Kiss Bálint Református Általános Iskola - Beiratkozás előzetes igényfelmérő, 2027/2028. tanév
„Szeretem az engem szeretőket, és akik szorgalmasan keresnek engem, azok megtalálnak.” (Példabeszédek 8,17)
„… aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól.” (Példabeszédek 8,35)
A Biblia azt mondja, hogy lehet Istent is keresni! Sőt! Akik keresik, azok megtalálják őt! Keresésünket azonban elsősorban a vágyaink határozzák meg, az, hogy mire is vágyunk igazán.
- Mit keresünk, mire vágyunk?
Egy végzős egyetemista fiú már hónapok óta kinézett magának egy sportkocsit az egyik autószalonban. Tudta, apjának nem okozna gondot, hogy megvegye neki, ezért volt olyan bátor, és ezt kérte magának ajándékba annak örömére, hogy befejezi az egyetemet.
A fiú véletlenül megtalálta az apja íróasztalán a kocsi megrendelőlapját. Nagyon megörült, hogy meg fogja kapni a kocsit, és izgatottan várta a diplomaosztó napját. Amikor végre eljött a nagy nap, és megkapta a diplomáját, édesapja behívta az irodájába, és ezt mondta:
Fiam! Büszke vagyok rád, és nagyon szeretlek! Örülök, hogy ilyen jól helyt álltál az egyetemen, és most elkezdheted a nagybetűs életet. Hadd nyújtsam át sok szeretettel ezt az ajándékot - és erre egy szép díszdobozt vett elő.
A fiú izgatottan kezdte el kinyitni a dobozt, és döbbenten látta, hogy egy Biblia volt benne, melybe arannyal bele volt gravírozva a neve. Nagyon mérges lett és ezt üvöltötte: - Apám! Van egy csomó pénzed és erre csak egy Bibliát vagy képes ajándékba adni!? - Végül mérgében elrohant, és otthagyta a Bibliát a kis díszdobozban.
Évekkel később a fiú nagyon sikeres lett az üzleti életben. Jó állása volt, csodálatos családja. Egyik nap eszébe jutott az édesapja, hogy meg kellene látogatnia. A diplomaosztó napja óta nem látta. Miközben ezen gondolkodott, telefonon hívták, és közölték vele a szomorú hírt, hogy az édesapja meghalt.
Amikor elkezdte intézni a temetés körüli teendőket, elment az apja házába, mivel szüksége volt néhány hivatalos papírra. Amint belépett a házba, szomorúság és megbánás fogta el. Apja iratai között keresgélve megtalálta azt a Bibliát, amit kapott tőle. Érintetlenül ott volt az asztalán, ahogy azt ő ott hagyta. Könnyes szemmel nyitotta ki, és az első oldalon a Máté 7:11 szerepelt apja kézírásával: "Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?"
És ahogy olvasta ezt az igét, a Biblia hátuljából kicsúszott egy slusszkulcs. Annak a sportkocsinak a kulcsa, amit apjától kért. A bilétáján a szalon neve, ahol átveheti, és egy megjegyzés: "FIZETVE".
Milyen sok alkalommal utasítjuk vissza Jézus ajándékait, csak azért, mert nem abban a csomagolásban kapjuk, mint ahogyan azt kértük!
„A kevélységet és a fölfuvalkodottságot … gyűlölöm.” (Példabeszédek 8,14)
Ritkán használjuk ezt a szót: kevélység. Jelentése nem más, mint önmagunk mások fölé helyezése.
Napjainkban a csábítás ezen formáját igen mesterien műveljük: légy Te az első, légy Te a legszebb, légy Te a legokosabb, légy Te a leg-leg-leg... A reklámok, a filmek és sajnos a mesék is folyton ezt ültetik belénk: tűnjünk ki a többiek közül, legyünk egyéniek, extrák és ki tudja még milyenek. Hogy ilyenné váljunk, természetesen nem kell sokmindent tennünk, csak vásárolnunk. Vegyünk egy rúzst, vagy fessük át a hajunkat és máris kitűnhetünk a tömegből. Vegyünk minél drágább holmikat, járjunk öltönyben és egyből jobban kihúzhatjuk magunkat a buszon az utca embere mellett, hiszen mi különbek vagyunk. Halmozzunk fel tudást magunkba és kacagjuk ki azt, aki nem tudja, mi a különbség a helység és a helyiség között! Vásároljunk egy drága autót és máris jobb érzéssel szállhatunk ki a rokonoknál, hiszen jobban megy a sorunk és még így sem feledkeztünk meg a szegény kis semmirekellőkről, akik azért mégiscsak a rokonaink... A mesék is azt sulykolják a gyerekekbe: tanulj meg varázsolni, legyél birtokában valami különlegesnek és győzd le a világot (vagyis legyél Te a sztár, mindenki szeressen Téged azért, amid van. Azért, amilyen vagy)!
Két kalandvágyó kamasz, akik jó barátok voltak, egy alkalommal barlangász expedícióra indult. Egy hosszú, tágas alagút mélyén óriási medvenyomokra bukkantak. Nagy bátran elhatározták, hogy mennek tovább a nyomok mentén, de lassan és rendkívül óvatosan haladtak, nyitott szemmel és füllel, számítva arra, hogy esetleg valóban találkoznak medvével.
Egy szikla mögül a sötétségből hirtelen előbukkant a legnagyobb, legirtózatosabb grizzly medve, amit valaha láttak. Ott állt előttük két lábon, mancsával a mellét verte, és ordított, mint egy oroszlán. A szörnyű üvöltés visszaverődött a barlang falán. A két fiú halálra váltan úgy döntött, hogy legjobb, ha elszaladnak. Azonnal sarkon fordultak, hogy kirohanjanak a napfényre.
Ekkor az egyik fiú leült a földre, és elkezdte kifűzni a túrabakancsát. Lerántotta a bakancsot, felhúzta a sportcipőjét, és elkezdte bekötni a cipőfűzőt.
Barátja dühösen rákiáltott:
- Gyerünk, fiú, meneküljünk ki innen! Mi a csudának kell neked most cipőt cserélned? Úgy sincs sok esélyünk, hogy lehagyjuk ezt a medvét!
A másik fiú talpra szökött, majd elkezdett rohanni, és közben így válaszolt:
- Nekem nem kell lehagynom a medvét. Elég, ha téged lehagylak.
Isten azt mondja, hogy ezt a hozzáállást gyűlöli! Gondold át, mennyire van jelen a te életedben a kevélység!
