Kiss Bálint Református Általános Iskola - Beiratkozás előzetes igényfelmérő, 2027/2028. tanév
„Ragaszkodj az intelemhez, ne térj el tőle, vigyázz rá, mert ez a te életed! (Példabeszédek 4,13)
„Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni, a másikat pedig szeretni, vagy az egyikhez ragaszkodik majd, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Máté 6, 24-25)
Nem tudom, most éppen hol tart a “Láthatatlan színház” projekt, de bennem annyira erős élményként maradt meg még egyetemista koromból, hogy ezt fel kell, hogy idézzem nektek. A történet egyszerű: bekötik a szemed, aztán belépsz a színház játékterébe, ahol te vagy a főszereplő, nem látsz, de mindent hallasz és érzékelsz, hiszen az egész színház erre épül, hogy ne láss, de használd minden más érzékszervedet. Vagy kézenfogva vezetnek, vagy egy kötél vezet végig színről színre, hallasz, érzékelsz, s engeded, hogy történjenek veled a dolgok, amit valaki megrendezett. A legemlékezetesebb szín az volt, amikor nem egy, hanem két zsineg vezetett előre, ezek párhuzamosan futottak mellettem, s egyszercsak elkezdtek tőlem távolodni, miközben egy hang a fülembe suttogta a bölcsességet: Senki sem szolgálhat egyszerre két Úrnak! Csak egyre suttogta, s a kötelek távolodtak, míg végül ott álltam, kitárt karral a döntés előtt, hogy ahhoz, hogy továbbmenjek, valamelyiket el kell, hogy engedjem. Senki sem szolgálhat két úrnak, senki sem sántikálhat kétfelé, mert akkor nem halad előre, csak áll, vakon és tétovázva, nem tudva mit engedjen el, vagy merre menjen. Őrjítő a vakságnak ez a csendje és pillanata, amikor nem tudod, hogy merre indulj el, de érzed, lassan dönteni kell, hogy melyik úr, hogy melyik Isten, hogy melyik irány. (Tirekifi)
Te melyik utat választod? Mi a te életed?
„Szerezz bölcsességet… szerezz értelmet!” (Példabeszédek 4,7)
Dr. Daniel Goleman pszichológus Érzelmi Intelligencia című könyvében arról beszél, hogy a siker elérésében az IQ csupán 20%-ban számít. Ahhoz, hogy meg tudd tartani az elért eredményeidet, vagy jobbakat szerezz, többre van szükség az intelligenciánál. Goleman több dolgot ajánl, ami segíthet sikeresnek lenni az iskolában:
1) Önbizalom. A magabiztos tanulók bíznak Istentől kapott képességeikben. Honnan szerezhetsz ilyen biztonságérzetet? Istentől! „Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni” (Zsoltárok 118:8 Károli). Az Istenbe vetett bizalom megadja azt a bizonyosságot, hogy: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13).
2) Kíváncsiság. „Szerezz bölcsességet, és minden szerzeményeden szerezz értelmet!” (Példabeszédek 4:7). A kíváncsiság az ellenállhatatlan tudásvágy, mely mind több dolgot szeretne megtanulni és megérteni. A kíváncsi embereket érdekli az, ami nem nyilvánvaló. A többiek feltételezik, hogy a megoldás nem létezik vagy túl nehéz, ezért feladják azon a ponton, ahol elkezdeniük kellene. Ám amikor mások azt mondják: „Ez messze meghaladja az én képességeimet”, a kíváncsi ember azt mondja: „Létezik válasz. Van jobb módszer. Csak még rá kell jönnünk valamire.” Minden tanár ilyen kíváncsi gyerekeket szeretne.
3) Döntésképesség. „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Timóteus 1:7). A félelem egy „lélek”, egy olyan hozzáállás, ami visszatart, lefagyaszt, rávesz, hogy feladd. Ez a lélek nem Istentől származik, tehát állj neki ellen! Ne félj kockázatot vállalni! Ha imádságban választ kaptál a kérdésre, merd elfogadni a következményekkel járó felelősséget!
(maiige)
„Mert az ÚRban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától.” (Példabeszédek 3,26)
- Milyen csapdák, buktatók vannak az életünkben?
A legnagyobb csapda: mindent a birtoklás, a cuccok lencséjén keresztül szemlélünk. Nincs semmi gond azzal, hogy vannak céljaink, és hogy örülünk annak, amink van. De az életünket nem építhetjük fel ezekre! A magabiztosságunknak a szívünkből kell fakadnia, az Istenbe vetett hitből, nem pedig kívülről, az általunk birtokolt dolgok mennyiségéből. Ismertem egyszer egy leányt, akinek szebb és drágább ruhatára volt, mint valaha is láttam. Ritkán vette fel ugyanazt a szerelést kétszer. Miután jobban megismertem, kezdtem csak rájönni, hogy a magabiztosságának nagy részét a ruháiból nyeri. Feltűnt nekem „liftező” pillantása is: amikor egy másik lánnyal beszélt, tetőtől talpig végigmérte, vajon annak a szerelése van-e annyira szép, mint az övé, és miután nyugtázta a helyzetet, sugárzott róla a felsőbbrendűségi érzés. Cuccközpontú volt, amivel nálam teljesen elvágta magát.
Olvastam egyszer egy remek mondást: Ha az vagyok, amim van. és egyszer mindenem elvész, akkor én ki leszek?
A másik csapda: a barátközpontúság! Nincs annál jobb, mint egy baráti társasághoz tartozni és nincs annál rosszabb, mint kívülállónak érezni magunkat. A barátok fontosak, de sose hagyd, hogy az életed középpontjává váljanak. Hogy miért? Mert időnként sunyik, képmutatóak és számítóak. Néha a hátad mögött beszélnek, vagy új kapcsolatokat alakítanak és téged elfelejtenek. Hullámzik a hangulatuk és odébbállnak.
