Kiss Bálint Református Általános Iskola - Beiratkozás előzetes igényfelmérő, 2027/2028. tanév
Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket ahhoz az időhöz mérten, melyet a bölcsektől megtudott. Ekkor teljesedett be az, amit Jeremiás prófétált: „Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek.” (Máté 2, 16-18)
Ahogy karácsony ünnepe felé közeledünk, lehet nem ezt a történetet szeretnéd hallani! Jobb lenne ha a pásztorok kedves történetét, a születés történetet, az angyalokról szólnának a mostani áhítatok, és nem a düh, a harag, a hatalomféltés, a gyilkosság és a halál pusztításáról.
Igen, karácsonykor megjelent az élet. Isten, az élet, meglátogatta a földet, eljött közénk. Erről tesz bizonyságot Máté leírása. Amikor József megtudja, hogy jegyese, Mária áldott állapotban van, az Úr angyalától értesül, hogy a gyermek a Szentlélektől fogant. Élet – Istentől. Az Isteni élet betör a mi világunkba. Amikor a gyermek megszületik, Jézusnak nevezik el az angyal szava szerint – „mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” Aki a bűntől megszabadít, az életet hoz. Mert a bűn halál. Pogány bölcsek jönnek Jézust imádni – mert látták az ő csillagát. Az egész teremtett világ arra mutat, hogy Isten elküldi Fiát. Az egész élő világ, teremtett világ Jézusra néz. Lukács beszámolója szerint angyalok jönnek a földre, és dicsőítik Istent. Mindenki ünnepel. Az élet a földre szállt. Isten emberré lett. A legnagyobb csoda megtörtént. Karácsonykor az Isten szeretetéből fakadó életet ünnepeljük.
De Karácsonykor megjelent a halál is. Megjelent, azaz mozgásba lendült, mozgósította erőit. És amint olvastuk, Jézus körül összecsapnak a legnagyobb erők, az élet és a halál. Jézus körül itt is, most is az élet és halál csap össze – hiszen minkettő jelen van az életünkben.
A kérdés az, hogy te hol állsz? Ki győzedelmeskedik benned? Kihez tartozol te? Mindenkiben két farkas lakozik. Mindkettő éhezik. Az egyik farkas dühös, irigy, öntelt. A másik őszinte, kedves. Minden egyes nap harcolnak, de nem a jobb farkas győz, hanem az, amelyiket táplálod.
Miután elmentek, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket. Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: „Egyiptomból hívtam el a fiamat.” (Máté 2,13-15)
„Az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket.” József pedig azt cselekszi, amit Isten mond: engedelmeskedik az álomban kapott kijelentésnek. „Még éjnek idején” elindult – azaz nem várakozott.
- nem mondta: megyünk, megyünk – de csak ha majd reggel lesz.
- Azt sem mondta: mi ez a rossz álom? – ha a gyermek az Úrtól van, majd ő vigyáz rá.
- Azzal sem állt elő, hogy Egyiptom messze van – találjunk valami rejtekhelyet közelebb.
- Nem perlekedett Istennel: Miért engeded, hogy ez a gaz Heródes ezt tegye a te küldötteddel?
- Nem tekintett drága ajándékaira, az aranyra, tömjénre, mirhára, mondván: ezen a pénzen még egy Heródest is megveszek, vagy ha nem, őrző-védő szolgálatot fogadok.
Nem. József azonnal vette a gyermeket és az anyját, és elmenekült Egyiptomba.
Ahol megjelenik az élet, ahol megszületik Krisztus, ott mozgolódnak, támadásba lendülnek a halál erői is. A Karácsony nem egy kedves mesetörténet, hanem élet és halál harcának, a mi megváltásunknak és szabadításunknak a története. gref.hu
Mondd, te hogy vagy az engedelmességgel? Milyen, amikor otthon megkérnek valamire? Kifogásokat keresel, vagy megteszed? Mi kell ahhoz, hogy mozdulj végre? Józsefnek éjjel kellett indulnia – te mikor vagy mozdítható a segítségre, az odafigyelésre, az engedelmességre?
Amikor ezt látták, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba. (Máté 2, 10-12)
Óh, mennyi minden történt már, amíg idáig eljutottak ezek a bölcsek: mielőtt ők léptek volna, Isten cselekedett. Messzi pogány földön jelet mutatott nékik – olyan jelet, amelyről tudták: a Megváltó érkezését adja hírül. Isten ma két jelet mutat a tőle távol, pogányul élőknek: az egyiket a saját szívükben: a szeretet hiányának jelét; a másikat pedig a karácsonyban: a szeretet ajándékának jelét. Majd ezek a bölcsek azután, hogy meglátták a jelet, el is indultak – de sok ember él mozdulatlanul! Nem tudnak mozdulni sem mások felé, sem Isten felé! És eljön a megérkezés pillanata: Bementek a házba!
Bemenvén nem találnak mást csak a gyermeket és anyját. Ezúttal Józsefről nem szól az ige. Mi adta a bizonyosságot, hogy ők azok, akiket keresnek? Nem volt a fejük körül glória, csupán egy asszony, s vele egyetlen fiúgyermek. Előtte borulnak le a bölcsek, midőn meglátják. Előveszik gondosan őrzött kincseiket, amiket éppen azért hoztak magukkal, hogy neki ajándékozzák. Leteszik a gyermek elé az aranyat, az illatos tömjént és mirhát. Micsoda pazarlása mesés keleti kincseknek, mégis ezek a kincsek biztosítják a családnak, hogy túléljék az még nem is sejtett időszakot, hiszen hamarosan menekülniük kell majd. A bölcsek nem tudjuk milyen lelkiállapotban érkeztek a házhoz – de arról ír Máté, hogy a találkozás után nagy örömet éreztek a lelkükben!
