintula azt mindjárt fölkapta és beleharapott. El is fintorította a száját, úgy, hogy a füléig ért.

- Tanító úr, kérem, ez nem jó - jelentette olyan komolyan, mintha csak parancsba kapta volna, hogy mondjon véleményt a kökényről.

- Jó az - mosolyodott el a bice-bóca -, csak sok legyen belőle. A rigók is szeretik.

„No, én nem szeretnék kökényt ebédelni” - gondoltam magamban délben, mikor a tejbetáska levesbe belemerítettem a kanalamat. S arra gondoltam akkor is, mikor elém tolták a lekváros buktát. Kivettem egyet a tálból, és belecsúsztattam a ködmönzsebbe, azzal hónom alá csaptam a könyveimet, és húzódtam kifelé az ajtón …

- Ezt teneked hoztam. Bukta.

- Tudom - mosolyodott el, és mindjárt bele is harapott. - Szeretem.

De aztán Tarán Laci is ott volt egy naranccsal. Egy másik fiú fügét hozott, a harmadik almát, a negyedik mákos kalácsot. Kisvártatva úgy be volt terítve mindenféle finomsággal az egész padka, akár egy cukrászbolt kirakata. A kis bice-bóca pedig zavartan kapkodott hol egyikhez, hol a másikhoz:

- Ez az enyém? Ez is az enyém? Mind az enyém? …

Azt hiszem, soha olyan jók nem voltunk az iskolában, mint azon a délutánon. Korán alkonyodott, s ahogy bepiroslottak az ablakon a napáldozati felhők, mintha az angyalok dobáltak volna odafentről piros rózsákat az egész osztályra. (Móra Ferenc: A kis bice-bóca (részlet))

Ifjúsági gyülekezetbe járó keresztyén fiatalok között megtalálható néhol az a szokás, hogy olyan karkötőt hordanak, amin három betű van: MTJ. Emlékeztető ez arra a kérdésre: „Mit tenne Jézus?” (WWJD – What Would Jesus Do?) Mit tenne Jézus abban a helyzetben, amelyben éppen vagyok? Csendes törekvés ez arra, hogy mindenütt figyeljünk Isten akaratára és keressük úgy a helyes, jó dolgokat, hogy emlékezetünkben tartjuk: Kihez is tartozunk. Advent a Krisztus-várás különösen hangsúlyozott időszaka. De Jézus Krisztust akkor várjuk jól, ha a tőle való jót akarjuk tenni minden élethelyzetben. Ha a tőle származó jót akarjuk megélni minden körülmények között. Ha róla akarunk vallást tenni, bárhol vagyunk, bármibe fogunk. S igen, ehhez érdemes kérdezni: MTJ. Mit tenne Jézus a helyzetemben?

Beszélgetős kérdések:

1. Mi volt a legszebb jócselekedet, amit valaki veled tett?
2. Neked ki jut eszedbe elsőként, akinek ma segíthetnél?
3. Mit tenne Jézus a te helyedben ma?

Napi kihívás: Válassz ki egy embert, akinek ma kifejezetten figyelmesen segítesz: egy apró ajándék, egy üzenet, vagy csak egy kedves szó is lehet.

Megjelent: 2025. december 01.

„Az első napon tartsatok szent összejövetelt. Ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát!” (4 Móz 28,20)

Valahol azt olvastam, hogy az ember ma már nem nagyon tud egyedül lenni. Csak úgy. Önmagával kettesben. Amióta megy ez a mobil őrület, azóta mindenhova visszük az infót magunkkal. Még oda, ahová a királyok is egyedül járnak, még oda is elkísér minket az információs kütyü. Megszoktuk, hogy nem kapcsoljuk ki, bármikor elolvassuk, bármikor felvesszük, mert kell a hír, mert aptudét (up to date=naprakész). Aztán, amikor meg nem egyedül kellene lenni, hanem közösségben, ott is csörög, jelez, „még ezt bepötyögöm…” szóval se egyedül, se társaságban, furcsa világ ez. Pedig a mi Istenünk a szétválasztásnak is az Istene, s ahogyan egykor elválasztotta a vizeket, vagy a nappalt és az éjszakát, úgy választja el az időt is, amit magunkra, egymásra, az ünnepre vagy éppen a munkára kell fordítanunk. Annyira jó lenne újra magunkénak tudni ezt az állapotot, amikor mindennek rendelt ideje van. Amikor összejövünk egymással, akkor egymásra figyelni, meghagyva ezzel magunknak és a másiknak a társaság szentségét, hiszen nem jó az embernek egyedül. Amikor tanulunk, akkor nem haverkodni, meg szórakozni (ránézek a facebookomra/instámra/youtube-ra), hanem belevetni magunkat a munka értékes és szent idejébe, amit lehet és kell az Isten dicsőségére végezni. Az ünnepben ünnepet megélni, a pillanat szentségét, amikor ideje van a találkozásnak, vagy éppen a magányban az önmagunkra találás lehetőségét látni. A lényeg: Mindennek van megfelelő ideje az életünkben, mint ahogyan rendje is kell legyen a dolgoknak, amit jó lenne nem felborítani! (http://tirekifi.hu/2018/11/kikapcs/)