„Az Úr félelme a gonosz gyűlölése” (Példabeszédek 8,13)
Az Úr félelme – beszéltünk már róla. Tisztáztuk, hogy nem rettegést jelent, hanem inkább az Isten tiszteletét jelenti, az Istennel való jó kapcsolatra utal.
De a Példabeszédek könyve elmondja nekünk, hogy nemcsak Isten tisztelete az istenfélelem, hanem az is, ha a gonoszt gyűlöljük. Sok mindenkinek a kettő nem zárja ki egymást: szeretik Istent, de emellett sokminden megfér még az életükben. Sokan elválasztják Isten útmutatását a mindennapokban megélt életüktől. Kicsit olyan ez, mint amikor megszerzünk egy jogosítványt, de utána nem tartjuk be a szabályokat, amiket megtanultunk, és teljesen a magunk elképzelése szerint közlekednénk.
- Mit jelent szerintetek „a gonosz gyűlölése”?
- Miért kér ilyet Isten?
- Hogyan tudjuk ezt megvalósítani a mindennapokban?
„Szám minden beszéde igaz, nincs benne hamis vagy csalárd dolog” (Példabeszédek 8,8)
- Milyen következményei lehetnek a szavainknak?
- Szoktál-e arra figyelni, mit mondasz?
- Bántott már meg valaki azzal, hogy valamit mondott?
A szavak sokkal fontosabbak, mint ahogy azt az ember gondolná. Mégis sok embernek fogalma sincs arról, hogy mekkora hatással vannak szavaik más emberek érzéseire, önértékelésére és reményeire. A szavak sikerre visznek vagy tönkretesznek bennünket. A szavak meggyógyítanak, vagy megbetegítenek. A Biblia tanítása szerint, a szavak vagy pusztítanak, vagy életet adnak, boldoggá és egészségessé tesznek minket. A tegnap kimondott szavaink tették olyanná az életünket, amilyen az ma.
- Emlékszel olyan szavakra, amik segítettek?
- Emlékszel olyan szavakra, amik megbántottak?
- Melyik hatott rád jobban/mélyebben?
- Van-e olyan mondat, amit ugyan régen mondtak neked, de még mindig hat rád? (+/-)
Dr. Thomas Blackaby rámutat: „A szavak… életre szóló sebeket üthetnek, és sokan sohasem felejtenek el egyes dolgokat, amiket mondtak nekik, akár jó, akár rossz dolgokat, akár bátorító szavakat, akár kritikát vagy dorgálást… Használd a lehető legjobban a szavakat, hogy áldást hozzanak másokra.” Nos, biztatóak a szavaid? Elmondható róluk, hogy „nincs bennük csalárdság vagy hamisság”? (Péld 8:8) Kérd Istent: „Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!” (Zsoltárok 141:3), hogy bármit is mondasz, az Őt dicsőítse, és másokat felemeljen!
„…hogy megőrizzen téged … a beszédével hízelkedő idegentől.” (Példabeszédek 7,5)
Oklahoma City legszentebb jelképe egy fa: egy terebélyes, árnyékot adó, 80 éves amerikai szilfa. Turisták több mérföldes utat tesznek meg, hogy láthassák. Emberek pózolnak alatta fényképeken. Plakátokat és levélpapírokat ékesít. Más fák nagyobbra, terebélyesebbre nőnek, sőt még zöldebbek is. Ám egyet sem dédelgettek ennyire. A város nem a külsejéért, hanem kitartásáért őrzi kincsként a fát. Ugyanis a fa túlélte az Oklahoma Cityben elkövetett robbantásos merényletet.
Timothy McVeigh halálos rakományt szállító teherautóját pár méterre a fától parkolta le. Gonoszsága 168 embert ölt meg, 850-et megsebesített, s lerombolta az Alfred P. Murrah Szövetségi Épületet, és romjai alá temette a fát. Senki nem hitte volna, hogy túléli. Valójában senki nem gondolt a poros, ágaitól megfosztott fára.
A fa azonban hamarosan kirügyezett. A sérült kérgen hajtások nyomakodtak elő, zöld levelek tolták félre a szürke szurkot. A halál sújtotta földből élet támadt. Az emberek észrevették. A fa példát adott arról a rugalmasságról, melyre az áldozatok vágytak. Ezért nevet adtak a szilfának. Ő lett a túlélő fa.
Ez a kis növény példa lehet nekünk is, amikor úgy érezzük, hogy megbocsáthatatlanul, megmagyarázhatatlanul megbántanak és megsebeznek bennünket. Szeretnénk példát venni a fától – túlélni a rosszat, s a romok fölé emelkedni. Isten tanít minket! Isten dolgozik az életünkben!
Néhány évvel ezelőtt egy kutyatenyésztőnél egy rottweiler megtámadta a szomszéd golden retiever kölykét. Kimászott a kifutójából, átugrott a kiskutyához és majdnem megölte. A szomszéd levelet írt a kutya gazdájának, amelyben felszólította, hogy altassa el a gyilkos rottweilert. Amikor azonban megmutatta a levelet a tenyész-telep tulajdonosának, az arra kérte, gondolja meg magát! „Rettenetes, amit a kutya tett, de még idomítom! MÉG nem fejezetem be vele a munkámat”.
Isten ugyanezt mondaná a hízelgő, rosszindulatú emberekről is, akik minket támadnak meg: elképzelhetetlen, megbocsáthatatlan, elfogadhatatlan, amit tett, de még nem fejeztem be a munkámat!
A megbocsátás az a döntés, hogy más szemmel nézek az elkövetőre.
Amikor néhány misszionárius elvitte Isten üzenetét az eszkimók közé, sokat küszködtek, hogy megtalálják a megfelelő szót a megbocsátásra. Végül ebben egyeztek meg: isszjumadzsidzsudzsungnénermik, ami azt jelenti, hogy: többé képtelen ezen gondolkozni”. - A megbocsátás továbblépést jelent. Nem gondolok a sérelmemre, nem mentegetem a másikat, nem helyeselek neki, nem forrongok, nem ócsárolom, nem bántom tovább… A róla alkotott gondolataimat a menny szemével látom. Végső soron ezt azért tehetjük, mert mi is kegyelmet kaptunk. Azért mert mi is a túlélő fát utánozzuk. Gyökereink túlnyúlnak a sebeken, amiket okoztak nekünk, a megbántottságon, ami azt hittük egy pillanatig, hogy nem lehet megbocsátani. ehetőségünk van egyre mélyebbre ásni, amíg Isten irgalmasságából nem kapjuk táplálékunkat. Mert a tanítás, Isten Igéje megőriz és megerősít bennünket!