Ha az identitásodat pusztán a barátokra, a népszerűségedre vagy a facebookos lájkok számára alapozod, megtörténhet, hogy úgy alakítod véleményedet, vagy a rólad alkotott képet, hogy az másoknak megfeleljen!
Az Úrban való bizalom, megőriz ezektől a csapdáktól, hiszen Isten úgy ismer, ahogy vagy, előtte nem kell tettetned magad. Istentől kaptál ajándékba mindent, amid van, így előtte nem kell felvágnod a cuccaiddal.
(Sean Covey: A kiemelkedően eredményes fiatalok 7 szokása)
A jó alvásnak rengeteg titka van – miket ismersz, mikről hallottál már te is? Szedjük össze ezeket: jó matrac, egészséges életmód, ne legyen túl meleg – ne legyen túl hideg, szellőztetés, gyerek: baba/tente kendő J, cumi; felnőtt: nyugtató …
Nézzük meg, mit mond a Biblia, mi a jó alvás feltétele?
Ige: „21Fiam, ne téveszd ezt szem elől, vigyázz arra, hogy okos és megfontolt légy! 22Ez élteti lelkedet, és ékesíti nyakadat. 23Utadon biztonságban jársz, és lábadat nem ütöd meg. 24Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol. 25Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök. 26Mert az ÚRban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától.” (Példabeszédek 3,21-26)
A jó alvás feltétele: Isten útján való járás! Az, hogy komolyan vesszük Isten útmutatását, hogy féljük az Urat. Milyen érdekes összefüggés, nem? Az hihetnénk, hogy az Istennel való kapcsolatunk csak a lelkünknek tesz jót, és közben kiderül, hogy a testnek is gyógyulás!! Testi, fizikai következményei is vannak az Istenbe vetett bizalomnak!
A Példabeszédek könyve szerint a bölcsesség útján ez kísér: „Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol.” (3.24). Nyugodtan alhat az, aki eddig csak aggódott és görcsölt, hogy mit tegyen, merjen-e elindulni, hiszen ennek végső terhe leszakadt róla, amikor magát az Úrra bízta. És békében fekhet le, akiben eddig csak az pörgött, hogy hogyan kerülje meg tekervényes utakon az akadályokat, aki eddig nem volt elég erős elengedni, és még éjjel is a harcait és küzdelmeit vívta azokkal, akik vagy amik akadályozták. Lefekhetsz este, és rábízhatod magad és ügyeid arra, aki akkor is cselekszik és munkálkodik, egyengeti ösvényeid, amikor te nem csinálsz semmit, nem kontrollálsz semmit. A jó alvás pedig szintén „gyógyulás a testnek és felüdülés a léleknek” – kell-e ezt különösen bizonygatni?
Egy kis érdekesség:
2013-ban jelent meg egy cikk a HVG internetes oldalán egy újabb brit kutatásról, ami az alvás és az egészség összefüggéseit vizsgálta. A kutatók 26 ember vérképét elemezték. Először egy héten át minden nap 10 órai alvás után vizsgálták, a második vizsgálat pedig egy olyan hét után következett, amikor minden nap 6 órát aludtak. „Az alvási idő részleges megvonása több mint 700 gén tevékenységét módosította” – írja a cikk szerzője, "Egészen drámai változásokat figyeltünk rengeteg és különböző gén működésében" – idézi a szerző a kutatás egyik professzorát. Majd így zárul a cikk: „A tudós elmondta, hogy az érintett területek közé tartozik az immunrendszer, illetve az, hogy az emberi test miként válaszol a sérülésekre és a stresszhatásokra. ’Világosan kiderült, hogy az alvás kritikus fontosságú a test megújulásában és funkcionális állapotának a fenntartásában... Ha nem tudjuk feltölteni a sejteket, illetve a régieket újakkal helyettesíteni, akkor a folyamat degeneratív betegségek kialakulásához vezet’ – fejtette ki a professzor.”
(http://hvg.hu/egeszseg/20130226_A_rossz_alvas_dramai_hatassal_van_rank)
„Ne forralj gonoszt felebarátod ellen, aki gyanútlanul él melletted!” (Példabeszédek 3,29)
Az ítélkezés csapdájába sokszor beleesünk mindannyian. Óvatosnak kell lennünk, amikor a másik tetteit vizsgáljuk! Mi történik, amikor ítélkezünk? A következő történettel szeretném szemléltetni:
A repülőtéren egy nő a beszállásra várva üldögélt, és újságot olvasott. Előtte egy repülőtéri büfében vett egy csomag kekszet, hogy majd a repülőn elfogyassza. A szeme sarkából meglátta, hogy a mellette ülő férfi egy kekszet majszol. Ahogy lenézett, észrevette, hogy a kekszes csomagja meg van bontva, és a férfi nyugodtan eszeget belőle.
A nő nem tudta elhinni, hogy annak a férfinak van képe megenni az ő kekszét. Hogy mentse, ami menthető, lassan kinyújtotta kezét a csomag felé, kivett egyet, és megette. Csodálkozva látta, hogy a férfi újra meg újra kekszért nyúl, és eszi. Egyre jobban bosszankodott, és egy kivételével kivette az összes kekszet a csomagból, és megette.
Ekkor a férfi kinyújtotta a kezét, és elvette az utolsó kekszet. Ám mielőtt megette volna, kettétörte, és a felét meghagyta a nőnek. Őt ez annyira felháborította, hogy megragadta az üres zacskót a fél keksszel, és begyömöszölte a táskájába.
Akkor vette észre döbbenten, hogy táskájában ott van a megbontatlan kekszes csomagja.