Beszélgetős kérdések:

1. Te mennyire tudsz lelassítani? Könnyen kapcsolod ki a telefonod?
2. Van olyan pillanat a napodban, amikor tényleg csak egy dologra figyelsz?
3. Hogyan tudnád az adventet tudatosan elválasztani a „rohanós” hétköznapoktól?

Napi kihívás: Kapcsold ki ma egy órára a telefonodat, és szánd azt az időt csendes figyelemre: beszélgess valakivel, olvass Bibliát, vagy csak sétálj és figyeld Isten teremtett világát.

Megjelent: 2025. november 28.

„Mivel drágának tartalak és becsesnek, és mivel szeretlek…” (Ézs 43,4)

Az egész héten arról beszélgettünk, mi alapján gondoljuk magunkat értékesnek: a kinézetünk, a teljesítményünk, mások véleménye alapján… És újra meg újra oda jutottunk, hogy a legfontosabb: Isten szemében mindannyian értékesek vagyunk. Ő az, aki úgy szeret, ahogy vagyunk – nem a hibátlan teljesítményünkért, hanem egyszerűen azért, mert az övéi vagyunk.

Elcsendesedés – „Én az Úr szemében értékes vagyok”

Ülj le kényelmesen, hunyd be a szemed, és engedd, hogy a tested is megnyugodjon.

1. Légzés – Vegyél lassan mély levegőt… és fújd ki. Ismételd ezt háromszor, figyelve arra, ahogy a mellkasod emelkedik és süllyed. Érezd, ahogy a feszültség távozik belőled.
2. Test-csendesítés – Engedd el a vállaidat, lazítsd el a karjaidat, majd a lábaidat. Mondd magadban: „Itt vagyok. Elfogadom, hogy most Isten jelenlétében vagyok.”
3. Gondolat-fókusz – Ismételd lassan magadban: „Én értékes vagyok… mert Isten szeret.” Minden kilégzésnél engedd el a kételyeket és önvádat, minden belégzésnél fogadd el Isten szeretetét.
4. Képzeld el– Lásd magad előtt, hogy Isten átölel téged. Ő nem a teljesítményedre, nem a hibáidra figyel – csak rád, mint szeretett gyermekére.

Maradj így csendben egy percig, és engedd, hogy ez a szeretet átjárjon.

Beszélgetős kérdések

1. Hogyan változtatná meg az életedet, ha tényleg elhinnéd: Isten szemében mindig értékes vagy?
2. Mi az, ami gyakran elbizonytalanít az értékedben?
3. Hogyan tudnál te is emlékeztetni másokat arra, hogy értékesek?

Napi kihívás: Írj fel egy nevet – valakiét, akinek ma elmondod vagy kimutatod: „Fontos vagy nekem, értékes vagy!”

Megjelent: 2025. november 27.

„Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!” (Lukács 12:7)

Jézus a verebeket használta példaként arra, hogy megtanítsa, hogyan éljünk. Egy értéktelen veréb. „Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten. Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!” (Lukács 12:6-7). Krisztus földi életének idején nem árultak hamburgereket, de pálcára tűzött sült veréb kapható volt. Egy rézpénzért kettőt is lehetett belőle venni. Két rézpénzért viszont már öt verebet adtak, az árus az ötödiket ráadásnak adta. Egyetlen veréb ennyire értéktelen volt. Mire akart ezzel Krisztus rámutatni? Arra, hogy Isten szemében értékes vagy!

Volt már olyan, hogy úgy érezted, ha nem lennél, senkinek sem hiányoznál, mintha az életed semmit sem jelentene? Vagy éreztél már olyat, hogy kevesebb vagy a többiektől? Meglepődnél, ha tudnád, hogy milyen sok ember, még híresek vagy magas beosztásban lévők is küzdenek kisebbrendűségi érzéssel, és elégtelennek, alkalmatlannak érzik magukat… Amikor értéktelennek érzed magad, arra a következtetésre jutsz, hogy nyilván mások is annak tartanak, ezért félve közeledsz hozzájuk, vagy éppen támadóan, vagy sértődötten. Mi a megoldás? Ne feledd, hogy Isten szemében értékes vagy! Az ő szeretete nem utasít el, nála teljes elfogadás vár. Így jó összeköttetésed van! Magas helyen van barátod. Jézus azt mondta: „titeket… barátaimnak mondalak…” (János 15,15). Mindenki el fog fogadni? Nem. De ha önértékelésed Isten szeretetén és elfogadásán alapul, akkor szabadon élvezni tudod az életet.