„…hogy megőrizzen téged … a beszédével hízelkedő idegentől.” (Példabeszédek 7,5)
Lázár Ervin: Állatmese
Éppen mély álomból ébredtem. Tudjátok, amikor az ember olyan kótyagos, azt se tudja, hogy reggel-e, este-e, Alsóküsmödön van-e, vagy Szekeresbogáncson. A világ már kezd összeállni a szemem előtt, bokrok, füvek, fák, az ég átdereng a levélrengetegen... de mi az a vörös ott. Hú, milyen vörös, és benne két égőzöld csillag. De hát akkor én Alsóküsmödön vagyok, és reggel van, és ez a vörös nem más, mint a zöld szemű rém, a rémszemű róka. Na, minden izmom megfeszül, már ugranék is, hogy fussak, mint a szélvész, de akkor alázatosan, behízelgő hangon megszólal a róka.
- Felséges úr, bocsáss meg a zavarásért, de senki más, csak te segíthetsz rajtam.
Azért óvatosan hátrálok egy centit. Kettőt.
Mi az, hogy felséges úr?
A vörösséges meg folytatja.
- A te félelmetes fogsorodtól retteg minden állat, neked csak egy intésedbe kerül, hogy megszűnjék a mostani fejetlenség az erdőn.
Még hogy félelmetes fogsor? Miféle félelmetes fogsor? Azért egy kicsit összecsikorítom a fogam. Ki tudja? Igaz is, rendesen csikordul.
- De nem is kell felvillantanod a fogadat - folytatja a róka -, elég csak megrázintani hatalmas és királyi sörényedet, máris behúzott farokkal menekül valamennyi rendetlenkedő.
Királyi sörény? Hogyhogy királyi sörény? Hátrabandzsítok a nyakam felé, de hiába, ki láthatja a saját háta közepét? Azért, figyeled, mintha valami súlyos lengene a nyakam körül. Aha. Lehet, hogy sörény... De hiszen akkor én... Lehetséges?
- Sőt - folytatja a róka -, ha méltóságodon alulinak tartod sörényed megrázintását, felséges bojtos farkad egyetlen mozdulata is elegendő.
Az ám, a bojtos farkam! Na, meg is suhintom. Most suhant vagy nem suhant? Apró mocorgást érzek ott hátul. Lehet, hogy ez a suhanás? Mindenesetre nem akárki vagyok, az egyszer biztos. De hogyhogy eddig...
- A füledbe súgnám a panaszomat - mondja a róka -, mert hangosan nem merem elmondani, de nagyon félek a karmaidtól. Ha megígéred, hogy nem bántasz, közelebb merek menni hozzád.
- Nem bántlak - mondom, és megköszörülöm közben a torkom, mert a hangom azért egy kicsit vékonylom, és még egyszer mondom, megfeszített torokkal, öblögetve, de bizony így sem valami félelmetes, a vörösség meg már jön, közeledik, egy gyors pillantást azért vetek a félelmetes karmaimra, hadd lássalak, te félelmetes karom, a róka meg már tátja a száját, talán súgni akar, vagy valami mást... De hát ez nyúlkarom... Fölordítok.
- Nyúl vagyok! Nyúl vagyok!
És máris futok, mint a nyúl. A róka fogsora összekattan, de csak a semmit harapja.
Futok, a lábam sem éri a földet.
A nagy vörösség egy darabig liheg utánam, de csinálok néhány váratlan kanyart, és lemarad, mint a borravaló.
Még hogy sörény, karom, bojtos farok, félelmetes fogsor!? Ó, te balgatag, te félküllős, te lüttyő, te dinnye! Most aztán majdnem megettek.
- HÍZELKEDÉS – mi jut eszetekbe erről a szóról.
- Miért veszélyes hízelkedő emberre hallgatni? (Segít a mese és a vers)
- Mi őriz meg minket a hízelkedő embertől? (Isten Igéje és helyes önkép!)
„Őrizd tanításomat, mint szemed fényét…” (Példabeszédek 7,2b)
Élj gyorsan, szeress sokat és halj meg fiatalon - ez volt Janis Joplin életének mottója. Minden idők legnagyobb fehér blues-énekesnője 1970. október 4-én, alig huszonnyolc évesen halt meg. A rockzenészek "betegsége", a drog és az alkohol végzett vele.
Fiatalok tízezreire volt hatással, nem annyira a zenéje, mint életmódja.
Ma is sokan gondolkodnak és élnek hasonlóan, s talán nem is hallottak róla.
Híres dala a Mercedes Benz (1970), profán ima:
"Mercedes Benz"
“Ó Uram, végy nékem egy Mercedes Benzt,
A Porschés haverok előtt nem éghetek,
gályáztam éjjel, gályáztam nappal, senki sem segített.
Ó Uram végy nékem egy Mercedes Benzt,
Ó Uram végy nékem egy színes TV-t,
a vevőszolgálat elérhet még,
hajnali háromig várom a jöttét.
Uram végy nékem egy színes TV-t,
Ó Uram fizess be egy városi éjre,
számítok Rád, Uram, ne hagyj leégve,
bizonyítsd, hogy szeretsz, fizess be még egy körre
Ó Uram fizess be egy városi éjre.”
A gyermekkorában templomi kórusban éneklő kislány életét vajon miért nem az ószövetségi intelem határozta meg? Vajon hogyan és miért jutott az áhítat elején idézett élet mottóhoz? És milyen út vezetett a profán imához, amelyhez hasonló fohász ma is naponta születik száz és száz?
Vajon mi a jelmondata ma a fiataloknak? Mi a céljuk? Életcéljuk?
- Tanulni, dolgozni tisztességesen, becsülettel, vagy keresni a munka, áldozathozatal nélküli boldogulást?
- Lázasan keresni magukban az X-faktort, sztárrá lenni mindenáron, majmolva utánozni celebek tucatját, vagy a hétköznapok hőseiként fészket rakni, szeretetben gyermekeket vállalni és nevelni?
- Hideg szívvel és fejjel, csakis az önös érdekeket tartva szem előtt élni, vagy Isten törvénye szerint, igaz felebaráti szeretettel lenni egymás iránt?
Neked mi a jelmondatod, célod, életcélod?
Példabeszédek idézett mondatának van-e helye az életedben?
Házi feladat: Írd meg a saját hitvallásod!