Mondd, a te találkozásaid milyenek? Vannak olyan találkozások az életedben, ami után jó érzések öntenek el? Találkoztál már Istennel? Milyen volt? Karácsonykor te meghallod a hívását? Észreveszed a jeleket? Mire lenne szükséged, hogy észrevedd Isten szeretné, hogy találkozzatok?
Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, és gondosan kikérdezte őket, hogy mikor jelent meg a csillag, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: Menjetek el, és kérdezősködjetek a gyermek felől; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt! Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. (Máté 2,7-9)
Heródes tovább hízeleg a bölcseknek: megkérdezte tőlük, hogy mikor látták először a csillagot. Ennek sorsdöntő szerepe lesz a történet későbbi szakaszában, ugyanis arra utal, hogy Heródes máris kiagyalt egy tervet, hogy megszabaduljon ettől a fiatal királytól. (Heródes a csillag megjelenésének ideje szerint akarta meghatározni az kis király életkorát. Ha a csillag a bölcsek elutazása előtt kevéssel tűnt föl, Heródes biztos lehetett, hogy az új király a megöletendők között lesz, ha nem csupán az egy éves, hanem a két éves fiúcskákat is megöleti.) A terv készen áll! Megparancsolta hát a bölcseknek, hogy térjenek vissza hozzá, és mondják el, hol található a király, hogy elmehessen és „imádja őt”.
Heródes imádni akarja Jézust, de a szavak mögött igazából egy percig sem gondolja ezt komolyan, és mindenki feszült várakozásban van a környezetében.
A bölcsek pedig továbbindulnak, és ez az elindulás újabb csodát eredményezett. A csillag, amelyet láttak feltűnésekor, most újból felragyogott, és elvezette őket Betlehembe, ahol megtalálták a gyermek Jézust. Milyen érdekes bolygómozgás! Betlehem kb. 8 km-re van Jeruzsálemtől délre. A csillagok pedig természetesen keletről nyugat felé szelik át az égboltot, nem pedig északról délre. Lehetséges, hogy a csillag, amelyet a bölcsek láttak, és ami elvezette őket egy konkrét házhoz, Isten dicsőséges jelenléte volt?
Azok ezt mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: „Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt.” (Máté 2,5-6)
Egy történet egyetlen eseménye értelmetlen és értelmezhetetlen, ha nem látjuk azt, hogy az az egy esemény milyen nagyobb történetnek a része. A nagyobb történet kötheti össze az egyetlen eseményt a történet egyéb mozzanataival. Például elmész, meghívnak egy futóversenyre valamilyen okból. A lényege már számodra lement, de még látod, hogy az utolsók közt bebiceg egy fiatalember. Amikor ez a kissé bicegő fiatalember áthalad a célvonalon, óriási kiáltozás, ünneplés, gratulálás tör ki. A helyi televízió azonnal odalép hozzá, és interjúba kezd vele. Nem érted, hogy mi ez a felfordulás egy nagyon átlagos teljesítmény fényében. Majd kibontakozik előtted a történet: a fiatalembert másfél éve elütötte egy autó. A baleset következtében hónapokig kérdés volt, hogy egyáltalán fog-e tudni járni. Most pedig lefutott egy komoly távot, és mindenki örül. (Milyen vak voltam, hogy ezt nem láttam… milyen gáz, hogy magamban bosszankodtam a fiatalembert ért ünneplés felett…)
Nos, hogyan értelmezhetjük helyesen azt, hogy fejedelem, uralkodó született Izráelben? Milyen történet része ez az esemény?
A történet nagyon régen kezdődik! S olyan kérdésekkel függ össze, hogy honnan jöttünk, miért vagyunk? Miért van élet, miért van ember? (teremtés) Azután olyanokkal, hogy mi romlott el? (bűneset) Miért van annyi szomorú és fájdalmas dolog ebben az életben, amikor szép és jó is lehetne? Miért nem olyan, mint amilyennek mindannyian szeretnénk látni? Van-e, lesz-e megoldás, és ha igen, mikor, hogyan és mi lesz az? Milyen megoldásban reménykedhetünk? Hogyan jutunk el egy nap a győzelemre?
Mi a Te válaszod e kérdésekre?
Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívott minden főpapot és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. (Máté 2,3-4)
Jézus előtt leborulni és őt imádni nem könnyű és nem veszélytelen dolog. Heródest nyugtalanság fogta el, amikor meghallotta a bölcsek jövetele célját. A Bölcsek elindulnak a Békesség városába, Jeruzsálembe – azonban szegények, nem tudják, hova mennek, amikor ehelyett a vérengzés királyát kérdezik meg! Heródes felkavarodott, sőt, megrettent a zsidók királya megszületésének hírét hallván. Ezt mindjárt megértjük, ha tudjuk, ki volt ez a Heródes.
Nagy Heródes Kr.e. 40-4. között uralkodott a rómaiak támogatásával. Félig edomita, félig zsidó lévén a zsidók megvetették uralkodójukat. Hallatlan dicsvágy járta át. Mindent megtett, ami dicsőségét és uralmát növelte, és mindent elsöpört útjából, ami azt veszélyeztette. Uralkodása alatt tömeget mészároltatott le. Kivégeztette feleségét és megfojtatta 3 fiát féktelen féltékenységében. Augusztus császár, miután - Kr.e. 8-ban kegyvesztett lett, azt mondta róla: „Inkább lennék Heródesnek disznaja, mint fia.”