Van egy nagyszerű jelenet az Oroszlánkirály c. filmben. Miután Mufasát, a királyt meggyilkolják, a trónt a fiának, Szimbának kellett volna elfoglalnia. De mivel felelősnek érzi magát apja haláláért, inkább elmenekül… egy este aztán egy látomásban apja szól hozzá…

• Szimba, elfelejtettél!
• Nem! Sosem tudnálak!
• Elfelejtetted ki is vagy valójában, ezért engem is elfelejtettél. Nézz mélyen önmagadba! Sokkal több vagy annál, mint amivé váltál. Foglald el a téged megillető helyet!
• Hogy mehetnék vissza? Nem az vagyok, aki voltam.
• Emlékezz arra, hogy ki vagy! Te az én fiam vagy! Tehát vérbeli király! Emlékezz rá, hogy ki vagy! Emlékezz… Emlékezz… Emlékezz….”

Mindannyian képesek vagyunk elfoglalni, vagy újra elfoglalni helyünket Isten rendjében. Váljatok azzá, akik valóban vagytok! A boldogságotok és azon képességetek, hogy egyensúlyt találjatok az életetekben, akkor fog bekövetkezni, amikor megtaláljátok, felismeritek és elfogadjátok valódi kiléteteket Mennyei Atyánk gyermekeként, majd pedig e tudás szerint kezdtek el élni.

Beszélgetős kérdések:

1. Volt már olyan, hogy értéktelennek érezted magad? Mi váltotta ezt ki?
2. Mit jelent számodra, hogy Jézus „barátomnak” nevez (Jn 15,15)?
3. Mit üzen neked Szimba története: „Emlékezz, ki vagy”?

Napi kihívás: Írd fel egy cetlire: „Értékes vagyok Isten szemében!” és tedd ki olyan helyre, ahol ma többször látod.

Megjelent: 2025. november 26.

„Örök szeretettel szeretlek, ezért terjesztettem ki rád irgalmamat.” (Jer 31,3)

Egy képzeletbeli levél Jézustól:

Szeretném elmondani neked, milyen nagyon szeretlek, hogy érdekel a sorsod, és szeretném, ha elbeszélgethetnénk. Ma reggel, amikor felébredtél a csodálatos napfényben, mely betöltötte szobád, ott voltam az ágyad mellett, reméltem, hogy azt mondod nekem: "JÓ REGGELT!"-, de nem tetted.

Azt gondoltam, talán túl korán van még és ezért nem vettél észre. Próbáltam felhívni figyelmedet, mikor az ablakodat kinyitottad sietve, friss levegővel csókoltam meg arcod. Rád árasztottam a virágok édes és illatos szelencéjét, a madarak csicsergésében szerelmi dalt énekeltem neked. Te elmentél mellettem, siettél.

Később figyeltelek, amikor a barátaid társaságában voltál, nagyon jól elbeszélgettetek. Ó, mennyire szerettem volna, ha velem is váltasz néhány szót, közelebb jöttem. Reméltem, hogy mondasz nekem valamit, de elmentél, és nem vettél észre.

Délután küldtem neked friss megelevenítő esőt, és rád mosolyogtam minden cseppjével. Kiáltottalak mennydörgő hangon hátha-hátha meghallasz. Azután festettem neked, egy csodálatos naplementét, majd minden csillagból rád tekintettem..., remélve, hogy meglátsz,és te is ezt teszed. De csalódtam..., most is!

Éjjel, amikor ágyban voltál, rád árasztottam a holdfényt, és ezzel emlékeztettelek arra, hogy nem felejtelek el. Reméltem, hogy most elalvás előtt beszélgethetünk, te egy szót sem szóltál hozzám. Ez nagyon fájt nekem. Mégis vigyázok rád, és remélem, hogy holnap észreveszed jelenlétem.

De mindennap így ment ez. Folytattam kinyilatkoztatásom, hogy majd barátul választasz.  Én úgy viselnék rád gondot, mint senki más. Szeretetem irántad mélyebb a tengernél, és magasabb az égnél.