„1Őrizd meg, fiam, a szavaimat, jegyezd meg magadnak a parancsaimat! 2Tartsd meg parancsaimat, akkor boldogan élsz, őrizd tanításom, mint a szemed fényét. 3Kösd őket az ujjaidra, és írd fel a szíved táblájára!” (Példabeszédek 7,1-3)
Bizonyára mindannyian ismeritek még azt a játékot, amit pár éve lehetett látni a televízióban, aminek a címe: „Maradj talpon!”. Hamar megszerettük ezt a játékot, és nem is véletlenül. Hiszen igen nehéz néhány másodperc alatt a helyes megoldást kitalálni. És bizony, aki nem tudja, az nemcsak kiesik a játékból, hanem le is esik és eltűnik a süllyesztőben, mondhatni az alatt „megnyílik a föld”.
Egy pillanatig sajnáljuk a leesett játékost, aztán már nem is törődünk vele, mert van más, akinek lehet szurkolni, hogy maradjon talpon. Nincs második esély, ha valaki hibázik, leesik, eltűnik. Persze, tudjuk, hogy aki középen áll, annak valamivel több esélye van. Hiszen kétszer, esetleg háromszor is passzolhat. Ő választja ki minden körben az ellenfelét, de végül is neki is csak 20 másodperce van arra, hogy jól válaszoljon, és ha nem sikerül, akkor ő is eltűnik a süllyesztőben.
Gondoljunk csak bele! Tulajdonképpen hasonlóan működik az élet is: egyik forduló után jön a másik forduló, és mi mindnyájan azért küzdünk, hogy talpon maradjunk, hogy ne essünk le és ne tűnjünk el a süllyesztőben. Sokan ezt már gyermekkorban átélik, hiszen a beilleszkedés is egyfajta valódi maradj talpon játék lett, ahol mindennap meg kell küzdeni a talpon maradásért.
Isten Igéje ma elmondja a „Maradj talpon!” játék győztese ki is lehet! Az, akinek stabil alapokon van az élete! Van egy terület, ahol a saját döntéseinken múlik minden – ez pedig az, hogy belül, a szívünkben mit tekintünk életünk alapjának. Amit Isten mond igéjében, az rádöbbent, mi múlik rajtunk, amit meg tudunk és meg is kell tennünk: Isten szavának a megőrzése, megtartása! Ez az egyetlen védelem számodra! És az egyetlen út, hogy valóban boldog legyél! Etért kéri: „Őrizd meg, fiam, a szavaimat, jegyezd meg magadnak a parancsaimat! Tartsd meg parancsaimat, akkor boldogan élsz, őrizd tanításom, mint a szemed fényét!”
„Tartsd meg parancsolataimat, és élni fogsz…” (Példabeszédek 7,2)
A Titanic[1] történetét biztosan hallottátok már. 1912. április 10-én déli 12 órakor indult el Southampton kikötőjéből New York felé az úszó palota 2228 utassal. Útja során 1912. április 14-én, vasárnap 23:40-kor a hajó jéghegynek ütközött, és április 15-én, hétfőn, az ütközés után 2 órával és 40 perccel, 02:20-kor kettétörve elsüllyedt. A TITANIC elsüllyedése akkor megrázta a világot, s azóta is folyamatosan ott van a köztudatban.
A hajó vesztét több dolog is okozta egyszerre.
- Rekord kísérlet. Abban a korban a 6 napos út Anglia és Amerika között már megszokottnak számított, Éppen ezért szerették volna megtenni 5 nap alatt. A cél az volt, hogy április 15-én még du 17:00 óra előtt megérkezzenek New Yorkba, hogy a sajtó még hírt adhasson a szenzációról.
- Nem vették komolyan a jéghegyekről szóló figyelmeztetéseket. Legalább 4-5 hajó jelzett jéghegyeket azon az éjszakán.
- Az emberek vesztét pedig az okozta, hogy ugyan 60 mentőcsónakot terveztek a mérnökök a megépítésnél, de végül mégis csak 20 került fel rá, mert a tulajdonosok nem szerették volna, ha a mentőcsónakok rontják a kilátást az első osztályon utazók előtt. (Azt is meg lehet említeni, hogy április 14-re egy mentőgyakorlatot kellett volna tartani a hajón, hogy mindenki tudja, mit kell tenni veszély esetén, de ezt lefújta a kapitány az utolsó percekben a gyakorlat előtt. Mindezt pedig azért tették meg, mert szinte mindenki úgy gondolkodott a Titanicról, hogy elsüllyeszthetetlen. (Ezért nem kellett mentőcsónak, gyakorlat, és ezért nem vették figyelembe a vészjelzéseket sem a jéghegyekről)
A hajón összesen 2207 utas utazott, a tragédiában pedig meghalt 1517 ember. A kevés mentőcsónakot sem töltötték meg emberekkel, így az összesen kimenthető 1178 főből is csak 700 fő menekült meg.
Miért is hozom ezt a történelmi példát? A felolvasott ige, arról beszélt, hogy aki megtartja Isten parancsolatait, az élni fog. Így ennek fordítottja is igaz, aki nem, az a halált választja! Nincs köztes állapot! A Titanic esetében sem volt: vagy betartják az előírásokat, és életben maradnak, vagy nem, és láttuk mi lett a következménye.
A Titanic története egy intő jel kell legyen az ember és az emberiség számára, hogy jó döntéseket tudjon hozni. A Biblia, Isten igéje szeretne ebben segíteni, de nem erőszakolja magát rá az emberre. Meghagyja a döntés lehetőségét. Választhatsz. Az élet és a halál között.
Az életet Isten eléd adja. Itt hallgatod. Otthon olvashatod. A valóságról ír. Isten valóságáról. Az ember valóságáról. A tettekről. A következményekről. A megtapasztalható igazságokról.
De nem mindig könnyű választani…, nem mindig könnyű jó döntéseket hozni…
[1] A Titanic luxusgőzös – pár adat:
- Mai áron kb. 35 milliárd Ft volt a teljes költsége.
- Hossza 269 m, szélessége 28 m. (Ez kb 8 db 10 emeletes panelház látványa egymás mellett) - Magassága egy 18 emeletes házénak felelt meg.
- Üzemanyaga csaknem 8000 tonna szén volt. 50.000 Lóerő.
- A hajó borítását 3 millió szegecs tartotta egyben.
- Az első osztály luxusát a hajó megépítése után még 10 hónapig építették.
- Egy vacsora a Titanicon 10 fogásból állt.
- A legdrágább jegy a luxushajóra mai áron 10 millió Ft-ba került.
- A Titanicot másik két testvérével együtt azért építették, hogy vetélytársai legyenek egy másik akkor közismert hajótársaságnak, illetve mindenben felülmúlják azt: gyorsaságban, luxusban, méretekben.
6Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj! 7Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, 8mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor.