Érthető, hogy miért olvassuk, hogy nemcsak Heródest fogta el nyugtalanság, hanem vele együtt egész Jeruzsálemet, hiszen ismerték Heródes beteges hatalomféltését. Ettől az embertől semmi jó nem jöhetett. Teljesen beleillik a képbe a betlehemi gyermekek legyilkolása is. Amint hírét hallja egy király megszületésének, nem tud másra gondolni, mint hogy ki kell őt végezni. De nem tudja, hol keresse. Katonákkal kerestetni nem lenne célszerű. Ezért kéri meg titokban a bölcseket arra, hogy majd ha megtalálták, mondják meg neki, hogy ő is elmehessen és imádhassa az Urat.
Heródes félti az uralmát. Vajon te is félsz? Vajon mit félt az ember Jézustól? Miben fenyeget ő téged? Mit veszítenél el, ha leborulnál előtte? Mit kellene azonnal elhagynod, miben kellene rögtön változnod? Mi lenne az, ahol csak a bizalom tarthatna meg, ha engedelmeskednél neki, és nem látnál biztos garanciát magad előtt? Lépj elé, és válaszolj neki erre a kérdésre.
„… íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. (Máté 2,1-2)
El kell indulni. El kell indulni — Isten országába. El kell indulni, hogy megtaláld Jézust. „Bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe”. Az eredeti szöveg "mágusokról" beszél, s a bölcsek valószínűleg Babilonból jöttek, és nyilvánvalóan asztrológiával foglalatoskodtak. (Eredetileg egy perzsa papi osztály tagjait illették ezzel a névvel, később kiterjedt mindazokra, akik filozófiával, csillagászattal, sőt asztrológiával, álmok magyarázásával foglalkoztak.) A bölcsek a csillagok állásából olvasták ki, hogy megszületett a zsidók királya. A Biblia nem írja le, hogy milyen csillagot láttak, de a legvalószínűbb a Kr.e. 7-ben történt, ritka, bolygóközi együtt állás: amikor a Jupiter és a Saturnus találkozott a hal jegyében. Ez a ritka együtt állás is előre jelezve volt. Minthogy a Jupitert a világ uralkodója csillagának, a hal jegyét a végidők jelének, a Saturnust pedig Palesztina csillagának tekintették, a következő eredményre jutottak: Palesztinában megszületik a végidők királya. Így elindultak, hogy találkozzanak Jézussal! Isten használta a pogány bölcsek asztrológiai és kulturális hátterét ahhoz, hogy megszólítsa őket. A Bibliát nem használhatta, mert nem ismerték. Isten önmaga megismertetésében, kijelentésében alkalmazkodik hozzánk. Ott találkozik velünk, ahol vagyunk.
Isten útja ilyen. Sokszor használ jeleket, bizonyítékokat, hogy megszólítson, hogy találkozásra hívjon, de sokan vakok ezekre a jelekre, és süketek a hívó szóra. Míg a szüleink gyakran azt mondják: Nem mondom el még egyszer! Addig Isten újabb és újabb jelekkel adja tudtodra, hogy ő él, hogy Ő létezik, hogy Ő találkozni szeretne veled!
Te észreveszed ezeket a jeleket? Milyen dolgokat találsz az életedben, az életben, amik Isten jelenlétére utalnak?
„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején…” (Máté 2,1)
- Volt már olyan dolog, amit nagyon szerettél volna? Úgy gondoltad, ha megkapod egész életedben boldog leszel? Talán egy csapat tagja szeretnél lenni? Nyerni szeretnél egy versenyen? Egy szuper elektronikai kütyüre vágysz? Mi az, amire vágysz?
- Aztán megkapod, és egy darabig csodás, … egy darabig.
- Miért is nem tart a boldogság örökké? Ezek ugyanis nem igazi örömök. Az igazi öröm és boldogság, Istentől jön, ez örökké tart. Az igazi öröm nem az, ha megkapsz valamit. Hanem az, ha ráébredsz, hogy nem tudsz egyedül a bűneiddel mit kezdeni.
Amikor Jézus élettörténetét olvasod, benne minden azt sugallja: “Létezik bármi, ami meg tudna akadályozni abban, hogy szeresselek, hogy a barátod legyek, hogy örömöd örök legyen?
Beszélek azon a nyelven, amelyiken te; éltem azon a földön, amin te is; éreztem a fájdalmat, amit te is; örülök, amikor te is örülsz. Nézz rám! Kíváncsi vagy, hogy értem-e, mit érzel?
Nézd azt a kisbabát Mária mellett az asztalnál! Az ott Isten, aki kiborítja a tejet. Nézd azt a kisfiút, aki Názáret utcáin a barátaival játszik! Az ott Isten, amint iskolába megy.
Tudni akarod, mennyire szeretlek? Eléggé ahhoz, hogy otthagyjam a pompát, a mennyet. Azért, hogy megszülessek csecsemőként, játsszak, tanuljak kisgyermekként, aztán megtanuljam a műhelyben az asztalos mesterséget, és néha kalapáccsal az ujjamra üssek. Eléggé szeretlek ahhoz, hogy hagytam, hogy felnőttként elfogjanak; megverjenek, csúfoljanak, magamra hagyjanak, és végül meghaljak érted a kereszten! Ennyire szeretlek!”
“Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16)
József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki, és feleségül vette őt, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el. (Máté 1, 24-25)
Józsefnek nemcsak megértenie kellett az Úr munkáját, nemcsak szívébe fogadnia az Istentől jött magyarázatot, hanem cselekednie is kellett: „József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét.”