Mi a lényeg? Az elvárásaink, az észleléseink, sokszor pontatlanok. Ezért nem kellene olyan hamar véleményt formálni másokról, ezért nem kellene ítélkeznünk, sőt címkéznünk. Legyünk készek Isten bölcsességével szemlélni a körülöttünk történő dolgokat, és legyünk készek változtatni hozzáállásunkon, ha kiderül, hogy téves!
„Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd!” (Példabeszédek 3,27)
Alighogy véget ért a második világháború, Európa kezdte összerakosgatni a széthullott darabokat. Az óhaza romokban hevert. Szétdúlta a háború. Talán mind között a legszomorúbb látvány az volt, ahogy az éhező kis árvák kószáltak a háború sújtotta városok utcáin.
Egy fagyos reggelen egy katona visszafelé igyekezett a barakkjába. Ahogy terepjárójával befordult egy sarkon, észrevett egy kisfiút, aki egy zöldséges kirakata előtt állt, orrát az ablaküveghez nyomva.
Odabent a zöldséges éppen a dinnyéket pakolta. A éhes fiú némán bámulta, az orrát az ablakhoz szorítva, és tátott szájjal leste a zöldséges minden mozdulatát. A katona a járdaszegély mellé húzódott az autóval, megállt, és kiszállt.
-Kisfiú, szeretnél belőle? – kérdezte a katona.
-Ó, nagyon szeretnék, de nincs rá semmi pénzem, és nagyon éhes vagyok. – válaszolta a megszeppent kisfiú.
A katona bement a boltba, és megvette a legnagyobb, és legszebb dinnyét. Amint kiment egyből odaadta a kisfiúnak.
Ahogy a katona elindult a kocsija felé, érezte, hogy megrángatják a kabátját. Hátranézett, és hallotta, ahogy a gyerek halkan megkérdezi: -Te vagy Jézus? Az emberek megmentője?
Minden alkalommal, amikor szeretettel fordulsz mások felé, a kezed, Isten kezévé válik!
Hogyan tudsz jót tenni? Hogyan tudsz szeretettel fordulni mások felé? Tudsz-e jót tenni otthon anyával, apával, testvérrel? Lehetnek-e ők a rászorulók? Miért vagyunk mindannyian rászorulók?
„Utadon biztonságban jársz, és lábadat nem ütöd meg.” (Példabeszédek 3,23)
„Maga az Úr megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!” (5 Mózes 31,8)
Van úgy, hogy rád tör az aggódás? Ez mindannyiunkkal előfordul. Talán aggódtál már amiatt, hogyan sikerül a matekdolgozatod. Vagy, hogy miért viselkedik veled mostanában ilyen furcsán a legjobb barátod. Vagy, ha rossz fát tettél a tűzre, vajon mérgesek lesznek-e a szüleid.
A gondok jó része egyszerű beszélgetéssel megoldható. De mi van azokkal a helyzetekkel, melyekkel végképp nem tudsz megbirkózni? Például amikor tombol a vihar, és zeng az ég, vagy amikor beteg vagy. Arról nem is beszélve, hogy mennyi félelmetes eseményt láthatsz a híradóban. Az ember végigizgulhatja az egész életét!
De gondolj bele, szerinted Isten ezt akarja? Ő nem azért küldte Jézust, nem azért mentett meg téged, hogy magadra maradj a félelmeiddel. Jézus nem azért vállalta a keresztet, hogy aztán oda se figyeljen az imáidra. Az aggodalmaskodás semmit nem old meg – de Isten igen! Bízd rá minden félelmedet! Isten még az „angyalainak is megparancsolja, hogy vigyázzanak rád minden utadon” (Zsolt 91,11). Akkor minek aggódni?
Izgulsz valami miatt? Próbáld ki a következő módszert! A félelmeidet tedd bele egy képzeletbeli dobozba! Csukd be, kösd át egy erős madzaggal, és csomózd meg jól! Mondj el egy imát, és add át az aggodalmak dobozát Istennek! Aztán lazíts – és bízz benne, ő gondot visel rád!
(Max Lucado: Kegyelem itt és most)
„…megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” (Példabeszédek 3,12)
Az, hogy hogyan gondolkozunk magunkról, sokminden meghatározza. Az első dolog, ami hat ránk, az a szüleink énképe. Az, ahogyan ők viszonyulnak a világhoz és önmagukhoz. Ennek mintázata észrevétlenül mélyen belénk ivódik. S nagyon fontos megfogalmaznunk, hogy vajon milyennek látjuk magunkat a szüleink által nyújtott tükörben.
Ha a szüleinktől gyakran érkezik az a jelzés, hogy „úgysem tudod megcsinálni…” vagy „a többiek bezzeg…”, akkor ez egyfajta önbeteljesítő jóslatként kezd el működni bennünk.
A szülők, akár Pygmalion, szobrászkodnak az elhangzó jelzőkkel, majd a „szobor” életre kel a gyermek énképében. Beépülő automatikus gondolatként, belső hangként jelenik meg, s kihívásnak megélt helyzetekben működésbe lép.
Milyen visszajelzéseket kapunk tőlük? Mennyi elismerést, pozitív visszajelzést, hitet, bizalmat képességeinkben, személyünkben? Avagy ennek éppen az ellenkezőjét: leértékelést, negatív minősítést, gyakori kritizálást, bizalmatlanságot?
Hogyan jelenik ez meg benned? Hogyan hat rád a szüleiddel való kapcsolatod? És a véleményük?
„…megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” (Példabeszédek 3,12)
„Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!"
(5Mózes 5,16)
Gyakran a felnőttek azzal rombolják le a gyerekek önbecsülését és motivációját, amikor azt hitetjük el velük, hogy semmiért sem kell megdolgozniuk, mert „tartoznak” nekik vele. Egy történet szerint egy telefonos üzletkötő felhívott egy lakást, és ezt kérte a telefonban: „Azzal a személlyel szeretnék beszélni, aki a családi vásárlások során a végső döntést hozza”. A hölgy a telefonban így felelt: „Sajnálom, de az a személy még az óvodában van, csak órák múlva jön haza”. Aranyos sztori, de ha a valóságban is igaz, akkor már nem annyira kedves.