(Példabeszédek 6,6-8)
Még egy dologgal egészíteném ki a héten hallottakat. Salamon ugye elküld bennünket a hangyához, hogy tanuljunk a szorgalomról és az igyekezetről, ha szeretnénk nagy dolgokat elérni az életben. S valóban, a szorgalom egy keresztény számára alapvető életformává kell, hogy váljon. Hogyan osztod be az idődet?
Képzeljük el, hogy mondjuk az egyik Bank kitalálná karácsonyi ajándékként az ügyfeleinek, hogy határozatlan ideig minden reggel a bankszámlájukra rátesz 86.400 eurót. Viszont minden este lenullázza az egyenleget. Ennyi, amit naponta elkölthet az ügyfél a Bank számlájára. Ma elkezdjük, de nem mondják meg, hogy meddig tart ez az akció!
Mit csinálna ebben az esetben minden épeszű bankszámla tulajdonos? Mind a 86.400 eurót levenné, hogy elköltse. És mivel nem tudja, hogy meddig tart ez az ésszerűtlen jótékonykodás, mindig a legértékesebb dolgokat venné meg belőle. Felállítana egy sorrendet, hogy az első napi összeget mire is költené. Amire a legnagyobb szükség van. Aztán ha lesz, a második napi összeget meg valami más, de nagyon fontos dologra költené – és így tovább.
Az ember nagyon meggondolná, mi fontos és mi nem, hiszen itt pénzre megy a játék, súlyos tíz meg százezrekre!
Nos ilyen az életünk is! Minden nap kapunk Istentől 86.400 másodpercet, ami a nap végével elmúlik. Ez az, amivel gazdálkodhatunk, amit befektethetünk. Nem tudjuk, meddig tart ez az „akció”. Persze az embernek van egy elvárása, de sajnos bármi bekövetkezhet. Nos, a nagy kérdés, hogy mit is kezdünk ezzel a napi 86.400 másodperccel? Hogyan osztjuk be, mire használjuk fel, mibe fektetjük be?,
Végy magad elé egy papírt, rajzolj rá egy kört, ami a napod 24 óráját jelenti, és osztd fel magadnak, hogy láthatóvá váljon mivel töltöd az idődet a felkeléstől a lefekvésig. Ha ezt egy hétig írod, meglátod, miben vagy a legszorgalmasabb, mi az, ami kitölti életed nagy részét.
Jézus ma hozzád is szól, és azt mondja:
„Eredj a hangyához”, tehát légy szorgalmas!
„nincs vezére”, vagyis a szorgalmad benső késztetésből fakadjon!
„nyárban szerzi meg az ő kenyerét”, tehát használd ki a ma lehetőségeit!
6Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj! 7Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, 8mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor. 9Meddig fekszel, te rest, mikor hagyod abba az alvást? 10Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: 11így tör rád a szegénység, mint útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember. (Példabeszédek 6,6-11)
A halogatás kérdéskörét kezdtük el tegnap, és meghallgattuk ti hogy is vagytok ezzel. Most ennek a lélektanáról hoztam pár gondolatot.
A halogatás mögött két dolog húzódhat meg:
- a túltervezés (amikor rosszul becsülöm meg, mire mennyi időre van szükségem) és
- a másik a hírfolyamgörgetés, ami valójában érzelemszabályozási probléma.
„Csak gyorsan csekkolom a Facebookot/Instagramot/híreket.” „Tartok tíz perc szünetet.” Valahogy így kezdődnek a maratoni hosszúságúra nyúló hírfolyam-görgetések, YouTube-ozások, Instázások, mélázások körei. Az az érdekes, hogy amikor e második esetben halogatunk valamit, ugyan tudjuk, hogy a rossz döntést hozzuk meg; mégis lényegében önként lépünk be egy negatív gondolati spirálba. A kutatások szerint azért, mert könnyebb, mint szembenézni az előttünk álló feladat okozta negatív érzelmekkel.
Azonban, amikor egy feladatot úgymond „átütemezünk”, hiába érezzük azt, hogy elhárult a negatív érzelmek veszélye: tudjuk ugyanis, hogy azok hatványozottan fognak újra előjönni, amint ismét megpróbáljuk átrágni magunkat a halogatott kihíváson, s ez a tudat csak tovább ront a helyzeten. Mert a halogatással jön megannyi, saját magunkat hibáztató gondolat (Már megint nem tudtam időre elkészülni. Hogy lehetek ilyen lassú/lusta, stb.?). (Forrás: pszichoforyou.hu)
Lehet innen nekünk felnőtteknek beszédet tartani nektek, és elmondani: látod, én is erről beszélek! De mi az ami segítene neked abban, hogy ezeket a köröket végre felszámold? Könnyű mondani, hogy tedd le a telefont – tudjuk mindannyian, hogy ez nem ilyen egyszerű! És az agyunk mindig az itt és a mostra fókuszál – nem érdekli a holnapi felelés, a félévi/évvégi jegy, ami pedig sokkal nehezebb érzelmeket okoz majd, mint az, amit most tanulás előtt érzel!
Fontos látnod: a halogatásnak érzelmi oldala is van! S ha ezeket te is érzed, így ezzel is kell foglalkoznod! Mi az, ami segíthet? Én írok pár dolgot, ami nekem segít… találd meg az utad te is, és vedd komolyan a benned zajló folyamatokat!
- Ha felismered a benned zajló folyamatokat, már könnyebb a dolgod, mert megfoghatóvá válik, ami addig csak kavargott benned! Tudod mivel állsz szemben!
- Vidd Isten elé a felismerésed, és imával kezd el a tanulást! Hangolódj át!
- Bocsáss meg önmagadnak! – Egy 2010-es tanulmányban úgy találták, hogy azok a diákok, akik képesek voltak megbocsátani önmaguknak, amiért az első vizsgára elodáztak a készülést, sokkal kevesebbet halogatták a tanulást a második vizsga előtt. A diákok tehát képesek voltak túllépni az általuk elkövetett botláson és az önmarcangolás helyett a következő vizsgára készülni.
- Gyakorold az önegyüttérzést – A halogatásra hajlamos személyek kevésbé megértők saját hibáikkal szemben (önegyüttérzés) – könnyen lehet pedig, hogy ez a fajta elfogadó attitűd megvédhet a halogatás kísértésével szemben.
- Ha túl nagy a falat, aprítsd egy kicsit! Oszd az előtted álló feladatot kisebb részekre! Ezzel kicsit becsapod az agyad…
- Iktass be RÖVID szüneteket! (A tegnap említett Forest alkalmazás segíthet ebben!)
6Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj! 7Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, 8mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor. 9Meddig fekszel, te rest, mikor hagyod abba az alvást? 10Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: 11így tör rád a szegénység, mint útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember. (Példabeszédek 6,6-11)
Mit jelent az, hogy rest?