Az Istentől jött magyarázat nemcsak egy információ volt (a Szentlélektől van, ami benne fogant), hanem egész életét igénybe vevő üzenet is (ne félj magadhoz venni). József azzal mond igent Isten szavára, hogy úgy cselekszik, ahogyan azt az Úr mondja. Nem kilép a helyzetből, mondván, ez túl nehéz, kellemetlen, felforgatja nyugalmas életem, hanem elfogadja Isten munkáját, befogadja az emberré lett Istent, vállalja, hogy apaként fog gondoskodni róla és Máriáról. Az Istentől jövő üzenet, mindig életünk egészében kíván megszólítani. Isten akarata, szándéka kell, hogy megfoganjon és világra jöjjön bennünk. Ehhez sokszor kell igent mondanunk arra is, ami mások szemszögéből lehet hogy kínos....
Karácsonykor azt kell először megvizsgálnunk, hogy mi befogadtuk-e az Úr Jézus Krisztust saját életünkbe? Krisztust befogadni sokaknak kínos. Mit fognak rólam gondolni? Miért lenne nekem erre szükségem?
Te hogyan vélekedsz mások véleményéről? Mennyire befolyásolja a hitedet, az életedet, a döntéseidet?
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” – ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Máté 1,22-23)
Mit jelent az a szó, hogy Immánuel? Velünk az Isten. Mit jelent az, hogy velünk az Isten? Azt, hogy Istentől már nem választhat el semmi. Azt, hogy lehet Istennel találkozni, mert ő eljött velünk találkozni. Lehet mellette elköteleződni, mert ő már elkötelezte magát mellettünk.
Sajnos, napjainkban ez a vágy nem biztos, hogy olyan erős. Talán meglepő, de sokan nem akarnak kitörni abból, amiben vannak. Talán azért, mert könnyű elbújni a tehetetlenség mögött, nem akarva változtatni, pusztán kényelmességből. Sokszor a „nem tudom” kifogása mögé rejtjük el a „nem akarom”-jainkat, vagy egyszerűen a csalódások miatt kialakult félelmeinket. „Nem tudom”, mondjuk, de valójában arra gondolunk: „nem is éri meg”. Vagy arra, hogy „túl sok energia lenne.” Manapság gyakorlatiasan gondolkodunk, és aminek nem látjuk értelmét, annak irányában nem vagyunk hajlandók elmozdulni. Amit Jézus mond, valóban nem tűnik praktikusnak: „Szeresd ellenségedet”, vagy „oszd szét a vagyonodat és kövess engem”, ezek túl komoly és nagy horderejű döntések. Pedig a lehetőségek éppen ezekben a nem gyakorlatias dolgokban rejlenek. Egy újabb felfedezés a kitartó, sokszor zsákutcákba futó kutatásnak köszönhető. Egy olimpiai aranyérem több éves edzés és elvesztett olimpia gyümölcse. Egy újabb barátság vagy kapcsolat mögött kitartó küzdelem, odaszánt idő és energia van. De a lustaság mellett azok a saját terheink is akadályozhatnak, amelyeket mi cipelünk: az alkalmatlanság-érzés, a bátortalanság, a félelmek. És sokszor jutunk el sokan arra a pontra, hogy már ezek a félelmek vezetnek, és nem mi. De ebben az esetben éppen arra van szükségünk, ami az első karácsonykor Jézussal megérkezett: ezektől a bénító terhektől való szabadság.
Viszont ha Jézusban tényleg az Isten jött közel, onnantól kezdve nincs lehetetlen! Onnantól kezdve már nincs „nem tudom”. Meghalt. Isten Fia azért jött, hogy halálra ítélje, és felszámolja a „nem tudom” átkát. Jézus azért jött, hogy többé senki se bújhasson el a „nem vagyok rá képes” kifogása mögé. De azért is, hogy akik tényleg bele vannak gabalyodva a saját tehetetlenségükbe, azokat kiszabadítsa. Ez a két szó, hogy Immanu-él, éppen a fenti történetet mondja el egy egészen más szinten: nem vagy kiszolgáltatva a kudarcaidnak. Nem taposhat maga alá a bűntudat. Nem béníthat meg a mások tekintete, de még a kényelem sem. Mert Jézussal élni kezd és működni kezd a „képes vagyok rá”, a „lehetséges”, és a „megteszem”. Isten Fia azért jött el, hogy képesek legyünk arra, amire eddig nem!
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” – ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Máté 1,22-23)
Jézus származásának elbeszélésében a „hangsúly itt azon van, hogy Isten belép az emberiség történetébe, velünk akar lenni”. (Jubileumi kommentár) Amikor Isten azt mondja „Legyen így, és hívd így! Ne félj magadhoz venni Máriát!”, valójában nem parancsol, hanem azt mondja „Figyelj csak, József! Csináljuk együtt! Csináljuk együtt veled, meg Máriával, aztán majd a Kisjézussal, aztán a többiekkel! Csináljuk együtt! Mert valójában nem azt akarom, hogy engedelmeskedjél, hanem hogy kölcsönösen bízzunk egymásban. Nem akarok föléd kerülni, egyáltalán nem, mert sokkal nagyobb öröm az, hogy valamit társként, egymás mellett állva, együtt csinálunk.” Ezt jelenti: Velünk az Isten! Végső soron ugyanis arról van szó, hogy Józsefet azért nem engedi Isten visszahúzódni, mert a gyermek neve: Velünk az Isten! Hát hogyan lehetne Józseffel, ha neki félre kellene állnia?!? Hogyan szerezhetne népének megváltást, ha nem élne közöttük?
Történetünk arra tanít, hogy ne félj Immánueltől, ne félj magadhoz venni Jézust! Engedd, hogy belépjen életedbe, és háttérbe szorítson Téged, háttérbe szorítsa személyiségedet minden bűnével együtt! Ne félj magadhoz venni Jézust, mert Benne Veled az Isten!