Örök szeretettel szeretlek, ezért vagyok ilyen jó hozzád. Azt szeretném, hogy együtt járjunk, annyi mindent szeretnék veled közölni a TE javadért, kérlek, válaszolj Nekem: Jézus, aki nagyon szeret téged.

Gyakran érezzük úgy, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha teljesítünk. Pedig Jézus nem a jegyeink, a sporteredményeink vagy a kinézetünk miatt szeret minket. Ő akkor is szeret, amikor figyelmen kívül hagyjuk. Nem számít, hogy épp sikeresek vagy kudarcot vallók vagyunk, mert a szeretetét nem lehet kiérdemelni és nem lehet elveszíteni. „Az emberi kapcsolatokban sokszor a feltételes szeretetet éljük meg: szeretlek, ha… Jézus viszont azt mondja: szeretlek, PONT.” (Pál Ferenc) Az értékünk forrása tehát nem bennünk van, hanem Istenben, aki kimondja ránk: „Drágának és becsesnek tartalak.”

Beszélgetős kérdések

1. Volt már olyan, hogy úgy érezted, senki nem figyel rád? Hogyan hat rád, hogy Jézus mégis mindig figyel?
2. Mit üzen neked ez a „levél”?
3. Ha te írnál egy rövid választ Jézusnak, mit mondanál neki?

Napi kihívás: Írj ma egy rövid levelet vagy üzenetet valakinek (barátnak, családtagnak), amiben kifejezed, hogy értékes számodra!

Megjelent: 2025. november 25.

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1)

Létezik egy hihetetlenül bölcs afrikai törzsi szokás… amikor a törzsből valaki rosszat tesz a törzs egy másik tagjával, vagy fájdalmat okoz neki, akkor az illetőt kiállítják a falu közepére, és az egész törzs köré gyűlik. De ahelyett, hogy valami nyilvános büntetésben részesítenék, két napig folyamatosan sorolják neki mindazokat a jó dolgokat, amiket valaha is tett. Hogy miért?

Mert a törzs hisz abban, hogy minden egyes ember jónak születik, és szeretetre, békére és boldogságra vágyik. Csak néha, a mindezekre való törekvés közben hibákat vétünk. És mivel a rossz cselekedeteket segélykiáltásként értelmezik, a törzs összegyűlik a társukért, és segítenek neki újra megtalálni önmagát, a jó természetét. Emlékeztetik őt arra, hogy ki is valójában. És erre néha mindenkinek szüksége van!

A mi hitünk szerint nem születünk eredendően jónak, hiszen a bűn megrontotta, megtörte istenképűségünket! De a tényt, hogy Isten a maga képmására teremtett, hogy drágának, értékesnek és becsesnek tart bennünket, mégsem hangsúlyozzuk eléggé! Ha rosszat teszünk, nem elég a bűn súlya, még mi is lehúzzuk magunkat - ha bocsánatot is kapunk, nem tudjuk elfogadni, mert minden pillanatunkat beárnyékolja a gondolat, amit magunkra kényszerítünk. Mi lenne, ha kicsit Isten szemével kezdenénk látni magunkat? Mi lenne, ha elhinnénk, hogy Valaki csak olyanért adja a legdrágább kincsét, akit tényleg szeret! Ő nem azt nézi, hányszor hibázunk, hanem azt, hogy az Ő gyermekei vagyunk. „A szégyen gyökere az, hogy elhiszem: nem vagyok szerethető. Az egészséges önértékelés gyökere viszont az, hogy elhiszem: szerethető vagyok, úgy ahogy vagyok.” (Pál Ferenc)

Sokszor nehezebb magunkat elfogadni, mint másokat. Sean Covey így ír: „Csak azt tudod adni másoknak, amit önmagad felé is képes vagy megélni. Ha nem szereted magad, másokat sem tudsz igazán szeretni.” A probléma ott kezdődik, amikor én MAGAMAT nem fogadom el. Mert mi a szeretet? Feltétel nélküli elfogadás! Úgy érzem, nem vagyok szeretetreméltó, nem becsülöm magamat és nem érzem úgy, hogy értékes lennék. Hibáim olyan mértékben felnagyítódnak, hogy csak azokra tudok összpontosítani, és úgy érzem, aki „ilyen rossz” azt nem is lehet szeretni. Lényegében szerethetetlenségem alapmozzanata bennem keresendő. Én nem vagyok képes arra, hogy magamat elfogadjam olyannak, amilyen vagyok, hogy aztán ennek következtében elkezdhessek megváltozni olyanná, amilyen szeretnék lenni. Emlékeztessük egymást! Emlékeztessük az értékeire a másikat! És engedjük meg Istennek is, hogy azt gondolja rólunk, hogy ÉRTÉKES, DRÁGA és BECSES vagy a szemében!