Hogyan tekintesz a szüleidre?
A szüleinket gyermekkorban általában nagyon idealizáltan látjuk. Ahogy közeledünk a kamaszkor felé, egyre inkább rálátunk a működésükre, és fogalmazunk meg mondatokat, amik bántóak lehetnek számukra, amiket kritikaként is megélhetnek.
A bennünk dolgozó érzések olyanok, mintha egy puttony lenne a hátunkon – néha kavicsokkal, néha nagyobb méretű kövekkel, esetleg sziklákkal – megpakolva. Sokszor épp ezek akadályozzák, hogy felfedezzük szárnyainkat. Ha szeretnénk ezeken a lehúzó súlyon könnyíteni, akkor a folyamat része a felismerés, a tudatosítás, amelynek egy szakasza csupán, az addig letagadott érzések kimondása, megélése.
Ugyanakkor ahhoz, hogy átalakuljon, megszelídüljön bennünk a kép, amit a szüleinkkel kapcsolatban gondolunk, vagy őrzünk, el kell tudnunk fogadni őket, így, ahogy vannak. Egy biztos, hogy nem ártani akarnak nekünk, de lehet, hogy néha ők is csak azt a mintát, szeretetet tudják átadni, amit ők is kaptak a szüleiktől. Éppen ezért ebben a kapcsolatban különösen is nagyon fontos szerepe van a tiszteletnek, hiszen ez teremti meg annak a lehetőségét, hogy az érzéseink megbeszélhetővé váljanak.
Pár kérdés a szüleidről…
- Milyen az értékrendjük a szüleidnek? Miről gondolják, hogy jó – és miről azt, hogy rossz?
- Hogyan beszélgetnek egymással? Hogyan beszélgetnek veletek?
- Hogyan oldják meg a konfliktusaikat, nézeteltéréseiket? (Egymással – veletek)
- Milyen szabályokat, tapasztalatokat próbálnak átadni nektek? Hogyan teszik ezt?
- Mi történik, ha nem az elképzeléseik szerint viselkedtek?
- Milyen szerintük a jó és a rossz gyermek?
- Hogyan próbálnak szabályozni titeket, hogyan tartják a kereteket veletek?
„Ne tartsd bölcsnek önmagad!” (Példabeszédek 3,7)
Egy évente megrendezett keresztyén konferencián egy apró nyelvbotlás következtében valaki így énekelte az egyik éneket: „Minden szerintem legyen Uram…” Sajnos nagyon sokunkra jellemző ez. Ki a világ közepe? Ki van az életem középpontjában? Én vagy Jézus?
Néha ez nagyon meglátszik abban, hogy sokan még több boldogságra, nagyobb kényelemre, nagyobb gazdagságra vágyunk, több tárgyat és élményt szeretnénk szerezni.
Az alázat nem az, hogy kevesebbnek gondoljuk magukat, hanem hogy kevesebbet gondolunk magunkra. A lényeg: elfogadjam, hogy nem én vagyok a világ közepe, hanem Isten! Ne tartsd bölcsnek önmagad! Ne legyél büszke! Ne a magad eszére támaszkodj! De mondhatod erre: Miért is ne? Természetesen a magabiztos ember sokkal vonzóbb manapság. A társadalmunk azt értékeli és azt jutalmazza, aki kiharcolja a magáét. Az igazi hős ravasz, ügyes, aki minden helyzetben feltalálja magát és minden bajból kivágja magát. Nem hátrál meg, ha céljai elérésében akadály hárul elé. És ehhez a kitartáshoz, ehhez a célirányos, elkötelezett előrejutáshoz elengedhetetlen, hogy meg legyen győződve arról, hogy jól teszi, amit elgondolt. Ha a fejébe vesz valamit, bármi áron, de eléri. Ezért sokan irigylik. Mivel azonban nem ritka, hogy céljai érdekében átlép másokon, sokan neheztelnek is rá. Légy óvatos! A siker könnyen elbizakodottá tehet! Téves (és veszélyes) képet mutat saját erődről, tudásodról, képességeidről! Légy bölcs, és ne tartsd bölcsnek önmagad!
Ezért: Vezess hála naplót! Pál azt írja: „Nem számít mi történik, mindig légy hálás” (1Thessz 5:18) Vezess egy hála-naplót. Minden este írj fel 5 olyan dolgot, ami aznap történt meg veled és hálás vagy érte. Ha folyamatosan kifejezed a háládat, megköszönöd Istennek ajándékait, megtöröd önző büszkeségedet.
- Miért vagy hálás a héten?
„Minden utadon őreá gondolj, akkor ő igazgatni fogja útjaidat!” (Példabeszédek 3,6b)
Sokan várják Istentől az áldást, anélkül, hogy bármit megtennének azért, hogy közelebb kerüljenek Istenhez. „Minden útadon őreá gondolj” azt jelenti, hogy „minden utadon ismerd meg őt”. Az Istennel való kapcsolatunk nem merül ki pusztán abban, hogy tiszteljük őt. Nem annyi csupán, hogy azt mondjuk, milyen szép dolgokat ír a Biblia. Minden utadon ismerd meg őt azt jelenti, hogy bármi történik veled, mindig Isten akaratát, célját keresed.
Oly sokszor előfordul, hogy vágyaink által hajtva azért imádkozunk, hogy ez vagy az, így és így teljesüljön. De biztos, hogy csak úgy lehetünk boldogok, ahogyan mi megtervezzük, elképzeljük?
– Olajra van szükségem – mondta egy szerzetes, és ültetett egy olajfacsemetét.