Amikor azonban ezt végig gondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből. (Máté 1,20-21)
Józsefben, ahogy megszületik a döntés – abban a pillanatban megjeleni Isten angyala, s feltárja előtte is Isten titkait! Fogalmazhatjuk mindezt úgy s, hogy Isten segít az Őt keresőknek, a Rá figyelőknek döntéseik meghozatalában. József, az igaz ember nyilván nem pusztán saját gondolataira akart alapozni, hanem Isten törvénye alapján fontolgatta, mit is tegyen. Isten azonban olyan különleges helyzet elé állította, amelyet emberi ésszel nem érhetett föl, ezért álom útján rendelkezett. E szempontból is rendkívüli a mai történet; igaz, hogy a bibliai szemlélet számára természetes, hogy Isten álom útján kijelentéseket ad, de az ilyen álmok igen ritkák. (A Biblia mintegy 2000 évet felölelő történetei csak 14 alkalommal említenek álombeli kijelentést, abból is 4 Józsefnek adatott.)
A továbblépéshez ugyanis szükség van a kinyilatkoztatásra. Isten igéje nélkül ugyanis hiába keressük utunkat, nem fogjuk megtalálni. Az Ő megoldása meghalad minden emberi képzeletet, mindig túl van a magunk elképzelésein. József esetében is így történt! Kitalálhatunk mi sok jó megoldást, de hogy mit is akar Isten, azt csak kijelentése által kaphatjuk meg!
József engedelmeskedett ennek a kijelentett akaratnak — ez az egyetlen út a hithez! Nem okoskodott, nem volt ellenvetése. S bár ő mindenről, ami fontos volt számára lemondott Istenért – Isten mégis vissza akarta ezt adni neki! Bízz Istenben – ő tudja, mit csinál!
Jézus Krisztus születése pedig így történt: Mikor anyja, Mária már jegyese volt Józsefnek, de még nem keltek egybe, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József, aki igaz ember volt, és nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsátja. (Máté 1,18-19)
Azt hiszem bátram kimondhatom, hogy József magas érzelmi intelligenciával rendelkezik. Nézzétek el nekem ezt a kifejezést, de az, ahogyan ő jelen van ebben a helyzetben, nagyon erről tanúskodik. Máté úgy ír róla, hogy „igaz ember volt”. Úgy gondolom ez mind a lelkiségére, mind a hitére vonatkozóan írja így Máté – s a történetből egyértelműen látszik az is, hogy emellett tele volt hatalmas szeretettel is Mária iránt, hiszen azt olvassuk: „nem akarta őt szégyenbe hozni”. Miért is kellett volna? Történik valami Máriával, valami nagyon látványos: „kitűnt, hogy Mária áldott állapotban van”. Kisbabát vár. Akinek nem József az apukája. Hanem Mária elmondása szerint: Isten. És ez a helyzet nem teremt egyszerű helyzetet az ember lelkében. Mi pedig izgatottan várjuk a folytatást, hogy „Na, hát, akkor most ebből mi lesz?”
És itt történik valami nagyon mély megállás Józsefben! Nem egyszerűen dühből, vagy indulatból, csalódottságból, haragból, bosszúvágyból, sértettségből, féltékenységből, vagy bármi másból reagál, és odacsap, hanem elkezdi a maga belső munkáját. József gondolkozik, viaskodik magában: mi a jó döntés? Hogy sérül ebben a legkevésbé mindaz, ami fontos? Telnek a napok, ki tudja, talán a hetek is, és ő töpreng, és forgatja ezt magában. József igaz ember volt, aki odafigyelt Isten törvényére, igyekezett minden rendelkezést és parancsolatot betartani. Személyében mégsem ez a legmegragadóbb tulajdonsága, hanem hite, amely kész arra, hogy lemondjon törvényes emberi jogairól, amely kész arra, hogy háttérbe húzódjék, amikor Isten számára helyet kell adni. Mária Isten gyermekét hordja a szíve alatt, neki van-e helye Mária mellett? Így hozza meg a döntését, hogy titokban elbocsátja őt - hogy megkímélje a meghurcoltatástól, megalázástól, megkövezéstől – mindattól, ami a kor szokása szerint Máriára várt volna. Így tudta védeni őt!
Te hogy vagy a nehéz helyzetekkel az életedben? Hogy reagász a váratlan történésekre? Neked is voltak már nehéz döntéseid? Hogy élted meg? Mit csináltál? Képes lennél Isten kedvéért lemondani valami számodra nagyon fontos dologról?
Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségkönyve. Ábrahám fia volt Izsák, Izsák fia Jákób, Jákób fiai pedig Júda és testvérei. Júda fia volt a Támártól született Pérec és Zerah, Pérec fia Hecrón, Hecrón fia pedig Rám. Rám fia volt Ammínádáb, Ammínádáb fia Nahsón, Nahsón fia Szalmón. Szalmón fia volt Ráhábtól Bóáz, Bóáz fia Ruthtól Óbéd, Óbéd fia Isai. Isai fia volt Dávid király.
Dávid fia volt Salamon, Úriás feleségétől. Salamon fia volt Roboám, Roboám fia Abijjá, Abijjá fia pedig Ászá. Ászá fia volt Jósáfát, Jósáfát fia Jórám, Jórám fia Uzzijjá. Uzzijjá fia volt Jótám, Jótám fia Áház, Áház fia Ezékiás. Ezékiás fia volt Manassé, Manassé fia Ámón, Ámón fia Jósiás. Jósiás fia pedig Jekonjá és testvérei, a babiloni fogságba vitel idején.
A babiloni fogságba vitel után: Jekonjá fia volt Sealtíél, Sealtíél fia Zerubbábel. Zerubbábel fia volt Abíhúd, Abíhúd fia Eljákím, Eljákím fia pedig Azór. Azór fia volt Cádók, Cádók fia Jákín, Jákín fia Elíhúd. Elíhúd fia volt Eleázár, Eleázár fia Mattán, Mattán fia Jákób.