A Példabeszédek könyve néhol humorosan, néhol kicsit gúnyosan, azonban nagyon jó emberismerettel írja le milyen is az, aki rest! A mai igénk két dolgot emel ki ezzel kapcsolatban:
- A rest mindvégig halogatja, hogy valamibe belekezdjen. „Meddig fekszel, te rest, mikor hagyod abba az alvást? Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés…” (Péld 6,9-10) Mindig csak egy kicsi… csak egy kicsit még… csak most… majd holnap nekiállok. Egyáltalán nem mondja, hogy ő valamit nem fog elvégezni, és nem is gondolja, hogy nem fogja megtenni. Csak egy kicsit később…
- A rest örökké csak álmodozik: „A restet megöli vágyakozása, mert nem akar dolgozni kezével; egész nap csak vágyakozik…” (Péld 21,25) Álmodozik, és beszél a terveiről, a céljairól, az álmairól… Mindig van terve és ötlete, mindig éppen készül valamire és ezekben az álmokban él. De ez az álomvilág a valóságos munkavégzés, erőfeszítés pótléka. Megöli a vágyakozása, mondja a bölcs, mert semmit sem tesz érte. Soha nem teljesedik be a vágya. Az illúzióknak azonban van egy másik oldala is: „A lusta azt mondja: „Oroszlánkölyök van az úton és oroszlán a terek közepén!”(Péld 26,13) – Hogyan indulhatna dolgozni? Hogyan is kezdhetne bele abba, ami ilyen veszélyes? Hogyan is kockáztathatná épségét, hiszen mindenhol veszély leselkedik rá? Ő nem utálja a munkát, csak „reálisan” méri fel a veszélyeket. Persze az, ami ilyen logikus érvnek tűnik a számára, mosolyt csal ismerősei arcára. Mert mindenki tudja hogy az összes érv csak kifogás, az értelme csak szíve lustaságát, tehetetlenségét igazolja. (forrás: gref.hu)
Hogy vagy a halogatással? Vannak olyan feladatok, amibe nehezen vágsz bele? Mi lehet ennek az oka?
Online segítség időbeosztáshoz!!!
Ha már ragaszkodunk az alkalmazásokhoz, érdemes olyat választani, ami valóban motivál (és nem csak frusztrál a rengeteg felugró értesítéssel). Ismered a Forest alkalmazást? Ennek az a lényege, hogy a munkára való fókuszálást kis virtuális fák ültetésével hálálja meg, miközben az általad megválasztott idő-intervallumra gyakorlatilag kizár a figyelmünket gyakran megzavaró honlapokról. A virtuális fák után pontokat kapunk, amikből egy idő multán az appot támogató Trees for the Future (Fák a jövőért) szervezet egy valódi fát is ültet a nevedben. A környezetért tett apró gesztus pedig külön motiváló, hát még a tudat, hogy néhány év múlva valahol a világban valaki tényleg leszüretelheti majd a munkánk gyümölcsét. (Forrás: pszichoforyou.hu)
Eredj a hangyához, … figyeld meg útjait, és légy bölcs! (Példabeszédek 6,6)
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én amikor gyerek voltam, és kint voltunk a szabadban, ez egyik legjobb program az volt, amikor találtunk a fűben egy hangyabolyt és figyeltük, mit is csinálnak! Biztos ti is figyeltétek már őket. Nos, szedjük ma össze mit tudhatunk róla? Milyen állat is a hangya? Hoztam pár információt velük kapcsolatban nektek! Vajon mit akar Isten tanítani nekünk az ő életükön keresztül? Hiszen azt mondja az Ige: figyeld meg útjait, és légy bölcs!
A kutatók megfigyelései szerint mintegy hatezer hangyafaj él földünkön, amelyek közül legtöbb a trópusokon honos. A hangyák gyakran több száz hangyaboly laza kötelékében élnek. E nagy kiterjedésű fenyvesekben élő hangyaállam több hektárnyi területet is beboríthat. Ez a hangyák lakta terület olyan városokra és falvakra emlékeztet, melyet számtalan, állandóan használt föld fölötti és föld alatti közlekedő út köt össze. Ebben a kiterjedt birodalomban a nyári hónapokban hihetetlen szorgoskodás tanúi lehetünk. Egyetlen hangya sem megy céltalanul sétálni. Viszont hajszolt szaladgálást és vadászást sem láthatunk. Azt csak csodálni lehet, hogy mi mindent szállítanak a hangyák ide-oda. A kis teherhordók hallatlanul erősnek tűnnek. Nem ritka, hogy saját testtömegük tízszeresét meghaladó terhet szállítanak. A hangyákat közelebbről megfigyelve észrevehetjük, hogy ez az óriási forgalom milyen békében és súrlódásmentesen zajlik. Senki sem vehet észre semmilyen barátságtalan megnyilvánulást a kis állatok között. Sőt, ellenkezőleg. Láthatjuk, hogyan siet az egyik a másik segítségére, ha az egyedül nem boldogul valamivel. Egy négymilliós hangyatársadalom minden egyes tagja kész az életét is feláldozni a másik javára. Együtt gondoskodnak az egészséges táplálékról, életképes utódokról és a ragadozókkal szemben biztonságos védelemről. Forrás: Dr. Erich Hitzbleck: Tekints föl Teremtődre! Evangéliumi Kiadó, Budapest, 1994.
A te osztályközösségedben mit kellene tenned ahhoz, egymást segítsétek? Hogyan véditek meg egymást? Mi az, ami működik, amit jól csináltok már az osztályban? Hogyan tudnátok belőle még többet csinálni?
„Eredj a hangyához…” (Példabeszédek 6,6)
Nagyon szeretem az olyan példákat, amikor Isten az állatvilág felé fordítja a tekintetünket, s így ezen a héten élünk is ennek a lehetőségével! De milyen érdekes, hogy nem az állatok királyát fogjuk a héten szemlélni, nem tőle tanuljuk a hatalmat, az erőt, hanem Isten egyik legkisebb teremtményét, a hangyát figyeljük. (Ma ne beszélgessünk a hangyáról, mert az a holnapi nap témája lesz, ma inkább a kicsihez való hozzáállás a téma!!!) Eredj a hangyához! – tanácsolja az Ige, de mi általában a feltűnő dolgokra figyelünk fel! Azokra, amik látványosak, szépek, nagyok, pompásak…
SOK BESZÉLGETÉSI LEHETŐSÉG KÖZÜL VÁLASZTHATUNK:
- Érezted már magad kicsinek?
- Ismersz-e olyan közmondást, ami a kicsiről szól?