– Uram – imádkozott –, esőre van szüksége, hogy érzékeny gyökerei ihassanak és növekedjenek. Küldj gyenge záporokat!
És az Úr küldött gyenge záporokat.
– Uram – imádkozott a szerzetes –, a fámnak napsugárra van szüksége. Küldj napfényt, könyörgöm! És a nap ragyogott, bearanyozva a felhőket, melyekből esőcseppek hullottak.
– Most fagyot adj, Uram, mely megerősíti a fa szöveteit! – kiáltott a szerzetes. És íme, a kis fa ragyogott a fagyban, de estére elpusztult.
Ekkor egy másik szerzetes kereste fel, és elmondta az ő tapasztalatait:
– Én is ültettem egy kicsi fát, és amint látod, gyönyörűen fejlődik. Istenre bíztam a fámat. Ő alkotta, jobban tudja, mire van szüksége, mint egy magamfajta ember. Nem szabtam feltételeket. Nem határoztam meg módokat, és módszereket. "Uram, küldd azt, amire szüksége van – imádkoztam – esőt, napfényt, vihart vagy fagyot! Te alkottad, te tudod." (Laudetur Kiadó - Heti Lélekemelő)
Isten tudja, hogy van szükséged! Ezért bátran elmondhatod neki kéréseid! „Minden utadon őreá gondolj, akkor ő igazgatni fogja útjaidat!”
„Bízz az Úrban teljes szívedből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon Őreá gondolj, akkor ő igazgatni fogja útjaidat.” (Példabeszédek 3,5-6)
"Minden utadon gondolj rá és egyengetni fogja az ösvényeidet” – mondja az Ige. Az nem kérdés, hogy az „útjaink” és „ösvényeink”, azaz az életünk, a dolgaink, nem mindig úgy alakulnak, ahogy azt mi szeretnénk, vagy tervezzük. Van, amikor sokkal jobb lesz, mint amit várunk; van, amikor számottevően rosszabb; és van, amikor se nem jobb, se nem rosszabb, csak egészen más, mint amit elképzeltünk. A legtöbben valamit tervezünk, valamit megálmodunk, és ezek egy része megvalósul, egy másik része nem, vagy nem úgy valósul meg, ahogy mi vártuk. Ez olyan tény, amivel nehéz vitatkozni. A Példabeszédek bölcse a következőképpen látja ezt: „Az embernek az értelme terveli ki az útját, de az Úr irányítja a járását.” (16.9) Egy másik helyen: „Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tanácsa valósul meg.” (19.21) Azaz azt a tényt, hogy a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy tervezzük, ő nem a véletlennek tudja be, nem is az emberi akarat vagy képesség hiányosságának, hanem Isten vezetésének. Ahogy a közmondás tartja: ember tervez, Isten végez.
Egy öreg embernek volt egy csodálatos fehér lova, hiába kínáltak bármennyi pénzt érte nem adta.
Egy nap azonban a ló eltűnt. Az üres istálló előtt összegyűlt szomszédok így siránkoztak:
– Biztosan ellopták! Milyen borzalmas! Micsoda balszerencse!
De a gazda csak ennyit mondott:
– A ló nincs az istállóban. Ki tudja, ez jószerencse vagy balszerencse?
Egy héttel később visszatért a fehér ló, és magával hozott öt vadkancát is. A falubeliek így örvendeztek:
– Igazad volt, nem szerencsétlenség, hanem csodálatos szerencse!
– Mondjuk csak azt, hogy a fehér ló visszajött. Ki tudja, ez jószerencse vagy balszerencse?
Másnap a gazda fia elkezdte betörni a vadlovakat. Az egyik levetette magáról és összetaposta, a fiú a lábát törte. A falubeliek ismét eljöttek, hogy siránkozzanak:
– Ezek a lovak tényleg mégsem hoztak neked szerencsét. Nem nyomorékká tették az egyetlen fiadat! Ki segít most neked öreg napjaidban? Micsoda balszerencse!
– A fiam lehet, hogy nem tudja többé használni a lábát. Ki tudja, ez jószerencse vagy balszerencse?
Nem sokkal később kitört a háború. A katonaság minden gazdaságot végigjárt, hogy a fiatalembereket elvigye harcolni. A gazda törött lábú fiát nem tudták semmire sem használni, így otthon hagyták. A szomszédok ismét csak irigykedtek:
– Micsoda szerencse, hogy a Te fiad nem tud járni, így legalább melletted marad, míg a mi fiaink mennek a halálba.
De az öreg ismét csak annyit mondott visszafogottan:
– Jószerencse, balszerencse? Ki tudhatja előre?
Mit tesz a bizalom? Elfogadja ezt a tényt, sőt, nemcsak elfogadja, hanem belesimul abba, ahogy Isten adja a dolgokat, annak alapján, hogy ő még nálam is jobban tudja, hogy mi a jó. Erre hív a mai Ige is: „Minden utadon gondolj rá és egyengetni fogja az ösvényeidet.” Azaz az a tény, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretném, elvezethet arra a bizonyosságra, hogy Isten egyengeti az útjaim, és eljuttathat oda, hogy én ennek átadjam magam, azaz rábízzam magam. A bölcs szerint egy személyes, valóságos és szerető Isten van jelen minden bennünket érő esemény mögött.
forrás: gref.hu
„Bízz az Úrban teljes szívedből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon Őreá gondolj, akkor ő igazgatni fogja útjaidat.” (Példabeszédek 3,5-6)
A mai nap a bizalom ellentétéről, a félelem a szorongás jellemzőiről szeretném, ha beszélgetnénk.