Jákób fia volt József, férje annak a Máriának, akitől Jézus született, akit Krisztusnak neveznek.
Összesen tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságba vitelig is tizennégy nemzedék, a babiloni fogságba viteltől Krisztusig szintén tizennégy nemzedék.
(Máté 1,1-17)
Remélem nem tört senki nyelve bele a most felolvasott igeszakaszba! Talán furcsa is neked, aki most az iskolapadban hallgatod – mi is ez a sok név? Miért kell ezt ma reggel olvasni? De a korban, amiben az a könyv íródott nagyon fontos szerepe volt a családfának!
Máté evangéliuma Jézus családfájával, vagyis felmenőinek felsorolásával kezdődik. Azonban a többi ilyen jellegű családfa mindig csak férfiakat tartalmazott – ebben azonban nők is szerepelnek, mégpedig meglepő származási háttérrel! Köztük van például a pogány származású TÁMÁR, aki becsapta és elcsábította saját apósát, majd egy ikerpárt szült ebből a törvénytelen kapcsolatból (1Mózes 38); az ugyancsak pogány RÁHÁB, aki egykoron prostituáltként kereste a kenyerét (Józsué 2;6); RUTH, aki szintén pogány környezetben nőtt fel (Ruth 1-4), valamint BETSABÉ, aki házasságtörést követett el Dávid királlyal (2Sámuel 11-12). Bár, ahogy olvassuk, a Máté által felsorolt férfiak múltja sem volt makulátlan! Némelyek közülük igen súlyos hibát vétettek.
- Mit üzen nekünk ezzel Isten?
Számomra azt, hogy Isten bárkin keresztül véghez tudja vinni az ő terveit, aki hajlandó teljes mértékben engedelmeskedni neki, és nem számít mennyire istentelen háttérből származik, vagy hányszor vallott kudarcot! Isten az, aki alkalmassá tud tenni!
„9Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását!” (Példabeszédek 9,9)
„Figyeljetek engem, és… ugyanazt tegyétek, amit majd én teszek!” (Bírák 7,17)
A midianiták felett aratott különleges győzelem előestéjén Gedeon azt mondta a háromszáz fős seregének: „Figyeljetek engem, és… ugyanazt tegyétek, amit majd én teszek!” (Bírák 7:17). Mit szólnál, ha a főnököd, a tanárod vagy a legjobb barátod ezt mondaná neked? Megbíznál bennük vagy kételkednél?
Mi történne, ha te mondanád ezt egy ismerősödnek? Vajon feltételekhez kellene kötnöd ezt – például: „a családban viselkedj úgy, mint én, de a szabadidődben ne tedd azt, amit én” vagy „a közösségben legyél olyan, mint én, de ne utánozz, ha nincsenek körülöttem emberek”? Ha úgy érzed, hogy csak bizonyos feltételek mellett tudnád kimondani a fenti igeverset, az arra utal, hogy a jelenlegi életednek vannak titkolni, rejtegetni való területei. Ahhoz, hogy kiérdemeld a tiszteletet, és követésre méltóvá válj, két fontos dologgal kell rendelkezned.
Az egyik a meggyőződés – egy életedet meghatározó hitelv, amihez ragaszkodsz, amit nem vagy hajlandó megváltoztatni. Van, aki mások elvárásaihoz igazítja a hitelveit és cselekedeteit, figyelembe veszi, mivel okozna csalódást másoknak, mivel nyerné meg tetszésüket és elfogadásukat. Egy meggyőződéssel rendelkező ember nem tesz ilyet. Hogy ilyen emberré válj, először is döntsd el, hogy szereted Istent, ezért az Ő akaratát és Őt helyezed az első helyre az életedben. Ha ezt eldöntötted, és igazán ragaszkodsz Hozzá, akkor nem fogsz megalkudni életed egyetlen területén sem, és nem teszel olyat, ami elválasztana téged Isten akaratától.
Ha meggyőződésedet ez jellemzi, akkor az emberek észre fogják venni, hogy példa vagy előttük, aki megéli a hitét, és akit érdemes követni. (tinimaiige.hu)
Te kit követsz? Ki az, akiben megbízol? Miért? Milyen értéket közvetít a számodra?
És Te, követhető vagy?
„Fecsegő asszony a balgaság” (Példabeszédek 9,13)
A PLETYKA több bonyodalmat okozhat az ember életében, mint amennyi egy egész estét betöltő mozifilmben van. Amikor a szüleid tizenévesek voltak, a legfrissebb pletyka főleg szóbeszéd útján terjedt, mára viszont a csúcstechnológia területére lépett. Felszerelve az e-mail és az azonnali üzenetküldés lehetőségével, egy fiú vagy egy lány rosszindulatú szándékkal, vagy akár anélkül is beszennyezheti a nevedet. Csupán néhány gombnyomásra, egy fényképre, egy furcsa mondatra van szükség, hogy egy ártalmas híresztelést útjára engedjenek az internet közösségi felületén.
Léteznek egész weboldalak, melyeket csak azért hoznak létre, hogy valakit megalázzanak. Még gyakoribbak az internetes blogok. Ezek személyes naplókat tartalmazó weboldalak, és olyan pletykáktól hemzsegnek, melyeket személyesen soha nem mondanának el.