Beszélgetős kérdések:

1. Volt már olyan, hogy valaki emlékeztetett téged arra, hogy jó vagy valamiben? Mit éreztél akkor?
2. Te hogyan tudnál másokat bátorítani az értékeikben?
3. Milyen érzés számodra azt hallani Istentől: „Enyém vagy, értékes vagy”?

Napi kihívás: Ma válassz ki valakit az osztályodból / baráti körödből, és mondd el neki egy tulajdonságát, ami miatt értékes a számodra! (Lehet apróság is: „Tetszik, hogy mindig tudsz mosolyogni”, „Szeretem, hogy figyelsz rám”.)

Megjelent: 2025. november 24.

„De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! … Mivel drágának tartalak és becsesnek, és mivel szeretlek, embereket adok helyetted, életedért cserébe nemzeteket.” (Ézs 43,1-4)

A Református Fiatalok Szövetségének téli konferenciára hívogató plakátján egy jól öltözött fiatalember látható. Mellette jobbra-balra feliratok, mintegy árcédulák jelzik az általa viselt holmik értékét. Pamut ing 9.800.- Zakó 14.000.- Kabát 21.000.- Cipő 12.500.- Fent, a feje mellett nem árcédula, hanem egy kérdés olvasható: Mennyit érek én? Remek plakát, és szépen rávilágít gyarlóságunkra, hogy hogyan árazzuk be egymást kinézet, vagy éppen életkor alapján. Képzeletben tegyünk mellé egy másik plakátot, amin egy lecsúszott hajléktalan látható. Az ő holmijait is beárazhatjuk: Kopott büdös kabát 1.500.- Szakadt tornacipő 500.- És ő is megkérdezi: Mennyit érek én?

Melyikük mennyire értékes? Mi alapján tartunk értékesnek egy embert? Ha döntenünk kellene, hogy egyikük életét megmenthetjük, melyiket választanánk? És mennyit érünk mi a saját szemünkben? Mitől függ értékességünk? Talán a hasznosságunktól, vagy éppen a családban vagy osztályban betöltött szerepünktől? Egyáltalán kinek van joga értékelni az életünket? És mit mond Isten Igéje az értékünkről?

Az érték kérdését mindannyian feltesszük magunknak. Van, aki a teljesítményében keresi: ha jól tanulok, ha ügyes vagyok, ha hasznosnak tartanak – akkor vagyok értékes. Mások a kapcsolataikban: ha szeret valaki, ha van barátom, ha elfogad a közösség – akkor érek valamit.

De mi történik, ha hibázunk, ha elbukunk, ha elveszítjük azt, amire eddig építettünk? Akkor kevesebbet érünk?

Isten mást mond: az értékünk nem azon múlik, mit csinálunk, mit érünk el, vagy mit gondolnak rólunk mások. Az értékünk azon múlik, hogy Kinek a kezében vagyunk.

Gondolj egy 10.000 forintosra. Ha szép, tiszta és új, akkor is 10.000 Ft. Ha összegyűröd, rátaposol, koszos lesz – akkor is 10.000 Ft marad. Nem veszít az értékéből. Te is ilyen vagy: ha hibázol, ha gyenge vagy, ha mások lenéznek – az értéked nem csökken. Mert Isten szemében mindig drága és szeretett gyermek maradsz.

Az ember egyik legmélyebb szükséglete, hogy értékesnek érezze magát. A baj ott kezdődik, amikor ezt mások visszajelzéseiből akarjuk kizárólag felépíteni. Ha viszont Isten szeretetében gyökerezünk, akkor nem kell állandóan bizonygatni, hogy érünk valamit.

Beszélgetős kérdések:

1. Te mitől érzed magad értékesnek?
2. Volt már, hogy kevesebbnek érezted magad másoknál? Miért?
3. Hogyan változik az önértékelésünk, ha elhisszük: Isten szerint „drágák és becsesek” vagyunk?

Napi kihívás: Írj fel ma három dolgot, ami miatt értékes vagy – nem a teljesítményed, hanem a személyed miatt. Este olvasd fel magadnak, és köszönd meg Istennek, hogy így szeret.

Megjelent: 2025. november 21.