- Kicsi a bors, de erős.
- Jó a kicsi, ha nagy nincs.
- Ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli.
- Kicsiből is sokat ért az okos.
- Sok kicsi sokra megy.
- Ismersz-e olyan bibliai történetet, ami a kicsi erejéről szól?
- Dávid és Góliát
- Lábmosás története
Maga Jézus mondja a következő szavakat: „hanem aki a legnagyobb akar lenni közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb.” (Márk 10:43) S nemcsak beszél erről, hanem példát is ad! Jézus napjaiban a lábmosás nem csupán szolgai munka volt, de még a rabszolgák közül is csak a legutolsó végezte. A legalsó fokozaton álló rabszolgától várták, hogy térdeire ereszkedjen a lavórral és a törölközővel! Micsoda látvány! Egyvalaki tart itt a kezében lavórt és törölközőt: Jézus! Gondolj csak bele: a kezek, amik a csillagokat alkották, most lábat mosnak. Az ujjak, amik hegyeket formáltak, most lábat törölnek.
Jézus tudtul akarja adni: a felfelé vezető út lefelé vezet! Ezért eredj a hangyához! Tanulj a kicsitől! Hogy mit, arról holnap lesz szó!
Ha van kedvetek keressetek az interneten/könyvtárban a hangyákról érdekességeket!
„ az Úr szeme előtt van minden ember útja” (Példabeszédek 5,21)
"Egy ember az erdőn ballagott keresztül. Egyszer csak megpillantott egy rókát, amelyiknek hiányzott az egyik lába. A férfinek az a kérdés motoszkált a fejében, hogy vajon hogyan maradt a róka életben? Aztán megpillantott egy tigrist, elejtett zsákmányával a szájában. A tigris teleette magát, s a maradékot hagyta, hogy a róka elfogyassza. A rókát Isten ugyanezen a tigrisen keresztül táplálta másnap is.
Az ember ámulatba esett Isten jóságától. Nyomban el is határozta, hogy ő is meghúzza magát egy sarokban, és teljesen az Úrra bízza magát, aki majd gondoskodik minden szükségletéről. Úgy is tett, de hosszú ideig semmi sem történt. A szerencsétlen már majdnem halálán volt, amikor egyik napon hangot hallott: - Ó, te tévelygő, nyisd ki a szemed, és pillantsd meg az Igazságot! Ne a sánta rókát utánozd, a tigris példáját kövesd!" (Anthony de Mello)
Mi segít megértened Isten üzenetét? Hogyan Ismered fel a Te utad, Isten tervét a Te életedben?
„ az Úr szeme előtt van minden ember útja” (Példabeszédek 5,21)
Sokszor csak annyit látunk az életből, a dolgokból, az eseményekből – mint egy 1000 darabos puzzle egyetlen darabjából Nem tudjuk, mit rejt a teljes összefüggés. Sokszor nem állnak össze a darabok egésszé. Homályos. Nem tiszta. De ahogy telik az idő, egyre több dolog válik - utólag – érthetővé, és rájövünk, hogy nincs ellentmondás Isten szeretete és életünk eseményei között. Mert olyan Istenünk van, aki látja az összefüggéseket, látja az egész képet, nemcsak az adott pillanatot, az adott darabot!
- Gondoljunk csak Józsefre – mennyi szenvedésen ment keresztül: eladták a testvérei rabszolgának, aztán mikor már kezdett javulni kicsit az élete börtönbe zárják hamis vádakkal, aztán elfelejtkeznek róla. Ő maga sem értette, hogy miért történnek meg vele ezek a dolgok! Pláne az apja sem, aki gyászolta, és a testvérei sem, akik eladták! Mégis a testvéreinek ezt mondja a történet végén: „Ti gonoszt gondoltatok énellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy, mint ma, hogy sok nép életét megtartsa.” (1Mózes 50: 20). Isten jól látja az összefüggéseket!
- Jézus halála is rossz volt! A tanítványok nem értették, sőt csődnek érezték az egészet. Kilátástalan lett a jövő: meghalt a Mester! Pilátus nem értette, miért hozták ezt az embert elé, és miért kell elítélnie. A legnagyobb rossz, amit elkövettek, hiszen gyalázatos módon félre akarták állítani Isten Fiát. De a Sátán látszólagos győzelme – valójában az ő legnagyobb veresége lett!!! Így a legnagyobb tragédia – mégis a jót szolgálta!!
„Maradj megfontolt, és ügyelj, hogy ajkad okosan szóljon!” (Példabeszédek 5,2)
Egyszer-kétszer már elcsodálkoztam már azon, hogy akár boltba megyek, akár munkába sietek, akár kirándulok, az utamon meg tud állítani egy apró, cipőmbe került kavics. Egy jelentéktelen, tulajdonképpen akár csupán gombostűfej nagyságú kövecske. Bármilyen kicsi, képes feltartóztatni, és arra kényszeríteni, hogy vegyem ki a cipőmből. Ha ezt nem teszem meg, egy idő után annyira fáj, hogy nem tudok továbbmenni. Ilyen apró kavicsok meg tudják állítani a hadvezéreket, a gyerekeket, a felnőtteket... mindenkit. Ugyanígy van a lelkünkkel is, melybe, ha hasonló jelentéktelen apró kavics kerül, akkor nem tudunk továbbmenni, mert megsebez, kapcsolatainkat rombolja, energiát vesz ki belőlünk. (Tapolyai Emőke)
A Példabeszédek könyve fontos dologra hívja fel a figyelmünket: „ügyelj, hogy ajkad okosan szóljon!” Tudnunk kell, hogy az, amit kimondunk, olyan, mint az elvetett mag. A beszédünkkel elszórunk valamit, ami életképes, szárba szökken, és termést, gyümölcsöt hoz. Hiába szeretjük mondogatni, hogy a „a szó elszáll, az írás megmarad.” – vannak olyan szavak, amiket soha nem tudunk kitörölni emlékeinkből.
Szavainknak következménye van, hatást vált ki, és gyümölcsöt terem. És nem tudjuk, hogy melyik kerül a másik lelkének fogaskerekei közé, ami megállítja őt. A szó, amely elhagyja ajkunk, terem. Valóságot hoz létre, önálló életre kel, testet ölt. Nem elszáll a levegőbe, a semmibe, hanem önálló életre kel, hatást gyakorol, tetteket, gondolatokat, érzéseket hív életre, emberi kapcsolatokat formál. Az általunk súlytalannak gondolt szónak is van súlya! - hiszen van hatása.
A te szavaid mit mutatnak meg belőled? Ki vagy te, ha a beszédeden mérünk le téged?
„Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz!” (Példabeszédek 4,25)
Zuhog az eső, és bent vagytok a barátoddal a szobában. Támad egy ötleted: mi lenne, ha kirakóznátok egyet? Kiöntesz 1000 darabot. és szétteríted őket egy nagy asztalon. Aztán fogod a kirakósdoboz tetejét, hogy megnézd, mit is raksz össze. De nincs kép! Üres! Azon gondolkodsz, képes leszel-e valaha kirakni a puzzle-t, ha nem tudod, mit kellene ábrázolnia? Ha csak egy másodpercre is látnád a képet! Csak ennyire lenne szükséged! Micsoda különbséget jelentene! De enélkül, el sem tudod képzelni, hogyan kezdj hozzá!
Na, most gondolkodj a saját életedről és a te 1000 darabkádról. Van életcélod? Ki szeretnél lenni mához 1 évre? Mához 5 évre? Vagy fogalmad sincs?
„Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz!” (Példabeszédek 4,25) – mondja az Ige, s ezzel lényegében azt mondja, hogy ne álmodozz, hanem tűzz ki célokat! Ne keress kifogásokat, hanem szemed előre tekintsen! Miért? Mert ha te nem teszed ezt meg, akkor valaki más fogja ezt megtenni helyetted! Hogy kicsoda? Például a barátaid, a szüleid, vagy a média. Vajon tényleg azt akarod, hogy a barátaid mondják meg, mit csinálj? Vagy a szüleid éljék helyetted az életed? Tényleg olyan értékek mentén akarod élni az életed, amiket valóság show-ban látsz?
Olvastam egyszer egy történetet Cortésről és a mexikói expedíciójáról. Cortés 1519-ben több mint 500 emberrel és 11 hajóval Kubából a Yucatán-félsziget partjaihoz vitorlázott. Amikor szárazföldet ért, olyat tett, amit előtt még senki: felgyújtotta a hajóit. Azzal, hogy Cortés elvágta a menekülés útját, egész serege kénytelen volt az ügyre összpontosítani. „Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz!”
„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4,23)
A gyermek nézte a nagyapját amint levelet ír. Egy adott pillanatban megkérdezte tőle:
- Olyan mesét írsz, ami velünk megtörtént? Vagy talán egy rólam szóló történetet írsz?
Nagyapja, félbe hagyta az írást és mosolyogva ezt mondta unokájának:
- Igaz, rólad írok. Azonban a szavaknál fontosabb a ceruza amivel írok. Szeretném, ha ilyen lennél te is amikor megnősz.
A gyermek értetlenkedve nézte a ceruzát, mivel semmi különöset nem látott rajta.
- De ez olyan mint az összes többi ceruza, amit életemben láttam!
- Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. A ceruzának öt értéke van, amit ha sikerül megtartanunk, olyan emberré válunk, aki egész életében békében fog élni a világgal.
Első érték: Tehetsz nagy dolgokat, de soha nem feledd, hogy létezik, egy lépteinket vezető Kéz. Ezt a kezet Istennek nevezzük és Ő vezet mindig kívánsága szerint minket.
A második érték: Időnként abba kell hagynom az írást, hogy meghegyezzem a ceruzát. Ez kevés fájdalmat okoz a ceruzának, azonban végül élesebb lesz. Tehát el kell tudnod viselni a fájdalmakat, mivel ezek tesznek jobbá téged.
A harmadik érték: A ceruza megengedi nekünk a radír használatát, hogy kitörüljük azt, ami téves. Meg kell értened azt, hogy kijavítani egy dolgot, nem jelent feltétlenül rosszat, a legfontosabb az, hogy megmaradjunk az igaz/egyenes úton.
A negyedik érték: A ceruzának nem a fája vagy külső formája a fontos, hanem a benne lévő grafit. Ugyanígy gondozd azt ami benned történik.
És végül, az ötödik érték: mindig nyomot hagy.
Neked is tudnod kell, hogy bármit teszel is életedben, nyomokat fog hagyni, ezért meg kell próbálnod minden tettedet tudatosítani. /Paulo Coelho/
„A bűnösök ösvényére ne lépj, ne járj a gonoszok útján!
Ne törődj vele, ne menj arra, kerüld el azt, és menj másfelé!” (Példabeszédek 4,14-15)
Az életben minden út vezet valahová. A Biblia azt mondja: „A bűnösök ösvényére ne lépj, ne járj a gonoszok útján! Ne törődj vele, ne menj arra, kerüld el azt, és menj másfelé!”
Vajon mi az, ami az utunkat alakítja?
Állandó útitársad vagyok,
Vagy legjobb segítséged, vagy legnehezebb terhed,
Továbbsegítelek, vagy sikertelenség felé húzlak,
Parancsodra várok.
Felét átadhatod annak, amit teszel,
Végrehajtom gyorsan és hibátlanul.
Könnyen kordában tarthatsz, csak légy szigorú hozzám.
Mutasd meg nekem pontosan, hogyan végezzek el valamit,
Pár lecke után már magamtól is megteszem.
Minden nagy embernek szolgája vagyok,
De nem kevésbé a szerencsétleneknek is.
A nagyokat én tettem naggyá,
A szerencsétleneket én tettem szerencsétlenné.
Annak ellenére, hogy nem vagyok gép,
egy gép precizitásával dolgozok,
Amelyhez egy ember intelligenciája társul.
Hasznodra vagy romlásodra működtethetsz engem;
Nekem teljesen mindegy.
Fogadj el, képezz, legyél hozzám szigorú,
És az egész világot lábaidhoz vetem.
Vegyél könnyedén, elpusztítalak.
Ki vagyok én?
(A szokásaid vagyok)
A szokásaink építhetnek vagy rombolhatnak bennünket! Amit ugyanis rendszeresen végzünk, az visszahat ránk, és nagyban befolyásolja, hogy milyen emberré válunk!
1) Az a szokás, amit táplálunk, mindig erősödik;
2) Minden szokás, amit táplálunk, egyre többet követel;
3) Bármely szokás, amit táplálunk, átveszi felettünk az irányítást.
Azonban minden szokáson lehet változtatni! Próbáld csak meg keresztbe tenni a karodat! Most tedd ugyanezt a fordított irányban is!... Milyen érzés? Furcsa, nem? De ha egy hónapon keresztül mindennap az ellenkező irányban kereszteznéd a karjaidat, akkor már nem tűnne ilyen furcsának. A szokásoddá válna!
Mielőtt tehát rálépnél egy útra ösvényre, ne megszokásból tedd, hanem: állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Hová vezet ez az út?” Ne engedd magad sodródni!