)Az egyszerű beszélgetések könnyen fecsegéssé válhatnak, ártalmas pletykába csaphatnak át. Az ártalmas pletykának pedig hosszan tartó, negatív hatásai vannak. Mégis sokan, akiknek már okozott ilyen fájdalmat a pletyka, minden további nélkül beismerik, hogy már ők is pletykálkodtak. Tény, hogy rendkívül csábító lehet belefolyni egy olyan beszélgetésbe, amelyben becsmérlően kezdenek beszélni valakiről. Miért? „Ez valamiféle menekülés – mondja a 18 éves Phillip. – Az emberek inkább mások problémáival szeretnek foglalkozni, mint a sajátjukkal.” Mit tehetsz hát akkor, ha egy ártatlan beszélgetés ártalmas pletykába csap át?
Próbáld ügyesen irányítani a beszélgetéseidet!
Gondolj arra, milyen rutinosnak kell lenned ahhoz, hogy egy forgalmas úton vezess. Hirtelen olyan helyzet állhat elő, hogy sávot kell váltanod, elsőbbséget kell adnod, vagy teljesen meg kell állnod. Ha éber vagy, és számít neked a biztonság, figyelsz arra, mi zajlik körülötted, és annak megfelelően cselekszel.
Ugyanez a helyzet a beszélgetésekkel is. Rendszerint meg tudod állapítani, hogy mikor terelődik el a beszélgetés ártalmas pletyka irányába. Ha így alakul, tudnál ügyesen „sávot váltani”? Légy óvatos, ha nem így teszel, a pletyka kárt okozhat.
Beszélgessetek:
- Milyen károkat okozhat a pletyka?
- Okozott-e már neked így kárt valaki? Meg tudtál-e bocsátani, vagy hogyan rendeződött az ügy?
„Ha bölcs vagy, magadnak vagy bölcs, ha csúfolódó vagy, magad vallod kárát.”
(Példabeszédek 9,12)
Sok-sok évszázaddal ezelőtt élt egy bölcs Indiában, aki azt állította magáról, hogy ő a világ legboldogabb embere, mivel két varázsládájában őrzi azokat a titkokat, amik bárki életét boldoggá tudják tenni. India mohó fejedelmei hatalmas kincseket ajánlottak fel neki a ládákért, több alkalommal is betörtek hozzá tolvajok, de soha senki nem találta meg a ládákat.
A fejedelmek minél inkább próbálták a varázsládát megszerezni, annál irigyebbé és boldogtalanabbá váltak. Miközben ők egyre keserűbb életet éltek, a bölcs napról-napra boldogabban élt.
Egyszer csak egy kisgyermek lépett be a bölcs otthonában, és így szólt: ”Mester, szeretnék én is olyan boldogan élni, mint te. Megmutatnád nekem, hogy hogyan lehetek boldog?”
A bölcsnek megtetszett a gyermek nyíltszívűsége, tisztasága, és ezt válaszolta:
“Igen, megmutatom neked, hogyan lehetsz boldog. Ülj le, és figyelj jól! Valóban két varázsládám van, amelyben a titkokat őrzöm: az egyik a szívem, a másik az eszem, és ezekben összesen nyolc titok van elrejtve.
Íme, a nyolc titok
- Tudd, hogy az Isten mindig veled van, és hálásnak kell lenned mind azért, amid van.
- Szeretettel kell bánnod önmagaddal.
- Éld is át azt, amit mondasz: ha okosnak tartod magadat, viselkedj okosan. Ha bátornak tartod magad, akkor ne félj cselekedni. Ha képesnek tartod magadat az akadályok legyőzésére, akkor győzd is le az összes akadályt.
- Soha ne légy irigy másokra. Ha mások már elérték a saját céljaikat, akkor érd el te is a saját céljaidat.
- Ne táplálj haragot a szívedben senki iránt. A harag nem engedi, hogy boldog legyél, ezért bocsáss meg másoknak.
- Soha ne vedd el azt, ami a másé. Ha te ma elveszel valamit valakitől, holnap tőled értékesebb dolgot fognak elvenni. Ha tartozol valakinek, akkor fizesd meg a tartozásodat, és add vissza azt, ami nem téged illet. Ez a lelki békéd alapja lesz.
- Ne tégy rosszat senkivel. A világ összes élőlénye tiszteletet, szeretet érdemel.
- Minden reggel mosollyal ébredj, és fedezd fel a jót és a szépet a körülötted lévő világban. Anélkül segíts másoknak, hogy azon gondolkodnál, mit fognak cserébe adni.
A boldogságot őszintén keresőknek pedig add át ezt a nyolc titkot, hogy ők is boldogan élhessenek!”
- Melyik titkot ismerted?
„... általam sokasodnak meg napjaid” (Példabeszédek 9,11)
Egy kínai történet szerint a parasztembernek egyszer elszaladt a lova a hegyek felé, s hiába igyekezett visszahívni, a ló bizony elszáguldott. Mivel ez volt az egyetlen lova, amivel megművelte a földjét, a rokonok és barátok mind sajnálkozásukat fejezték, hogy ilyen nagy balszerencse érte. A paraszt pedig csak ennyit válaszolt: „Szerencse vagy szerencsétlenség? Azt én nem tudhatom.” Két hét múlva visszajött a hegyekből az elcsatangolt ló, de nem egyedül, hanem nyomában egy tucatnyi vadlóval, s ezeket a parasztember mind befogta. Ekkor ismét eljöttek a barátai, s örvendezve gratuláltak neki, hogy milyen nagy szerencse érte. Ő pedig megint csak annyit mondott: „Szerencse vagy szerencsétlenség? Azt én nem tudhatom.” Néhány nap múlva a parasztember fia lovagolni akart az egyik új vadlovon, amely azonban levetette a hátáról, s a fiúnak eltört az egyik lába. A szomszédok megint csak sajnálkoztak a szerencsétlenség miatt, de a paraszt most is csak ugyanazt mondta: „Szerencse vagy szerencsétlenség? Azt én nem tudhatom.” Néhány hét múlva katonák vonultak el azon a vidéken, s minden hadra fogható fiatal férfit besoroztak. Egyedül a parasztnak a fiát nem vitték el a faluból, mert törött lábbal neki nem tudták hasznát venni.