Amikor félünk valamitől, vagy úgy is mondhatnám, hogy szorongunk, a következőket tapasztalhatjuk:
- Testi érzetek
- gyors szívverés, nyugtalanság, kábaság
- izmok megfeszülése, fejfájás
- hasfájás hasgörcsök
- Szokatlan módon látunk és gondolunk dolgokat
- csak a dolgok veszélyes oldalára fókuszálunk
- azon jár az eszünk, hogy rossz dolgok történhetnek
- A szorongást keltő gondolatok gyakran fogalmazódnak meg olyan formában, hogy „mi lesz ha…?”
- Bizonyos viselkedésmintákat követünk
- megpróbálunk elmenekülni a probléma elől.
- elkerüljük a rettegést kiváltó helyzetet
- védelmet keresünk
A szorongás néha a barátunk, hiszen olyan, mint egy beépített riasztó, ami figyelmeztet a nehéz vagy veszélyes helyzetekre – ugyanakkor gyakran az ellenségünk, ha gyakran és nagyon erősen jelentkezik.
Mint az autó riasztója: ha jól működik, csak akkor riaszt, ha egy tolvaj el akarja lopni az autót. De ha a riasztó elromlik: bármikor beindulhat (akár egy széllökésre is).
Embereknél is előfordulhat, hogy a szorongás riasztójának elromlik az érzékelője, és ok nélkül beindul – aminek következtében olyan helyzetekben is megijedünk, amikor nincs mitől félni!
Miért romlik el a riasztónk érzékelője? És hogyan hozhatjuk helyre?
Hogyan segít mindaz, amit a reggeli áhítatokon tanultál eddig, a félelmeiddel szemben?
(Eduardo L. Bunge, Javier Mandil, Andrés J. Consoli, Martín Gomar: Kognitív visellkedésterápia szorongó és depressziós gyermekeknek és serdülőknek)
kép: freepik
„Bízzál az Úrban…” (Példabeszédek 3,5)
Mit jelent a bizalom? Miért bízunk meg egymásban? Miből tudod, hogy a másik megbízható vagy sem? Mit jelent az Úrban való bizalom? (Segít a történet is)
Egy János nevezetű ember egy nap egy meredek sziklafal tetején sétált, s egyszer csak túl közel került a pereméhez, és lezuhant. Zuhanás közben elkapott egy kiálló faágat, és azon lógott. Ahogy lenézett, iszonyattal látta, hogy még több mint háromszáz méteren át meredeken lejt a sziklafal. Tudta, hogy nem csünghet egy ágon a végtelenségig, de semmi lehetőség nem mutatkozott arra, hogy fel tudjon mászni a meredek falon.
Elkezdett hát segítségért kiáltani, remélve, hogy egy arra járó meghallja, és leereszt egy kötelet vagy valami mást.
- Segítség! Segítség! Van ott fenn valaki? Segítség!
Órákon át hiába kiabált, senki nem hallotta meg. Már ott tartott, hogy feladja, amikor meghallott egy hangot:
- János! János, hallasz engem?
- Igen! Igen, hallak! Itt vagyok, lent!
- Látlak, János. Nincs semmi baj?
- Nincs, de... ki vagy te, és hol vagy?
- Én az Úr vagyok, János. Én mindenütt ott vagyok!
- Az Úr? Úgy érted, Isten?
- Igen, Én vagyok.
- Istenem, kérlek, segíts rajtam! Megígérem, hogy ha segítesz innen lejutni, többé soha nem vétkezem. Nagyon jó ember leszek. Életem hátralévő részében Téged foglak szolgálni!
- Lassabban az ígéretekkel, János! Előbb hadd szedjelek le onnan, aztán majd beszélgetünk!
- Nos, a következőt kérem tőled. Nagyon figyelj!
- Bármit megteszek, Uram, csak mondd meg, hogy mit tegyek!
- Rendben! Engedd el az ágat!
- Micsoda?!
- Azt mondtam, engedd el az ágat! Csak bízzál bennem! Rajta!
Hosszú csend lett. Végül elkiáltotta magát János:
- SEGÍTSÉG! SEGÍTSÉG! VAN ODAFENN VALAKI MÁS???
Érezted-e már magad úgy, mint János? Azt mondjuk, hogy meg akarjuk tudni az Úr akaratát, de amikor megtudjuk, nem tudunk mit kezdeni vele. Túl ijesztőnek tűnik, túl nehéznek. Úgy határozunk, hogy valami más megoldás után nézünk.
Tanulj meg az Úrban bízni teljes szívedből. Ahelyett, hogy a magad módján, a magad elképzelése szerint csinálnád a dolgaidat, nézz az Úrra, és engedd hogy ő mutassa meg, mit kell tenned. A tanítványság egyszerűen annyit jelent, hogy bízunk Istenben - bízunk abban, hogy Ő tudja, mi a legjobb számunkra.
„Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél.” (Példabeszédek 3,4)
Isten meg tudja mutatni neked jóindulatát a legszokatlanabb helyzetekben, sőt olyan emberek által is, akikről ezt teljesen valószínűtlennek tartanád. József útja Egyiptom kormányzóságáig igazságtalan vádakon és börtönbe vettetésen át vezetett. Eléggé esélytelennek tűnik, hogy egy elítélt bűnözőből a következő miniszterelnök legyen – hacsak nem Isten írja a történetet, mint ahogy Józsefnél is. „Megharagudott azért a fáraó a két főemberre, a főpohárnokra és a fősütőmesterre. Őrizetbe vétette őket a testőrparancsnok házában, abban a börtönben, ahol Józsefet fogva tartották.” (1Mózes 40,2-3). Amíg a börtönben voltak, József megfejtette mindkét ember álmát, és mindkét esetben megtörtént az, amit mondott. Így vált ismertté József tehetsége. Később a fáraót rossz álom kínozta, amelyet senki sem tudott megfejteni, de a főpohárnok emlékezett Józsefre, és beszélt róla a fáraónak. Ekkor József megfejtette a fáraó álmát, segített felkészülni az éhínség hét esztendejére, a fáraó pedig ezt azzal jutalmazta, hogy Józsefet tette maga után második emberré az országban. Végül József álma mégis valóra vált. Figyeld meg, kiket használt ennek érdekében Isten: egy péket, és egy pohárnokot. Lelki értelemben szólva: Isten fel tud használni pékeket arra, hogy megáldjon, mert ők tudják, milyen hozzávalókra van szükség a sütemény készítéséhez. Használnak hozzá sok mindent, például sót, lisztet, sütőport, mely külön-külön talán nem finom, de a végeredmény nagyon is ízletes. Isten tud használni pohárnokokat, mert ők tudják, hogyan kell valamit éppen idejében kinyitni. Érted már a lényeget? Tartsd nyitva elméd, maradj érzékeny Istenre, mert ő a legszokatlanabb helyzetekben és a legvalószínűtlenebb embereken keresztül is meg fogja mutatni jóindulatát.