„És kimenvén, keserves sírásra fakadt.” (Lk 22,62)

Péter háromszor megtagadta Jézust. Mégis ő lett az, akire Jézus később bízta az egyház vezetését. Miért? Mert a hite nem halt meg a bukás után sem – újat kezdett. Jézus nem a tökéletességét nézte, hanem a szívét. Az élő hit nem hibátlan, hanem mindig kész felállni. Jézus nem a tökéletességet keresi bennünk, hanem az élő szívet, amely újra és újra visszatér hozzá. Sean Covey így fogalmaz: „Nem az a kérdés, hányszor esel el, hanem hogy hányszor állsz fel.”

Elcsendesedés újrakezdéshez – vezetett gyakorlat:

Ülj le kényelmesen, hunyd le a szemed…

Vegyél egy mély levegőt, tartsd bent pár pillanatig… majd lassan fújd ki.

Érezd, ahogy a vállad ellazul, a tested megnyugszik.

Most képzeld el, hogy egy tengerparton állsz. Hallod a hullámok halk morajlását.

Reggel van. A nap első sugarai aranyszínűre festik a vizet.

Ezen a parton ott állt Péter is – pont azután, hogy háromszor megtagadta Jézust.

Tele volt szégyennel, bűntudattal, kudarccal.

Most gondolj egy olyan helyzetre, amikor te is elbuktál.

Amikor tudtad, hogy nem azt tetted, amit kellett volna.

Ne menekülj el előle – csak engedd, hogy feljöjjön benned.

Vegyél egy mély levegőt… és fújd ki lassan.

Most képzeld el, hogy Jézus ott áll melletted a parton.

Nem szigorúan néz rád, nem vádol.

A tekintete szeretetteljes.

Olyan, mint amikor valaki igazán ismer – és mégis szeret.

Hallod, ahogy megszólít: „Szeretsz engem?”

Engedd, hogy a szívedből válaszolj. Nem kell tökéletesnek lenned. Csak őszintének.

Most Jézus rád mosolyog, és ezt mondja:

„Akkor kezdjük újra. Veled vagyok. Nem hagylak el.”

Vegyél ismét egy mély levegőt… és fújd ki lassan.

Érezd, ahogy a szívedben felszabadul valami.

A kudarc már mögötted van. Az újrakezdés itt van előtted.

Maradj még egy pillanatra csendben, ebben a szeretetben.

Majd, amikor készen állsz, lassan nyisd ki a szemed.

Vidd magaddal a mai napra: Jézussal mindig újrakezdheted.

Ima:      „Uram, köszönöm, hogy nem a hibáimat nézed, hanem a szívemet.

Adj erőt, hogy minden bukás után újrakezdjem Veled. Ámen.”

Napi kihívás: Ma, ha hibázol valamiben – bármilyen apróságban –, ne maradj benne a bűntudatban! Állj meg, vegyél egy mély levegőt, és mondd: „Jézus, Veled újrakezdem.”

Megjelent: 2025. november 20.

„Amikor Dániel megtudta, hogy aláírták az írást, hazament. Felső szobájának ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé, és napjában háromszor térdre borult, imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is tette.” (Dán 6,11)

A király olyan rendeletet adott ki, hogy 30 napig senki sem imádkozhatott máshoz, csak hozzá. Aki megszegi, azt az oroszlánok vermébe vetik. Dániel tudta ezt, mégsem hagyta abba az imát. Hűséges maradt Istenhez, bármi lesz. És amikor az oroszlánok közé dobták, Isten megőrizte az életét. Tulajdonképpen e rendelet értelmében Dánielt halál fenyegette, ha imádkozik. Ő azonban nem hagyta abba. Az élő hit hűséges akkor is, amikor nehéz. Nem függ a körülményektől, hanem Istenhez ragaszkodik. „A hűség azt jelenti: nem a kedvemhez kötöm magam, hanem valakihez, akit szeretek. És ezért kitartok, akkor is, ha nem érzem, nem könnyű, nem látványos.” (Pál Ferenc) Ez az élő hit lényege: kitartani Isten mellett, bármi jöjjön.

Beszélgetős kérdések:

1. Mi az, ami téged meg szokott ingatni a hitedben?
2. Hogyan tudnál hűséges maradni Istenhez a hétköznapokban?

Napi kihívás: Ma szánj legalább 5 percet csendes imára – akkor is, ha nincs kedved, vagy más dolgok el akarnak vonni!

Megjelent: 2025. november 19.

„Dávid így felelt a filiszteusnak: Te karddal, dárdával és dzsavelinnel jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izrael seregei Istenének a nevében megyek ellened.” (1Sám 17,45)

Izráel serege remegett Góliát előtt. Senki sem mert kiállni ellene. A kis pásztorfiú, Dávid viszont hitt abban, hogy Isten nála is nagyobb. Egy parittyával és öt kaviccsal indult neki az óriásnak. Az emberek kinevették, de Dávid tudta: „Az Úr, aki megszabadított engem az oroszlán és a medve karmaiból, megszabadít engem ennek a filiszteusnak a kezéből is.” (1Sám 17,37) És Isten valóban győzelmet adott neki.