A történetet a végtelenségig lehetne folytatni, de nekünk ennyi bőségesen elég ahhoz, hogy megértsük tanulságát: Egy első pillanatban szerencsétlenségnek tűnő esemény később szerencsét jelenthet, s fordítva is igaz: ami hatalmas szerencsének látszik, az később sok baj és szerencsétlenségnek a forrása lehet. Legyünk óvatosak a minket ért események megítélésekor, s várjuk meg nyugodtan mindennek a következményét! És ne feledjük el, hogy az Úr által sokasodnak napjaink!
„A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme…” (Példabeszédek 9,10)
Kétféle félelem létezik. Az American Heritage Dictionary így határozza meg a félelmet: “egy figyelmeztető vagy nyugtalanító érzés, melyet veszély, fájdalom, katasztrófa vagy hasonló várása eredményez; megfélemlítés; rettegés; rémület” A félelem szónak van egy másik meghatározása is a szótár szerint: “Különleges mértékű tisztelet vagy hódolat, pl. egy felső hatalmasság iránt.” Tiszteletről és hódolatról tanít Isten Igéje, amit az embernek Isten felé tanúsítaniuk kell. (awme.hu)
Honnan tudhatod, hogy tiszteled-e Istent? Hiszen szereted a hittanórákat, szereted a diák áhítatokat (remélem J), akkor ez az Isten tiszteletét is jelenti! – gondolod. De Isten mást mond! Honnan tudhatod, hogy tiszteled-e Istent? Onnan, ahogy a kapcsolataidat ápolod! Ugyanis az Istenfélelem a bölcsességgel van kapcsolatban. Bölcsnek pedig itt ebben az életben kell lenned. Itt éled, a mindennapokban! Itt használod!
Ha meg akarjuk állapítani, hogy is állunk Istennel, annak a legbiztosabb módja, ha számot vetünk az összes emberi kapcsolatunkkal, és alaposan megvizsgáljuk őket. Ami ezekben a kapcsolatokban jelen van, ugyanaz megvan az Istennel való kapcsolatunkban is.
Ameddig egyetlen embert is lenézek, Istent is lenézem! Ennek az elutasításnak a mértéke pontosan olyan mértékű, amilyen fontosságú szerepet az elutasított személy az én kapcsolatrendszeremben betölt. Ameddig tehát akár egyetlen emberre is dühös vagyok, Istenre is haragszom. Ameddig egyetlen embert is kiközösítek vagy irigylek, Istent sem veszem észre vagy irigyelem. Ameddig akár egyetlen embertől is félek, Istennel szemben is félelem tölt el. Ha féltékeny vagyok, Istennel szemben is féltékeny vagyok.
Gondold át, mi is az istenfélelem! Isten azt mondja: abban látom, hogy szeretsz engem, ahogy élsz! Ahogy másokkal együtt élsz!
„Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.” (Példabeszédek 8,17)
Személyválogató lenne az Isten? Vajon valóban csak azokat szereti, akik őt szeretik? Ha ez így lenne, akkor nem lenne különb a legönzőbb embernél.
Jézus arra bátorít, szeressük ellenségeinket is (Máté 5,44). Akkor miért olvassuk ma reggel azt, hogy „én az engem szeretőket szeretem”? Ez az ige egy szeretetkapcsolatról szól. Ha embertársainkra gondolunk, gyermekeinkre, szüleinkre, testvéreinkre vagy barátainkra, vannak személyek, akik ha eszünkbe jutnak, melegség tölti el a szívünket. Szeretjük őket, ők is szeretnek, és örülünk, ha együtt lehetünk velük. Így van ezzel a jó Isten is. Ő feltétel nélkül szeret mindenkit, és különös melegség tölti el a szívét, ha azok keresik társaságát, akikben ez az érzés szeretetet szült.
Egy játékra hívlak ma reggel. Ha teheted, vegyél kezedbe egy kisebb üres befőttes üveget, három pingpong labdát vagy akár tojást, és egy pohár búzát. A feladatod, hogy a három labda és a pohár búza elférjen az üvegben. Ha a búzát teszed először az üvegbe, csak két labda fér el benne. Ha azonban a labdák kerülnek be először, a teljes mennyiséget be tudod majd önteni a búzából.
A labdák az istenkeresést szemléltetik, a búzaszemek meg az összes többi dolgot, amire szükségünk van, hogy teljes életet éljünk. Ha minden mást Isten elé helyezünk, nem lesz teljes az életünk, ha azonban Istent keressük először, az összes többit is megtaláljuk.
Nem találod helyed az életben? Úgy érzed, hatalmas űr van benned? Lehet, hogy eddig nem jó helyen kerestél. Lehet, hogy nem voltál elég kitartó a keresésben. Lehet, hogy a dolgozatok eredményességében, mindennapos sikerekben, a délutáni programok sűrűjében, a barátok társaságában vélted megtalálni azt, ami betölti a benned tátongó űrt. Mindezek pozitív dolgok, de ha ezek kerülnek először a befőttes üvegbe, akkor már nincs elég hely Istennek. Ha viszont Istent keresed először, ő úgy tölti be az űrt, hogy a többi szükséges dolognak is marad hely. Isten az, akire szükséged van. Keresd Őt korán, keresd Őt ma reggel is szorgalmasan!
Ma reggel ezt üzeni neked: „akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak”, és így folytatja: „Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól.” (Példabeszédek 8,35)
Forrás: https://reggelidicseret.blogspot.com/2014/01/isten-keresese.html