Forrás: maiige
„Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél.” (Példabeszédek 3,4)
Isten jóindulatának munkálkodását láthatjuk, ha megvizsgáljuk József életét. „De Izráel [Jákób] Józsefet minden fiánál jobban szerette… tarka ruhát csináltatott neki. Amikor testvérei látták, hogy apjuk jobban szereti őt minden testvérénél… meggyűlölték… Egyszer József álmot álmodott, elmondta testvéreinek, és emiatt még jobban meggyűlölték” (1Mózes 37,3-5). Figyelj meg két dolgot ebben a történetben!
Először: Isten jóindulata ajándék, nem jutalom; nem azért jár, mert jobb vagy a többieknél. Soha ne mentegetőzz azért, mert Isten áldásai szemmel láthatók életedben, de ne is tekintsd őket a felsőbbrendűség jelvényének. Pál megkérdezi: „Mid van, amit nem kaptál?” (1Korinthus 4,7). A válasz: semmi! Tartsd ezt észben, és élj hálás életet!
Másodszor: Isten jótetszése szerint járni nagy bölcsességet igényel. József testvérei ezt mondták: „Nézzétek, ott jön az álomlátó! Gyertek, öljük meg… Majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból!” (1Mózes 37,18-20). Nagy hiba megosztani az álmaidat azokkal, akik nem képesek értékelni. A szemed előtt talán örülni fognak veled, de titokban neheztelni fognak rád. A tékozló fiú bátyját nem zaklatta fel, hogy öccse éhezett messze idegenben egy disznóvályú mellett. Ő azzal nem tudott megbirkózni, amikor ünnepelték a hazatérőt. Saul király örült, amikor Dávid legyőzte Góliátot. De nem tudta kezelni, amikor az emberek azt mondták: „Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert!” (1Sámuel 18,7). Jézus erős szavakkal illette ezt a magatartást: „Ne dobjátok gyöngyeiteket a disznók elé…” (Máté 7,6 NKJV). Légy hát bölcs, és csak akkor szólj, ha eljött az ideje, Isten tetszését keresd, és akkor jóindulatában fogod élni az életed.
Forrás: maiige
„Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél.” (Példabeszédek 3,4)
Ahhoz, hogy el tudd végezni az Istentől rád bízott feladatot, szükséged van Isten jóindulatára!
- Hogyan jutott el József az egyszerű fogolytól a börtönparancsnok-helyettesi posztig? „…az Úr Józseffel volt… és kedveltté tette a börtönparancsnok előtt… az Úr Józseffel volt, és eredményessé tette az Úr, amihez hozzáfogott” (1Mózes 39,21-23).
- Miért választott Ahasvérós király egy Eszter nevű zsidó rabszolgalányt, és tette őt királynévá? Mert Eszter „… minden leánynál jobban megnyerte tetszését és szeretetét. Ezért az ő fejére tette a királyi koronát, és királynévá tette…” (Eszter 2,17).
- Hogyan lett Sámuelből, a templomszolgából egy nemzet prófétája? „…Sámuel pedig folytonosan növekedék, és kedves volt mind az Úr, mind az emberek előtt” (1Sámuel 2,26 Károli).
Mi volt ezekben a kiváltságos emberekben a közös vonás?
- Először, hogy megtették a tőlük telhető legtöbbet. Kitűntek azzal a tehetséggel, amit Istentől kaptak, és amikor eljött az ideje, Isten előléptette őket.
- Másodszor: mások érdekeit helyezték előtérbe. Dávid szolgálta Saul királyt, pedig ő kegyetlen főnök volt. Ruth dolgozott azért, hogy özvegy anyósát eltarthassa, míg Naomi másik menye, Orpá csak saját magára gondolt.
- Harmadszor, tanítható lelkületük volt, és keresték a vezetést, útmutatást. Isten úgy válaszolt Ruth kívánságára, hogy a legmegfelelőbb tanítót, Naomit adta mellé, és Boázt, a legjobb főnököt, és azt is elintézte, hogy épp a megfelelő mezőre menjen (Ruth 2,2-3).
Isten jótetszése által összeköttetésbe kerülsz a megfelelő emberekkel, és ez juttat el a megfelelő helyre is. Amikor azon a területen dolgozol, amit Isten választott számodra, akkor áldásokat fogsz nyerni. Nem, nem fogsz mentesülni a megpróbáltatásoktól, de sikeres leszel abban, amire elhívást kaptál.
Forrás: maiige
„Te azért járj a jók útján, és ügyelj az igazak ösvényeire!” (Példabeszédek 2,20)
Kik a jók és kik a rosszak számodra? Hogy értelmezed ezeket a szavakat? Hogyan tudsz a jók útján járni? Mit kell ehhez tenned (legyen ez minél konkrétabb)? Milyen érzések vannak benned, ha jót teszel? Milyen érzések vannak benned, ha valamit elrontottál, ha a rossz oldalra kerültél? Mi az, ami segít jónak lenni?