Dávid, a pásztorfiú, szembenézett Góliáttal. Nem azért, mert erősebb volt, hanem mert tudta: Isten nagyobb nála. Az élő hit nem nagyképű bátorság, hanem az a meggyőződés, hogy Isten ereje át tud vinni minden akadályon. Az élő hit bátorrá tesz. Nem azért, mert nincsenek félelmeink, hanem mert tudjuk: Isten velünk van. Sean Covey mondja: „A bátorság nem a félelem hiánya, hanem annak eldöntése, hogy valami fontosabb a félelemnél.” Dávidnak fontosabb volt Isten dicsősége, mint a félelme.

Sokszor mi is állunk „Góliátok” előtt – vizsga, konfliktus, csalódás, kudarc. A kérdés: saját erőből akarjuk legyőzni, vagy bízunk Isten erejében?

Beszélgetős kérdések:

1. Neked mi a „Góliátod” most?
2. Hogyan tudsz hittel szembenézni vele?

Napi kihívás: Írj fel egy félelmet, ami visszatart. Mondd ki imádságban: „Uram, rád bízom ezt a Góliátot!” – és ma tegyél egy apró lépést ellene.

Megjelent: 2025. november 18.

„Hit által hagyta ott Egyiptomot, nem félve a király haragjától, mert erős szívvel kitartott, mint aki látta a láthatatlant.” (Zsid 11,27)

Mózes élete nem volt könnyű. Feladata óriási volt: kivezetni Izráelt Egyiptomból. A fáraó többször nemet mondott, a nép panaszkodott, a pusztában sokszor lázadtak ellene. Mózesnek azonban volt egy titka: újra és újra Isten elé állt, imádkozott, és így bírta a terheket. Látta a „láthatatlant” – vagyis hitt abban, hogy Isten tényleg vele van. Szembeszállt a fáraóval, vezette a népet a pusztán át, és újra meg újra tapasztalta az emberek elégedetlenségét. Mégis kitartott, mert „látta a láthatatlant”: hitt abban, hogy Isten vele van.

 „A hit nem arról szól, hogy nincsenek kétségeink, hanem hogy akkor is megyünk tovább, amikor nehéz.” (Pál Ferenc) Az élő hit nem steril, nem hibátlan, hanem küzdelmes – de épp ezért valódi. Az élő hit nem arról szól, hogy mindig könnyű. Sokszor küzdelmes. Mózes is elfáradt, néha kétségbeesett, de soha nem adta fel. „A hűség és a kitartás nem érzés kérdése, hanem döntés.” (Pál Ferenc) Ha élő hitünk van, akkor a küzdelmek közepette is döntünk: nem adjuk fel, Istenre támaszkodunk.

Beszélgetős kérdések:

1. Te hogyan reagálsz, amikor mások nem értenek veled egyet, vagy kinevetnek a hited miatt?
2. Hol kellene most kitartanod Isten mellett?

Napi kihívás: Válassz ki ma egy olyan feladatot, amit már régóta halogatsz, mert nehéz. Tedd meg – és közben kérd Isten erejét!

Megjelent: 2025. november 17.

„Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni; és elindult, nem tudva, hová megy.” (Zsid 11,8)

Ábrahám már idős ember volt, amikor Isten megszólította: „Menj ki a földedről, a rokonságod közül, a te atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked.” (1Móz 12,1) Nem volt GPS, nem volt térkép, nem volt biztosíték arra, hogy jó lesz az út. Mégis elindult – mert bízott Istenben. Ez nem könnyű döntés volt! Gondolj bele: elhagyni mindent, ami biztonságot ad, és csak azért menni, mert Isten hív… Ez az élő hit! Ábrahám nem tudta pontosan, mi vár rá, de hitt abban, hogy Isten jót készít neki. Az élő hit sokszor nem azt jelenti, hogy minden világos előttünk, hanem hogy elindulunk akkor is, ha még nem látjuk a végét.: „Az élet nem arról szól, hogy mindig tudd, mi fog történni, hanem hogy merj lépni, amikor Isten hív.” (Sean Covey)

Az élő hit sokszor így működik: nem látjuk előre a teljes képet. Mint amikor bekötött szemmel vezetnek, és csak egy-egy lépést látsz előre. Ábrahám is így bízott Istenben. „A bizalom nem azt jelenti, hogy minden világos. Hanem azt, hogy tudom: akiben bízom, szeret engem.” (Pál Ferenc)

Beszélgetős kérdések:

1. Neked mi az a „biztonsági zónád”, amit nehéz elhagyni?
2. Miben kellene most Istennek engedelmeskedned, elindulnod?

Napi kihívás: Ma tégy meg egy apró lépést valami új felé, amit eddig halogattál – és közben mondd: „Istenem, Benned bízom!”