Ma nagyon nehéz gyermeknek lenni! Nagyon nehéz kamaszként megélni az elfogadást, a közösséghez tartozást, aminek viszont sokszor nagyon nagy ára is van. A csoportnyomás ereje elképesztő mértékű! S ezt többféle érzés (vagy ahogy pár napja hallottuk, többféle gondolat) működteti. A szégyentől való megmenekülés, vagy az, hogy ne váljunk bántalmazottá a közösségben, (csak mert valamit másképp gondolunk), ennek ereje hatalmas méreteket öltött napjainkban. Az, aki mellett nincs senki, könnyen válik célponttá – ezért inkább sok olyan viccen is nevetünk, ami inkább bántó, mint vicces. Sok olyan ruhát sírunk ki otthon magunknak, amire nem nekünk, hanem a társainknak van szüksége – s ha ezeket hordjuk, addig nem vagyunk célpontok. Sok olyan szokást veszünk fel, ami mögött meg tudunk bújni – ha úgy beszélünk, ha úgy gondolkozunk, mint a valami miatt vezérré vált személyek, akkor nyugalom lesz körülöttünk. Nagyon nehéz ma a jók útján járni, mert a világ, amiben élünk, nem mindig jó! Sokan mondjátok is: nem éri meg! Isten Igéje azonban mégis erre bátorít! Bármi is történik, „te azért járj a jók útján!” Isten személye nem változik. Ő ma is stabil viszonyítási pont! Ő nem változik! Ő tegnap, ma és holnap is ugyanaz lesz.
Te melyik úton szeretnél járni? Mit jelent a számodra Istent követni? Hogyan segít a hited a választásaidban? Hogyan tudsz jó maradni az iskolaudvaron/az osztályban/az edzésen/otthon?
„Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged. Megment a helytelen úttól, és az álnokul beszélő embertől.” (Példabeszédek 2,11-12)
Szoktál-e másokról beszélni/pletykálni? Milyen jellegű információkat mondasz el másoknak? Milyen jellegű hír kelti fel az érdeklődésedet? Mennyire jársz utána, annak, amit a másikról hallottál? Miért adod tovább?
Az ókori Görögországban Szókratészt nagy becsben tartották tudása miatt. Egy nap egy ismerősével futott össze az utcán, aki azt mondta:
- Szókratész, akarod tudni, hogy mit hallottam a legjobb barátodról?
- Várj egy pillanatot! - válaszolt Szókratész. - Mielőtt bármit mondanál, szeretném ha megfelelnél három kérdésre. Ezt hívják a tripla szűrőnek. Az első szűrő az Igazság. Teljesen megbizonyosodtál arról, hogy amit mondani akarsz, az igaz?
- Nem. - Válaszolta az ember. - Éppenséggel csak hallottam róla, és...
- Rendben, szóval nem igazán vagy biztos benne, hogy igaz-e vagy nem. Most próbáljuk meg a második szűrőt, a Jóság szűrőjét: az, amit mondani akarsz a barátomról, valami jó dolog?
- Nem! Épp ellenkezőleg...
- Szóval - folytatta Szókratész - valami rosszat akarsz mondani róla, de nem vagy benne biztos, hogy igaz. Semmi baj, a harmadik szűrő még vissza van: a Hasznosság. Amit mondani akarsz a barátomról, az hasznos lesz nekem?
- Nem igazán.
- Nos - vonta le a következtetést Szókratész - ha mondani akarsz nekem valamit, ami nem igaz, nem jó és nem is hasznos, egyáltalán miért mondanád el?
Érdemes átgondolni nekünk is ezeket az alapelveket, mielőtt bárkiről, bármit elmondunk!
Kép forrása: Oszt6od
„Megfontoltság őrködik feletted…” (Példabeszédek 2,11)
Mindannyiunkkal megesett már, hogy rosszat mondtunk, rosszkor, rossz hallgatóságnak, és a végén nagyon bántuk.
Egy lelkész nyugdíjba vonulására díszvacsorát rendeztek, és egy helyi politikust kértek fel arra, hogy beszédet mondjon. A politikus késett, ezért a lelkész úgy döntött, hogy ő is szól néhány szót:
- Amikor 25 éve idejöttem, azt gondoltam, hogy ez egy rettenetes gyülekezet. Az első ember, akivel találkoztam, azt mondta, hogy lopott, hazudott, sikkasztott, házasságon kívüli viszonyt folytatott és kábítószerrel is élt. Megdöbbentem. Aztán rájöttem, hogy nem mindenki ilyen; ez a gyülekezet tele van jó emberekkel.
Ekkor megérkezett a politikus is, és elkezdte beszédét:
- Sosem felejtem el azt a napot, amikor a lelkész úr megérkezett, és engem ért a megtiszteltetés, hogy a gyülekezet tagjai közül elsőként találkozhattam és beszéltem vele. …
Vigyázz, kinek, mit mondasz, mert a meggondolatlan beszéd, nagy károkat okozhat.
- Kerültél már kellemetlen helyzetbe a szavaid miatt?
- Te beszéltél már így ki valakit? Esetleg vissza is hallottad, mit mondtál?
- Milyen károkat okoz az osztályközösségben a meggondolatlan beszéd?
Lehet, hogy pillanatnyilag jól esik kibeszélni mások problémáit és kudarcait, de előre megjósolható, hogy ennek később rossz hatása lesz kapcsolatotokra. Sőt, téged fognak megbízhatatlan embernek tartani! Egy bölcs ember azt mondta: Öt dologra kell figyelned ahhoz, nehogy kicsússzon a szádon valami, aminek nem kellene: kiről beszélsz, kihez beszélsz, hogyan, mikor és hol.
forrás: maiige
kép: Pixabay