Megjelent: 2025. november 14.

„De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.” (9.)

Nem sok minden maradt meg a gyerekkori TV műsorokból, legalábbis azokból, amiket kifejezetten gyerekeknek csináltak. Ennek főleg az volt az oka, hogy vagy nem nagyon voltak ilyen műsorok, vagy mi nem nagyon néztünk TV-t. Persze aztán elég hamar megváltozott minden, akkor, amikor bejöttek a magyar klasszikusok (Pom-Pom, A nagy ho-ho-ho stb.) mellé az amerikai nagyágyúk.

Igaz közel 20 év csúsztatással, de mi is kaptunk azokból a mesékből, amiken annyi okos amerikai gyerek is felnőhetett. Egy mese különösen is megmaradt bennem, ami egy olyan kapitányról szólt, akit hozzám hasonló gyerekek keltettek életre a gyűrűikkel azért, hogy megmenthessék a Földet. Minden főszereplő gyereknek volt egy gyűrűje, s amikor már nem bírtak a gonoszokkal, akik csúnya környezetszennyezéssel akarták elpusztítani a Földet, egyesítették a gyűrűk erejét, és a Bolygó Kapitánya jött, látott és győzött. Búcsúzóul pedig mindig oda kiáltotta kis barátainak: Az erő a tiétek!, majd visszabújt a gyűrűkbe. Azt hiszem, akkor az fogott meg a leginkább, hogy egy átlagos kisgyerek is tehet valamit ezért a világért, s ha nem megy saját erőből, akkor jöhet a Kapitány.

Ma is aprócska gyermek vagyok csupán, aki néha gyermekien, néha gyermetegen, néha hiába, néha erőtlenül próbál tenni a világért, s a benne élőkért. Ma már nem a Captain Planet a hősöm, aki eljön ha segítség kell, hanem az a Krisztus, aki a legtökéletesebben bizonyítja, hogy ebben a világban az Isten ereje a mi erőtlenségünk által ér célhoz. Hiszen amikor mi kudarcot vallunk, Ő akkor mozgathat meg minden értünk és ezért a világért.

„Egy szombat reggel egy kisfiú a homokozójában játszott. Ott volt nála egy doboznyi autója és teherkocsija, a műanyag vedre és egy fényes, piros műanyag lapát. Ahogy utakat épített és alagutakat ásott a puha homokban, talált egy nagy követ a homokozó közepén. A fiúcska körül ásta a követ, és így sikerült kiszabadítania a homokból. Nem csekély vesződséggel nyomta-taszigálta a követ a lábával. (A fiúcska nagyon kicsi volt, a kő meg nagyon nagy.)

Amikor a homokozóláda falához ért a kővel, azt látta, hogy nem tudja átgurítani rajta. A kisfiú csak tolta, nyomta, és a lapáttal feszítve emelte, de valahányszor azt gondolta, hogy előbbre jutott, a kő megbillent, és visszaesett a homokozóba. A kisfiú morgott, küszködött, taszította, lökte, de csak annyit ért el, hogy a kő visszagurult, és meghorzsolta pufók ujjait. Végül csalódottságában sírva fakadt.

Közben édesapja a nappali ablakából követte az események alakulását.

Ahogy eleredtek a könnyek, egy óriási árnyék vetődött a homokozóban a sírdogáló kisfiúra.

A fiúcska édesapja volt az. Szelíden, de határozottan kérdezte:

- Fiam, miért nem vetettél be minden rendelkezésedre álló erőt?

A kisfiú megsemmisülten zokogta:

- De hát azt csináltam, apa, hát azt csináltam! Minden erőmet beleadtam!

- Nem fiam - helyesbített az apa kedvesen. - Nem adtad bele minden erődet. Nem kértél meg engem!

Azzal az édesapa lehajolt, megragadta a követ, és kirakta a homokozóból.”

Emlékezzetek a nagypénteki keresztre, a félig agyonvert és megfeszített férfire, a tökéletes erőtlenség mögött Isten hatalmas ereje célt ért és megváltoztatta ezt a világot.

(Forrás: http://tirekifi.hu/2018/04/captain-planet/)